Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-20 / 58. szám

58-ik szám. JffiKBIDÉK. 1913. julius 20. 3 részének létfentartását is komolyan veszélyeztető károkat oko/ott az árviz Kisvarsány, Nagyvarsány, Gyüre, Révaranyos, Kopócsapáti, Újkenéz, Mezőladány, Benk, Tiszamogyorós, Eperjeske, Ti^zaszentmárlon, Zsurk és Tuzsér községek határain, mert itt a községi lakosok termőföldjeinek legnagyobb része, átlagosan számítva kétharmada került egyméter, sőt ennél magasabb viz alá s miután kilátás nincs arra, hogy az árviz az elöntött területekről néhény nap alatt lehúzódna, az elöntött s csak megközelíthető számítással 5 — 6 ezer katas/,trálisholdra becsült terület összes termése teljesen tönkre ment s ezen földteriiletek tulajdonosainak nagy része minden jövedelmét elvesztette. Nagyon sok kárt szenvedett Eszeny, Szalóka községek lakossága is, akiknek ártéri termőföldjei kerültek viz alá A nagyobb birtokosok közül nagyobb kárt szenvedtek Reizman Jenő, Rochlitz Henrik, Máthé László és Moskovitz Márton nagybérlők, akiknek körülbelül ezer és Jármy Miklós, akinek körülbelül 50-C0 hold területü birtoka és összes szénaterrnésük ment tönkre. Rendkívüli kárt okozott és kiszámíthatatlan káros következményű az a körülmény, hogy az emiitett községek összes szénatermése megsemmisült, hogy a jószág állomány az éhen pusztulás előtt áll. A legnagyobb elismeréssel lehet megemlékezni a községek Iakossának az árvédelem körül önként, minden hatósági kényszer nélkül teljesített önfeláldozó munkájáról, a csendőrség és községi elöljárók lelkiismeretes és buzgó kötelességtudásáról, akik minden emberileg lehetőt elkövettek, hogy az igazán alig számba vehető meglevő, részben pedig teljesen újonnan készített védtöltésekkel a viz kitörését megakadályozzák, de minden munka hiábavaló volt, mert a viz úgyszólván az egész Tiszavonalon mindenütt a magas partokat meghágva borította el a partmenti összes területeket s csak a magasabb védő töltések és természetes magaslatok szolgáltak akadályul. deszkaágyra vetette magát és fájdalmasan kiáltotta : „Szegény, szegény kis Winníekém!" Azt hiszem, jobb el nem mondani, ami aztán következett. Végül megkértem a még mindig zokogó lányt, hogy csak értesítsen kis testvére hogylétéről. Aztán nevemet és címemet hátrahagyva megcsókoltam az én beteg kis kedvencem forró homlokát és hazafelé vettem utamat. Másnap reggel meghalloltam, hogy szegényke azon éjjelen meghalt és lelkének már el-elszálló 'ehelletével is a tündérdalocskáját énekelte. így röpült el Z°phyr az élet színpadáról, hol tündérországokrol csak költők álmodoznak, egy ismeretlen országba, hol most igazán ő a királynő, és mindennap maga közé gyüjtheti kis tündértársnőit 1 Most mig írok rá gondolok; ugy rémlik, mintha látnám szivárványszínű angyalszárnyaival fölöttem elrepülni, és szinte hallom is édes gyermekkangját, a hallhatatlanság lehelletétől erőteljessé és tisztára váltan, lágyan megcsendülni : „Follow me soon Back tany palace behÍDd the moon, Where Ireign for ever and ever!" Hasonló áradás és viz állás nem fordult elő s az eddig történt, mostanit megközelítő tavaszi árvizek nagyobb kárt sohasem okoztak. Virányi Sándor járási főszolgabíró arra kérte a vármegye alispánját, hogy a károsult községek lakosságának vetőmaggal leendő ellátása iráni, valamint a teljes kárt szenvedett szegényebb lakosság felsegélyezése iránt intézkednék. Fejér