Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-24 / 59. szám

59-ik szám. JSfYÍKgIDÉK. 1913. julius 24. 3 Messze vezetne az amerikai prohibitiós törvény történetének vázolása; tény az, hogy az a 15 állam, amelyben heves küzdelmek után elfogadták — nem bánta meg: a büntettek száma, a kihágások száma 50—60%-al esett. 1851-ben alakult meg a Good templarok rendje, mely, pgr -év alatt az egész világon el­terjedt. Külső szervezete hasonló a szabadkő­i^ivesekéhez; páholyokból álllanak, amelyek országonként egy nagypáholy vezetése alatt állnak és valamennyien egy világpáholyt alkotnak. Az 1912-ben Stockholmban tartott gyűlés jelentése szerint akkor 532,606 tagja volt. Ausztriában nincs, Magyarországon 1902. óta van néhány páholy, de önnálló nagypáholyba nem tömörültek. Számos rokon intentióju organizácio léte zik még emellett, pl. a „Verdandi" Svédország­ban, a „Rechabiták" Angliában (300,000 tag­gal), „Reonix"-rend Londonban stb. Hatalmas táborba tömörültek Amerika asszonyai 1873-ban és hogy ennek kifejezést is adjanak, nem kevesebb, mint 7 millió alá­írással ellátott petíciót nyújtottak be számos kormányhoz, amelyben ez alkohollal való keres­kedelem eltörlését követelték. Térszüke miatt a nagy organizációk közül ép^n csak nevét emlí­tem meg a következőknek: A „Kékszalag" egyesület; Angliában 700,000 tag, Svédorszában 69,000. Az „Irish Temperance Union", melynek 2 millió tagja van. Az „üdv hadserege," mely eléggé ismert, továbbá a „Kék kereszt", mely­nek Magyarországon 10 helyi szövetkezete van mintegy 300 taggal és számtalan kisebb nagyobb egyesület a világ minden zugában. Végül néhány érdekes adat: Európa összes államai közül Franciaország fogyasztja a leg­több alkoholt és pedig az utolsó statisztikai kimutatás szerint : 117 liter bor, 5 liter 100%-os alkohol évenként és fejenként! A bortermő Romániában 1855-ig még nem volt egyetlenegy szeszfőző sem ; hogy ma minő viszonyok vannak ott — az azt hiszem — eléggé ismeretes. Az angolok által erőszakosan okkupáltTrans­vaalban Krüger Pál elnök 1896-ban súlyos bün­tetés terhe alatt törvénynyel tiltotta a szeszes italok kaffereknek való eladását. íme nagy körvonalakban az alkoholellenes küzdelem története. Hogy van-e és milyen ered­menye, mit és hol kell segíteni javítani, arra alkalmilag visszatérek. Államsegély tanítók részére, A felekezeti és községi iskolák tanitóinak javadalmazására vonatkozó 1913. évi törvény csak nemrég ment keresztül a törvényhozáson és a miniszter elrendelte annak gyors végre­hajtását Érdekes, hogy a rendeletben nyoma­tékosan ki van emelve, miszerint a közigazga­tási bizottságok a lehető legrövidebb idő alatt hajtsák végre az erre vonatkozó utasításokat, hogy igy minden tanító mihamarabb élvezhesse a fizetésrendezést. A rendelet szerint mindazon iskolafenntartó felekezeti és községi hatóságok, melyek tanító­iknak szegénységük miatt nem tudják megadni az 1913. évi LXV1. t.-c. 4§-ában megállapított fizetést, ha azt a közigazgatási bizottság utján kérelmezik, meg fogják kapni. Az államsegély folyósítása iránti kérelmeket kellőleg felszerelve már szeptember 1 éig be kell mutatni a mi­niszterhez. Az esetben, ha valamelyik iskolafenntartó hatóság elmulasztaná a kérelmeket felterjeszteni, de rá van utalva a segélyre, a tanitó nem fog­ja elveszteni a fizetésjavitást. A miniszter ugyan­is ugy intézkedett, hogy elkésve érkezett kére­lem ugy tekintetik, mintha az iskolafenntartóknak nem volna segélyre szükségük. Ilyen esetben a tanitó az iskolafenntartótol követelheti az uj törvény alapján megállapított fizetését. Erre való tekintettel valószínűleg nem fog késlekedni egy hatóság sem, hogy idejében beküldjék ok­mányaikat. Az 1907. évi törvény alapján már álam­segélyt élvező tanítók részére a miniszter az uj törvény szerinti rendezést folyamatba tette, csupán a kielégítő okmányokat várja a közi­gazgatási bizottságtól. Az államsegélyt eddig egyáltalában még nem élvezett iskoláknál a közigazgatási bizott­ság a legnagyobb körültekintéssel köteles eljárni. Az ilyen iskolák kérelmét kötelesek az elhelye­zés, felszerelés, taneredmény, de főként a haza­fias szelhm szempontjából beható vizsgálat alá venni és annak alapján megtenni a segély me­gadása vagy elutasítása iránti javaslatot. Mezőgazdaságunk az 1913. év első felében. Mezőgazdasági életünkről igen íontos ada­tokat tartalmazó féléves jelentést készített a nyíregyházi m. kir. gazdasági felügyelőseg, me­lyet egész terjedelmében itt közlünk: Visszapillantva az elmúlt fél év mezőgaz­dasági életérp, abnormis időjárást nyomon kö­vető abnormis gazdasági életet találunk. Az időjárás csapongásait mindjárt az év elejénél megkezdette, midőn a hideg és meleg a hó és az eső a legveszélyesebben váltották fel egymást. Majd szokatlan hidegre változott az idő, takaró nélkül hagyva zsenge őszi veté­seinket s dacára, hogy a gazdák már nagyon nehezen várták az idő megenyhülését, hogy az összetorlódott tavaszi munkálatokat megkezd­hessék, az erős fagy csak március hó köze­pére engedett ki. Nagy sietséggel vették ekkor kezdetüket a tavaszi munkálatok, ugyanannyira, hogy kedvező időjárás mellett a tavaszi kalá­szosok vetése április hó közepére már nagy­részben befejezést nyerhetett s ez ekkor beál­lott nyári melegben, a talajnak kellő nedves­sége levén, nem csak tavaszi kalászosaink fej­lődhettek rohamosan, de a hótlan fagyoktól is meggyötört őszi vetésekben szintén örvendetes javulas volt észlelhető. Nem tartott azonban most sem sokáig a jó idő, mert a nyári mele­get ismét teli idő követte, midőn eső, havas eső, hó és sok helyütt jég szinte egyik óráról a másikra váltották fel egymást, elfagyasztva korán virágzó gyümölcseinket s részben még kelőfélben levő tavaszi veteményeket elfagyás­sal fenyegetve. Az ezután bekövetkezett időjá­rás rövid ideig ismét kedvezett a gazdáknak, mert a hűvös és borongós idő hatása alatt minden terményünk erőteljes, gyors fejlődést vett, sőt a kövérebb földekbe vetett őszi kalá­szosok még tul buja fejlődést is mutattak, de jol fejlődtek kapásaink is, eltekintve attól, hogy hibás vetőmag következtében a tengeri sok he­lyütt hibásan kelt és pótlásra szorult s igy nem volt csoda, ha gazdáink egy része már rekord termésről álmodozott. Ezen szép remények közepette gazdáinkat junius hó 16 án ismét nagy meglepetés érte, amennyiben a levegő oly mértékben lehűlt, hogy a mélyebben fekvő helyeket dér szállta meg, mely az ott talált kapásokat, főleg a ba­bot, tengerit és burgonyát, de több helyütt a kapa dohányt és káposztát leperzselte. A fagy után azonban az idő nem fordulván hirtelen melegre, ezen csapást is nagyrészben kihever­ték kapásaink s már már ki volt tűzvB az ara­tás napja, már csak 1-2 nap választott el tőle, midőn megindult az esőzés, mely nemcsak, hogy megakadályozta az aratás megkezdését, de ga­bonáinkat ledöntve csírázásnak indította, takar­mányainkat, melyek részben lábon voltak még, részben renden, a szó szoros értelmében tel­jesen tönkretette, ugy hogy terményeink egy része víz alá kerülve, most a legnagyobb vál­ság elé állította a vármegye gazdáit. Junius hó végén még, a gazdasági tudósí­tók becslési adatai alapján, búzából 7, rozsból 6-5, árpából 7, zabból 6 m. mázsára számít­hattunk, átlagban k. holdanként, sajnos azon­ban ez csak számítás maradt, s most legjobb esetben is ennek csak 2/3-ára számithatunk. A főldmivelés kísérőjére, az állattenyésztésre térve át, azt találjuk, hogy a gazdasági élet mostoha helyzete, sok tekintetben érintette ál­lattenyésztésünket is. A mult évi esős időjárás ugyanis a takarmányok minőségét megrontván, a jószág legtöbb helyütt kilúgozott és pénészes takarmányon telelt át, legelőre pedig, mivel azok jórészt még április hóban vizesek voltak, későn volt kihajtható. A májusi és juniusi borongós időjárás az állattenyésztésnek is kedvezett, amennyiben a legelőket üdén, zölden tartotta s a jószágot bő táplálékkal láthatta el egészen junius hó végéig, midőn az esőzés és árviz éppen lege­lőink legjobbjait vizzel borította el. Szarvasmarha tenyésztésünk fejlődésében a mostoha természeti viszonyok dacára is, ha­tározott haladást észlelhetünk, eltekintve azon községektől, melyeknél hiányzik az állattenyész­tés egyik főkelléke, az állandó legelő, épen azért a felügyelőség ez évben is megragadott minden alkalmat, hogy a községeket legelő vá­sárlására ösztökélje, mely munkáságában a föld­mivelésügyi kormány is nagymértékben támo­gatta. Lassan bár, de ezen a téren is haladtunk valamit, mert az állandó legelővel nem bíró 42 községünk közül ez évben 2 község szer­zett legelőt állami támogatással mint Piricse község 140 holdat, melynek vételéhez az állam 50 éven keresztül 1800 koronával járul, és Kótaj község 46 holdat, melyhez az állam szin­tén 50 éven 1000 korona segéllyel járult hozzá. Azonban nemcsak a vételeknél hozott ily áldo­zatokat, de nagy mértékben hozzájárult a lege­lők feljavításának és berendezesének költségei­hez is. Igy államsegélyt nyert Ibrány község, mely 13000 korona államsegélyével igazán minta szerűen állíthatta be közlegelőjét, továbbá Ke­mecse község mely fűmagvetésre es csikókarám felállítására 2700 korona államsegélyt nyert. Ugyancsak állami támogatással javította fel köz­legelőjet Lorántháza és Vencsellő község mely utóbbi, ugyanily célból már a mult évben része­sült támogatásban. Az állattenyésztés fejlesztésének másik ha­talmas eszköze jó minőségű apaállatok beszer­zése, mely célra a főldmivelésügyi kormány a felügyelőségnek folyó évben 90,000 korona hi­telt engedélyezett, mely hitelből julius hó l-ig 73378 korona használtatott fel, 77 drb. tenyész­bika és 118 drb. tenyészkan beszerzésével, mely összegből nyújtott államsegély 13363 koronát tesz ki, tehát átlagban a beszerzési ár 18%-át. A községek érdekeit szem e.'őtt tartva a felügyelőség az apaállatok beszerzését a folyó évben is végrehajtotta, a közig, hatóságok köz­reműködésével s örömmel lehetett tapasztalni, hogy a községek jórésze belátva a beszerzések fontosságát, vonakodás nélkül, sokan a hivata­los felhívást megelőzve szerezték be apaállatai­kat, bár még most is vannak olyan községek, melyek az apaállat hiányból származó károkat meglátni nem tudván, vagy nem akarván, a beszerzéssel ez ideig késlekedtek, miért is ezen községek részére az apaállatokat hatóságilag, hivatalból szerzi be a felügyelőség. Hogy a beszerzések szükségességéről meg­győződést szerezhessen, másrészt pedig, hogy a községi közlegelők rendben tartását ellenőrizze mulasztások orvoslására, a járási főszolgabíró­kat kérte fel. Ugyancsak az állattenyésztés fejlesztése, illetve az ezzel járó kockázat csökkentése cél­jából tűzte ki feladatául a felügyelőség a köz­ségi állattenyésztő és biztosító szövetkezetek megalakítását, mely célból a tél folyamán 16 községben tartott értekezlet, melyeknek ered­menyeként, dacára népünk minden újítástól való irtózatának, a folyó évben 8 községben alakult meg ily állatbiztosító szövetkezet. Ezen szövetkezetek, mint az állam által subventionált Magyar Kölcsönős Állatbiztosító Társaságnak, mint szövetkezetnek fiókja működnek önállóan a községekben s melyek megalakulások alkal­mával külön-külön állami támogatásban is ré­szesülnek, a kezdet nehézségeinek megszünte­tése végett. A múltban megalakult 2 ily szö­vetkezettel együtt most már 10 ily állatbizto­sító szövetkezet működik vármegyénkben a leg­nagyobb közmegelégedésre s igy remélhető, hogy e szövetkezeteknek hasznos volta a köz­tudatba átmenvén, a közel jövőben számuk tetemesen szaporodni fog. Egy lépéssel előbbre vitte vármegyénk állattenyésztési viszonyainak fejlődését azon körülmény is hogy a Nyíregyháza város hatá­rához tartozó tanyákon, hol ez ideig az állat­tenyésztés pangott, évtizedeken keresztül fejlő­dést nem mutatott, a tenyésztés rontó hibás, fejletlen és jellegnélküli apaállatok kiselejtez­tettek s a gazdák megfelelő minőségű, tenyész­igazolvánnyal ellátott apaállatok beszerzésére köteleztettek, melyeknek beszerzése már folya­matban van s ezzel a vármegyénk állattenyész­tési szempontból legelmaradottabb része is a fejlődés útjára tért. De fejlődést látunk nemcsak kis gazdáink, de nagybirtokosaink állattenyésztésében is, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom