Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-13 / 91. szám

4 91-ik szám. 1913. november 13. tóság megmutatta erejét. — A társadalom pedig megmutatta a tanitóság iránt érzett elismeré­sét. Orsovszky Gyula személyében — a nyír­egyházi tanitóság lett megtisztelve. — Szeretett elnökünket pedig kérjük vezessen bennünket továbbra is azon az uton, amelyen uton eddig tette. — Ápolja közöttünk a felekezeti egyet­értést — legyen ő továbbra is magyar tanitó. — A bölcsesség útjáról soha le ne térjen. — Mutassa meg, hogy tanitótársait — felekezeti különbség nélkül, — mint testvéreit szereti. A mostani kitüntetés is ily irányú mun­kásságának elismerése. Jelentem, hogy a nyíregyházi tanítói kar az állat és madárvédelem terén is igyekszik szol­gálatait érvényesíteni. A tanítók legnagyobb része tagja a nyír­egyházi állatvédő egyesületnek. A fák- madarak napja május hóban vala­mennyi városi és tanyai iskolában is meg lett tartva. Az országos Állatvédő egyesület által kia­dott 1913. évi gyermeknaptárakból eladtunk a különböző iskolákban 1125 drbot. Nyíregyháza városa 1000 drbot hozatott és ingyen osztoga­tott ki a különböző iskolák növendékei között. Az évzáró vizsgákon 20 drb. fészekodu lett kiosztva a gyermekek között. Ez is Nyír­egyháza város adománya. Jelentem, hogy egyesületünk két pályaté­telt tűzött ki: 1. A tanitó féladata a gyermekvédelem és ] a patronázs szolgálafában. Beérkezett két pályamunka. 2. A vármegyei tanítóegyesületek a nép­oktatásügy, a társadalom és a tanítói közérde­kek szolgálatában. Beérkezett három pálya­munka. A kartársi szeretet megnyilatkozását látom a nyíregyházi tanitók azon megnyilatkozásában, hogy Stoll Ernő minden nemesért és jóért lel­kesedni tudó kartársunk kezdeményezésére Cza­bán Samu állami tanitó — jelenleg Budapesten betegen fekvő — kartársunk családja részére 58 koronát gyűjtöttünk Ezen gyűjtéshez Fried­lánder József buji tanitó 3 koronát küldött. Jelentesemnek szives tudomásul vételét kérem. Kubacska István jköri elnök. Klaparéd Sándor emlékezete. Klaparéd Sándor meghalt ... Ki volt ez a Klaparéd Sándor? . . hogy egy ilyen megyei lapban is érdemes róla meg­emlékezni ! . . A magyar nemzet igaz barátai között, egyike a legjobbaknak. 1909 nyarán száznál több magyar utazott Genfbe, Kálvin születésének négyszázados emlék­ünnepélyére, a hol egybegyűlve valának a föl­dön élő kálvinisták legjobbjai, mindenféle nyelv­ből. Nemcsak kálvinisták pedig, hanem még a német császár is elküldte képviselőjét, üzenetét. Hires udvari papja, Dryander, ünnepi beszédet is tartott a genfi evang. kápolnában. Ezen em­lékezetes világgyülésen, a szokatlan nagyszám­ban megjelent magyarok, kitüntető szíves fogadtatást tapasztaltak. Külön magyar isten­tiszteletet is tartottak a hires Kálvin-templomban. Ünnepi estéjük volt két helyen is, hol a sok­nyelvű ünneplők előtt, arra felkért és előre készült magyar tudósok tartottak ismertető előadást, a magyar nemzet egyházi,-politikai és társadalmi életéről, küzdelmeiről s a kik hallották a nagy és folytonos erőfeszítéseket, elámultak a hallottakon. Felhangzott a magyar Hymnusz és bár nem értve, de átérezve, bizony könnyet csalt az idegenek szemébe s egyes kiválóságok, a sziv fenekéig meghatott és meg­ható szavakban adtak kifejezést elismerésőknek s lelkesítették a magyarokat a további kitaitásra. Aztán irták, főként a francianyelvü lapok, hogy felfedeztek egy népet Európa közepén, melyet eddig vagy nem, vagy hamis világításban ismer­tek. S megindult a testvéri szövetkezés, alapít­ványokat gyűjtöttek s azóta több magyar ifjú megy tanulni a genfi egyetemre, egy pedig egy franciaországi egyetemre is, sőt már francia ifjú is jött magyar főiskolába s igy szövődik tovább a benső összeköttetés. És mindezeket előkészítette szervezte, ápolta, erősítette Klaparéd Sándor, igen előkelő, nagy­tudásu genfi polgár, egyetemi tanár, kit ezért is hálából, a magyar tudományos Akadémia is, tagjául tisztelt meg. Igensok ismertető újságcik­ket irt francia lapokban magyar dolgokról, sőt külön könyveket is, a Genfben tanuló magyar ifjakat uri házánál is gyakran fogadta, ellátta, biztatta, társaságokba vezette. Valamikor ifjú korában, ismeretszerzés vé­gett, itt járt Magyarországon. Megfordult Hód­mezővásárhelyen is és ott fogta meg a szivét egy szép magyar leány és el sem bocsátotta többet: — feleségül vitte Genfbe s igazán esz­ményi életet éltek. A genfi ünnepségek után még jobban ragaszkodott hozzánk, még magyarul is megta­nult. Tavaly is itt jártak feleségestől, nem is sejtve, hogy a kiváló asszony — meghalni jött haza. Budapesten nyugszik a farkasréti te­metőben. A sírhant még jobban idekötötte a Klapa­réd Sándor szivét. Azzal is kimutatta, hogy még többet dolgozott á magyarokért. Egy igen elterjedt francia napilaphoz heti mellékletet szervezett saját költségén, kizárólag magyar ügyekről. A kik tudják azt, hogy mily sok ha­mis hirt közölnek rólunk külföldi lapokban, azok tudják igazán értékelni és megbecsülni a Klaparéd Sándor vállalkozását. Sői, mint az ifjúsági egyleteknek fáradhatlan barátja, öröm­mel áldozott pénzt, munkát, hogy Magyarorszá­gon is szervezze, ápolja s a világszövetség kötelékébe bekapcsolja, a mi ifjúsági egyletein­ket is. Hogy ez minő kimondhatlan fontosságú ma, azok tudják, a kik ez ügyben kellő tájé­kozottsággal birnak s a kik, hacsak egy ifjúsági világgyülésen is részt vettek. Az idén is élénk volt az egyletezés. Világgyüléseket tartottak Amerikában, Európában három helyen, hol a magyarok is képviselve voltak s hogy ott lehettek, annak megint Klaparéd Sándor volt a legbuz­góbb előmozdítója, segítője. Hogy örült a teste­lelke, midőn Skóciában találkoztunk ! . ígérte, hogy jön az ősszel is hozzánk, főként az ifjú­sági egyletek szervezése végett. És jött is, és munkálkodott is, egyszerű falusi ifjúsági egyle­teket is meglátogatott, buzdított, friss erőben, munkakedvvel . . . S egy pár nap alatt vége lett! . . Megse tudták állapítani, micsoda gonosz ellenségünk gyilkolta meg. Budapesten, f hó 5-én temették s odajutott hü felesége mellé, a farkasréti temetőbe. Minő istenivégzés ez is ! . Olyan meghatóan fájdalmas volt ez a teme­tés !. A kik körülálltuk koporsóját, a kik vég­bucsut sírtunk sírja felett, őszintén éreztük Arany szavait: „Min-veszteségünk az, amit siratunk!" Olyan kevés a jó barátunk! . . Magunk is os­tort fogunk a jégverésben ! . . és tízszeresen érezzük árvaságunkat, midőn egy ilyen hű szí­vet porba fektetünk ! . Legyen áldott emlékezete ! 