Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-27 / 60. szám

4 61-ik szám. JftelDÉK. 1913. julius 31. bola; renitens, tudákos ... és a .felforgató eszmék" jó talajra találnak őrökké elégedetlen szivükben. Pedig, a tagadhatatlanul legelsőbbrendü kérdés: a kenyér harca mögött — nemes, nagy és gyönyörű elvi harc bontakozik ki: a néptanitásnak teljes átreformálása államivá és felekezettelenné tétele, a tankötelezettség kiterjesztése, teljes ingyenessé tétele (tankönyvek, iró és egyéb eszközökkel való ellátást is ideszámítva) a mindennapi tankötelesek munkatilalma, (hadd kapjon munkát helyettük az apa s ne legyen kénytelen 100 ezer számra — idegenbe vándorolni kereset után !) A természettudományi ismeretek hathatósabb felkarolása, a tanitói képzettség fokozása; általában véve a néptanitás és népműveltség kulturstandardjának emelése, a babona, tévhit, a faji és felekezeti elfogultság végleges száműzése ugy a tudomány csarnokaiból, mint a népléleliböl. A kulturnivóra emelkedett nyugoti államok megújhodásában a néptanítóság igen fontos tényező volt. A progresszió diada'la, ha a dolgok mélyére tekintünk, csakis a tanítóság öntudatra ébredése s az ezzel szorosan összefüggő nepfelvilágositó munkának eredménye lehet. Nagy, egy egész nemzet jövőjét megalapozó, boldogabbá, szebbé, tökeletesebbé tevő eszmeért lelkesedni s azért fáradhatatlanul harcolni, el nem csüggedni, ha kell áldozatot hozni, tűrni, szenvedni . . . erre csak öntudatos, müveit ember képes. ... Az intellektueleinek állandó, céltudatos munkája és szervezett munkásságnak gyönyörű szolidaritása, harcra készsége, lankadatlan felvilágosító buzgalma: az öntudatnak és a műveltségnek harmonikus egybeolvadása, ami biztosítja az emberi fejlődésnek, a tarsadalmi haladasnak, tökélesedesnek, a mindnyájunk földi boldogulásának, a tiszta emberi szeretetnek, szolidaritásnak, igazságosságnak s a jogegyenlőségnek diadalát. Ám a küzdelembe kell állítani a most még közömbös, érdekeiket nem látó, nem ismerő közép osztályt s az elhagyatott, arva milliókat a népet is, mert a progresszió diadalmas előhaladását csak biztosithatjuk. Ezekről a mélyen járó kérdésekről kell a tanítóság egyetemének . . . foglalkoínia a szövetségtanács közgyűlésén, hogy így innen ezek a megvitatást szomjúhozó nagy elvi kérdések kijussanak, berakodjanak a köztudatba s kényszerítsék azt érdeme szerinti foglalkozásra, állásfoglalásra s a népoktatás ügy felkarolására irányuló intenzivebb mozgalomra. Az elnök hivatása. A szólásjog biztosítása. Ugy a vidéki mint az országos tanitói közgyűlések mindeddig a régi, jól kitaposott, de célhoz nem vivő utakon jártak. Igen finom érzékkel mindig meg tudták érezni, mely kérdésekkel való foglalkozás biztosítja a hatalom urainak „jóindulatu támogatását" a gyűlések „magas színvonalon álló tárgyalását", a helyi őrszemek sokat érő megelégedését. A kényes kérdések tárgyalását lehetetlenné tették vagy elnöki önkényeskedéssel, erőszakkal vagy „mi nem politizálhatunk" csatakiálltással a legpregnánsabb társadalmi kérdés tárgyalását kirekesztették a közgyűlések légköréből. Az élet nagy problémájára, titkainak megismerésére irányuló törekvésünk, vágyunk, akaratunk; az élet, az egészség, a szociális igazságok, a jobblétlehetőség s a mindezekkel összefüggő kérdések tárgyalására irányuló erőteljes radikális tanitói törekvéseink hajótörést szenvedtek a legtöbb vidéki egyesületnél s a legtöbb forumonkon: a Szövetségtanács közgyűlésén újonnan megválasztott elnök Moussong Géza a legnyilvánvalóbb elnöki őnkénynyel, az alapszabály kijátszásával tette lehetetlenné csak legutóbb is ezeknek a kérdéseknek a tárgyalását. Pedig ezekről vitatkozni: mindnyájunk érdeke. Ezekben a kérdésekben a közvéleményt megszólaltatni, állásfoglalásra birni, megfelelő törvény megalkotását sürgetni szinta mindnyájunk közös érdeke. És a tanitók parlamentjében útját állja ennek egyetlen ember, akiről már eddig súlyos, kegyetlen, diffamáló vádak hangzottak el, anélkül, hogy az illető azért — polgári felfogásunk szerint az egyetlen helyes uton — birói uton elégtételt kért volna. Vádak az elnök ellen. Azt állították Moussong Gézáról, hogy a VII. egy. gyűlés alkalmával, a 31 drb bizalmi többséget az igazolványokkal elkövetett — csalással szerezte meg. Ezt máig sem tisztázta. Mikor a VII. egyetemes gyűlés kívánságát a miniszternek át kellett volna nyújtania, ezt nem tette, felelőségre vonatván, másnap igy védekezett : „ . . . elvesztettem az eszemet, az irást a zsebemben felejtettem". A nyugdíjügyre vonatkozó ténykedése egyenesen felháborító. A nyugdijalap a csőd felé tart s mégis akkor, amidőn az állami tisztviselők nyugdíjügyét törvényileg rendezték, amikor a törvény kiterjesztését a tanítóság állami tisztviselői karára: az állami tanítóságra is szorgalmazni kellett volna (az allami tanítóság külön országos egyesülete meg van bénítva, egy oktrojált elnökség intézi most ügyeit és ez, azért nem tett semmit, mert nem alulról, hanem a hatalom megbízásából . . . bitorolja a vezetést) ezt elmulasztotta. Pedig a nyugdijalap is. meg az allami meg nem állami tanítóság is kiszámíthatatlanul sokat nyert volna. Lám az állami polg. iskolai tanárok már mint állami tisztviselők kezeltetnek nyugdijügyeikbande hát azok — dolgoztak is és pedig a közérdekbe s nem sorsjegy manipulációval meg bank gründolással. A szolgálati pragmatika érdekében pedig az egyetemes gyűlés határozatát nem tartotta meg! Szétforgácsolta a tanítóság erejét Beteg segély sőt alapított akkor, amikor a nagy többség hangosan jajgatott a mindjobban tűrhetetlenné levő drágaság ellen, amikor munkájának tisztességes megfizetését, megélhetésének biztosítását kerelmezte. Alapította ezt oly felháborító módon, amellyel belegázolt a tanitói testület erkölcsi presztízsébe is. Csaknem értéktelen 10 kötet könyvet „Karriérek" címen portált a tanítóság között, hogy az „nejünk" hasznot hajt, valójában pedig a könyvkiadó vállalatnak hozott dús jövedelmet s még ugyan . . . kinek ? Igaz, a betegsegelyző alap is kapott eddig 13 ezer koronát s az eladott könyvek értéke 228.000 K. Tessék csak ceruzát venni és számítást eszközölni: a nagy%ra dolgozó vállalat hány °/o-ot juttatott „nekünk", . . . még a szokásos 10%-ot sem! A miért-re mindenki maga feleljen. A bank megalapításához is lekötötte és elvonta a tanítóság energiáját s élére egy fegyházviselt üzért akart állítani, amit csak az XJj Korszak (a progresszív tanítóság lapja) erélyes fellépése akadályozott meg. Állítják az elnökről, hogy a bank megalapítása körül kifejtett „tevékenysége jutalmául" 30 drb részvényt kapott; most pedig havi 200 K. jövedelmet hoz neki, csakis neki ez a bank, mert valójában a tanítóságnak abból semmi haszna sincs. Ez a bank életbiztosítási kötvényekre is ád kölcsönt. Akinek tehát kölcsön kell, biztosítsa magát; hol ? . . . a Hollandi élet biztosító intézetnél, ide utasítja őket a tanító bank. És a Hollandi ezért jutalékot ád a banknik és „a közvetítőket külön havi járulékkal is díjazza*. Mondják, hogy Moussong Géza is élvez ilyen külön dijakat, valami 150 K t. havonkint. A tanitói sorsjátékokkal a banknak hozott szép hasznot s a betegsegélyzőnek ? . . . : minden eladott sorsjegy, tehát egy korona után 31 fillért. (Ez is csak véletlen szerencse következtében, hogy a főnyeremény el nem adott sorsjegyre esett, ellenkező esetben deficit lett volna. Mi nem bánjuk ha valaki az elnöki tisztség révén tisztességes mellékjövedelemhez jut, de a legélesebben elitéljük ezt, ha ez a tanitói érdekek rovására történik. A tisztulás folyamata. A vidéki egyesületek maradisága. A tanitói érdekek ilyetén elhanyagolása, elárulása, a kultura fejlesztésére vonatkozó kérdések tárgyalásanak erőszakos megakasztása azt diktálták, hogy a volt elnök helyére másikat válaszszunk. Ez nem sikerült. Felvonult Moussong támogatására a klerikális táboron kivül a rosszul s egyoldalulag informált jóhiszemű vidéki tanítóság egy része is. Hangsúlyozom : a vidékiek közzül leginkább azok tüntették ki bizalmukkal a volt elnököt (és ezt a felszólalásokból p. Varga János Kisvárda, meg a türelmetlen kózbeszólásokból nem nehéz megállapítani), akik rendezett anyagi viszonyok kőzött élnek, akiknek a tanitói fizetés csak egy jó mellékjövedelem s nem ex stenciális kerdes, másrészt azok, akik a bank és az Eötvös-alap révén vannak szorosabb kapcsolatban az uj ve zetőséggel. Azt pedig mindenki jól tudja, hogy az éhesek meg a jóllakottak filozófiája egymástól eltérő. Legfeltűnőbb volt azonban a vidéki egyesületek között a „Szabolcsvármegyei Tanitó Egyesület Kórének állásfoglalása. Itt a választmány küldte ki a képviselőket, holott ez törvény és szokás, célszerűség és észszerüség szerint is a közgyűlés joga. És ezt meg kell tartani még akkor is, ha csak két. esztendőnként tartatik is közgyűlés és az igazi közvélemény kialakulása szempontjából, akár késik, akár nem : titkos szavazás szerint! Mert csak igy juthat kifejezésre a tömegekben élő vágy s nem ugy, hogy egy bizottság 4—5 embert javasol s egy-kettő helyeslése után 200—400 ember bizalmának letéteményese lesz esetleg az, aki a nagy többséggel éppenséggel nincs lelki rokonságban. Ami a nagy többségnek fáj, például a sürgősen rendezendő fizetés, nyugdíj, vagy pragmatika, — az őt egyáltalán nem izgatja, mert hiszen jó anyagi helyzetben él s e réven befolyásra tesz szert s inkább ezt öregbiti, nagy összeköttetései révén pedig előmenetelét biztosítja. ... De még sokkal feltűnőbb az, hogy a szabolcsmegyei tanítóság választmánya . . . egyenesen megbízatást adott arra nézve, hogy tagjai Moussong eddigi elnököt támogassák szavazatukkal ! Kifejtettem fentebb, hogy a közgyűlés és a nagy nyilvánosság e'őtt kell lefolyni az elnök pártatlan alapszabályszerü ténykedése mellett az eszmék harcának. A nyílt szinen foly • tátott vitatkozás, az érvek súlya, a megtörtént tényekből megállapított logikai következtetések, a tiszta felebaráti szeretet lángjától hevített, nemes lelkesedésből folyó egyetlen cél szem előtt tartása: jobbá tenni a milliók életét; az egymással szemben álló ellentétes velemények jogosságának elismerése, az elveikért csatázok türelmes meghallgatása és igy a meggyőzés és a meggyözetés lehetőségének biztosítása . . . ezek együttvéve biztosítják a haladást. De ha én megbízatást kapok és fogadok el, hogy egy személyt támogassak . . . ugyan meg van-e a módja annak, hogy az én esetleges rossz felfogásomat, jobbal cseréljem fel, — meggyőzni engedjem magam? Nincs! Én szavazni fogok s előre tudom kire, nekem ugyan akárki is hiába beszél. Sőt unom, hogy olyat beszél, amivel az én felfogásomat akarja megváltoztatni, mert hiszen eddig is elzárkóztam attól, hogy az ellenkező véleményüek meggyőző érveit hallgathassam. Nem olvastam lapjukat, megelégedtem a magam álláspontját elfoglaló s igy egyoldalú információvá! traktáló lapommal. Türelmetlen, ideges leszek, nem hallgatom szívesen és már bele-bele szólok: hallgasson már, eláll, ki vele, nem hallgatjuk meg! stb. . . . mert hiszen én szavazásra kaptam megbízatást s én szavazni akarok, mert ezzel jutok el végcélomhoz. És, ha elegen vagyunk, ilyen előre megbízatással ellátott rendíthetetlen, eltökélt szándékú, személyhez kötött, elvhü tagok, akkor belefojtjuk a szót az ellenkező véleményű tagba s rövidesen, — leszavazhatunk megbízatásunk szerint s nem látjuk be, hogy ezzel a progresszió diadalát késleltetjük,, bizony : a tanitói érdekek megvalósítását hátráltatjuk, elposványositásukat biztosítjuk. Mert a progresszió diadala : a demokrácia s a demokrácia győzelme : a népkultura s a néptanítói érdekek teljes diadalát jelenti . . . Tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a tanítóság a vidéken is szervezkedjék s ezen szervezkedésnél legfőbb szempontul a hamisítatlan népkulturát s a tanitói érdekeket tekintse s felkaroljon minden olyan társadalmi kérdést, amely a demokrácia eljöveteléhez hozzájárul. Természetesen tiszta helyzeteket, irtsa ki kérlelhetetlen szigorúsággal az eddigi bűnös reakciós felfogásokat ott, ahol arra szükség van. A tanitó már hivatásánál fogva is csakis a progresszió katonája lehet . . . Ragadja hát meg a m ' "J r 1 nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, W

*

W "SP* rr Taffl lift, sr - Herpay Ernő J O J " uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrinyi Ilona u. 5