Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-21 / 67. szám

2 67-ik szám. JNSmiDÉK 1913. augusztus 21 A legérdekesebb azonban a dologban az, hogy azok, akik a 100,000 koronát is elegendőnek találtak volna a város részéről, — köztük görög katholikus városatyát is tudok, — voltaképen több áldozatra voltak hajlandók, mint azok, akik a 250,000 korona összeg mellé állottak. A 100,000 korona összeg mellett állást foglalók ugyanis abban a tudatban lettek volna hajlandók ezt megszavazni, hogy ennek foltja manyaként a többi Nyíregyházán létező felekezeteket is arányos segélyben fog kelleni részeltetni. Ellenben akik a 250,000 koronára szavaztak, azok ezt abban a meggyőződésben tették, hogy envelc nem lese ez a következménye. Voltaképen tehát az előbbiek — kerek számban beszélve — egy milliót nem sajnáltak volna azért, amire az utóbbiak 250,000 koronát megszavaztak 1 Mégis az előbbiek voltak a kicsinyeskedők. Mégis ők kerültek anathema alá. Őket igyekeztek uton-utfélen, a helyi és a fővárosi sajtó hasábjain is, befeketíteni a nevetségességig menő kitaláásokkal. Őket gyanúsították meg felekezeti türelmetlenséggel, szüklátókörüséggel meg a jó ég tudja mivel. S tették azt olyan módon, hogy aki azokból a szemrehányásokból és vádakból tanulta megismerni és vélte megismerhetni a nyíregyházi felekezetközi viszonyokat, annak feltétlenül gondolkozóba kellett esnie a fölött, ha vájjon helyes lenne-e az uj püspökség székhelyét az ilyen viszonyok között éló Nyíregyházára helyezni ? Pedig a kérdés egészen tiszta és világos lehet mindenki előtt, akit nem ragadt a lelkesedés vagy a szenvedély. Azok, akik a 250,000 koronát sokallották, nem ezt a 250,000 koronát találták soknak, hanem annak következményeit. Azt, hogy a törvény szerint amennyit ad a város valamely „egyházi célra", — bárkinek adja is azt — megfelelő arányban köteles lesz a többi itten létező felekezeteket segélyben részeltetni. Tehát mivel a görög katholikusok Nyíregyháza népességének átlag 10%-át teszik, tízszer annyi teher és kötelezettség vár a városra, amennyit a görög katholikus püspökség céljaira a város ad. Bárkinek, akár magának az egyháznak, akár az uj egyházmegyének, akár a tanulmányi alapnak adja. Vagyis a telek értékével együtt kerek Összegben három millió korona lebegett azok szeme előtt végeredmény gyanánt s ezt találták soknak. Viszont meg voltak arról győződve, hogy Nyíregyházának egyéb előnyei Hajdudorog fölött annyira szembe szökők, hogy a hajdudorogi áldozattal szemben nem lett volna szükség Nyíregyháza részéről olyan nagy anyagi áldozatra. Különösen mert annak is tudatában voltak, hogy a hajdudorogi anyagi áldozatnak jelentékeny része nem is uj áldozat, sőt épenséggel nem áldozat, mert addig is egyházi vagyon volt. Volt azután a város közgyűlése által megajánlott nagy anyagi áldozatnak más következménye is. Mikor Debrecen észrevette, hogy Nyíregyháza minő nagy áldozatokra kész, egyszerűen felébredt benne az üzleti szellem. Abból indult ki, s ez szinte természetes, hogy ha Nyíregyházának olyan sokat megér a püspöki székhely, ugy Nyíregyháza bizonyára tudja mit csinál: Debrecen is újra sorompóba állott a püspöki székhely elnyeréseért. Majd követte Debrecent Nagykároly. Egyszóval megindult a városok között épenséggel nem szokatlan áldatlan verseny : ki ad többet érte ? Igy állott elő az a helyzet, hogy egyfelől ott volt a kipellengérezett Nyíregyháza; másfelől a Nyíregyháza nagy áldozatkészsége által felébresztett Debrecen és Nagykároly. Tele volt kürtölve az ország azzal, hogy Nyíregyháza minő óriási áldozatokra kész ; de egyszersmind azzal is, hogy itt a többségben levő protestánsok minő felekezeti türelmetlenséggel látnák a püspökség székhelyének idehelyezését. Pedig hát a protestánsok részéről mi sem lett volna könnyebb és egyszerűbb, mint vagy a határozat meghozatalát megakadályozniok, vagy a meghozott határozatot megfelebbezniök. Egyiket sem tették. Épen ugy, mint ahogy szóba sem került eddigelé a meghozott határozat viszszavonásának kezdeményezése. Pedig a debreceni előző minta erre is szolgálhatott volna útmutatással. Hanem azért a vádak és támadások a protestánsok ellen még mindig kisértenek és minduntalan megujulnak. Legyen hát már egyszer vége ezeknek. A folytonosan megismétlődő tüszurásokat a legedzettebb szervezet sem állja ki a végtelenségig. A nyíregyházi protestánsok, különösebben pedig a nyíregyházi evangeliku

;ok szinte közmondásba illő türelmének is meg van a maga halára. Hátra volna még annak a kérdésnek a megvilágitása, vájjon a város csakugyan az előtt a kötelezettség előtt állott volna-e, ha az uj pörög katholikus püspöki székhely Nyíregyházára kerül, hogy az általa erre a célra megajánlott hozzájárulás arányában a többi itten létező felekezeteket is segélyben részeltetni tar ozik ? Akik azt vitatják, hogy a városra ez a kötelezettség nem következett volna be, arra hivatkoznak, hogy a város a felajánlott összeget és telket nem a görög katholikus egyháznak, nem is az uj görög katholikus püspökségnek, hanem a kormánynak, illetőleg a kezelése és rendelkezése alatt álló vallásalapnak szavazta meg- Ilyenformán szövegezték annak idején a város határozatát is. Utalnak ezenkívül egy közigazgatási bírósági döntés indokaira

r mely a Grill-féle közigazgatási törvénytárban olvasható. Ezzel szemben az én meggyőződésem szerint is a dolog egészen másképen áll, vagyis a város kötelezettsége teltétlenül fenforgott volna. A Grill-féle közigazgatási törvénytárban közölt közigazgatási bírósági döntésről ugyanis tudni kell, hogy a közlés kivonatos, hiányos. Ezenfelül annak a kérdésnek az elbírálása, hogy a város, illetve a községek hasonló esetekbeni kötelezettsége fenforog-e, vagy sem,, nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe Ebbe a bíróság nem is avatkozik, mivel a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem a jog,, illetőleg a kötelezettség kérdése, hanem az arány megállapításának kérdése tartozik, n int ezt maga a biróság is több izben kimondotta. Viszont az 1868. évi LlII-ik törvénycikkről tudni kell, hogy ez a törvény a vallásfelekeze tek viszonosságáról szól és jogtörténeti eredete visszanyúlik az 1848-iki, 1832-36-iki törvényhozáson keresztül az 1790-91»iki törvényhozásra. Az 1868- évi LlII-ik törvénycikk 23-ik §-a nem azt célozza, hogy a községeket a felekezetek segélyezésére sarkallja, hanem azt, hogy egyik felekezet hivei se legyenek megterhelhetők a másik felekezet céljaira, mint 1790. előtt voltak. Ezért akarja az 1868-iki törvény kizárni még azt a burkolt módozatot is, hogy a politikai község segélyezzen egyes felekezeteket a többi felnkezetekhez tartozó polgárok megterheltetésével. S teszi ezt abban a formában, hogy elrendeli, mikép ha a község „egyházi célokra* segélyt ad, köteles igazságos arány szerint minden ott létező felekezetet tegélyben réstel tetni Igy egyik felekezet tagjai sem terheltetnek a másik felekezet céljára, m rt egyformán részesülnek a teherben is, a segélyben is. Az igazságos arány eltalálása természetesen nem könnyű dolog. A közigazgatási bíróság, hova épen az arány megállapításának kérdése tartozik, ismételten arra az álláspontra helyezkedett, hogy az aránykulcs a lélekszám legyen. E tekintetben például Nyíregyházán sem volna egészen igazságos az arány, mert épen a szóban forgó kérdésben szereplő görög katholikusok a város közterheinek nem viselik azt a hányadrészét, lévén nagyobbára kis adófizetők, vagy adómentesek, amit lélekszám arányában képviselnek. Az adózási arányt azonban a biróság ismételten azért nem fogadta el aránykulcsul, mert az adófizetők s a kivetett állami adók felekezet szerint nincsenek elkülönítve. Hogy az uj püspökség, mint minden püspükség, egyházi cél, egyházi szervezet, azt elvitatni semmiféle mesterkedéssel nem lehet. Még azzal sem, hogy az uj görög katholikus püspökség szervezése egyszersmind „ hazafias*, „nemzeti" cél is. Épen igy lehetne nemzeti, vagy közjótékonysági színezetűvé minősíteni bármely oktatással is foglalkozó szerzetesrend, vagy betegápolással is foglalkozó apácazárda megtelepítését. Nem lehet ezt azzal sem megkerülni, hogy a város felajánlása nem a püspökség, vagy az egyház részére, hanem a kormány, illetőleg a tanulmányi alap javára tör tént. Ugy a telek, mint a készpénz az uj görög katholikus püspökség céljaira, tehát negyházi célra" ajánltatott fel. Ugy a törvény világos szavai, mint a törvény jogtörténeti előzményei, valamint a bel ügyminisztériumnak az ilyen kérdésekben kö vetett állandó gyakorlata szerint igen is Nyíregyháza város, igazságos arány szerint, minden Nyíregyházán létező felekezetet segelyben része siteni lett volna köteles. A nyíregyházi evangelikus egyház tehát csak törvényben biztosított jogával élt, mikor igényét a törvény szerinti segélyeztetése iránt bejelentette ; azzal a jogával élt, amelyre minden semioáriumban különösen figyelmeztetik a seminaristákat. Ellenben megtette az evangelikus egyház azt is, hogy amint hire jött. hogy az uj püspökség székhelye nem Nyíregyháza lesz, bejelentette, hogy kérelmét érdemleges tágyalás alá vétetni nem kívánja, mert a maga részéről, a saját érdekében nem óhajtja a várost annak a nagy megterheltetésnek kitenni. Ahhoz azonban természetszerűleg ragaszkodni lett volna kénytelen saját hívei aránylagos megterheltetése érdekében, hogy ha a görög katho likus püspökség céljára a város anyagi áldozatot hoz,, szintén aránylagos segélyben részeltessék. * Azt hiszem, sikerült az elmondottakkal a dést abba világításba helyezni, amibe akartam: azok a vérmes remények, amiket sokan a görög katholikus püspöki székhely elnyeréséhez fűztek, túlzottak voltak T azok a vádak pedig, amiket azok ellen emeltek, akik csak a kisebbik áldozatra voltak hajlandók, valamint azok is, amelyeket az. evangelikus egyház ellen emelni jónak és szükségesnek találtak, méltatlanok és igazságtalanok. Természet-társadalom. Darwinizmus. — Dr. Spányi Géza. — Y. Az ember még legnyersebb ősiségében is a legkiválóbb állatt, mely valaha a földön élt; jobban elszaporodott, mint bárminő más, magas fejlettségű állat. Eít a rendkívüli fensőbbségét nyilván szellemi túlsúlyának köszöni, ezenkívül társas, másnéven szociális szokásainak, amik odavezették, hogy társait segíti, védelmezi Szellemi erőinél fogva tagolt beszéd keletkezett különböző fegyvereket, szerszámokat talált ki melyekkel magát védi, zsákmányát elejti, megfogja és táplálékát biztosítja. Tutajt és csónakot készit, tüzet tud rakni. Ez a tü* felfede zése és a beszéd a két legnagyobb találmánya az embernek, — még az őskor ködében kelet kezett; ezek direkt következményei észlelőtehet ségének, emlékezőtehetségének, kiváncsiságá nak, képzelőtehetségének és eszének. Az emberi test és állati test rokonságát i bebizonyitottnak tekinthetjük. Sokkal sulyosabt nak látszik a Darwinismus elleneinek ama amaz ellenérve, hogy az ember szel lemi képességei az állatokéit oly annyira felül múlják, hogy itt éles határt kell vonni a kett között még akkor is, ha a legprimitívebb va embert, aki a 4-en felüli szám kifejezésére szi val már nem rendelkezik — a legfejletteb majommal hasonlítjuk is össze. Az embernek se a geológia, se a fejlődéi tan nem nyújt jogalapot ahhoz, hogy a maj részére külön osztályt vindikáljon a gerincest kőzött — és ha nem lett volna a saját clas szifikátora — nem is tette volna soha. Fundamentális, vagyis lényegbeli kőlöobsí nincs — lestünk és elmulunk ép ugy, mint legkisebb féreg — és sokkal nagyobb a ki lönbség a szellemi erőket illetőleg egy majo és hal, — mint ember és majom között de itt van a fokozatok végtelen sora és a le műveltebb nemzetek lángeszű nagyjaitól a bu man-ig rengeteg sok az átmeneti alak. Mivi hogy az embernek ugyanazok az érzékei va nak, mint az alacsonyabb állatoknak, ugya azok az inluitói is. Némely ösztöne az embe nek az állatokéval ^özQs: pl. őnfennfartási ős