Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-28 / 104. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szertesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcióbb l»ir­detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soron­ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to Tábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám & ml mérlegünk. Helyes szokás, hogy az év végén minden jóravaló gazda számbaveszi ja­vait és terheit, megállapitja anyagi hely­zetét s biztos alapot igyekszik keresni további munkája sikerének, melytől nem­csak a maga, hanem családja jóléte és boldogsága is függ. E számbavétel azonban csak akkor helyes, ha az igaz­ság mérlegén áll, ha mindent észrevesz és semmit se mellőz, szóval ha nem rin­gatja magát sem az önámitásnak, sem a mások megtévesztésének illúzióiban. A jó gazda eljárásához hasonló mó­don akarunk mi is rövid visszapillantást vetni nem csupán az anyagi, hanem elsősorban az erkölcsi javak szempont­jából az elmúlt esztendőre, melynek végét talán mindnyájan igazán nehezen várjuk. Elég okunk van rá, különösen mikor közgazdasági viszonyaink képét állít­juk magunk elé. Természeti csapások, sze­rencsétlen konjunktúrák a nép ezreit és ezreit sodorták nemcsak pillanatnyi za­varba, hanem egyenesen a tönkremenés örvényébe, úgy, hogy akár koldusbotot, akár vándorbotot látunk jobb sorsra érdemes véreink kezében, összefacsarja szivünket a veszteség tudata s a tehe tetlenség érzete. Jaj nekünk, ha a könnye­ket meg nem látjuk, s ha nem sietünk a segítséggel ott, ahol igazán szükség van rá! A pusztuló existentiák természetesen a nemzeti vagyon csökkenését von­ják maguk után. Hogy ez mit jelent nagyban, annak szemléltetésére kicsiben elegendő arra mutatnunk, hogy minden fölösleges kidobott fdlér nemcsak a ma­gunk kára, hanem a nemzeté is. Ha tehát valaha, most van ideje a gondos számitásnak s a legmesszebbmenő ta­karékosságnak', mert hiszen a bajnak az a természete, hogy csapatostul jön s egyre növekszik Az meg a biztató jelek mellett se bizonyos, hogy a jövő év jobb lesz, mint a mostani volt. Hogy e nehéz viszonyok társa­dalmi életünkre is befolyással voltak, kétségtelen jelekkel mutathatunk rá. Az egyéneken uralkodó nyomott hangulat a társadalmi élet minden nyilvánulásá­ban éreztette a maga hatását. Aggoda* lom, bizalmatlanság, türelmetlenség hang­jai és jelszavai voltak észlelhetők ott, ahol más viszonyok között a remény, bizodalom és béke áldásait láttuk. Mindez azonban nem volna kétségbeejtő, ha muló jelen­ség lenne; ám a gyanusitásnak, elfogult­ságnak.gyúlöletnekaz osztály érdek szol­gálatában magasra förő hullámai meg­győződéssé érlelik bennünk azt a fölte­vést, hogy e sajnos tünetek oka az em­beri sziv legsötétebb rekeszében gyöke­rezik, s igy vajmi kevés reményünk lehet arra, hogy tőle az agyarkodó indulatok­tól és szenvedélyektől mentes, tárgyila­gos igazságon nyugvó elvet és eljárást várhassunk A két baj közül a szegénység a ki­sebb, mert könnyebben kiheverhető; az osztályérdek azonban vak eszközöket táplál és nevel, s a lélek rabságával helyre hozhaiatlan károkat okoz Táma­dásuk egyetlen mentsége a jóhiszemű­ség lehetne, amely minden viszonyok között tiszteletreméltó; a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy erre éppen vakságuk következtében képtelenek s igy lépten-nyomon összeütközésbe ke­rülnek a tiszta és nemes törekvésben megnyilvánuló igazsággal. Különben is régen megállapította a józan magyar életbölcselet, hogy „aki haragszik, nincs igaza annak." Mindezek a kérdések a nyilvánosság elé tartozván, alkalomadtán természet­szerű tárgyai voltak lapunkban is a fejtegetésnek. Programmunk szerint cé­lunk a humanizmus ébreszgetése, a íelvilágosultság terjesztése s ezek utján a haladás közérdekű ügyének előbbre­vitele volt. Eszközül hírszolgálatunk és cikkeink minden mérlegelést bátran ki­álló igazságát használtuk. E tekintetben a legcsábítóbb