Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)
1913-12-14 / 100. szám
100 ik szám. Jftimmkz, 1913. december 14. 7 Sokoldalú és alapos kísérlet ' igazolják, hogy igen csekély — pl egy deciliter könnyű homoki bornak mindennapos élvezete már legyengitőleg hat az utódokra. Életbiztosító társaságok adataiból számszerűleg bizonyítható, hogy a szeszes italoknak mértékletes élvezete is átlagban 6—8 évvel megrövidíti az életet. Az alkohol'hérdés az emberiség legégetőbb kérdése, minden igazi haladás előfeltétele. Népjólétről, közegészségről beszélni csak ennek megoldása után lesz helyén való. A civilizált emberiségnek Vio-ed része évről-évre és napról-napra szünet nélkül dolgozik, hogy ezen mérget előállítsák, szetoszszák es a többiekkel együtt elfogyaszseák, hogy munkaerejüket tönkre tegyék, pénzüket elköltsék, a szegényházakat, tábolydákat, kórházakat és — fegyházakat megtöltsék 1 (Bunge.) Az alkohol élvezőknek nem az elfogyasztott mennyiség a fontos, hanem a mennyiség okozta bódult állapot. Ei nagy különbség, mert ugyanazon mennyiség megszokás folytán roir.d kevesbbé hat az allapotra; ellenben ugyanaz az áliapot a megszokás folytán mind nagyobh mennnyiségtől következik be. Íme a lejtő megvilágítása 1 „Az abstinens mozgalomnak nem lehet célja, hogy megmentsen egy néhány iszákost, akire nézve ez a mentés gyakran már elkésett, hanem, hogy megelőzze az iszákossá válást és hogy az egész népet a faj általános mérgezéséből kigyógyítsa." (Bunge.) A tudomány az abstinencia pártjára állott és a tudomány követelésenek tartósan egyetlen hatalom sem tudott még ellentállni. Fel tehát a harcra! (Bunge.) Az abstinencia követésénél nem csekélyebbről van szó, mini a legnemesebb emberfaj fentartásáról. Ne felejtsük el — mi vagyunk az utolsó tartalék. Mögöttünk nem állanak — mint Róma pusztulásánál — a legnemesebb fajú civilizálatlan népek, akik képesítettek voltak, hogy a kultura örökséget átvegyek. Ha mi elpusztulunk, ugy örököseink csak inferioris népfajok, akik sohasem lesznek képesek arra, hogy vállainkra állva kultur munkánkat tovább folytassák. (Bunge.) Mea culpa. Szerettelek ... s te szerettél engemet . . . S most ablakodnál állva, bűnömet bánva, Mea culpázva verem mellemet . . . Lelked tiszta volt, — fertőzve enyém . . . S te úgy hallgattál reám . . . átok fakadt nyomán . . . Porban a bálvány . . . s nincs, nincs már remény. Szálltál velem a mocsár mélyére . . . Nem volt már Istened, s beszennyezve lelked Préda lett tested bárki kényére . . . Könyörögtem . . . nem ezt akartam én! . . . Az átkos korszellem megzavarta eszem, Tisztulj meg velem, s légy újra enyém . . . Kacagtál ... én Istent említettem . . . S túriává válva, átkozódva, szidva Istent tagadva űztél el engem ! . . . Az estimát mondom el helyetted Itt ablakodnál állva . . . s bűnömet bánva Mea culpázva verem mellemet . . . Szeretem a halkat Úgy szeretek mindent, mi méla szomorú. — Szeretem nagyon Ha az öröm, a bánat csendes halkszavu. — Szeretem az alkonyt, mikor a légen át Egy bús nóta száll . . . S csendben hallgathatom halk, rezgő jajszavát. Szeretem az éjjelt mikor a föld gyászol. Csendes és hallgat . . . Csak egy kis fénybogár zizeg el egy ágról. — Szeretem a zenét, ha gyászos, tompított, Ha halkan húzzák . . . Ha a húrokról nem reszik le a hangfogót . . . Szeretem, mikor már elhervadt, — a rózsát Mikor már fonnyadt . . . Elmorzsolom mélán sok. sok édes szirmát Szeretem, ha keserű bánatos a lány. Arca könyázott S szelíd szemrehányás kél ívelt ajakán. Szeretem a csendet, szeretem a halkat, Nem csoda, — hiszen Lelkemben egy egész nagy temető hallgat . . . A csend szavából.*) Ha Lelked mosolyog s dalol a boldogságtól: Ha Lelked sír, zokog a sok csalódástól; Repülni vágy s röghöz tapadva tesped itt, És nem tudja eltépni a kötelékeit ; — Fordulj a Mesterhez. — O elvezet téged, S visszaadja néked a magasabb Éned, Hogy ne érezd oly nagyon földhöz kötöttséged . . . Ha nyíló Lelked a világi zajra figyel, S megszívja magat csalóka örömivei ; Ha Lelked ijedten fut a láng pataktól, Siketen zárkózik el a jajszavaktól ; — — Fordulj a Mesterhez. — O meg mondja néked, Hogy Lelked tévelyeg s rossz útra tért élted, Hogy lelked méltatlan templom a csend Istenének .. . Ha azonban Le ked dúsan erősödvén Hajlékát elhagyva, nem uralg már gőgjén, Előtör, — a tér hullámain látja meg arcát . . . S leborúlva Istenként imádja enmagát, — 0 tanítvány — tudd meg, nagyratörő Lelked, A csalódás sűrű hálójában repked, Nem vagy a Mesternél, — s a Mester sincs veled .. . « A föld az örök szomorúság csarnoka ; Rögös utján telve csalóka csapdákkal, Hogy Énedet lekösse szorossan oda A múlandósággal, örök balgasággal. — E föld — ó tanítvány — csupán csak bejárat A félhomályon át a világosságba, Ahol az örökös nagy fényesség árad S ahol nyugodtan evez a nagy madár szárnya . . . Ha a nagy Közös-Ént akarod ismerni Úgy ismered meg előbb magad saját Énjét ; S ha az ismerésre képes akarsz lenni Áldozd a nem én-nek az énednek Énjét, — A létezést a nem létnek kell feláldoznod — • S megpihenhetsz a nagy madár szárnyi között.. . Édes nyugalom s csendesség vár rád ott, Annál aki nem született és nem hal meg, — Hanem aki Aum — és örökön örök . . . Rastinal R. Jenő, (* A Dzyau könyrekböl. IRODALOM, MŰVÉSZET. A „Darwin". Dr. Fülöp Zsigmond ilyen cimü népszerű természettudományi folyóiratának dec. 1-i száma a következő tartalommal jelent meg: Wallaceról a most elhunyt nagy természettudósról emlékezik meg a szerkesztő. Cserny Dezső : Az érzékszervek működése ujabb megvilágításban. Dr. Balassa Géza: A révi Zichybarlang. Dr. Szerényi Nándor: Szervezetünk önvédelme. Érdekesebb cikkek még: A majomkérdés. Amundsen tervei. Tűzbiztonsági berendezések a hajókon, stb. A folyóirat előfizetési ára a Darwin-Könyvtár köteteivel együtt fél évre 5 kor. Mutatványszámokat küld a kiadóhivatal: Budapest VI. Andrássy ut 60. A három TAnyértalpn testőr. A hiresneves mackó-család kikutatta őseinek múltját és régi Írásokban följegyzéseket talált arról, hogy a Tányértalpu nemzetség hősi múlttal dicsekedhet. Akadtak hárman is a- magyar hegyek bundás lakói közül, akik fringiát hordtak az oldalukon és vitézlő testőrök voltak Napoleon seregében. E három tányértalpu testőr mulatságos históriáját közli most regényalakban a magyar gyermekifjuság népszerű lapja, Az Én Újságom. A tréfás regény mellett a modern „cserkészekről" is találunk regényt Pósa Lajos kitűnő újságjában és ezt Gyökössy Endre irta. Csicseri Bors, Tanyai Tamás, Zöldi Márton. Feri bácsi stb. írásai tarkítják még a lapot. Előfizetési ára félévre 5 korona. Nagy olcsóság a drágaság idején. Egy úriasszony társaságban a drágaságról panaszkodott. Egyik gavallérját untatta ez a beszédtárgy és hogy más irányt adjon a társalgásnak, könnyedén odavetve mondta : — Ugyan kérem ! Mese beszéd, nem is olyan rémes az a drágaság: — Hogy mondhat ilyen zöldet? förmedt rá a hölgy. — Ismétlem : nem türhetlen a drágaság. Vegyünk csak egyet: Mennyibe kerül iNagyságodnak a háztartás ? — Hát bizony havonként — akárhogyan spórolok is — minimum 300 - 350 koronába .... — Pazarlás! . . Feleségemnek nem egy hónapra hanem negyedévre mindössze 3 koronába kerül . . . . ! — Maga megbolondult ! kiáltott elszörnyedve a néni. A társaság kacagva hallgatta a tréfás fordulatatot. — Nem veszed észre édesem, világosította fel végre az egyik barátnő, hogy ez az ur csak ugrat tégedet ? Te kis h-val értetted a háztartást, ő pedig a „ Háztartás "-ról beszélt, amelynek előfizetesi ára tényleg csak három korona Ebből a pompás asszonyújságból mutatószámot kívánatra ingyen küld a „Háztartás" kiadóhivatala, Budapest, II., Margit-körűt 5/b. Gistr dinetíó. — Apám, hát csakugyan nem viszel ki a tanyára ? — szólt Laci fiu a kocsira ülő apjahoz. — Nem, fiam. Megmondtam. Nem jól viselted magad! — Nahát Apám, itt a kezem, hogy mire hazajössz, felmond a kisasszony ! . . . — A pesti személyvonatot várja egy öreg ur. Már türelmetlen, mert mint rendesen — a vonat jócskán késik. Vegre kifakad: — A fene egye m?g! G ak azt szeretném tudni, mit csinál ez a büdös vonat, mikor késik ! . . . Valamelyik községi bíróságtól a helybeli járásbírósághoz került felebbezés folytán egy ügy. Az Ítélet rövid és velős volt. így hangzott : Felperes keresetével elutasittatik, miutáu felek teljesen ellenkező állásponton vannak! . . . Vasúti menetrend. Érvényes 1913. évi október hó 1-től. I. Nyíreqyházára érkezik : Debreczen felől 635, 9'57, 1"20, 4"02, 5"37 12' 2 3, Szerencs „" 6"4~' 10 Ő3, T30, 7'22, Polgár , 6-10, 10 03, 515, Csap „ 6-53, 8-45, 1-44, 4"00 8"37, Mátészalka , 6"06, 111, 4"39, 7'1£, Nyíradony „ 6'40, 111, 6«>, V. Namény , 6'30, 1"39, 5-22, 8"i«, II. Nyíregyházáról indul: Debrecien íelé 5-42, 7 20, 1014, 2"06, 4 47 7-20, 902 Szerencs " 7W, 10 04, 4-08, 5-45, 9'2», Polgár „ 7-10, 10 04, 5 55. Csap „ 6-55, 1112, 2"20, 7"«2, 912, Mátészalka , 716, 10*24, 210, 7'» Nyíradony , 7-50, 210, 7-M, V.-Namény , 712, 10-30, 2'43, 8'50, — A Háztartáskönyytára füzetenként 20 fillérért kapható lapunk kiadóhivatalában. — Névjegyek, meghívók Ízléses kivitelben olcsón és gyorsan készülnek a Jóba nyomdában. Piaczi arak. Nyíregyháza, 1913. december hó 13-án, 1 nyíregyházi keresk. és gazdák körénél jegyzett tarraény árai Buza 50 klgramm 10 K 50 fill. Rozs 50 klgramm Árpa 50 klgramm Zab 50 klgramm 7 K 50 fill. 7 K — fill. 6 K 50 fill. Tengeri 50 klgramm 6 K 30 fill. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: JÓBA ELEK.
