Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-24 / 68. szám

Nyíregyháza, 1913. augusztus 21. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 67. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Sy.rrkesztöség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Keziraíokat neru adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Fürdőbe vagy nyaralásra távozó előfizetőink tudassák címüket egy levelező lapon s mi készséggel utánuk küldjük a megadott időre a Nyírvidéket. & rendőrség államosítása. Azok között a kérdések között, amelyek a jelenlegi városi közigazgatási érdeklő és érintő, mint annak keretében működő közigazgatási ügyágazatoknak vagy szervezeteknek államosítását célozzák, egy részt a fölvetett kérdésnek, a többiek való közül kiemelkedő volta, másrészt annak időszerűsége következtében az első vonalban áll a városi rendőrségek 'államosításának kérdése. Az eszme nem uj ! Amióta a székesfővárosi rendőrséget átszervezték s ez a rendőrség, mint m. kir. államrendőrség a létező közigazgatási szervezeteink egyik legtőkélesebbjévé fejlődött, amióta bebizonyosodott, hogy a budapesti rendőrség egy vonalnyival sem áll hátrább a külföld legelső rendőrségeinek kivívott pozíciója mögött, — azóta egyre szélesebb körre kiterjedő — s megvalljuk — jogos kívánság az, hogy a városi rendőrség a jelenlegi állapotából kiragadtassék s a fejlődő élet kövételményeinek megfelelőleg kifejlesztessék. Egyesek szerint: minden más kísérlet mellőzésével államosittassék. Nincs szándékunkban ezúttal fejtegetésekbe bocsátkoznunk a felett, hogy vájjon melyik irányzat jogosultabb : — az-e, amelyik a városi rendőrségnek államosítását kívánja, avagy az-e, amelyik az államosításnak elvi ellensége ? — E néhány sorban csupán arra a lehetőségre kívánunk reávilágitani, ami egyébként közszükségletet is képez — hogy a mi helyi rendőrségünknek átszervezését, kiképzését, léhát feladatának teljesítésére való alkalmassá tételét többé mi sem akadályozza. Éppen egy hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen s ugyanezen a cím alatt egy nagyérdekü cikk látott napvilágot, amely statisztikai adatokkal megcáfolhatatlanul azt bizonyítja, hogy Nyíregyháza városában a lakosság száma arányában jelentékenyen több rendőr van, mint a vele körülbelül egy színvonalon álló városokban, továbbá, hogy rendőrlegénységünk jelenlegi javadalmazása most sem áll hátrább más, hasonló városok rendőrlegénységének javadalmazása megett. — Bizonyítja, hogy amíg itt Nyíregyházán 55 tagból álló rendőrlegénység őrködik több, de inkább kevesebb sikerrel a város lakosainak személy- és vagyonbiztonsága felett, addig Szatmárnémetiben — ahol a városban bent több ember lakik mint minálunk, s ahol az élet is sokkal elevenebb, — mindössze 27 csendőr tart fenn elismert példás rendet A fentebb idézett cikknek feltétlen hitelességgel biró adataiból tehát nem vonható le helyes okoskodással más következtetés, mint az, hogy a mi rendőrségünk jelenlegi létszáma a követelményeknek teljesen megfelelő, s hogy a rendőrlegénység javadalmazása tekintetében sem állanak fenn teljesen tarthatatlan allapotok, sőt a törvényhozás a városok részére kifejezetten a rendőrség fejlesztésére megszavazott államsegély felhasználásával a javadalmazással összekötött ellenvetés is hova-foimarább elesik. Ily körülmények között teVját joggal megkívánhatjuk, hogy rendőrlegénységünknek a hivatása betöltésére való alkalmassá tételét célzó intézkedések azonnal megtétessenek, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a tervezett államosítás ami egyébként határidőhöz kötve amúgy sincs ! — rövidesen bekövetkezik-e vagy sem ? Mert mi a mai állapot? Az, hogy van 4, ügyesen összeválogatott törekvő, s már jelentős sikereket is elért polgári rendőrbiztosunk (titkos rendőrünk) akiknek azonban egyike . sem részesült még eddig hivatásának megfelelő s ahoz meg is kívánható kiképeztetésben. Ezek a titkos rendőri előképzettség nélküli rendőr alkalmazottaink tehát egy szövevényes és különös éberséget, figyelmet és szakismeretet igénylő bűnesetnél legjobb tudásuk és legbecsületesebb igyekezetük mellett is a bünügyi nyomozás eredményessége szempontjából esetleg több kárt, mint hasznot tehetnek. Van 14 altisztünk, kik maguk sem részesülnek állandó rendőri oktatásban, s igy nem is várható tőlük az, hogy annak a 33 tagból álló, a szolgálat tekintetében rendelkezésük alatt álló legénységnek, amelynek nem egy tagja tegnap még kocsis, szolga, napszámos, avagy zsákoló volt, ma pedig a város legforgalmasabb utkeresztezésénél mint kirendelt őrszem áll, tanácsot, utmutatást, vagy oktatást adhassanak! Az adott viszonyok között tehát lényegileg tökéletesen közömbös, hogy 33 avagy 99 teljesen képzetlen közrendőr sétál-e városunkban. A rendszeres rendőroktatásnak, az állandó rendőrképzésnek haladéktalan megvalósítása tehát a legelső s legsürgősebb feladat. Érdeke s jogos követelése ez ugy a köznek, mint a rendőrtestületnek ; de érdeke a rendőrség egyes tagjainak is. Érdeke a köznek, mert ha személy- és vagyonbiztonsága érdekében áldozatokat hoz, joggal elvárhatja és követelheti, hogy a viszontszolgálat megfelelő legyen. Érdeke a rendőrtestületnek, mert amíg a rendőrség tagjai fogalmával sem bírnak a törvények és rendeletek által reájuk ruházott jogoknak és kötelességeknek, addig a rendőrség sem tekintélyt, sem elismerést nem kérhet, nem követelhet, de még csak nem is remélhet. De érdeke a rendőrség egyes tagjainak is, mert egyenesen jogtalanság számába menne az, ha rendőrségünk egyes tagjainak az állami szolgálatban való alkalmazása csak épen azért nem történhetnék meg, mert saját hibájukon kivül eső okokból előzetes kiképzésben s rendszeres oktatásban nem részesülhettek. Az a megszokott, ellenvetés, hogy a legénység száma s annak javadalmazása csekély, hogy ily csekély számú s kis javadalmazásu rendőrségtől sikert, eredményt várni nem lehet: — többé tehát helyt nem állhat. De nem számíthat komoly figyelembe vételre az a kifogás sem, hogy úgyis jönni fog az államosítás, s akkor majd kielégítést nyert a közönség érdeke: — mert az államosítás megvalósítása határidőhöz kötve nincs, s mert nem teljesen valószínűtlen az a kombináció, hogy az államosítás megvalósítása az államsegélynek a városok részére történt utalványozásával hosszú időre eltolódott. Nincs okunk kételkedni abban, hogy rendőrségünk kiképzésének megvalósítása többé nem a vezetőség jó szándékán múlik. Legyen azonban annak bármi akadálya, mi annak megvalósítását éber figyelemmel kisérni, szükség esetén szorgalmazni, az arra törekvőket pedig igyekezetükben támogatni fokjuk. J. Az u] pör. kath. székhelyének kérdéséhez. Irta : Álmos Zoltán kir. t. biró. I. Figyelmesen átolvastam Balla Jenőnek a Nyírvidék hasábjain a fönti cim alatt közzétett két cikkét. Megvallom azonban sehogy se tudok kiokosodni, hogy tulajdonképen mit akar ? Cikkének elején hangsúlyozni kívánja ugyan, hogy ha sikerült volna kellő körültekintéssel az uj gör. kath. püspökség székhelyét Nyíregyháza számára megnyerni, ez a város további fejlődésére az ő véleménye szerint is jelentékeny emeltyű, ujabb jelentős lépés lett volna. Igaz az is, hogy amikor állításainak igazolására egyegy statisztikai adatot előre bocsát, mindanynyiszor kínos aggodalommal siet hozzáfűzni, hogy ezzel nem azt akarja mondani, mintha ez, vagy az a tény azért volna ugy, amiként megállapítja, mert Esztergom, Eger, Kalocsa stb. érseki székhelyek, hanem csak azt, hogy igy vannak, jólehet érseki székhelyek. E kije-