Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-21 / 102. szám

102-ik sz m. 1913. december 21. 5 Kezd meg te magad a több adásával. Ez az élet tőrvénye, fent a csillagvilágok forgásában és lent a vércsepp parányában. Ez a rend, ez a szabadság. Ahol nem igy gondolják, ott már ágyú mutatja meg a mesgyét. A testi életnek ilyen szabad mozgását állapította meg az angol közsze'lem. Tudod Ke nyeres, mikor azon a szép vasárnap reggelen. Aberdeenben fürödtünk az északi tengerben! Volt nép, mint a esik ! Aztán az óriás gyeptéren mily édesen heverésztek itt-ott! ... Ez az élet, Kenyeres! öreg .cimborád. Válasz egy kérdésre. Azt kérdi tőlem nagyságos Asszonyom, hogy „miért grammatizálunk az iskolában, mikor ez oly lélekölő és semmi gyakorlati érzékkel nem biró felesleges munka". Kedvemre való téma ez és nagyobb nyivánosság elé való. A nyelvtan miatt nem Ön az egyedüli Asszonyom, aki zúgolódik az iskola ellen És a panaszkodás — sajnos — nem minden alap nélkül való. Foglalkozzunk kissé a dologgal Mikor a kis gyermeket behozzák az iskolába, már birtokában van a nemzeti nyelvnek. Némelyik egészen jól kifejezi a gondolatait, a másik kissé fogyatékosabban. Csak az abnormális fejlődésü gyermekeknél találunk a nyelvi készség tekintetében is bizonyos nehézkességet. Egész természetes dolog ugyebár, hogy az elsőosztály tárgyai közt szerepel az úgynevezett beszéd és értelemgyakorlat. Gyarapítja a szókincset, kifejezés beli szabatosságra szoktat és a szemléltetés utján a gyermek fejlődő érzékeit is teljes irányban foglalkoztatja, Eddig ismeretlen fogalmak, szólásmódok kerülnek a gyermek tudatába. Az olvasottak és hallottak reproduká'ása folytán ezek gyökeret vernek és a nyelvet kifejezésre alkalmasabbá teszik. A gyermeki lélek ezen a fokon — értem az alsó osztályokat — bizony még nem nagyon érett arra, hogy a nyelv törvényeit könnyű szerrel megértse Egy egész serege a nemzeti nyelv szókinc-ének még ismeretlen előtte. Mindenki tudja ma már, hogy előbbre való a nyelv megtanulása, mint az úgynevezett „nyelvtan,, amely tulajdonképen már a tudomány körébe tartozik, mert éles szemmel törvényszerűséget keres a nyelv életében. És mégis mit látunk? A népiskola " már a második osztályban kezdi ezt az osztályozó, elemző munká<\ Az a gyermeki lélek, amelynek eddig a korlátlan képzelödés volt a legkedvesebb vonása, most már kénytelen elraktározni tudatának még oly szük keretében egy csomó elvont fogalmat És ez egy nagyon sebezhető és nehezen megvédhető pontja a népiskolai tanítási tervnek. Szó sincs róla, nagyon elvetné a sulykot az, aki a nyelvtant egyáltalában száműzni akarná az elemi iskolából. Szükség van erre a tárgyra. Azt mondja Ön Asszonyom — és ebben igaza is van, — hogy a nyelv törvényeinek a tudása nélkül is lehet hibátlanul fogalmazni! Ha jól értem, akkor azt méltóztatik gondolni, hogy mikor egy novella, regény vagy költemény iródik, bizony nem igen lebegnek a költő előtt nyeltani szabályok. Hát ez igaz. Ne ne feledjük el azt sem, hogy csak olyan egyéneknél eshetik meg, akiknek már nem kell töprengniök egyegy szó helyes írásán, mert a nyelv szabályai már annyira vérükké váltak, hogy szinte gépiesen történik meg ez a hibátlanul való írás, Az ilyen ember már tul van a kezdet nehézségein. El is felejtette már, hogy az alapot az iskola adta meg. Tanítanunk kell a nyelvtant, hogy tudatossá tegyük a gyermekben azt, amire