Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-28 / 69. szám

162 68-ik szám ^NYDOTiDÉE. 1913. augusztus 24 pénztárába, a többi versenyeknél pedig a állampénztárba szállítandó be. Ezen levonások után fennmaradó összeg a nyerők közöt tételeik arányában osztandó ki. Kivételt képez a nyerő jutalékánál mutatkozó koronán aluli töredék, mely töredék, úgyszintén azok a nyeremények is, melyek sem a versenytéren a verseny alkalmával, sem ugyancsak a verseny alkalmával az e célra megjelölt helyen a verseny napja után következő nyolc nap alatt fel nem vétettek, a jelen törvény 2 §-ának á) pontjában megjelölt pénztárba folynak és az ott megjelölt célokra fordíttatnak. TANÜGY. Értesités. A nyíregyházi községi polgári leányiskolában a beiratások, továbbá a felvételi és tantervkülönbözeti vizsgálatok a következő sorrendben fognak megtartatni: Augusztus 30-án délelőtt 9 órától felvételi vizsgálatok. Szeptember 1-én délelőtt az I. osztály és a női kereskedelmi tanfolyamra jelentkezők beiratása, délután az első osztályú tanulók javító vizsgálata. 2-án delelőtt a II. osztály beiratása, délután a II. osztályú tanulók javitó vizsgálata. 3*án délelőtt a III. osztály beiratása, délután a III. és IV. osztályú tanulók javitó vizsgálata. 4-én délelőtt a IV. osztály beiratása. A beiratások délelőtt 9 órakor a javitó vizsgálatok délután 3 órakor kezdődnek. Tandíj a polgári leányiskolában egész évre 60 korona, melynek fele a beiratás alkalmával másik fele február 1-én fizetendő. Felvételi dij 2 K, könyvtár dija 2 K, kirándulási alapra 1 K, tanitói nyugdíjra 30 fill. A női kereskedelmi tanfolyamra jelentkezők tandija egész évre 100 korona, mely félévi részletekben, esetleg havonkénti előleges részletekben is fizetendő. Felvételi dij 10 K, irógép használatáért 10 K. Beiratás alkalmával a növendékek kötelesek anyakönyvi kivonatukat és az ujraoltást igazoló bizonyítványukat is bemutatni. Nyíregyháza 1913. augusztus 25. A polgári leányiskola igazgatósága. jegyzi gyűlése. A Szabolcsvármegyei községi és körjegyzők egyesülete augusztus hó 27-én szerdán délelőtt a vármegyeháza kistermében Tóth József elnöklésével rendes közgyűlést tartottak. A szép számban megjelent jegyzőket az elnök üdvözölvén, bejelentette a miniszterelnöknél történt tisztelgést. A jegyzők és gazdák bankjánál levő 10 részvényt, miután a rendes kamatot nem hozza meg, az elnök javaslatára a köz-^ gyűlés 5-re leszállítja. A jövő évi költségelőirányzatot egyhangúlag elfogadták. Az elnök azon bejelentését, hogy Uray Béla és társainak a fizetés rendezése tárgyában rendkívüli közgyűlés öszszehivása iránti előterjesztését kérelmezők beleegyezésével nem hivta össze — tudomásul vették. Bodnár László a fizetés rendezés tárgyában tett indítványát szép lendületes szavakkal okodatolta meg, kérve indítványának elfogadását. Hoszszabb eszmecsere után elnök javasolja, hogy kerestessék meg a központ sürgős felirat beadására oly értelemben, hogy a fizetésnek a lapokban contemplált mérve ellen tiltakozon s a tervezett fizetés rendezésnél a személyi drágasági és korpótlékot ugy a jegyző, mint a segédjegyzőnél vegyék figyelembe. Az elnök javaslatát általános szótöbbséggel elfogadták. A központi egyesületnek a sajtóiroda támogatása iránti beadványára a közgyűlés felhívta Szmrecsányi Sándort, mint megválasztott tudósítót a hirek beküldésére. Ugyancsak a központi egyesület felhívására a nyugdijviszonosság kimondása iránti intézkedést elhatározta. Az államosítás kérdésében elnök javaslatára és többek hozzászólása után — tekintve, hogy a jegyzői kar politizálni nem kíván — ezen tárgy a napirendről levétetett. Özv. Izsó Györgyné kérelmére 100 K alapítványi segélyt Juliánná nevű árvája részére megszavaztak. Az Országos Árvaház Egyesületbe a régi tagok újonnan be lettek választva. Az ugocsamegyei társegyesületnek kongresszus összehívása iránti megkeresésére a közgyűlés kimondta, hogy kongresszus tartását nem tartja szükségesnek. FÜRDŐI LEVÉL. Oszőlöfüred, Szent-István napján. Vége a nyárnak. Azaz hogy kérem ne tessenek hinni. Nincs vége. Nem is lesz vége ez idén. Vége csak annak lehet, aminek kezdete volt. Az idei nyár még meg sem kezdődött. Már nem is fog, — ergó-morgó : vége sem lehet. Hiábavalónak bizonyult immár minden kísérlet: a természetet, az óh dicső természetet ez idén nem lehetett reábirni arra, hogy az időjárás a nyaralók szája ize szerint megjavuljon. Hiába nem vette fel Rosenthal ur — a Ferenc — a jobbik kalapját, hiába költöztek ki Hoffman doktor urék — az ügyvédék — a sóstói szőlő telepre, hiába érkezett meg Maurer ur — az apa — Ószőlőfüredre, hiába hordtuk a véletlenül napfényes időben is esernyőinket, hogy azokkal ijeszszük el a felhőket, hiába vágattuk ki a tyúkszemeinket, hogy ne érezzék meg a közelgő esőt, a leveli békákat is hiába fogdostuk volna össze, aminthogy a bárométer is hiába állott „ötvenötön felül " : a folytonos esőzések csak nem akartak megszűnni. Még a múltkori fürdői levelemben is hiába panaszkodtam a sok eső ellen. Az is alig néhány napig használt. Állandó téma volt a sok eső, a rossz időjárás. Annyira, hogy a múltkoriban két ószőlőfüredi nyaraló egy nem szép reggel összebeszélt: megfigyelik hány ember nem fog az időjárással előhozakodni, akivel az nap a kisvonaton találkoznak. Az eredmény minden várakozást felül mult. Az egyik megfigyelő egyetlen egygyel sem találkozott. A másik százhuszonöt útitárs közül egygyel tudott beszámolni. Kiderült azonban, hogy nem volt rá ideje, mert épen leszállott a vonatról, amikor a megfigyelő felszállott. Ilyenekkel szórakoztunk mi ószőlőfürediek jobb hiányában. Igy terjedt a statisztika iránti szeretet. A nedves időben ugy látszik ezzel a száraz tudománynyal is jól esik foglalkozni. Már a Bandi gyerek is statisztikázik, mióta beavatták a számtan legelemibb ismereteibe. Már ismételten kiszámította, hogy hány állata is lesz a télen ? Volt már két kocsilova, egy hintalova, meg egy talyigás lova, mikor kiköltöztünk. Ezekhez jött a Matyi, a bagoly : Merkószky bácsitól — a Mandán — kapott egy kis házinyulat ; Hunyady bácsi neki Ígérte a csókát, amint beköltöznek. Szóval szaporodik a majorság. Hogy fogja ő majd ezeket gondozni a télen 1 Hanem hát Bandi tervez, a sors végez. A Matyi már oda van. Szegény Matyi ! Hiszen talán tetszik tudni, ki volt ez a Matyi ? Nem ? Csudálom. De hát akkor el kell mhndanom. Ugy történt a dolog, hogy a sok eső miatt ugy látszik kipusztultak az erdőben az egerek. Annak a hangja után már évek óta jól ismert kuviknak, amelyik az Erzsébet liget szemközt levő százados tölgyfáinak valamelyikén tanyázott, kiürült az éléskamarája. Az éhség, a nyomorúság azt a tanácsot adhatta neki, hogy kérjen az emberektől. Igy került hozzánk. Előbb a Szvatkó bácsiék diófájára jött. Ott sirt egész délután. De mikor létrát támasztottak a diófához, hogy lesegítsék, tovább repült a Rudi bácsiék almafájára. Onnan megint vissza a diófára. Ugy ozsonna táján már a fásszinre szállott, majd még lejebb a szín ajtójára. Persze volt öröm a gyermekek k özött. Csalogatták kalácscsal, kávéval. Nem értette meg, vagy valami másra vágyott. Végre az esővizes betonkádra szállott és nyugodtan tűrte, hogy Barucha bácsi, a vincellér, megfogja. Mivel pedig sem a kalács, sem a kukorica, sem a frissen nyírt fü nem kellett neki, amivel a gyermekek kínálták, kénytelenek voltunk a jégszekrényből lopni — a mama tudta és beleegyezése nélkül — abból a friss sertéshúsból, amit épen elhoztak Obuch nénitől. Innen tudom, hogy pénteki napon történi. Abból aztán jóllakattuk. Ugy nyelte szegény, hogy gyönyörűség volt nézni. Hát még azt a hálás tekintetet látni, amit nagy okos szemeivel reánk vetett a szive s látásért. Mikor aztán jóllakott, betették a fásszinbe. Ott pihent estig. Este újra enni kért, hát megint kapott. Mit szaporítsam a szót ? Ugy megszelídült, hogy — mikor esett az eső — a nappalokat ott töltötte a fásszinben, ha kissé derültebb volt az idő, kint a lugason, vagy a diófán. Esténként szárnyK kelt, csak reggelre került haza, Akkor enni kért, jóllakott és aludni tért. Teljesen beilleszkedett a családi körbe. A macskáktól egy csöppet sem félt ; a Fidinek meg a szeméből is kinézhette, hogy nem kell tőle tartania. Igy volt ez napokig. A Bandi gyerek szépen kitervezte, hogy ha beköltözünk, hogy visszük be Matyit, — már neve is volt, értett is róla, — hol fog aludni a városban, mikor egy reggel jelentik, hogy a szegény Matyi . . . Nem! Nem merem leírni. A gyerekek még ma is azt hiszik, hogy végleg elköltözött tőlünk viszsza az erdőbe, mert már megint talál magának ott is élelmet. Pedig hát az esővizes hordóba ... De nem ; nem irom le, még a Bandi gyerek is el találná olvasni. Ez a szegény bagoly tragédiája 1 Hej de sok tragédiát okozhatott a folytonos esőzés az erdő madarai és egyéb állatai között 1 És még mi panaszkodunk ? Mi nyaralók, hogy unjuk már a sok esőt! Hát még mit szóljanak hozzá a szőlőbirtokosok ? Hiszen nem minden nyaralótulajdonos egyszersmind szőlőbirtokos is. Sőt talán azok a voltaképeni okosok, akik nem szőlőbirt-okosok. (Jaj 1). Annyi baj van azzal a szőlővel, ami a nyaralóhoz tartozik. Dupla, meg tripla áron jutunk ahhoz a kis borhoz, — ha ugyan annak lehet nevezni például csak a mult évit is, — ami a nyaraló körül terem. Nem is számítva a tőke kamatait, a munkáltatás sokkal többe kerül, mint bárhol másutt. Ráadásul a szőlőnek, gyümölcsnek csak egy bizonyos hányada a mienk. Épen csak annyi, amennyit meghagynak mások nekünk. A sok nyitott ajtó mellett a kerülő sem felelhet róla. Szerencsére ez idén még a szőlőben nem sok kárt tehettek a nyitott ajtók mellett sem. Olyan savanyu az, kérem alásan, hogy — engedelemmel legyen mondva — a kutyának sem kell. Máskor augusztus első napját érett szőlővel ünnepeltük meg. Most István király emlékére csak olyan szőlőt sikerült egy kis kosárral az asztalra keríteni, hogy fázott aki ránézett. Micsoda bor lesz ebből, uram teremtőm, micsoda bor, ha igy tart még tovább is ! Pedig ugy látszik, igy fog tartani. Hanem azért sajátságos. Még eddig, pedig immáron alig tiz nap választ el bennünket a szeptembertől, egyetlen egy enber kérdezte tőlünk : mikor költözünk be ? Az is Prok tekintetes ur volt. Máskor ilyenkor alig tudott az ember válaszolgatni az ilyen kérdésekre. Vájjon mi lehet ennek a magyarázata ? Azt hiszem az, hogy mi is, mások is, még folyton reménykedünk : hát ha még megjavul az idő ? Egy szóval várunk és reménykedünk Ugy sem tettünk egyebet az egész nyáron, ami nem is volt. Füredi. Utóirat. Maurer ur — a Pista — arra kért már egy néhányszor, irnám ki az újságban, hogy a Korányi gyerekek szoktak a szőlőben olyan hangosan dalolászni, nem a Maurer gyerekek. Ennek a kérésnek, sajnálatomra, nem tehetek eleget. Hiszen ezeket a fürdői leveleket nem én irom. F . . . i U. i. Osgyáni tekintetes ur negyedszer gyűrte le Maurer meg Korányi nagyságos úrékat, a nagy matadorokat a kaláberben. F. Még egy U. i. Ez a fürdői levél a vasárnapi Nyírvidéknek Íródott. De hát Ószőlőfüreden sem szokás minden levelet aznap postára adni, amikor megíródik. Némelyik napokig a kabátzsebben marad. F.