Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-27 / 95. szám

3 95-ik szám. 1913. november 27. melyeket a város önként magára vállalt az elmúlt év folyamán. A községi pótadó emelkedik az 1913. évi eredeti költségvetéshez képest; bár kisebb, mint az évközben megállapitott pótköltségvetés szerint erre az évre tényleg kivetendő volt. A községi pótadó százalékának megállapítására természetesen kihatással van az állami adók mennyiségében beálló változás, amely változás a folyó évi pótköltségvetésre is éreztette hatását. A földadó mennyisége az uj földadó törvény következtében kisebb, mint volt eddig, De kevesebbedtek a többi adók is. Ha pedig kisebb az adóalap, ennek folyományaként nagyobb lesz a százalék, melynek segítségével a költségvetési hiány fedezhető. Egy szóval több rendbeli körülmény játszik közre abban, hogy a községi pótadó nagyobb lesz 1914-re, mint eredetileg 1913-ra meg volt állapítva. Amiben azonban vajmi kevés vigasztalást találhatunk. Megtaláljuk a magyarázatot, de ezzel nem segítettünk semmit. Egy tanulságot azonban levonhatunk s ezt le is kell vonnunk. S ez az, hogy a költségvetési hiányra, a hiány fede zésére szolgáló községi pótadó százaié kának nagyságára nem elég csak ilyen kor, a költségvetés tárgyalásakor gondolnunk. Évközben, egész éven keresztül kell, hogy ez mindenkinek a szeme előtt lebegjen. Mikor a költségvetés egybeállítására kerül a sor, akkorára már a legtöbb költségvetési tétel sorsa előre eldőlt, előre megállapittatott. A költségvetésbe a tételek csak beillesz tettnek. Évközben kell tehát minden illetékes tényezőnek mindent elkövetni arra, hogy a költségvetés elkerülhető kiadásokkal meg ne terheltessék Különösen most, a mostani közgazdasági viszonyok közt! & jó lecketerv kellékeiről. A különfele iskolafentartók rendszabályokba foglalt intézkedéseikkel minden évben bekívánják tanítóiktól a tananyagbeosztás vagy lecketerveket láttamozás végett. A láttamozó közegnek nincs fizikai ideje, hogy minden egyes lecketervet paeda^ógiailag bíráljon meg, a megállapitott fogyatkozásokat pedig a szerzővel közölje, de ebből nem kell, sőt nem is lehet következtetni azt, hogy az átnézetlenül láttatott el jóváhagyással. Lecketervünket nem csak a ró unk mondandó kedvező vélemény elnyerhetése reményében igyekezzünk mesterileg elkészíteni, hanem főként önmagunkért, mert ha ez ügyben valamennyit fáradunk, akkor nagyon gyakran élvezhetjük fáradalmaink édes gyümölcsét. Hogy jó lecketervet állítsunk elő első kötelességünk a rovatok olyan összeállítása, hogy nemcsak maga a szerző tájékozódhassék azok ban, hanem a betekintő is fáradtságot igénylő tanulmányozás nélküi eligazodhassék közöttük. Minden osztály tantárgya részére nyissunk 5 rovatot és pedig: 1. a hónapoknak, 2. a heteknek, 3. a tanítandó tételnek, 4. a tanítás megörökithetésének, 5. a jegyzet rovatnak. A hónapok és hetek rovatánál a fölöslegeseket gazdalkodjuk meg, mert: beiratás, szoktatás, karácsonyi ünnepek, húsvéti ünnepek, kiirás nélkül is, ugy az iskoia fentartók, mint az ellenőrző közegek is tudják, hogy ezek léteznek. Ha ezeket és ezekhez hasonló junius hóban beirni szokott ismétlések és vizsgák ideje cimű elnevezéseket megtakarítjuk magunknak, több időnk és erőnk marad a szükséges és nélkülözhetlen rovatok szakszerű kitöltésére. A tanítandó tételek rovata után nyissunk még egy rovatot az ismeretek meggyökereztetése cimen, melynek az legyen a rendeltetése, hogy a tanitó a rögzítés végett használt több évi gyakorlat utján szerzett nevelői bölcsességét rövid kivonatban örökítse meg. Pár szó is támpontot nyújt a mesteri fogá sok vezérkönyv igénybe vétele nélkül való megvalósithatására. Legtöbb tanitó családi és más ezerféle magánügy miatt nem képes mindennap készülni az előadásokra, készületlenül pedig nem mindig sikerül az időhasznositása. Dj, hogy eredménytelenül ne vesztegessük néha a legszorgosabb időt, a rögzítés rovatába örökítsük meg magunknak azokat a mesteri fogásnak nevezhető és a gyermek emlékezőtehetségét lebilincselni tudó érdekességet, melynek segélyével még az esetben is termékeny marad tanításunk, ha családi gondoktól terhelten léptük át az iskola küszöbét. A rögzítésre szánt rovatra különösen olyan tételek tanításakor van szükség, melyek a gyermek életéből valók s mégsem egy könnyen fedezi föl azok jelentőségét A gyermek mindennapos beszédében mennyi állító, kérdő és felkiáltó mondatot mond és mily nehezen jegyzi meg, hogy a mondat értelmére nézve milyen is lehet. A mondit értelmére és alakjára nézve cimü tételek ismertetésekor célhoz vezető „A kóró és a veréb" cimü olvasmány, „ősz volt. Esett az eső. Fütyölt a szél. A nap nem sütött. Szomorú volt az idő. A napot teljesen eltakartak a felhők. A kertben és a mezőn busultak a kórok; szép zöld ruhájuk mind leszakadt róluk. Csak a veréb nem busult, rászáll a kóróra : Kóró, ringass engem! Miért ringatnálak ? — kérdi a kóró. A veréb megharagszik. Elszáll a kecskéhez; — kecske, rágd le a kórót! — Miért bántanám?" Az eljárást már ösmerve csak a cimet írom a megrögzités rovataba s eleg, ha megnézem, hogy mit es hogyan kell tanítanom az eljárást már meg jtem, ha nem is olvastam hozzá egy tucat vezérkönyvet. A számtan tanításánál sem nélkülözhető az ismertetett pótrovat. A I-ső osztályban a számok ismertetesénél a mennyiségeket feltétlenül kötni kell valamihez, hogy a tanulók emlékezetéből el ne mosódjanak. Da a többi osztálynak anyagjánál is szolgálatot tesz a pótrovat. Pt: A második osztály 20—30 ig terjedő összeadást nem tárgyalja le egy-két órán. A többszörös beirás, szembosszantó ismétlése ugyan egy tételnek, ugy tünteti fel az esetet, mintha időfecsérlés lenne a cél. A dolog valóságban nem ugy fest. 20—30-ig való szamtan tanitás 4-féle fokozat szerint eszközlendő és pedig: Tízesekhez adunk tízeseket, tizes és egyesekből álló csoporthoz adunk tízeseket. A harmadik fokozat tizes és egyesehez egyeseket adunk és végül tizes és egyesekhez adunk tizes és egyesekből álló csoportot. A 20—30. terjedő számkör tanításánál vesztegetett időt a pótrovatba leennő megjelö lése által nemcsak önmagunkat tájékoztatjuk, de a betekintő is információt szerez, a dolog valósága felől. A mily hasznát v hetjük a kérdéses rovatnak a fentebb emiitett osztályokban, éppen olyan szolgálatot teljesít a többi osztályokban is. A negyedik osztály is huzamosabb ideig Valószínű, hogy Bábi kisasszony fázott a néma nagy házban, mert magához csődítette a félváros gyerekeit. Barátságos óvoda volt ez, ahol a gyerekek napestig eljátszadozhattak, tízóraira és ozsonnára még vajaskenyeret is kaplak. Ha a fiuk fölkapaszkodtak a kátsó kőkerítésre, akkor beláttak az öreg Kom kertjébe. Az öreg német is egyedül élt. B >rotvált, sárga arcú, tipegő járású vénember volt, örökké fázhatott, mert meg nyáron is meleg kendőt csavart a nyakára. Ugy a Bábi kisasszony, mint a Korn uram családja még az első bánsági telepesek közül való volt. Az első telepesek valami német hegyvidékről szakadhattak ide, nem tudtak megélni a mocsarak közt, — az is meglehet különben, hogy életerejük elhamvadt az ösi természettel való rettenetes küzdelemben, — mert bizonyos, hogy a családjaik lassankint mind elsenyvedtek és kipusztultak. A Korn uram kertje furcsa kert volt. Magas kőkerítések közé volt szorítva, virágágyait a földbe dugott orvosságos korsók szegélyezték, volt egy korhadt filegóriája is, amely belül be volt ragasztva krinolinos divatképekkel. Gyümölcsfája csak egy volt, egy vén almafa, de ez teli volt piros almával. A kisfiúk, akik Bábi kisasszony udvarán játszottak, egyszer összeesküdtek, hogy átmásznak a szomszéd kertjébe és megdézsmálják az almát. Valaki azonban, bizonyára egy első gyónására készülő kisleány, elárulta a gálád tervet A „Felsőmagyarországi Cukoripar R. T. Tőkete- \ Á\ rebes", képviseletében: és a kisasszony maga köré gyűjtötte a kisfiúkat és igy szólott hozzájuk: — Mondok nektek egy nagy titkot, gyerekek, de el ne mondjátok senki másnak. A szomszéd piros almái mérgesek és aki azokból eszik, az tüstént meghal és elássák a temetőben. A szomszéd minden éjjel méreggel öntözi a fát, attól mérgesek az almák. Akárhányszor meglestem már holvilágos éjszakákon. Nagy megdöbbenés támadt a gyerekek közt Eleinte el sem hitték mind, de azért buzgón terjesztették a mesét. Olthon a szülők mosolyogva hallották, talán meg is erősítették, hogy igen, a Korn piros almái mérgesek, nem szabad belőlük enni. A cselédleányok azonban komolyan hitték és elvitték a hirt a szegény szőlőkapások városába. A sok szóbeszéd lekerekítette és megcsiszolta a mesét, mint a patak a kavicsot. Azt beszélték, hogy Kornnak öt fia halt meg, azóta nem tudja látni a más ember gyerekeit, hanem azt szeretné, hogy mind fiatalon a temetőbe kerüljenek, mint az övéi. Egy Brassóból jött oláh napszámos fia evett is a piros álmából és rövidesen rá meghalt. Az orvos persze azt mondta, hogy torokgyíkban, de az orvost megfizette az a Kom. A jó öreg démoni alakká lett, a tisztes háza titokzatos büntanyává, amelynek örökké becsukott ablakai alatt lábujhegyen osontak el a gyerekek. Még az öreg ur betegségéről is azt hitték, hogy merő alakoskodás. Ha kurta, tipegő lépéseivel a templomba vagy a temetőbe m 'nt, az iskolás gyerekek széles ivben elkanyarodtak előle, mert olyasmitől féltek, hogy egyszer csak eldobja ébenfa botját és rájuk veti magát. A titokzatos mendemondáknak az lett következményük, hogy a város legokosabb emberei is elhitték az öreg Komról legalább is annyit, hogy gyűlöli a gyerm keket. Maga Babi kisaszszony is ezért alig köszönt már neki. A szőlők alatt pedig, ahol a szegény kapások laktak, ökölbe szorult nem egy munkáskéz, hogy lám, a gazdag embernek minden istentelenséget elnézi a törvény. Bábi kisasszony meséje nincs tovább, mert az öreg Korn hamarosan meghalt. Lehet, hogy szórakozottságból beleharapott a saját almájába. Ma egy nagy vörös kőlap alatt fekszik és talán ma setn tudja még, hogy életében mivel gyanúsították a kapásai és a szomszéd gyerekek. Vagyonát a város szegényeinek hagyta, alkalmasint ravasz számításból. Itt is, ott is, ha rá érnek az emberek, téli pálinkafőzés idején vagy halottas házban, megjelenik az emléke és a merges mese kigyóí'arka végig surran az utodok lelkén is. A Korn uram meséje alapjában véve erkölcsös mese volna, abból az együgyű fajtából való, amely ahelyett, hogy az élet örök igazságait juttatná diadalra, a megszorult nevelő al kalmi igazságait hirdeti. A gyerekszobába idézi ós melasse-i (szérpl©) méltányos napiárban ajanl és rés/Jeies felvilágosítással szolgál Jenő Sátoraljaújhely, wtmMuz.