Imre tiszti főügyész, mint alispán helyettes a községek segélyezése iránt sürgős felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez. Az antialkoholizmus történetéből. — Dr. Spányi Géza. — I. Talán nem lesz érdektelen e sokat — és gyakran vitatott témáról egyet mást elmondani, ha egyébért nem is, de hogy teljesen feledésbe ne menjen. Olyan nagyon sokan vannak, akik hozzászólnak ehhez a nagy problémához, a nélkül, hogy teljesen ismernek, hogy kötelességet vélek teljesíteni akkor, a mikor az alkoholellenes küzdelem történetéről is nagy vonásokban vázlatot készítek; munkámban Bergmann svéd szerző müvét vettem alapul. Az alkoholellenes küzdelem nem uj! Régmúlt évezredek homályaba kell visszanyúlnunk, hogy gyökerét megtalálhassuk. A távol Ázsiában, a Ganges és Indus partjain keletkezett az első mértékletességi eszme, amely vallás ethikai mezben terjedt el lassan, de hatalmasan. A világot megváltó nagy Buddha igéi között az úgynevezett „ötszörös igazság" ugy szól, hogy : ne ölj meg élő lényt, — más tulajdonát ne vedd el. — ne légy házasságtörő, — ne mondj va'ótlant, — és ne igyál részegitő italokat ! Ez a parancs majd 600 évvel Krisztus születése előtt hangzott el, de tömörsége, józansága es könnyen érthetőségénél fogva nem csodálhatjuk, ha ma is 300 millió ember vallja magát Buddha hívének és a mi témánk szempontjából Buddha nagysága abban rejlik, hogy ő már évezredek előtt tudta, hogy a részegségen kívül a kis szeszmennyiségek is az ember gondolkodó képességét és az ideális dolgok iránti érzéket tompitjak. Ős-Egytomban a királynak — a Pharaonak törvény tiltotta el a borivást, hogy tiszta fejjel uralkodliassék nepe felett. A zsidóknál a „nasiiáusok", a kiválasztott „isten emberei" szigorúan tartózkodtak a részegitő italoktól. Ugyanezt hirdette még a már ujabb kor küszöbén álló Keresztelő Szt. János is. Jeremiás könyvének 35. fejezete meg azt mondja, hogy a Rechabitákat Isten megáldotta, mert ősatyjuk Jonadab rendeletéhez ragaszkodva soha sem ittak bort. A Krisztus születése előtti utolsó évszázadokban már a perzsa Zarathustra dualistikus dámontanának eszméi kezdenek terjedni, amelyek épugy, mint az indus vallás tanai, az embert ova intik az élvezetektől és testiességtől. Jellemző, hogy Xenophon Gyrus gyermekkorát irva le, kiemeli, hogy mily nagy mértékben idegenkedett a bortól — ettől a méregtől. Már Salamon király példabeszédei között találjuk a kővetkezőket: „Gúnyoló a bor, lármás a szeszes ital, ki bennök gyönyörködik nem lesz bölcs. (20 fej. 1 o.) Ne légy a borivók közül való, vagy akik hússal dőzsölnek. (23. fej. 20 o.) Kinek van jajja ? Kinek fájdalma ? Kinek perei ? Kinek panasza ? Kinek oknélküli sebei ? Kinek vörös szemei? azoknak, kik bor mellett elkésnek, kik jönnek felkeresni a fűszerezett italt. Ne nézd a bort, mint piroslik, a kehelyben mily szint mutat, mily simán folyik. Végtére kigyóként szúr, s mint vipera mar. Szemeid furcsát látnak, szived fonákságot beszel, olyan vagy, mint aki tenger fenekén fekszik vagy az árboc ormán hever. Vernek — nem fájlalom, kalapálnak — nem tudok felőle, s midőn felébredek, folytatom, újra kivánom. (23. fej. 29—35 o.) A klasszikus ókort megelőzőleg az ősrégi görög mythosokban, amelyek eredete legalább is a Kr. sz. előtti 1000-ik év körül tehető — már megtaláljuk a mértékletességi tendenciák nyomait. Későbben (600 körül) Aelianus irataiban azt találjuK, hogy MassilliaDan (a mai Marseille) törvény uralkodott, amely a nőknek a borivást szigorúan tiltotta. Később is fennállott e tilalom Italiában és a szabad ifjaknak 35 éves koruk előtt szintén tiltva volt a bor ivasa. Plinius emliti, hogy Romulus idejében egy férfi feleségét agyonverte, mert boriváson kapta rajta és Romulus felmentette a gyilkos térjet ; de mind ez nem sokat használt, kezdtek gyanakodni az asszonyokra és Kátó, a vén róka azt a bölcs tanácsot adta, hogy legjobb minden asszonyt szájon csókolni, hogy kikutathassuk, hogy melyik ivott bort. Azt hiszem, hogy az ilyen felülvizsgáló-bizottságnak ma is szépszámú tagja jelentkeznék ! Phylarchus az ibériaiakat leirva, csodálkozva azt mondja, hogy noha gazdag nép volt, — csupán csak vizet ittak. A tartózkodásnak hatalmas támasza volt Pythagoras és iskolája; Demosthenes tudvalevőleg abstinens volt. A kultura fejlődésével az élvezetek hajhászása is lépést tartott és igy az iszákosság is — de együtt haladt evvel egy systematikus mozgalom is, mely sorompóba lépett a borivás ellen. Főkép a mindinkább terjedő, szigorú erkölcsű philosophiku3 iskolák — elég a kynikusokra, itoikusokra utalnom — vettek fel a már akkor nehéz küzdelmet. Jellemző Plutarchos idejére, hogy már fogadalomról tesz említést, amely szerint sokan, az ő meleg ajánlatára — megfogadták, hogy egy évig nem isznak bort, nem szeretkeznek, és nem hazudnak! Igazán nagyon egészséges kombináció ! — összefoglalva a klasszikus ókorból vett adatokát, röviden annyit mondhatunk, hogy voltak idők, mikor csodálattal vegyes nagyrabecsüléssel beszéltek a vörös kancsó hőseiről, de voltak oly idők is, amikor az ily hősködést mélységesen megvetették ; mindenesetre azonban az antik időé az érdem, hogy a részegségben mint első érezte meg a „szépellenes" elemet. Térjünk ál a kereszténység első idejére és vele kapcsolatban az alkohol kérdésre. Az apostolok leveleiben több helyen találjuk felemlítve, hogy az ivás pogány szokás, amelytől a keresztény tartózkodjék, de a teljes abstinentia parancsát nem találjuk sehol sem. De azért akadt a gnostikusok között kettő : Antiochiai Salurninus és Syrai Tatianus, főkép utóbbi, aki azt kivánta, hogy a szent urvacsorán viz pótolja a bort; követői az „aquariusok" még a IV. században is voltak. Általában véve annyi bizonyos, hogy a kereszténység első idejében az askesis nem volt oly annyira elterjedve, mint sokan hiszik. Abból a nagy Kataklysmából, amelyet az uj vallás eszméi és a régi világ összeütközése okozott, uj népek szabadultak fel az ismeretlenség homályából és egyben a történelem előterébe léptek — első sorban a germánokról szólok. Tacitus, az ősgermánok kitűnő ismerője mondja róluk, hogy a szerelemben és evésben mértékletesek voltak ugyan, de nem azok az ivásban. Asszonyaik azonban dicséretes kivételt képeznek, és magas erkölcsi piedesztáljukat épen józanságuknak köszönhették. Már akkor hallatszottak hangok, amelyek a részegitő italok élvezetét kárhoztatták, sőt ősrégi dán mondák egy királyról regélnek, aki népének megtiltotta a sörivást. Megtaláljuk e tilalom nyomát a norvég—izlandi népmondák legrégibbjében, az Eddában is. A mindinkább terjedő kereszténység, ha nem is állott az abszolút abstinentia alapján, nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagy választékban érkeztek j Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrinyl Ilona u. 5