Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-02 / 79. szám

4 79-ik szám J^ÍRlflDÉE. 1913. október 2. és a nyíregyházi Szabolcspáholy koszorúját helyezte el e szavak kíséretében: „Bessenyei a magyar közművelődés történetében azok közzé a mérföldjelzők közé tartozik, akiknek kortársaik részéről a feledés jutott jutalmul. Minket az ő fellépésétől számi tott nemzeti ujjáébredésből keletkezett szociális fejlődés késztett arra, hogy lássuk és megbecsüljük. A múlt iránti tisztelettel, a jövő iránti bizalommal ünnepli őt a nagy ébresztő nyomdokaiban haladó, magyarországi szimbolikus nagypáholy és a nyíregyházi Szabolcspáholy". A Bessenyei-Kör nevében dr. Popini Albert helyezett el koszorút e szavakkal: „A nagy Bessenyeinek, a róla elnevezett Bessenyi-Kör teszi le ezt a koszorút, az a kör, amely az ő nyomdokaiban haladva akarja méltón képviselni és előre vinni a magyar kulturát". Végül Berezel község koszorúját rövid kisérő szavakkal Héthy Gyu\a főjegyző helyezte el a költő emléktáblája előtt. A lélekemelő ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget, mely után Tiszaberczel község közönsége az iskolahelyiségben felteritett fehér asztaloknál látta vendégül szíves vendégszeretettel az ünnepre rándult közönséget. A Nemzeti Szalon képkiállitásánafe megnyitása. A Tiszaberczelről elindított külön vonat megállás nélkül haladt át a közbeneső állomásokon s 12 óra 10 perckor futott be a Bessenyei-téri állomásra. Az egész ünneplő közönség szinte kivétel nélkül a vármegyeházára indult a Nemzeti Szalon harmadik képkiállitásának megnyitására. A művészgárda és a Bessenyei-Kör tagjainak érkezését már igen nagyszámú s igen előkelő közönség várta a kiállítás helyiségében, kik addig is a kiállított képek és egyéb művészi alkotásoknak igazán gazdag változatosságában gyönyörködtek. A megnyitás első szónoka dr. Popini Albert a Bessenyei-Kör főtitkára volt, ki rövid beszédben üdvözölte a Bessenyei-Kör nevéb?n a Nemzeti Szalon művészi egyesületet s a fővárosból lerándult művészeket, s ezek élén Horvai János szobrászművész alelnököt, reámutatván arra a közös célra, amely ezt a két egyesületet: a Szalont és a Bessenyei-Kört már eddig is összeforrasztotta, s amely törekvésnek az a közös jelszava, hogy minél európaibb, egyúttal azonban minél nemzetibb legyen a magyar kultúra. A kör fáradhatatlan főtitkárának meleg hangú üdvözlő szavaira Déry Béla festőművész, a Szalon igazgatója válaszolt s rövid beszédével nem csak azt igazolta, hogy igazi vérbeli művészember, hanem azt is, hogy a szónak is igazi mestere. Előadása s kifejezéseinek választékossága feltűnést keltett. Lelkes hatást keltő beszédét a következőkben sikerült megörökítenünk : Méltóságos védnök ur! Érdemes ünneplő közönség! A Bessenyei Kör érdemdús főtitkárának aki beszédében a mi kulturmüködésünknek túlontúl nagy jelentőséget tulajdonított, az ő gyönyörű szavaiért a Nemzeti Szalon igazgatósága és az itt megjelent müvésztársaim nevében hálás köszönetet mondok! Legelőször kilenc év előtt itt bontott zászlót a magyar képzőművészet ! Mint hódító hadvezér jött be a városba, ametyet azonban nem sikerült meghódítani, mert Nyíregyházának kulturérzelmektől áthatott lakossága már hódolva várta a jövevényeket és a sok remény és várakozás, amit ehez a kulturakcióhoz fűztünk, valamennyi valóra vált. Másodízben négy év előtt volt alkalmunk bemutathatni a magyar művészet további fejlődöttségét és előrehaladottságát s e város közönsége ez alkalommal is műizlésének, erkölcsi és anyagi áldozatkészségének olyan ragyogó tanú bizonyságát adta, hogy a Nemzeti Szalon nem tehet egyebet, minthogy hódolattal meghajtja lóbogóját előtte! Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közönségének ezen órában, tehát harmadízben tapasztalt nagy és meleg érdeklődése azt igazolja, hogy az imént emiitett négy év nem választott el bennünket, a kötelékek nem lazultak meg, nem pedig azért, mert a művészet örökéletű rózsalánca kovácsolta itten össze a műbarátoknak és a művészeknek a szivét ! Immár kétszáznál több kiállítás esik a Nemzeti Szalonnak alig husz éves múltjára, amelyekből 55 esik a vidékre. Eltávozásunk óta bizony nem igen jártunk olyan kulturhelyen, mint Nyíregyháza, ellenlen jártunk a határszélen, nemzetiségeknek áradatában, — néhol élesztgettük a sovinizmus alig pislákoló lángját, másutt magunk gyujtottuk meg a a művészetek oltárán, és ma mindenütt egyformán világit a fajszeretet és nemzeti érzés többé el nem oltható tüze ebben az országban! Jártunk azóta kulturkopár vidékeken, ahol a lelkek sivár talajába belétörött a kúltura acélos ekéje: ma virág gát ékes ott is minden tájék! Jártunk olyan helyeken is, ahol osztályok egymással évtizedes harcban állva pocsékolták a magyar talentumosságot; a művészet kibékítette a sziveket és meghódította a lelkeket. Ugy érzem: munkánkat jól végeztük, mert ötvennél alig több vidéki kiállítás elegendő volt arra, hogy az ország legszélsőbb zugolyában is megismerjék a művészeti alkotásokat és elég volt arra, hogy Szent István koronájába egy ékes, ujabb és igazi klenódiumot illeszszünk: a vidéki intelligens társadalom művészet szeretetét és műpártolását, amely ugyan meg volt régen a szívekben, de szunnyadott, senki által fel nem fedezve, mint ahogy az Óceánok mélyén pihen kemény kagylóvárában a megértés és megbékülés symboluma: szivárvány minden színeiben pompázó gyönyörű és értékes igaz gyöngy. Szivünkben örömmel, lelkünkben a jól végzett munka tudatában amidőn harmadízben vagyunk itten, hálás köszönetet mondok Nyíregyháza város közönségének és annak képviseletében itt magjelent Bogár Lajos helyettes polgármester urnák azért a meleg fogadtatásért, amelyben a művészetet részesítette ; szeretetünket fogadja Milcecz Dezső alispán ur a tőle már megszokott és már harmadízben tapasztalt azon szíves készségeért, amelylyel újból megnyitotta Szabolcsvármegyc székházának kapuit a művészeti alkotások számára. Hálánk minden jelével fordulunk a minket támogatni soha meg nem szűnt Bessenyei-Kör nagyszerű elnökéhez méltóságos Geduly Henrik püspök úrhoz, kiállításunk védnökéhez, arra kérvén Méltóságodat: vegye ismét pártfogásban 148 magyar művésznek ezekben a termekben elhelyezett 362 darab alkotását s értékes és igazi gyöngyeit a magyar művészeti vajúdás forrongás és fejlődésnek s legyen kegyes a Nemzeti Szalon harmadik nyíregyházi mükiállitását egyben ötvenötödik vidéki tárlatunkat megnyitni. (Éljenzés.) Ezután Geduly Henrik a Kör elnöke a következő megnyitó beszédet tartotta : „Magyar nemzeti újjászületésünk prófétájának szülőföldjéről jöttünk ide, a magyar nemzeti művelődésnek ezen ide, közénk ez alkalomra eljutott otthonába : a Nemzeti Szalon megnyitására. Valóban úgy van, hogy stílszerű e kettős dátum egybeesése, mert Bessenyei György is az egységes magyar nemzeti kultúra hőse és szószólója volt, amely felölel magában mindent, ami egy nagy szellem terméke. A dicsőség és büszkeség érzete szállja meg lelkünket, amidőn a magyar festőművészet műtárgyainak egyre gyarapodó gazdagságát szemléljük e tárlaton ; büszkeség, hogy immár harmadízben szerencséltet bennünket műkiállitásával a Nemzeti Szalon! Az az érzés, amivel e tárlatot ünnepélyesen megnyitom, nem lehet más,'_ mint egyfelől őszinte szerencsekivánatom Önöknek tisztelt müvészvendégeink — alkotásaik belső művészi erejéhez és ezen Ízléssel csoportosított műkiállítás már is megállapítható sikeréhez, másfelől az a hő óhaj, hogy jutna el alkotásuk a hazafias műpártolás áldozatkészsége révén e város és vármegye műértő és pártoló közönségének otthonába és válna ott igazi nemzeti szalonná a magyar nemzeti közművelődés dicsőségére. Ez óhajtással üdvözölve Önöket, megnyitom a Nemzeti Szalon harmadik nyíregyházi mükiállitását !

4 A megnyitás után a vármegye nagytermét szorongásig megtöltő közönség széjjeloszlott, s hosszú ideig szemlélte gyönyörködve a kiállított művészi alkotásokat. Mü vészestél y. Este 8 órára az ünneplő közönség a Korona-szálló dísztermében gyűlt össze, hol szépszámú közönség előtt folyt le a Bessenyei-kör által rendezett művész-előadás. Medek Anna, a Magyar kir. Operaház művésznője Massenet és Puccini áriákat, valamint külföldi és hazai szerzőktől műdalokat énekelt utolérhetetlen művészettel. A drámaiság felé hajló mezzoszoprán hangja gyönyörűen bontakozott ki a Korona jó akusztikáju nagytermében, s a fortissimótól a morendóig énekelt decrescendói, valamint kiváló színjátszó képessége őszinte bámulatot váltott ki mindnyájunkból. Dr. Vietórisz József széles látókörű tanulmányban méltatta Bessenyei korszakalkotó jelentőségét, mig Dr. Leffler Bála finom kis rajzát olvasta fel a diák Bessenyeiről. Dr. Vadász Pál költeményét a szerző lemondása folytán Dr. Popini Albert olvasta fel, akinek az est rendezéseért elismerésünket fejezzük ki abbéli reményünkkel egyetemben, hogy a Bessenyei-esték nyújtotta egyetlen művészi élvezetünket mihamar újból vissza fogja nekünk szerezni. Zongorán Dienzl Oszkár kisért. Szaboicsvármegye legtöbb adót fizetői. Szabolcsvármegye törvényhatóságának igazoló választmánya hétfőn, Szikszay Pál nyug. alispán elnöklésével ülést tartott, mely alkalommal a vármegye 1914. évre való érvénnyel bíró legtöbb adótfizetőinek ideiglenes névsorát a következőkép állapította meg: Gróf Dessewffy Miklós, gróf Dessewffy Aurél, dr. Mezőssy Béla, dr. Korniss Ferenc, gróf Dessewffy Dénes, gróf Dessewffy Béla, herceg Odescalchy Zuard, Haas Ignác, Beisman Hermán, gróf Vay Gábor, Veinberger Sámuel, báró Vécsey Miklós, Stern Péter, Bodor Zsigmond, Nánássy Oláh Tibor, Megyery Géza, Zoltán József, Propper Ödön, Klár Gusztáv, dr. Patay György, Vig János, gróf Szirmay Ottó, Feldman Emánuel, Bochlitz Henrik, Klár Sámuel, Gencsy Albert, gróf Lónyay János, dr. Beviczky Tibor, Patay József, gróf Pongrácz Kálmán, Beisman Jenő, Bosenthál Ferenc, Bay Ferenc, Propper Sámuel, L. Molnár Gusztáv, Groák Lajos, Beviczky József, Szomjas Gusztáv, Diener Gyula, Liptay Béla, gróf Vay Tibor, Fisch Hermán, Fisch Lajos, Szalánczy Bertalan, Klár Jenő, Gencsy Béla, Id. Kállay András, Gencsy Ferenc, Berkovits Miksa, Somossy Ferenc, Lichtman Mór, Bleuer Jenő, dr. Jármy Menyhért, Leveleky Ármin, Szakolyi Ignátz, Moskovits Márton, Somogyi Gyula, Elek László, Szikszay Pál, dr. Lietner András, Liptay Jenő, Leveleky Géza, dr. Szmrecsányi László, dr. Vadász Lipót, Kupfersteín Jakab, Ehrenreich Adolf, Lichtman Mayer, Báró Horváth Ferenc, dr. Járossy Sándor, Diener István, Ferlicska Rudolf, Erdey Kálmán, Jármy Gyula, Reich Vilmos, dr. Bodnár István, Szalánczy Ferencz, Róth Albert, dr. Horváth József, Groák Sándor, báró Vay Miklós, Bohclitz Béla, Bekény Gyula, Goldstein Ignácz, Reichman József, Kubinyi István, dr. Szopkó Dezső, Kovács István, Kerekes József, Rácz Gyula, Lichtman Lajos, Reisman Sámuel, Csengery Kálmán, Glück Antal, Halasy Károly, Kállay György, dr. Szikszay György, Klein Zsidmond, Fried Dániel, dr. Ujfalussy Dezső, dr. Vadász Leó, Irinyi Csaba, Harstein Sándor, Klár Andor, Blau Frigyes, Kállay Frigyes, Szentmiklóssy László, Geduly Henrik, dr. Fodor Jenő, Bleuer Lajos, Harstein Ernő, Grünberger József, Csengery Mihály, Mikecz Pál, Czuckerman Arnold, Glancz Miksa, Klár István, Höns Miklós, id. Nánássy István,