szenzáció se téritett ben­nünket mellékutakra; de nincs is okunk a pirulásra, mikor a közvélemény Ítélő­széke elé kell állanunk. Hogy e célunkkal minden más for­rásból táplálkozó törekvésnek útjá­ban állottunk, nem tehetünk róla, sőt büszkék vagyunk rá, nincs is semmi okunk arra, hogy utunk eddigi irányától eltérjünk. Azok, akik nyitott szemmel nézik s megértő lélekkel kisérik munkásságun­kat, nem fogják, mert nem akarják félre­ismerni e munka jelentőségét sem abban, amit kerültünk, sem abban, amit csele­kedtünk. Kerültük a szándékos egyoldalú­ságot, mert megtéveszti az olvasót; ke­rültük az ízléstelenséget, mert nem veszi be a természetünk; kerültük a gyanú­sítást, mert nem méltó az emberhez; kerültük a gyűlölködést, mert mindig rombol ahelyett, hogy építene. Szolgáltuk a humanizmust, mert nemcsak hirdettük az emberszeretetet, hanem példát is adtunk rá nagy türel­münkkel; nemcsak rámutattunk a sebekre, hanem gyógyítani is igyekeztünk azokat; szolgáltuk a felvilágosodást lelkes mun­katársaink kizárólag eredeti cikkeinek hosszú sorozatával, erőnk teljes latba­vetésével s munkánk sikerének biztató reményével; szolgáltuk a haladás ügyét úgy, hogy meg legyenek velünk elé­gedve mindazok, akik közműveltségi, közgazdasági és társadalmi tekintetben nemesebb, méltányosabb és boldogabb jövő megteremtésén fáradoznak. Ha e mérlegen a remény és siker, a kötelesség és a munka ma még nincs tökéletes egyensúlyban, az nem a mi buzgalmunkon és odaadásun­kon múlik. Megnyugtat azonban annak tudata, hogy minden igaz törekvésünkben bizton számithatunk társadalmunk java­részének megértő támogatására. Ez a mi egyetlen, de mindennél többre becsült erőforrásunk. A. A vágóhidak és mészárszékek tisztántartása* A főldmivelésügyi miniszter a vágóhidak és mészárszékek tisztántartása, illetőleg a hússal való elbánás körül követendő eljárás tárgyában a vármegye alispánjához a következő rendeletet intézte: A köztisztaság fentartása és a kolera ellen való védekezés céljából foganatosított intézke­dések ellenőrzése végett kiküldött szakközegem­nek a magyar királyi belügyminiszter úrhoz érkezett jelentései szerint a hússal való elbánás körül országszerte a közegészsági és köztiszta­sági követelményeknek meg nem felelő álla­potok találtattak. A vágóhidak ugyanis sok helyütt tisztáta­lanok, bűzösek, még az ujabbak is. Ebben nagy része van annak, hogy a mészárosok és a metszők a vágáshoz használt sokszor kellően nem tisztított ruháikat a vágó helyiségekben hagyják. Sok helyütt a béltisztitóknak is megengedik, hogy a vágóhelyiségben végezzék piszokkal és bűzzel kapcsolatos munkájukat amikor a bőré­ből kifejtett s feldolgozott hus még ott lóg a többnyire tisztátalan fogasokon. A hus meglörlésére sok esetben szennyes törlőt, elszállítására pedig gyakran olyan sze­kereket, vagy targoncákat használnak, amelyeken a hus még inkább szennyeződik. Számos mészárszék mosható falakkal van ugyan ellátva, de hogy a vér és a piszok fel ne tűnjék, a falak egyes helyeken vérszínű olajfestékei vannak mázolva. A jégszekrények belsejében conserválás, vagy hűtés céljából a kimerésre való hússal együtt tartják a háztartáshoz szükséges tejet, zöldséget, dinnyét és ételmaradékot. A kimért hust pedig gyakran, használt újság vagy poros papírba göngyölik. Minthogy ezen állapotok megszüntetése köz­egészségügyi és köztisztasági szempontokból szükségesnek mutatkozik, enn lfogva a husvizs­gálat tárgyában kiadott 54300—1908. számú rendelet idevonatkozó 6, 8, 93. illetve 109. §-át a m, m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg a következő rendelkezésekkel egészítem ki: 1. Mészárosok, hentesek és általában az állatok vágásánál, a hus feldolgozásánál és ki­mérésénél foglalatoskodó egyének a vágás, illetve feldolgozás és kimérés alkalmával világos Névienvek egy óra alatt készülnek p^tai megrendelések LAPUNK NYOMDAJABAN. aznap küldetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom