Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)
1913-07-17 / 57. szám
2 57-ik szám. j^ymraÉK. 1913. julius 17. telkedve adják gyermekeiket a polgári iskolába s amikor minden kisebb város, sőt a nagyobb községek is gimnáziumok után óhajtoznak, mint egyedül üdvözitö iskola után De' megszűnik végső eredményében a gimnáziumokba való tódulás révén az eddij^fúltengő szellemi proletáriátus nag msze is, aminek egyik főoka az, hc gv az a szülő, aki egyszer már a gi m^ zi u mba adta gyermekét, minden igyekezetét arra irányítja, hogy jól-ros? ul elvégeztesse vele a nyolc osztályt, amikor aztán az úgynevezett tudomáijw^Qs pályákra nem valók gyakorlat^ életpályára átmenni röstellenek f s i r iftoki meg dijnoki állások után törik p: 1 gukat, szaporítván az elégedetlen, Lűltig nyomorgó emberek nagy számát. Messze jövőre kiható nagyjelentőségű terv a miniszteré, melyért, ha megválóiul, nem lehetünk eléggé hálásak bátor kezdeményezőjének. Nagy lépés lesz a modern közoktatás terén, melytől aztán már csak egy további lépés választja el azt a végleges berendezkedést, hogy az elemi iskola négy osztályát elvégzett gyermekek számára teljesen külön tipusu egységes iskola szerveztessék, melynek elvégzése után választhasson a gyermek vagy szü lője a külömböző irányú iskolák között. Végeredményében maga a miniszter is erre gondol; mert" ismeri a müveit külföld hasonló berendezkedését. Egyszerre, minden átmenet nélkül nem akar ugyan erre áttérni, mert ismeri a nehézségeket s jól tudja, hogy Magyarországon még a tanügygyei gyakorlatilag foglalkozók között is számosan vannak, akik nem ismerik ezt a rendszert s a megszokotthoz, a mult hagyományaihoz való ragaszkodás folyományaként hirtelenében talán nem is tudnák magukat beleélni a gyökeres változtatásba. Ezen kivül személyi tekintetekből is nagy akadályokat kellene leküzdeni, mert hiszen külömbség van a középiskolai tanárok meg a polgári iskolai tanitók képzettsége és javadalmazása között. Az uj iskola-tipus tanári karának szervezése tehát finánciális szempontból sem történhetnék könnyen és hamar. Az első lépés azonban mielőbb megtörténik. S ezt bizonyára nem sokára követni fogja a második, a betetőző lé pés is. Mert hiszen mihamar önkénytelenül reájön majd mindenki, mert reá kell jönnie, hogy semmi értelme sem lészen annak, hogy az ugyanazon tanterv szerint, ugyan azzal a célzattal dolgozó iskolák különböző elnevezésüek legyenek és tanáraik különböző státusba tartozzanak. I gyümölcs piacról. A „Szabolcsvármegye" egyik multheti számának „Idegen kufárok a helybeli piacon* cimü közleményében, valaki rendkívül felháborodva fordul a rendőrséghez, hogy a helybeli közönség érdekében legye lehetetlenné a piacra szál litott gyümölcsnek idegen kereskedők áUal való összevásárlását. Ez az intézkedés bizonyára előnyös volna az igen tisztelt panaszosnak és mindazoknak érdekében, kiknek jól esnék összedugott kezekkel a már megszokott potomáron jutni a mások fáradozásának szószerinti gyümölcséhez. Midőn azonban a közönség érdekéről beszélünk, ne feledjük el, hogy nemcsak fogyasztók, de termelők is tartoznak a közönséghez. Az a szegény parasztasszony, aki éjszaka indul el gyalogosan, vállára vetett nehéz terhével, hogy néhány gyümölcsfájának terméséért megkapja fáradozásának jutalmát, éppen ugy közönség, mint az a nagyságos ur, ki meleg ágyából jó későn kelve, potom áron szeretne jutni a gyümölcshöz. A közönség része a nagyobb termelő is, ki tetemes kiadásokat áldoz, hogy némi anyagi előnyt érhessen el kockázatáért és fáradozásáért. Az ő érdeke is a közönség érdeke. Mindég azt hangoztatjuk, hogy közgazdaságunk felvirágoztatása okából térjünk el az egyoldalú termeléstől, tegyük azt intenzivebbé többek között a gyümölcstermesztéssel. Pár év óta haladás is tapasztalható e téren s ha a gyümölcsösök telepítése észszerűen — nem a mai rendszertelenségben — fog keresztülvitetni, városunk és környéke is elérheti azt a szinvonalat, melyen ma pl. Kecskemét áll a gyümölcskereskedelem ranglétráján. Hogy azonban gyümölcsíőrgalmunk is legyen, annas első létfeltétele, hogy idegen kereskedők szokjanak ide s nagy tömegekben, lehetőleg waggon tételekben szállíthassák az összevásárolt gyümölcsöt. Pár év óta kedvezően tapasztalhatjuk, hogy érdeklődés mutatkozik gyümölcs-produktiónk iránt s annak a nagy része gyors elhelyezést talál a jelentkező kereskedők közvetítése utján. A kereslat árfokozó hatását véletlenül még növelte az utóbbi évek gyatra termésátlaga is. Igy van ez országszerte s ha a jelenlegi magas árak nem is esnek jól egyeseknek, közgazdasági szempontból üdvözölnünk kell azokat, njert fa gazdagabb külföldről ezen a réven folyik be egy kevés pénz ebbe a szegény, agyonnyomorgatott országba. Ha rendőrségünk meghallgatná a szóbanforgó panaszt s az idegen vevőket innen elriasztaná, el lehetne érni azt a célt, hogy termesztett gyümölcsünk egy részében a régi lehetetlen áron turkálna a helybeli piac, jelentékeny része pedig semmiért sem kellene. Azonban ily intézkedés fel sem tételezhető rendőrségünk nagy közgazdasági érzékkel biró vezetőjéről. Ha a panaszos gyümölc.höz akar jutni, keljen fel korán és adjon érte oly árat, mint az idegen kereskedő. Ha annak megéri, bizonyára o sem fogja tulfizetni, mert annak még csomagolni, száliitni is kell s még nyerni is akar rajta. Mult évben élénkebb akció indult meg egy nagyszabású zöldség és gyümölcstermesztési társulásra, melynek kifejezett célja volt, a helybeli fogyasztó közönség érdekeinek elsősorban való kielégítése. Nos, ez az üdvös terv éppen a folyton panaszkodó közönség részvétlenségén jutott zátonyra. Kíváncsi volnék tudni, hogy az igen tisztelt panaszttevő közötte volt-e az érdeklődőknek. Drucker Henrik. Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza város képviselőtestülete pénteken, e hó 18-án, esetleg folytatólagosan julius hó 19-én, mindkét napon d. u. 3 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. A városi szervezkedési szabályrendelet módosítása tárgyában kiküldött bizottság módosítási tervezetének tárgyalása. 2. Ugyanezen bizottság által előkészített városi tisztviselői nyugdijintézeti szabályrendelet tervezetének tárgyalása. 3. A nyugdíjintézmény kötelékébe nem tartozó városi alkalmazottak aggkori és rokkantság esetére szóló ellátásáról előkészített szabályrendeleti tervezet tárgyalása. léptem, bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy nem zavarom, ha magyarországi útjáról meginterviewolom ? — Oh az a pir hét Magyarországon igen kellemesen telt el, ugy, hogy még mindig ennek a sok kedvességnek és szépségnek a befolyása alatt állok, amivel Önök elhalmoztak. — Magyarország „eine Welt in Werden" ! Erősen hiszem, hogy az a fejlődőképesség ami a magyarokban van, az röviden teljes erejében fog kibontakozni. Hiszen csak egy példát akarok fölhozni, természetesen az én világomból a feminizmus köréből. Kilenc évvel ezelőtt találkoztam Bédi Schwimmer Rózsával Berlinben, akkor még alig tudott angolul. Fölszólítottuk, hogy csináljon valamit Magyarországon a feminizmus érdekében. íme néhány év múlva Budapesten tarthattuk meg az eddigiek közül a legfényesebb kongresszusunkat. Amelyik ország ilyen gyors fejlődesre képes, annak szép jövője van. — Igaz, hogy Önök félnek még a nők választójogától. Igy mikor Haller grófnőnél voltam dejenner-n, beszélgettem erről Szalayval, a muzeum tudós igazgatójával. Ö azt monta: Remélhetőleg a mi generációnk nem fogja megérni ! — Az arisztokraták a radikálizmus túlkapásaitól félnek és azért nem mernek tovább menni. Pedig nem úgy van. Mikor Finnországban a nők megkaptak a választójogot, mindenki azt hitte, hogy a szocialisták kerülnek többségre. És az ellenkezőleg történt. Hogy csak egy példát említsek. Egy szegény finn evezős asszonyt megkérdeztem, akinek nem volt más vagyonkája, mint a kávémasinája és rokkkája, hogy melyik jelöltre fog szavazni; a szocialistára vagy az agráriusra ? Azt felelte, hogy már ő inkább az agrárra fog szavazni, mert az a párt jobban védelmezi a haza érdekeit. Látja egy szegény finn munkásasszony rövid idő alatt különbséget tud tenni a pártok között és önnálló véleményt alkot. Én remélem, hogy Önöknél sem járna ez megrázkódtatással, sőt a mostan még sajnos messze elmaradt parasztasszonyok is magasabb kulturát nyernének. A magyar politikáról nincs véleményem, mert nem ismerem. Voltam ugyan egyszer az országgyűlésen, épen mikor csendőrök vezették ki az ellenzéket, sőt egyet meg is sértettek. Nekem ez nagyon különös látvány volt, engedje meg, hogy ne nyilatkozzak részletesebben erről. — Hogy miért sietek haza? Llssa augusztus 1-én uj választások lesznek Finnországban és föltétlenül be kell utaznom a kerületemet. Ha majd ir haza, ugy írja, meg, hogy sok szíves üdvözletet küldök a magyaroknak. Életem legkellemesebb emlékei közé fogom sorozni azt a néhány hetet, amit a kedves vendégszerető magyarok között töltöttem. Avval leírta cimét a naplómba és meleg kézszorítással váltunk el. Finnországban már sok igaz barátja van Magyarországnak, most pedig büszkeséggel számithatjuk Annié Furuhjelm nőképviselőt ezek sorába. Svédországban általában kedvező a vélemény Magyarországról, de azért még mindig a Balkán államokhoz sorolnak minket. Azt hiszi!', hogy a háború kellős közepéből érkeztünk meg és ingen csodálkoznak, hogy mi még kevesebbet tundunk az jösszes háborús intrikákról, mint ők. Hogy a külföldiek véleménye a helyes irányban változtassák meg erre első teendő a külföldi sajtó megnyerése. Mindenkor éber figyelemmel kell kisérni azokat az elferdített híreket, melyeket többnyire német forrásból vesznek át és azonnal tiltakozni azok ellen. Hasonlóképen jó eszköz a Magyarországot ismertető többnyelvű füzelkék díjtalan osztogatása. Azonban ezen füzetkék ne hemzsegjenek a soviniszta túlzásoktól és mellverdeső öndicséretektől, hanem legyenek szerények. Valamint a külföldre utazó magyarok ne akarjanak minden áron többnek látszani, mint amik. Ha valaki a külföldi hotelkönyveket végig tanulmányozná, bizonnyal csodálkoznék azon, hogy a magyar vendégek mind grófok és bárók, de legalább is nemesek és doktorok. Igy néhány év előtt magyar földbirtokosok rándultak ki Svédországba és valamennyien grófoknak adták ki magukat. Az itteniek beszélik, hogy még sohasem láttak annyi grófot (60 darab) egy csomóban. Az a legjobb a dologban, hogy a demokratikus Svédországban semmit sem jelent a grófi cim, még a hordár sem emelinti meg mélyebben a kalapját Ilyen apró stiklik épen nem emelik a magyar tekintélyt külföldön. Fölényes szólással: nem adunk semmit a külföld véleményére! — ma már nem lehet elintézni a dolgot. Igenis adni kell a külföld véleményére. Ha minden magyar polgárt áthatja ezen meggyőződés ; akkor rövid idő alatt el fogjuk oszlatni azt a sok tréfás de sokszor gnnyos és szánakozó mende-mondát, ami rólunk külföldön járja ! Flores.
