Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-05 / 80. szám

80-ik szám. J^YÍKSriDÉK. 1913. október 5. 5 ruhája és vízmentes lábbelije, hacsak ajándé­kozás, vagy közadakozásból nem jut ruha és lábbelihez és népesedési szempontból inkább mentsük meg az életnek. Sok esetben szomorodott szivvel tapasz­taltam, hogy a gyermekek nagyrésze megkér­dezve, — éhesen sietett az iskolába vékony rongyos ruhában és lyukas cipőben, vagy csiz­mában. Ily gyermeket kitenni a feltétlenül be­következő betegség veszelyének, semmi esetre sem szabad. (Folytatjuk.) A hajdudorogi püspök felszentelése. Miklóssy Istvánt, az uj hajdudorogi püspö­köt ma, vasárnap délelőtt szentelték fel Hajdu­dorogon. A fölszentelést Drohobeczky Gyula kö­rösi görög szertartású katholikus püspök végzi Ficsher Colbrie Ágost kassai és Lányi József tinnini felszentelt római katholikus püspökök segédlete mellett. A fölszentelés után az uj egyházmegye papjai hódoló kézcsókra járulnak az uj püspök ele. Az egyházmegye 163 községéből 136 lel­kész jelentkezett a hódolatra, ami amellett tesz tanúságot, hogy az uj püspöknek már is sok felreértést sikerült egyházmegyéjében elosz­latnia. Egyik debreceni lap tudósítója a fölszen­telési ünnepség alkalmából kérdést intézett az uj püspökhöz a székhely dolgában. Az uj görög katholikus püspök ugyanis ez idő szerint a debreceni kereskedelmi és iparkamara székhá­zában bérelt ideiglenesen három esztendőre lakást. A püspök a hozzáintézett kérdésre a kö­vetkező választ adta : — Ez a kérdés még tárgyalás alatt van. Minden körülmenyek között ugy intéztetik el, amint az az egyházmegye és a nemzet céljai­nak legjobban megfelel. Mert mondanom sem kell, hogy az uj püspökség nemzeti célokat is szolgál. Éppen azért az államé lesz ennél a kér­désnél az utolsó szó. Ugyanis a szentszékkel kötött megállapodás szerint az állam tartozik a püspöki rezidenciát megépíttetni, hat kanonok számára lakást adni, szemináriumot és tanitó­képezdét létesíteni. — Lehet-e ennél a kérdésnél döntő jel­lege annak, vájjon a városok milyen hozzájá­rulást adnak az uj püspökség létesítésére? — Alig hiszem. így elsősorban is a püs­pöknek joga van egyházmegyéje területén bár­hol lakni. Minthogy a görögkatholikus püspök plébániát nem lát el, teljesen mindegy, hol intézi egyháza ügyeit. így egy ideig kedvező fogadtatásra talált az a lehetőség, hogy Buda­pesten lakjam. Majd Nagykárolyban kerestem alkalmas lakást. Mivel azonban a főváros extra teritoriális hely és nagyon kiesik egyházme­gyémtől, szerintem pedig a székhelynek az egy­házmegyében kell lennie, próbálkoztam Nagy­károllyal, ahol azonban alkamas lakást nem találtam. így jöttem Debrecenbe, ahol egyszerű lakó akarok lenni. Hiszem, hogy becsületes, hazafias munkámban minden magyar ember támogatni fog. Mentők nyíregyházán. Kedves kis ünnepélynek vóltunk a szem­tanúi a város derék polgármesterével az élén szombaton d. u. a Bethlen utcán. Külső kere­teiben csak szórakoztató látványosságnag látszó, de jelentőségében a város culturális életére és fejlődésére messze kiható intézmény szerény bemutatkozása volt az, amikor egy nagyszerűen végzett tűzoltó gyakorlat védő szárnyai alá rejtve először láttuk Nyíregyházán megjelenni a mentőket. A mély igaz örömérzés töltötte el lelkemet, amikor megláttam az ismerős vörös zászlós ko­csit s hallottam csengőjét s el gondolkoztam, hogy igaz lehet az, hogy eddig még hiányoz­tak városunkban az önfeláldozó emberszeretet ez apostolai. Hát igaz lehet az, hogyha eddig valakit valami szerencsétlenség ért az utcán vagy otthonában az nélkülözte az első segély­nyújtást áldásait, a míg csak valahonnan s