Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-25 / 103. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Eí&fizítési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Kegyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legole»óbb detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Karácsony. Nincsen a földön Oly nagy hálaérzet, Mint amilyen jót A kegyelem végzett; O, hisz az embei Ezer sebet érzett, Majd belevérzett! S im az időknek Teljessége jött el: Megtelik a szív Drága örömökkel; Bűnös igánkból Egy gyermek emelt lel Nagy szeretettel! Ami sötét volt, Világosra válott, Béke, igazság Édes, meleg álmok . . . Ó te nagy eszme, Töltsd be a világot, M Ugy leszen áldott! Abm József. Karácsonyi emlékezés. Altruistikus társadalmunknak nagy ünnepe van, melybe beleolvad felekezeti különbség nélkül a szívek legértékesebb kincse: az emberszeretet! Az egyetemes emberszeretet csodákat művelő hatalmának glorifikációja hallatszik és látszik a keresztyén világban mindenütt... a fényes paloták szemkápráztató csillogásai közt s a szalmafedeles viskók hallgatag, békés nyugalmában! Mintha karácsony szent ünnepén kigyúlnának a gondfelhős lelkekben is a boldogító reménység csillagai; mintha az élet küzdelmeiben megfásult kedélyek világára ráborulna jótékony álom gyanánt az örök békesség gondolata, olyan varázslatos hatalmú a karácsonyi emlékezés ! . . . Emlékezzünk !... Mondja bár az ultra modern gondolkozású ember, hogy a karácsonyi ünneplésben több a mistifikácio, mint a való s az egész nem egyéb mint hiszékeny, naiv lelkek bizalmának kiaknázása az egyetemes emberszeretet hymnusainak behízelgő hangja mellett — mégis mig romlatlan szív lesz az emberi kebelben, mig az idealismusnak jelentőségét nem tudja háttérbe szorítani a vaskos realismus minden darvasága sem, addig a karácsony mindig békességet s jóakaratot gerjesztő tűzhelye lesz azoknak a dicső történelmi emlékeknek, melyek ilyenkor a halhatatlan eszmék fenséges symbolumaiként tűnnek fel! . . . Sőt ha szociális jellegű társadalmi éltünket figyeljük, akkor meg egész határozottsággal kell kinyilatkoztatni, bogy minden karácsonyi ünnepünk egy-egy mértföld mutatója annak, hogy a kiindulási ponttól kezdve mily utat tettek meg az embervilágot idvezitő igazságok ! . . . E soroknak távolról sem az a célja, hogy a kétkedés és hitetlenség ostorcsapásai közt apologiája legyen a karácsonyi ünnepnek s jelentőségének; e tekintetben éljen mindenki a maga szabadvizsgálódási tehetségén alapuló kritikai jogával; azonban azt bárki is megengedheti, hogy amidőn szívvel lélekkel ünnepelünk, akkor legalább azzal jöjjünk tisztába, hogy a XX-ik század felvilágosult gyermekére nézve, micsoda megnyugtató tudat s éltető elem van a karácsonyi emlékezésben! ?... Igaz, hogy az ős keresztyénség negyedik évszázadában az üldözési viharok lezajlása után, amikor már a pogány római közgondolkozás előtt is kezd sympaticus lenni a keresztyénség egész hitrendszere s élet bölcselete, akkor még a karácsony erős riválisa volt a határozottan pogány CSEND. i. Van a világon valahol Igy icipici földdarab, Kicsike ház, kicsike kert S nagy láthatár a kert alatt. És ez a kicsi földdarab Valami csoda nagy dolog! Csengős kis kapuján belül Egyedül én parancsolok. Egyedül én rendelkezem. Tavasz ha jő s magot vetek, Ugy kél ki valamennyi mag, Mint felriasztott ezredek. Parancsot én osztok nekik : Futókám, tornácom benődd ! Violám, rózsám itt virit Közel az ablakom előtt : Itt élnek vidám foglyaim : A nagy kakas s a tyukcsalád ; Hatalmam mind elismeri S hódolni jő elém, ha lát. Elnézem ezt a jelenést ! Az élet ez itt kicsibe ; Elől a büszke nagy kakas, Hátul egy árva kis csibe. Az árvát mind üti-veri, Csak éjjel boldog a szegény, Ha azt álmodja : jön idő, Hogy ur lesz majd a szemetén . . . ! Szenvedtem én is eleget S álmodtam sok szép éjszakán, Hogy eljön egyszer az idő : Lesz boldog, csendes kis tanyám. S van a világon valahol Egy icipici földdarab, Ahol az élet csendesebb, Mint odalenn a föld alatt. Van a világon valahol Kicsike házzal egy telek, Ahol az élet boldogabb, Mint odafenn az ég felett ! II. Magános hajlék a hegy oldalán . . . Előtte sik föld, végtelen. E nagy magányból nézem, hogy rohan A sok vonat a mély teren ! Oh mennyi gond, oh mennyi gyötrelem Száguld a sineken tova ! Egymás nyomában törtet, bujdokol A gondok hosszú tábora ! Valamikor a lelkem fájt, ha egy Vonat előtűnt s tovament: Szerettem volna együtt járni a Nagy célok útját odabent. És aztán . . . aztán engem is ragadt Magával az a nagy kigyó, Nehéz, sötét gyötrelmes utakon, Amikre gondolni se jó ! Leszálltam volna szives örömest, De vitt az élet vonata ; Sehogysem akart elszakadni a Nehéz, nagy utak fonala. Es most, hogy valahára elszakadt, (A sok vonat csak jön-megyen) Ugy elnézem az örök nyugtalant, Hogy nyugtom édesebb legyen! III. Minden hitemet visszanyertem, Mely életemben elveszett : Hiszek az örök szerelemben, Amely csodás erővel engem A biztos partra vezetett ! Hiszem a sírig elkísérő Boldogság tiszta kék egét ! Hiszem a lelkem üdvösségét, A mennynek földre érkezését, Amely még jókor érkezék. L i Hli. Hiszek az eljött Megváltóban : Hiszek te benned hitvesem ! Hiszem, hogy az én szent hitemnek — Amig egy cseppje lesz szivemnek — Nem lészen vége sohasem ! — DÉZSI SÁNDOR. karácsonyi ajándékul ékszer, óra, ezfistnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis REICH ARNOLD elsőrangú ékszerüzletében található. Mélyen leszállított árak! Nyíregyháza, Rákóczi-u. 1 Takarékpalota