a helyes nyelvérzék egész öntu datlanul is rávezeti De viszont igaz, hogy nem szabad tulnagy szerepet juttatni a grammatikának az elemi iskolában. Ha tőlem függne én csak a negyedik osztályban kezdeném a nyelvtant. (Vannak tudósok, mint Herbert, SpencerOsztvald kik egyáltalában kétségbevonják a nyelvtan fontosságát) Az ahó három osztályban a fősúlyt a helyes, szabatos folyékony beszédre helyezném és a helyesírást — csak a nyelvérzékre és a hibátlan hangsúlyozásra támaszkodva — gyakorolnám Erős a hitem, hogy ily módon is el lehetne érni azt az eredményt, amit a Berzeviczy-féle Tanterv és Utasítás, célul tüz ki. (Említésre méltó, hogy ez az utasítás már hajlik a praktikus élet követelményeihez és az ellentétes nézetekből leszűri azt a közvetítő felfogást, hogy a nyelvtan elmélet nem cél, hanem eszköze a gyakorlati cél elérésének.) No de hát ez egyelőre csak ábránd! Lehet ugyan, hogy korunk gyakorlatias érzéke ezen a vonalon is sikeresen ostromolja a régi hadállásokat és a nyelvtant kilakoltatja a népiskolából Addig is fogadja Nagyságos Asszonyom — egy jobb jövő reményében — kegyeibe a reformult időknek kelletlen örökségét: az „alanyt" és az „állitmányt" Neuman Albert. SZABAD LÍCEUM. Thoroczkay Gyula előadása. A gyermekbiróságról volt szó és az ember azt hinné, hogy mert szakember, biró, jogász tartja erről előadását: csupa szakdolgok kerülnek felszínre. Igen, szakismeretekhez is jutottunk — de egy nagy társadalmi probléma keretében, ugy, hogy ez a probléma volt domináló. Mi a tény ? Az, hogy a társadalom, mely produktivitásra van hivatva, kénytelen tevékenységének egy jelentős részét a társadalmi rend megbontói ellen kifejteni; azok ellen, kik, mint parasiták, élősdiek, munka nélkül mások produktív munkájából élnek, — veszélyeztetik a rendet. Az ezek ellen irányuló tevékenység eddig kimerült a megtorló intézkedésekben. Behatóbb vizsgálódás után kiderül, hogy a bűnösök legnagyobb tömrge a rossz környezetű, nevelésű fiatalkoruakból származik, kik öröklő t hajlamuk gyógyilása nélkül, rossz környezetük tői való megszabadítás hijján, sokszor a munkanélküliség és a nyomor által sodródva a bűnbe, kerülnek a notórius bűnösök közé, a kiknek büntetése egyenlő volt a bün számára való kineveléssel. Mi a cél ? Megszabadítani a társadalmat a rend örökös ellenségeitől. És mi az ezzköz ? Kiragadni a bűnözésre hajlandókat eddigi milieu-jéből, tanítani a rendnek és a munkának szeretetére, a társadalmi rendbe illeszkedés megbecsülésére. Az előadó ismertette a hatóság és a tár sadalom kö/ös működését, ennek eszközeit, — a patronázs intézményt, az egyesek tevékenységi körét. De különösen tette magyarázat tárgyává az újévtől érvénybe lépő gyermek-birói intézményt. A gyermekbiró vezeti a vizsgálatot, tárgyal és hoz Ítéletet. ítélete a megdorgálástól, az egy — pár órára szóló szabadságvesztéstől egész 5 évig terjedhető fogházbüntetésig szólhat. A gyermekbiró nemcsak a törvénybe ütköző tettek felett bíráskodik, hanem rosszindulatú gyermekesinyek, csavargás, dologtalanság felett is ítélkezik. Hatáskörébe tartozik a szülők, a gyámok, a munkaadók viselkedése is. Határozatának meghozatalánál megvizsgálja a környezetet, a tett inditó okait, a tett esetlegességét vagy gyakori isméilődését. De megvizsgálja a fiatalkorú lelkületét, hajlandóságát és e szerint szabja meg a büntetést. És ez mindig a fiatalkorú érdeke szerint igazodik. Ugy lehet, hogy az a gyermek, aki még számba vehető bűnt el nem követett is, — javitó házba kerül, viszont a tettes is feltételesen lesz elitélve. Az egyén és nem a tett szerint igazodik a büntetés. Az előadás során megismertük az egyes büntetéseket. És itt különösen megkapó az a részlet, mely a fogházra ítélt kiskorúak nevelését tárgyazza. A kiskorúak fogháza ezentúl egy nevelő internátus, mely folyton tanit és nevel, emellett a társadalommal van szerves kapcsolatban. A fogházmissiók célja tudatára hozni az elitéltekkel, hogy a társadalom nem mondott le róluk, nem veti ki magából, — söt a szorgalmas és igyekvő kiszabadulásakor rögtön beilleszkedik a társadalom rendjébe, — munkát kap, becsülést és szeretetet nyer. Viszont a missiók utján meggyőződést érlel a társadalomban is, hogy a külső körülmények miatt büntetendő cselekmény elkövetésére kényszeritett eme sajnálatraméltó egyének, a javitóházi, vagy fogházi büntetés illetve nevelés u'án rendes, munkás, becsületes emberekké váltak, kikkel tehát, mint ilyenekkel kell bánni. Természetes, hogy az előadás azt a felhívást is tartalmazza, hogy vegyünk részt ebben a munkában, mely nemesak a jótett hatásával bír lelkünkre, de hasznos magunkra és az egész társadalomra. Az egész előadás — bármennyire igyekezett eltakarni, — a kérdés iránti lelkesedést és az emberbaráti jószivet árulta el. Magunk részéről csak azt sajnáljuk, hogy az előadás kerete nem engedte meg az előadónak, hogy a javitó hazak és fogházak belső életéről tárjon fel színesebb képet. Igen érdekesek például az, amerikai javitótelepek, ahol a benlakok csapatokba — századokba — vannak osztva, maguk választotta vezetők, főnökök alá. Ezek a csoportok havonként maguk közül bírákat választanak és a csínyt tevő, vagy fegyelmet sértők felett, szabályszerű bírói eljárás mellett ítélnek ; az ítéletet a telep felügyelő hatósága hagyja jóvá, vagy módosítja. Minő hatása van a nevelés ezen részletének az ott lévő fiatalokra ! Vagy Angliában, hol a kirajzott gyermekcsfportot csaknem magukra hagyják egy nagy — elzárt — kerben, összes kerti eszközökkel, hogy önmaguk alkossanak társadalmat. De itt a kassai javitóház, melyről csodákat regéim k a tudósitások, hogy milyen derék, önérzetes férfiak kerülnek ki onnan. Ezek ismertetése még inkább lerontja az önkénytelen előitélelet és elfogultságot, melylyel a javítóból vagy fiatalkorúak fogházából kikerültek iránt viseltetünk. Meg kell egyébként állapitanunk, hogy Thoroczkay Gyula azon modern bírák közé tartozik, kiknek Ítélete belekapcsolódik az élet vonatkozó részletébe, aki a forgalom, az üzlet, a viszonyok ismeretét, az egyéni érzés, a szenvedélyesség, a lelkület vizsgálatát teszi elhatározóvá döntésénél. És ő reá fog nehezedni a fiatalkorúak birájának nehéz, de szép, a jó szív vágyát kielégítő lisztje. Zajos taps fejezte ki a közönség elismerését. Meghivó. A Szabad Lyceum Társaság nagykállói osztálya folyó hó 20 án délután 5 órakor, a Pannónia szálloda nagytermében ünnepélyes megnyíló estét rendez a következő műsorral : Himnusz. Énekli a polgári dalárda. Megnyitó beszéd. Tartja Görömbei Péter elnök. Az alkoholizmus és az elmebajok. Tartja Stróbl Vilibald dr. állami elmegyógyintézeti igazgató Wieniavszki Legende. Előadják zongorán Horkovits Mariska k. a., hegedűn Eötvös Dezső dr. Személy-jegy : 20 fillér. Az összes előadásokra érvényes jegy 1 korona.