Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-06 / 54. szám

,r«./ír 2 54-ik szám. In* JftiSXLOÉSL -iíiafiV 0 éti2 alozzi, Beusseau: egyént, iskolát, tár­sadalmat, államot reformálni, a nép lel­két, erkölcsi jellemét átalakítani akapfcák s ezt akarja a haladó társadalom is. A lényeg: az értelmi haladás és erkölcsi műveltség, a testi és lelki nyomor eny­hítése. az ember külső és belső értéké­nek felismerése s a testvéri szeretet lán­caival egymáshoz való fűzése, tehát az »ész emberiségnek egy jobb jövő felé •etése volt a nagy pedagógusok neve­munkája, melyet müveik követésre határozottsággal állítanak elénk, zságok ezek, melyek szunnyad­de az emberi szívben vannak ki ezt felismerve, világító t követni tudja. Szzük folytonosan : mennyi yeltünk le már; hanem, birunk még másokért végzetünk a föld rögé­narquiniusként nem om­é, hanem, mint Antheus ttanunk s küzdünk to­'őre : másokért ! . . . íedet nyitva tartod s lódás, az éberség pél­íily drága kincs e föld akaratod, hogy e föld •^yel áztatott porsze­• • • .íonol tehát s ezt kell sík kamarájában, mely mint Castor és Pollux .n életben észszel együtt i sziv lényegét. ..kel, de egy szívvel szol­jság a társadalmat: a nem­a hazát a szeretet óvatossá­.ző munkájában, nem mint alá­középkori bérelt poroszló, hanem mellé rendelt munkatárs. Egy sziv, egy lélek legyen a magyar nitóság. mint ahogy egy a mindennapi .ohásza: Szabadság istene vigyázz a magyarra! szemaphor. Magyarország munkásbiztositása az 1907. XIX. t.-c. alapján. Ismerteti: Gaar Iván. I. A szociális biztosítás két fontos ágazatá­nak : a betegsegélyezésnek és balesetbiztosítás­nak tőrvénye : az 1907. XIX. t.-c. — Magyar­ország összes munkaadóinak és alkalmazottai­nak gazdasági viszonyait közelről érinti, emel­lett a nem közvetlenül érdekeltek figyelmére is méltán számolhat. Ennek tudata indított arra, hogy a tör­vényt a még mindig eléggé tájékozatlan nagy­közönséggel ez uton is megismertessem s annak egyes, a köztudatba még teljesen át nem ment intézkedéseire az intézmény iránt érdeklődők? nek figyelmét felhívjam. Hogy e célnak teljesen megfelelhessek, mindenek előtt vizsgálat tárgyává kell tenni a törvény alapelveit, melyek a következők! Az első és legfontosabb alapelve, hogy a betegség és baleset esetére való biztosítás köte­lező, vagyis fennáll a kényszerbiztositás. A második, hogy a biztosítás joghatálya csakis ahoz van kötve, hogy valaki oly alkal­mazású legyen, mely alkalmazás, illetve foglal­kozás a biztosítási kényszer alá esik, vagyis, hogy valaki a törvényben biztosított segélye­ket igénybe vehesse, csak azt kell igazolnia, hogy tényleg biztosításra kötelezett üzemben alkalmazott egyén s azzal mit sem kell törőd­nie, be van-e jelentve a pénztárnál, vagy nin­csen s fizetik-e érte a járulekot: igen, vagy nem. Harmadik fontos alapelve a törvénynek, hogy a betegség és baleset esetére való bizto­sítást központi szervezetben egyesitette, azaz országossá tette. Ezzel a központi szervezettel szemben a helyi pénztárak csak a központi szervezetnek végrehajtó közegei és tulajdonké­pen csak annak jogait gyakorolják és kötelezett­ségeit viselik. Azonban ugy az Országos Pénz­tár, mint a helyi szervek a törvény szerint ön­kormányzattal bírnak, még pedig olykép, hogy az egész intézmény autonómiájának igazgatásá­ban a munkaadók és a biztosított tagok egyenlő arányban vannak képviselve. Negyedik alapelve a törvénynek, hogy a betegsegélyezést természetben, a balesetek kártala­nítását járadékképen nyújtja, ellentétben a ma­gánbiztosítás rendszerével, mely baleset ese­tére tulnyomólag tőkét nyújt a biztosítottnak. Az ötödik alapelv szr gok és azok családjai tör kai bírnak s az e tekint kérdések eldöntésére a t, tott bíróságokat szervezt Maga az egész bt annak működése állami alatt áll, amelyet a biró házott m. kir. állami Ma.,, gyakorol. A törvény akvpelvQ merve, vegyük a:zokat t lalás alá, hoz.záfüzvén vonatkozó saját véleméi 1. A biztosítási köU a törvényhozás kény §-ban felsorolt munkaa 2400 kor., vagy napi > bérnél nagyobb keresete taikat nemre, korra és honpv, klntet nélkül betegség, a törve soroltakat pedig, — tekint* vagy bérök nagyságára tositsák. S amennyiben a törvény két szaki sorolja fel a biztosításra kötelezetteket, ki. hogy nincs egyúttal mindenki baleset dpi biztosítva, aki betegség esetére való biztó|i kötelezettség alá esik s viszont nincs betli esetére biztosítva mindenki, aki baleset ese biztosítandó. S mig a betegsegélyszésekre ig tarthat honpolgárságra való tekintet nélkül den belföldi üzemben alkalmazott biztosit kötelezett egyén, addig a salesetbiztositás kintetében a külföldi honos «sak akkor egyenlő elbánás ala a magyar honossal, 1 külföldi állam a területén alkaluazott mr honosokkal szemben hasonló »ljár? c> vagy pedig a kereskedelemügyi r ter a biztosítási kötelezettsége' való tekintet nélkül elrendeli. A törvénynek ugy az elsó, szakasza értelmében biztositand csak az állandóan, a kőzfelfog vagy 14 napi próbaidő után egyén, de biztosítandó és igy n lentendő az illetékes helyi pénztá próbaidőre, vagy ideiglenesen, esetleg csak átmenetileg van alkal Hogy mely üzemek azok, mel mazottai az egyik, vagy másik, va fej ágban biztosítási kötelezettség aláesnek: i ként itt felsorolni nagyon hosszadalmas Annyit azonban itt is jónak találunk fi teni, hogy a törvény szerint nemcsak a r A verandán egy nagy rózsaszínű ernyős­lámpa függött, a szélén virágokkal volt tele­aggatva. A finoman teritett asztalon is virágok. A főmérnök felesége kijött a veranda széléigj Könnyű fehér ruha volt rajta. A nyaka egé­szen szabad. A keble hajlása is látszott. Kar­ján az ujj csak fátyolból volt és az is csak a könyökéig ért. Szép, magas, karcsú, szőke hajú, piros ajkú, harminc éves asszony volt. Kék szemében az alattomos vágy felszökő melege látszott. E percben mintha valamely csalódás bá­gyadttá tette volna az asszonyt és mintha ásí­tást fojtott volna vissza. Aztán mosolygott: — Jó estét! Csakhogy végre itt vannak! Terézt már háromszor szalajtottam a kapuhoz. Majd kikapnak a Mari nevezetű szörnyetegtől, a szakácsnétól. — Pedig még várnunk kell, édesem, — szólott a férj. — Megvártuk városunk uj akvi­zícióját. A költőt, Steint. — Az állatorvost, — egészítette ki hara­gosan a kapitány. — Á-á-á-h ! — az asszony észrevétlenül a kapitányra vág a szemével. A tekintete meg­akadt piros arcán, amiről le tudta olvasni a konyakok számát, lejebb siklott ellustult alak­ján, pocakján, poros csizmáján. — Talán rosszul tettem — akadozott a •j. — Hisz te akartad, Edith. — Nem tette rosszul. Sőt köszönöm, njen csak, édesem a szobájába. Néhány le­,et kell elintéznie. Én is felírtam, hogy mit kell rendelnie Pestről, azokat szeretném, ha el­végezné vacsora előtt. A kapitányt addig én gondnokság alá veszem. A férj bement. A kapitány leült egy karos­székbe. Az asszony állva maradt előtte, de térde oda simult a férfihez, aki a kezével most átfogta a derekát. — Edith, — kezdte szenvedélyesen, re­kedten — én tudni akarom végre a sorsomat. Ez a viszony igy tűrhetetlen és minden perc • ben nevetségessé válhatik. Edith, hagyja itt a férjét és jöjjön velem. — Igenis, — az asszony komolyan nézett a vöröses tétovázó szemekbe — igenis, ahogy parancsolod . . . Újra, meg újra, csak hallom. Előbb mindennap hallottam. Most minden hó­napban egyszer hallom. De sohasem tudod megmondani, hogy miképpen menjünk, hová menjünk és miből ? — Edith, tízezer koronám van. Menjünk. Én valami rettenetestől félek. Az asszony nevetett: — Tizezer korona. Uraságod talán direkt külön vasutat rendel, külön hajót rendel ebből a dáriusi kincsből és azután ? . . . Hagyjuk ezt, barátom. Várjunk. És megint poros csizmáját nezte. E percben az utfelől egyforma friss lé­pések nesze hallatszott. Az asszony hirtelen elment a kapitány mellől. A következő perc­ben már ott állott előttük Stein. Az asszony ruganyosan nyújtotta eléje a kezét és élénken üdvözölte : — Nem kell bemutatkoznia. A férjl. jelentette . . . Elegáns, legújabb divatuan öltözött fia ember, nagyvárosi dresszben, amit az szony budapesti utazásai idején szokott 1 Tiszta — tetőtől-talpig. Hajlékony, rugalms erös. Meghajlása egy szalonképes világfi 4 modorát jelenti. — Kezét csókolom, nagyságos asszc Jó estét, kapitány ur. A kapitány ur közönyös, de ille^ estét"-tel köszönt. — Már átöltözött? Hiszen váltunk el. Igaz, igaz, mi jöttünk. Az asszony a fér nevezetű szörnyeteg m vendég jobbról ült az pitány balról. Szemkf nak ugy tetszett, mii nyorgatna, amig az : merkednek, sőt egys szólott a férj: — Igyál, vén ci: Minden ok nélki nevezetesen a kapitá bet sem tett, mint szem'élődött. Hallgatta az as& a beszélgetését, néztt lángoló szemét és emlék : amikor ő ült először; ezelőtt öt esz divatharisnyák, keztyük, stb. leg­nagyobb választékban. Ruhadíszek­J ben naponként érkeznek újdonságok Kohn I nöi-, férfi divatáruliázáb

Next

/
Oldalképek
Tartalom