1 Andrássy Kálmán. — Divat ós művészet c. legjobb magyar divatlapra előlizetéseket elfogad e lap kiadóhivatala. Gazdasági egyesületi közlemény. A vármegyei Gazdasági Egyesület a napok­ban tartotta meg Rakamazon és Bujon rendkí­vül szép sikerrel állatdijazó kiállításait. Mindkét helyen igazán szép anyag képezte a felhajtást annyira hogy, a biraló bizottság­nak nagyon nehéz volt az általában szép egye­dek közül a díjazandó legszebbeket kiválasztani. Ezt igazolja különben az a lelkesedés is, melynek a szép összegű privátdij adományok voltak következményei. A lehető legszebb napfényes idő is kedve­zett a kiállításnak. A délelőtti fél 11 órai vonattal érkezett Rakamazra dr. Üjfalussy Dezső főispán is tit­kárja Erdőhegyi Lajos valamint Qlchváry Pál főszolgabíró, Bleuer L^jos földbirtokos s többek társaságában. A kiállítás területéről a közönség az érkező főispán elé vonult az állomásra, ahol a járás nevében Síalay László, a szabolcsvár­megyei gazdasági egyesület nevében Zoltán Sán ­dor kiállítási elnök üdvözölte. Ezután kocsikon kiv >nulva a kiállítás területére, ahol is a bíráló bizottság munkáját bevégezvén a díjazott állato­kat tekintette meg meleg érdeklődessel és két­ségtelen hozzáértéssel a főispán. A dijak kiosztása után általános megelége­dést nyert közebéd volt Rakamazon a Rákóczi vendéglőben, a honnan az egész rendező tár­saság a főispánnal együtt a vidék uri közön­sége által rendelkezésre bocsátott kocsikon Bujra utazott. Itt Őméltóságát újból az egész község kivonult ünneplő közönsége élén Nozdroviczky Pál szolgabíró és Bistey Béla jegyző üdvözöl­ték, miket meleg rokonszenvvel köszönt meg O méltósága. — A délutáni kisvasuttal érke­zett Mikecz DJZSŐ alispán is Bajra, kit ugyan­csak küldöttség fogadott és kisért a kiállí­tásra. Az eddigi hasonló ilyeneket felülmúlt ezen két kiállítás általános nézet szerint nemcsak ezen vidék legszebb magyar szai vasmarha kö^­tenyészetéről s ebben a gazdaközönsegnek ok­szerű gazdasági érzékéről, de egyben Olchvary Pál főszolgabírónak minden közügy iránti fá­radhatlan buzgalmáról is fényesen tanúskodik. Rakamazra 1913 november 9-én reggel 9 órakor felhajtás: tehén 52 drb. ebből borjas 4 3 éves üszők 16 , 2 , 25 , 1 20 összesen: 113 drb. Biráló bizottság: Zoltán Sándor Burger Pál Veres Ferenc Bujdosó Pál Szikszay Sándor Balázs Vilibald Állami díjként 800 kor. adatott ki, ebből: teheneknél 6 dijban 160 K 3 éveseknél 8 „ 300 „ 2 „ 7 , 220 , 1 , 6 , ISO , Összesen: 800 K egyesület . . . Zoltán Sándor Burger Pál . . Kauzsay Tibor Privát adományok: . 00 K 50 40 20 összesen : 160 K ebből teheneknél ki­adatott 8 di jban 160 K Összesen: 160 K Büjon 1918 november 9-én d. u. 2 órakor felhajtás: Bleuer Jenő 12 darabból álló csoport Gusák Lajos 16 „ , , mindkettő elismerő oklevéllel, tehenekben 61 drb. továbbá versenyen kivül 3 évesek 10 „ 50 drb. nyugoti fajú és keresztezések 105 2 , 17 , 28 1 , 17 , j50 Összesen : Összesen: 105 183 Saját gyártmányú bélelt bőrkeztyűk = 2 korona 40 fillértől kötött fceztjrük 38 fillértől kaphatók Blumberg József keztyil, filző- és kötszergyárában Nyíregyházán, kath. parochja épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom