Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-30 / 96. szám

4 96-ik szára. 1913. november 30 A. községben X. Y. 5 évvel ezelőtt a takarékmagtárból 4 véka rozsot tiz korona értékben kért kölcsön. Á mostoha sors következtében nem tizethette vissza azt, még kamatát sem rendezte s igy 12

1/* véka a tartozása 40 korona értékben B. községben N. N. körülbelül egy évtizeddel ezelőtt szintén kölcsönkért a takarékmagtárból egy köböl, vagyis négy véka rozsot. E kölcsön kamatos kamatával ma már a tőke nyolcszorosára emelkedett, 10-szeres értékben. G. község 1893. őszén, tehát 20 éve, létesített egy takarékmagtárt 20 véka, vagyis öt köböl alaptőkével. Ma a 20 éves fennállása után 376 kőből tőkéje van 4888 borona értékben. Ennek egy évi kamatjövedelme 1092. korona. Ezek előre bocsájtása után felteszem a kérdést: Igazságos és felebaráti szereteten épült intézmény-e az, amely ily csekélyke idő tartama alatt ilyen tetemes összeget harácsol össze ? De a magtár cimü intézmény, vagy annak birtokosai, ügyvezetői tehetnek-e arról, hogy a szegények az ő kölcsönmaglárukra vannak utalva ? Nem tehetnek. De arról már tehetnek, sőt egyrészben bűnösök i?, hogy uzsorás kamatot követelnek, a tőke kamatának hatszoros bevételével. Mivel a kölcsönmagtár birtokosai nagyon is törvénytelen kamat bekövetelése utján gyűjtik össze tőkéjüket, időszerű lenne felhagyni e törvénytelen s némileg veszedelmes tőkekovácsolással. Kettős szempontból ajánlatos lenne a kölcsönmagtárak kamat, leszállítása és pedig : 1-ször. Mindezideig akaratlan einézés folytán még jövedelmi adó mentességet is élveznek e dúsan jövedelmező magtárak, mely körülmény nem csekélyke hasznot jelent. Ha a pémügyigazgatóságok ennek hivatalosan tudomására jönnek, nem kis veszteséggel zárul le annak az évnek számadása. 2-szor. Törvényes kamat legfeljebb 8% lehet, azontúl tehát már a 9% is törvénytelen és uzsorás, a 25% pedig már az uzsoráskodásnak magas fokán álló s mint ilyent, ha az igazságszolgáltatás megszimatol, vagyis ha ügykörébe kerül, veszve van az egész intézmény. A mint már előbb is felhoztam, korunkban igen célszerű és szociális szempontból nagyon is beválik ez az intézmény, de gondoljunk vele többet, hogy megóvhassuk a rajta élősködő betegségektől. Orient. Az alkohol veszedelmei. Irta: dr. Körösi György. Jz alkoholizmus az ó-testamentumban. Az alkoholban rejlő veszedelmek felismerési nem uj keletű, már a történelmi idők legrégibb századaiban ismerik bóditó hatásait s a legrégibb vallásos tartalmú parancsok tiltják élvezetét. Buddha 5-ik parancsa azt mondja: Részegítő italt ne igyál. Mózes öt könyvében mindig mint a józan belátást romboló eszköz szerepel s többszörösen veti ép ezért tilalom alá. Áronnak egyenesen megtiltja a boritalt — (III. 9—11. IV—VI. 3.) különösen a templomba menő papnak nem szabad innia. Tiltja a Példabeszédek könyve — (XXI. 4. 5. 6. XX. XXIII. 20. 21. 29. 30. 31.) mig Sámuel K. J. XVI. 20. már mint szégyenletest irja le a részeget: Nábál gyakran lerészegszik s gutaütés éri ilyen állapotában. Erős szavakkal kél ki az ivási kényszer ellen ellen Habakuk 11. 15. Eszter 1. 78. Esaiás V. II. XXVIII. I. XXII. 13. XXIV. 6. 7. 9. Midőn Sámson születését hírül viszi az angyal, eltiltja az anyát a boritaltól s igy születik a testben, lélekben hatalmas erejű férfi (Birák XIII. 4. 7 ) Mintha ismernék már az alkohol csirarontó hatását! Dániel meg épen kísérletekkel bizonyítja a király előtt a bor romboló hatását a gyermeki szervezetre: rámutat az abstinenciában nevelt gyermekek viruló egésséges voltára szemben a boritallal meggyengitettekke'! Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek, mert a részeges és tobzódó szegény lesz és rongyokba öltözött . . . Sőt már abstinens szekták is keletkeznek az alkohol ivás ellen : a Rehabiták atyjoknak fogadalmat tesznek, hogy sem ők, sem fiaik és leányaik bort nem isznak, szőlőt nem ültetnek (Jeremiás). Mindez idézetek egy már széltében uralkodó és elterjedt szokásról bizonykodnak: a tilalmakat mindig megelőzi a megtiltott dolgok nagy elterjedtsége s a bennök rejlő károk felismerésének ténye. Valóban e tilalmakat megelőzték a vagyonosodás és fényűzés, mint az elpuhulás és erkölcsi romlás melegágyai és a nép erőszakos elnyomása, nyomorba sülyedése, mint az alkoholizmus következményei. Róma és Görögország pusztulása. Róma és Athén nagysága klasszikus erkölcsi felfogásukkal az élet örömeinek tisztaságával a mérsékletre való nemes törekvéssel ép ugy függ össze, mint hanyatlása és teljes pusztulása a császárság általánossá lett tobzódásával az élvezetek túlzásaival, amiben a főszerepet itt is az általánossá vált alkoholizmus viszi. Görögországban nem vegyitik többé a bort két harmad vizzel, Róma lakomáin pedig mesterséges csatornákon foly a vegyitetlen, erős bor a Césarok ünnepein a közterek e célra készített ba~ zénjeibe, hogy a nép is élvezhesse az elbódított öntudat hamis, testet-lelket, romboló örömeit! A mesterien felépített és fenntartott óriási római birodalmat az erkölcsi elzüllés parazitái döntik pusztulásba. Romjaiból uj népek és országok támadnak, de a folyamat itt is ugyanaz. Élet, pezsgő élet, haladás mindenütt, ahol az emberi természetből fakadó erők egészséges fejlődése vezet, — pusztulás, népnyoinor, gyermek-halandóság a betegségek megszámlálhatatlan csordája, ahol ez erőket, a felülkerekedő alkoholizmus pusztítja. Visszaesések. Az alkoliol mint politikai eszköz. Csodálatos! Mintha az emberiség — a kultura ország útját épitő Emberiség — képtelen volna a mult tanulságait levonni, mintha gyönge volna a harcot felvenni az ellen a szörny eilen, a mely annyi nagyra hivatott népet irtott már ki a jövőért dolgozó emberiség soraiból, — mert azt látjuk, hogy az alkoholizmus korszakról korszakra uj erőt merit a Haladás teremtette eszközökből a maga erősítésére s azt látjuk, — s/inte felelmetes leirni! — hogy az uj kor nagy kulturnépei hódításai hadjárataikban az alkoholt, mint népirtó eszközt öntudatosan alkalmazzák, ha a kard és golyó hatástalan maradt! Azt látjuk, hogy a Nagy és Erkölcsös Anglia a járma alá görnyedni nem akaró népeket (Amerikai indianusok, négerek, tasmanok, maorik) a biztosan gyilkoló alkohol terjesztésével pusztítja és hogy saját otthonukban, más kultur népek is politikai eszközként használják — rövid éielü sikerekért a legnagyobb emberi érdeket, a testi épséget s a lelki tisztaságot, az öntudat világosságát áldozzák fel, amikor az alkohol alkalmazásával mozdítják elő érdekeik győzelmét. Az alkohol ellen küzdeni emberbaráti kötelesség. Lehet-e e történelmi visszapillantásban vázolt rettenetes hatások láttára s a hozzájuk fűzhető meggondolások után csak pillanatokra is kétkedni azon, hogy a valóban művelt s az emberiség nagy érdekeiért lelkesülő ember előtt alig lehet fontosabb, egyéni céljai mellett, mint felvenni a harcot e pusztító Dámon, az alkohol eilen! L?he!-e csak pillanatig is gondolkodni azon, amikor előttünk áll az a szörnyhelyzet, amelyben nem volt képes sem az egyház, sem az iskola, sem a nagy emberbarátok titáni küzdelme arra, hogy csak egy vonalkányira is feltartóztassa e borzalmas veszedelmet pusztító útjában ! Nem! Itt nincs idő további megfontolásokra ! Itt tenni kell, mert nem egyes egyének pusztításáról van szó — bár az egyén is nagy érték a köz szempontjából, hanem az egyetemes létérdekről, amiért mindnyájan s egyénenként vagyunk a jövő előtt felelősek, mivel az alkohol nemcsak az egyént pusztítja, hanem megrontja az egyénen keresztül a jövő munkás nemzedékeit! A küzdelem fegyvere a felvilágosítás. Ép ezért kell folytatnunk további meggondolásainkat. Világossá kell tennünk a belátást önmagunkban, hogy felvilágosíthassunk másokat is; mert az alkoholizmus nem „egyesek"-nél fellépő muló jelenség, — az alkoholizmus az egész társadalomba beivódott népbetegség, öröklött hajlam, amely a belátásig emelkedett embereknél is az ösztön vakságával küzd minden ellene irányuló hatás ellen. Tanulmányozzuk tehát minden lehető vonatkozásában—így aztán lehet remélnünk, hogy a belátás mind több és több emberben gyűri le az ez irányú öröklött hajlamokat. Szebolcsvármegye

i Tanitó Egyesület Köre. Járásköri gyűlés. A tanitók szolgálati pragmatikája. Ismertette Luka Jen 5 nyíregyházi tanitó. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Mielőtt rátérnék a VII. egyetemes tanítói gyűlés által elfogadott szolgálati szabályzat ismertetésére, célszerűnek tartom, ha rövid visszapillantást vetek a múltra s onnan veszem a következtetést jelenlegi állapotunkra. S bár a kép, melyet a mult vizsgálata szemünk elé varazsol, nem a szép szineb harmonikus hatása, hanem néha a sötétnek és borúsnak kellemetlen keveréke lesz, mégis megpróbálom nagyban, általánosságban és jellegzetes kontúrokkal festeni, mert tanulságot rejt magában s tettekre kész, nemes elhatározásokra ösztönöz. S hogy legelői kezdjem, visszatérek a dicső Árpádok korára, mikor is minden téren, irodalomban éi művészetben, valamint a hatalom kezelésében ép ugy, mint az iskolában az egyház keze nyomát találjuk. Iskoláink e korban mind egyháziak voltak, azokban papok tanítottak, kik szolgálat tekintetében egyházi törvényeik hatálya alatt állottak. Ily körülmények mellett e korral hosszasabban nem fog lalkozom, mert azt tárgyam szempontjából kimeritettnek tartom. A milyen kedvező állapotban volt nép oktatásügyünk az Árpádok korszakában, olyan maradt általánosságban a reformációt megelőző időben. A mohácsi vész után következő ,trónvillongások, vallási mozgalmak, a törökök pusztító hadjáratai és fogialásai" azonban ,megsemmisítették ama közművelődési intézményeknek nagyobb részét, amelyeket a magyar nemzet Szent István megkoronázása óta életbe hivott". Igy „a magyar iskolaügy a székesegyházi főtanodáktól a plébániai elemi iskolákig végtelen zavarba jutott — a végső pusztuláshoz is közel állott". (Peterfy Sándor.) Ekkor emelkedett a primási székre a kiváló Oláh Miklós, aki látván a nehéz helyzetet, nemcsak egyházának, de a magyar iskolaügynek is restaurátora lett. A főiskolák mellett az elemi oktatásról sem feledkezett meg. „Elrendelte, hogy minden plébános, vagy a szegényebbek többen egyesülve iskolamestert (íudi magister) alkalmazzanak. Ennek hivatása az ismeretek elemeibe beavatni a gyermeket ; vagyis olvasásra, irásra, egyházi énekre és a vallásra tanítani azokat*. (Peterfy S.) E rendelet az elpusztult iskolák helyett ujakat teremtett, melyekben a régi, jó ludi magisterek tanították a betűvetés mesterségét. E korban nem voltak még oiyan közegek, kik az iskolákra és a tanitók működésére felügyeltek volna. Minden főpap, főúr, szerzetesrend vagy város saját belátása szerint rendelkezett elemi iskolájáról. Kinevezte, illetőleg megválasztotta a tanítókat, megállapította azok számát, fizetését és az iskolai szabályokat. A reformáció kedvező hatással volt a magyar népoktalásügyre. E kor számos uj iskolát hozott létre. Az iskolamestereknek pedig köteleségükké tétetett, hogy minden más foglalkozást mellőzve, egyedül tanitói hivataluknak éljenek, tisztjükben szorgalmasak legyenek, az istentiszteleteknél és a temetéseknél a lelkészeknek segédkezzenek. Az iskolák igazgatása a lelkészekre bizatott. íme nyomait kezdjük találni az iskolamesterek működésére előirt komoly szolgálati szabályzatnak. Egységességről azonban még szó sem lehet. A kort különösen jellemzi a medgyesi ev. gymnázium 1861. és 1862. évi értesítőjében megjelent tanulmánynak tárgyunkra vonatkozó része : (Lásd Peterfy S. : A magyar népoktatásügy c. munka 58. lap.) Ez az iskolatörténet kép elénk állítja, hogy milyen volt Miria Terezia kora előtt az összes