Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-13 / 56. szám

2 56-ik szám. JStYÍRYIDÉK. 1913. julius 13 zeteink megbecsülhetetlen segítségére. A bevételek ugyanis e három forrásból s a dijas eló'adások jövedelméből kerülnek ki, mely utóbbinak inkább melló'zése, mint fokozása kívánatos. A mult évi bevételek és kiadások részletes kimutatása ez: a) Bevétel: Szabolcsvármegye segélye 500 K, Nyíregyháza város segélye 500 K, Nyíregyházi Kaszinó adománya 100 K, Nyíregyházi Takarékpénztár, Szabolcsi Agrár-Takarékpénztár, Szabolcsi Hitelbank egyenként 50 K, Általános Hitelintézet 40 K, Nyírvidéki Takarékpénztár, Kölcsönös Segélyző-Egyesület egyenként 30 K, előadások jövedelméből 1017-20 K, öszszesen 2367*10 K. b) Kiadás: Előadók tiszteletdija 445 K, a vetítőgép kezelőjének 100 K, szolgáknak 80 K, fölszerelésre, berendezésre, diapozitív képekre 1449 82 K, fűtésre, világításra 100 K, nyomtatványokra 126 K, szállítási és postaköltségekre 13363 K, vidéki eló'adások rendezésével járó költségekre s egyéb vegyes kiadásokra 423 86 K, összesen 2853-31 K. A számadások tehát 45Ml K fedezetlen hiányt mutatnak, ami bénitólag hat a vezetőség munkakedvére. Nem csoda tehát, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt líceumunk újból az Országos Szabadoktatási Tanács jóindulatához fordul azzal az ismételt ké' relemmel, hogy e hiány fedezését magára vállalni, vagy az intézményt bármely cimen hathatós támogatásban részesíteni kegyeskedjék. E támogatás az anyagi gondoktól való mentesítés mellett kimondhatatlanul értékes erkölcsi erőforrás lenne a további feladatok lelkes végzéséhez. Mi hisszük, hogy városunk és vármegyénk közönsége ezután is azzal a nagy érdeklődéssel és szives támogatással fogja kisérni líceumunk törekvését, melyet e nagy jövőre hivatott intézmény vezetőinek lelkes buzgósága és önzetlen fáradozása alapján méltán megérdemel. A közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közigazgatási bizottság csütörtökön délelőtt tartotta meg rendes havi ülését gróf Vay Tibor főispán elnöklésével. Jelen voltak Mikecz Dezső alispán, Mikecz István és dr. Kauzsay Ödön Il-od főjegyzők, Nagy Imre, dr. Mikecz László és Dobos László aljegyzők, Fejér Imre tiszti főügyész, dr. Dohnál József tiszti főorvos, Péchy Gyula árvaszéki elnök, Rimaszombathy Géza kir. pénzügyigazgaló-helyettes, Salzmann Ottó kir. ügyész, Balázs Vilibald kir. gazdasági segédfelügyelő, Pöppel Gyula kir. műszaki tanácsos, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, Mihályi Imre kir. törvényhatósági főállatorvos. Megyery Géza, dr. Meskó László, Haas Ignác, Somogyi Gyula, dr. Járossy Sándor biz. tagok. Mikecz Dezső alispán a közigazgatás junius havi menetéről jelentését alábbiakban tette meg: A nyírbátori országgyűlési választókerületben, dr. Vadász Lipót igazságügyminiszteri államtitkárrá történt kinevezése következtében a képviselőségről lemondott s a választás a központi választmány rendelkezése folytán a f. évi junius hóban tartatott meg Megyery Géza bizottsági tagunk vezetése mellett. Bár a választási küzdelem a két jelölt között a legerősebb hullámokat is vetette, még is a választási elnök elismerésre méltó erélye és pártatlansága folytán a választás a legsimában rendzavarás nélkül folyt le. Az aratási munkálat, mely a legszebb reményekkel kecsegtette a vármegye közönségét, — nyugodt lefolyásának biztosítása érdekében a szükséges óvó és elővigyázati intézkedéseket elrendeltem. A járási hatóságoktól beérkezett jelentések szerint az aratási szerződések, mindenütt a törvény rendelkezéseinek megfelelő módon megköttettek, ugy, hogy a gazdák aratómunkásokkal el vannak látva. Az aratási munkálatot különben leginkább vármegyebeli munkások végzik, és csak annyi idegen munkásokkal köttetett a szerződés meg, amennyi épen elegendő a helybeli munkások pótlására, ugy, hogy vármegyénkben nincs oly munkás kéz, kinek módja és alkalma ne lenne az aratási munkálkodásban — tisztességes kereset mellett részt venni. A bejelentések szerint a vármegyében 88 aratógép van melyek részint munkában vannak, részint egy nem várt esetre tartalékban tartatnak. A vármegye közönsége által a mult év december hó 21 - ik napján tartott közgyűlésében a lőfegyvertartás korlátozásáról alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter ur megerősítette, s annak életbe léptetése iránt a szükséges intézkedéseket megtettem. Ezen szabályrendelet intézkedései szerint julius hó 5-ik napjától kezdve — amely napon a szabályrendelet hatálya kezdetét veszi — mindenféle lőfegyver tartásához, hatósági engedély szükséges, a lőfegyverek, valamint a lőpor és más robbanó anyag elárusitása pedig hatósági ellenőrzés alatt fog állani. E szabályrendelet erélyes végrehajtása rneliett reményem van arra. hogy a közbiztonság, ha nem is egyszerre, de mégis erősen szilárdulni fog, mert egyrészt nem juthat oly könnyen mindenki fegyverhez, másrészt mert a fegyvertartási engedellyel nem biró egyénektől fegyverök elkobozhatok. A kereskedelemügyi miniszter ur kiküldötte a kiépített és kiépítés alatt lévő törvényhatósági utaínk legnagyobb részét bejárván, a tapasztaltak felett, különösen pedig az utak jókarban tartása miatt megelégedését fejezte ki. A kemecse—nagyhalászi th. közút 4.112— 9 800 km. közötti szakasza, nemkülönben az ujfehértó—hajdúböszörményi th. közút 0 000 — 7.950 km. közötti szakasza és a kisvárda—papi vicinális közút kiépítése befejeztetett, ugy, hogy azoknak felülvizsgálása és átvétele a legközelebbi jövőben meg fog történni. Ezzel egyidejűleg kivánom a tek. bizottságnak bejelenteni azon körülményt is, hogy a beregvármegyei vizszabályozó és ármentesitő társulat az árterébe eső Sátoraljaújhely — munkácsi th. közutnak Eszeny és Tiszaagtelek községek határában fekvő s a vármegye tulajdonát képező 6.02 km. hosszúságú útszakaszt évi 5379 korona 45 fillér ártér költséggel határozta el megterhelni. A kitűzött s Beregszászban megtartott tárgyaláson kilóméterenkint — figyelembe véve a felsőszabolcsi tiszai ármentesitő társulat árterébe tartozó többi utaínk megállapított összeget — 20 korona ajánltatott fel. Megegyezés létre nem jött, igy a hatósági dönlés alá tereltetett ezen kérdés. A tisztviselői karban annyi változás történt, hogy dr. Nagy Barna kszigazgatási gyakornok állásáról lemondott, dr. Gomba Gusztáv tb. szolgabíró elhalálozott és végül Borbély Sándor dijas közigazgatási gyakornoknak, Trendi Károly pedig iroda segédtisztnek kineveztetett. A közbiztonság körében semmi jelentékenyebb esemény elő nem fordult. Fejér Imre tiszti főügyész bejelentette, hogy junius havaban 1 megyei, 1 városi tisztviselő és 6 községi előljáró ellen volt fegyelmi eljárás szerre, — a billiárdozók pedig külön termekben elégíthetik ki ebbeli szenvedélyüket. Itt a pesti törzsvendégsystema többnyire ismeretlen, nem szokás egy kávé mellett reggelig üldögélni, hanem helyt kell adni az újonnan érkezőknek. S a gyorsaság mely a berlinit a munkában jellemzi, jellemzi a szárakozásban is. Egy lokálban ülni „es ist zu langw-eilig", hamar rohan tovább máshová, mert hát a varietas delectat. S Berlin nem volna méltó önmagához, ha nem lenne elég változatos. Egész skálája van a különbözö mulatóhelyeknek, s egy u. n. „Bummlit" lehet nagyon elegánsan, — közép eleganciával, — vagy csak egészen közönségesen csinálni. Persze a legelsőhöz itt is csak az szükséges, ami a háborúhoz, — pénz, pénz és ismét pénz. S mivel azt az orosz pénzfejedelmek, s amerikai dollárkirályok bőségesen hoznak magukkal, azokba az elegáns helyiségekbe melyek sürün egymás mellett az egész Jágerstrassét elfoglalják, mi szegény halandók legfeljebb csak bekukkanthatunk, hogy mégis legyen róla fogalmunk, — de a Palais de Danseban, Maximban, Mona Lisában, mulatni csak mulassanak mások. Az egészben talán legérdesebb megállni az utcán, s megnézni az érkező • ket, akik frakkban, vagy nagyon divatos tengerpénzt érő párisi ruhákban, táncra öltözetten szállnak ki az automobilokból, s a díszruhás portás hajlongásai között tűnnek el az ajtóban. Az igazi Berlint nem itt találjuk. Szerte az egész városban mindenütt szól a zene, ének, mindenütt táncolnak, s itt mulat a kispolgár, — a student, a lodenmádchen, — s ez a mulatság sokkal kedélyesebb, kedvesebb, s rendesen azzal végződik, hogy két fiatal sziv egymásra talál, — feltéve, hogy már nem együtt mentek oda. Mert a fentebb említett filosofiának vannak következményei is. Igy, hogy mást ne említsek az az ősrégi elv, hogy nem jó az embernek egyedül lenni; — keresni kell tehát a megfelelő oldalbordát. Ezt a hiányzó részt pedig nem nehéz megtalálni, mert a berlini lányok igen jól vannak nevelve, — tudják, hogy senkivel sem szabad gorombáskodni, s hogy szeretni kell embertársaikat, — azért ha valaki megszólítja őket az utcán, nem veszélyeztelik azok a bizonyos pesti pofonok, hanem legfeljebb az a szomorú csalódás érheti, hogy a kiszemelt mézédes hangon suttogja : „Bedauere, ich bin schon nicht frei". Ez azonban még nem nagy csapás, hiszen egyedül a Wertheim áruházból 4000 leány özönlik este 8-kor az utcára, s ennyi között csak akad egy megfelelő, aki hála a berlini kapukulcs rendszernek, hajlandó lesz egy kis szórakozásra. Minthogy azonban 8 órakor még igen jókor van, először az automata vendéglőkben tűnnek el, ahol a „szolgáld ki magad" elvnél fogva mindenki önmaga viszi az asztalához a kivánt ételt vagy italt, — s aztán kart karba fonva mennek az öreg Tiergartenbe, — amely igy nyáron estefelé a szerelem templomává lép elő; — hol az ágakon a kis madarak, a padokon pedig az emberek ülnek szorosan egymás mellett, szerelmesen egymáshoz simulva, — s nem törődnek a többiekkel, — mert hiszen a többiek is ugyanazt csinálják. S amikor már nagyon megszerették egymást szinte ösztönszerűen robognak a földalattival, vagy a nagy vonattal valamelyik táncterembe, amelyből jut minden vidékre elegendő, hogy olt aztán a sok visszafojtó indulat a táncban nyerjen kivezető utat. Sehol nem láttam még oly élvezettel táncolni, mint éppen Berlinben, ahol a lehető legkülönfélébb, főként nekünk kü

;földieknek szokatlan táncokat táncolnak. A walzer, Uvo-stepp rheinlánder egymásután szerepelnek a programmon, de ezeket tavaly mind háttérbe szorította a „schiebe", — de melyet most a rendőrség betiltott. Ho/y miért? — azt talán maga sem tudja. Ezek a különféle tánctermek igen érdekes és változatos képet nyújtanak. Belépti-dij rendesen vagy nincs, vagy csak igen csekély, mert a fő a sörfogyasztás, — s van olyan is amelyben minden tánc után kell 10 pfenniget fizetni. A „zenekar'

1 is igen változatos. Rendesen 2 tagból áll, — de néha ez a szám 6-ig emelkedik, — s összetételénél fogva a zene nagyon különösen hangzik, de tény, hogy sokkal izgatóbb mint a magyar cigány finom zenéje, — s ha rákezdik a hires schlagert: divatharisnyák, keztyük, stb. legnagyobb választékban. RuhadíszekJ ben naponként érkeznek újdonságok Eohn Ignátz női-, féríi divatáruliázába. Telefon 129