nagy sokára, talán már későn is a nem tudom hanyadik orvost elő tudták keríteni ? Hát meg­történhetett az Nyíregyházán, a mint hogy megtörtént még az elmúlt esztendőben, hugy a karján sérült ember, mire órák múlva beke­rült a kórházba teljesen elvérzett, mert nem volt a ki közben leszorította volna a karját ? Szégyeljük bevallani, de bizony igaz volt ugy-e Igaz bizony, mert a helyett hogy egymás a szép és jó cselekedetekben igyekeznénk felül­múlni oly igaz szeretettel, mint a mily örömmel nézzük mások sikertelen törekvéseit, alkotó erőnk kimerült a féltékenykedés és hiu szerepelni vá­gyás sivár szószátyárkodásában. Eíért volt szép a szombati bemutatkozó, a mikor menten min­den dobszótól, diszgyüléselnök, diszelnök, védnök, diszvédnök stb. választástol és ban­kettozástól, egyszerűen és szerényesen jelent mrg kőztünk, mint régi jó barát s még csak pirulni sem kellett a miatt, hogy csak most fogadtuk körünkbe, mert ugy tűnt fel, mintha mindig itt lett volna. Azért mi se keressük, hogy ki csinálta, hogyan csinálta, mert bizonyára nem azért csinálta, hogy magasztaljuk érte, hanem hogy az a miénk legyen mindnyájunké, a szegény embere ugy, mint a gazdagoké, s magunkévá fogadva ezt az uj intézményt, vállvetve igye­kezzünk azon, hogy ne kelljen annak a kezdet nehézségeivel küzködnie, hanem hogy gyorsan megizmosodva, városunk jólétének virágzó intéz­ményévé váljék. Mert hogy megérett már arra, azt a bemutatón tapasztaltuk, amikor is alkal­munk volt meggyőződni arról, hogy a teljesen felszerelt mentőkocsi és betegszállító kocsi mellett szakszerűen és kitűnően képzett személy­zet teszi életképessé az uj intézményt. A közönségnek válik kötelességévé most már, hogy igyekezzék megkönnyíteni derék mentőink munkáját avval, hogy ha találkozik vele, tisztelettel térjen ki az útjából, nem csak azért, mert egy szerencsétlenül járt felebarátunk­nak VÍSJÍ az első segélyt, a megkönnyebbülést s sokszor az életet, hanem azért is, mert sohse feledjük el azt, hogy „mindenkit érhet baleset.* Hogy mennyire szükség volt már rájuk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első 2 napon már is 5 esetben vonultak ki, Dr. a közvetítők eilen. A nyomdaipar egyik legsúlyosabb baja már esztendők óta, hogy a megrendelő közönség és a nyomdák közé mind nagyobb számmal ékelőd­tek az olyan nyomtatványvállalkozók, akik egy­részt, — mert a szakmától távol állók — hoz­záértésük hiján, másrészt pedig, mint nem ter­melők, semmiféle koczkázattal nem birván, nemcsak, hogy nagy mérvben megnehezítik a tisztességes ipari elveket szem előtt tartó nyom­dák munkavállalását, de egyenesen veszélyezte­tik igen sok nyomda exisztencziáját. Mindaddig, mig a nyomtatvány-vállalkozók működése nem öltöt nagy mérveket s így nem veszélyeztette a nyomdák létérdekeit, továbbá amig a nyomtatvány-vállalkozók még megfizet­ték a nekik dolgozó nyomdáknak a munkákért járó legminimálisabb árat, a nyomdák nem gördítették akadályt működésük elé, jóllehet ezzel jelentékeny jövedelemről mondottak le. De ma, amikor a nyomtatvány-vállalkozók a már magukhoz ragadott nagymennyiségű nyomdai munkákat a nyomdák uzsoraszerü állandó sarcolására használják fel s telhetetlen­ségükben még a külföldi verseny fegyverét is a nyomdáknak szegeszték, kényszerítve voltak a nyomdák érdekeik védelmére állást foglalni s a nyomdatulajdonosok f. hó. 17-én tartott ülésük­ben elhatározták, hogy a jövőben nyomtatvány­vállalkozóktól (Közvetitőktöl) nyomdai munkát nem vállalnak s ilyeneket csak közvetlenül a megrendelő közönségnek szállítanak. A nyomdák ezen állásfoglalása tisztán vé­dekezési célzattal bír. Nem kívánnak egyebet elérni, mint hogy a nyomdai munkákat ne ille­téktelen közvetítők, hanem — a megrendelő közönségnek minden az eddiginél nagyobb meg­terheltetése nélkül — maguk a nyomdák vállal­hassák. Ennek megfelelőleg az egyesület gondosko­dott arról, hogy a nyomdák ezen állásfoglalá­sából folyólag a nyomtatvány-fogyasztó közön­ségre semmiféle hátrány ne háramolhassék. Biztosította pedig ezt azáltal, hogy egyrészt az eddier nyomtatvány-válalkozóknak dolgozó nyom­dák, mindazon munkákat, amelyeket nyomtat­vány-vállalkozóknak készítettek, ugyanolyan ára­kon fogják vallalni a legjobb anyag és kivitel, valamint pontos szállítás biztosi: ása mellett, mint amilyen árakat az érdekelt fogyasztók ed­dig a nyomtatvany-vállalkozoknak fizettek, más­részt pedig az egyesület irodája készségesen áll rendelkezése minden nyomtatvány-fogyasztónak oly irányban, hogy nyomtatványait az eddigi árakon beszerezhesse. TANÜGY. Meghívó. A nyirkarászi esperesi kerület gör. kath. tanítósága f. évi október hó 21-én Nyírkárászon a papsággal egyetemben az alábbi tárgysorozat mellett tartja rendes körigyülését, melyre ez uton is meghivatnak a tagok és az érdeklődők. 1. Elnöki megnyitóbeszéd. 2. A mult gyűlés jegyzőkönyvének hi­telesítése. 3. Pobucsák Gábor nyírlövői tanító a „Kath. Tanítók Segélyalapja* jótéteményeit is­merteti. 4. Jeles Antal ajaki tanitó — a népokta­tás ingyenességéről szóló 1908 évi XLV1. t.-c. 7 §-ának kiegészítésére alkotott 1913 évi XXXVII. t.-c. valamint a VI, évfolyamát végzett elemi iskolások évvégi vizsgájára kiküldendő miniszteri kiküldött hatásköréről — értekezik. 5. Nádasi Mihály révaranyosi tanitó, az „Iskolatanács* c. törvénytervezetet ismerteti. 6. Kovács János pusztadobosi tanitó, az általános ismétlőiskola tantervét és 30 hétre osztott lecke tervét ismerteti : 7. Egyházmegyei főhatóság tanügyi intéz­kedései értelmeztetnek. 8. Az elemi iskola rajztanitási anyagjáról eszmecsere. Indítványok a gyűlés előtt az elnöknek bejelentendők. Révaranyos, 1913. szeptember 25. Garanesy Péter Nádasi Mihály jegyző. elnök. ÚJDONSÁGOK. Mai számunk 12 oldal. Telefon 139. szám — A király aevenapja. Őfelsége nevenapja alkalmából a róm. katholikus templomban szombaton déleló'tt 9 órakor ünnepies nagy mise tartatott. A templo­mokban szokás szerint megjelentek a helybeli hatóságok és a katonaság kép­viselői. A misét Énekes János esperes plébános szolgáltatta fényes segédlettel. — Az «j főispán üdvözlése. A ligetaljai járás tisztikara f. hó 1 én Nyírraihálydi község­ben tisztelgett dr. Ujfalussy Dezső főispánnál, hogy őt kinevezése alkalmából üdvözölje Som­lyvdy János járási főszolgabíró üdvözlésére az uj főispán válaszában kijelentette, hogy min­denkor tisztelője volt a munkás tisztviselő kar­nak s miután minden idejét munkában töl­tötte, értékelni is tudja azt és a jövőben is ezt fogja szem előtt tartani. Végül a nép javára való munkálkodásra kérte a megjelenteket, mert — úgymond — „a mi kötelességünk a népnek helyes irányban való vezetése !" Az éljenzéssel fogadott beszéd után a járási tiszti­kar tagjait dr. Ujfalussy Dezső a fehér asztal­nál látta vendégül. Nyírmihálydi község elöl­járósága, képviselőtestülete és az ottani egy­házak küldöttségei szeptember hó 28-án tiszte­legtek az uj főispánnál, — Eljegyzés Dr. Bernáth Zoltán ügyvéd eljegyezte Várallyay Ellát Várallyay Ferenc hitbizományi uradalmi főintéző leányát. — A modern nyelvi tanfolyamokon résztvenni szándékozókat tisztelettel felkérem, hogy folyó hó 6 án este 6 órakor a polgári leányiskola II. a. osztályában megjelenni szí­veskedjenek Dr. Pröhle Vilmos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom