Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-04-20 / 32. szám
33-ik szám. JSÍ YiKtfI DÉ K. 1913. április 24. 3 amaz terjengvén s mégis kevés jellemzéssel állit ja elénk Bessenyei alakját, emebben pedig véknyán csörgedez a tartalom. A 2. számú 3) sok költőséget árul el, csak az a hibája, hogy túlteng benne a frázis; csinos a 21. számú 4) is, de alig elmelkedik felül a középszerűség mértékein. Sok szép gondolatot találtunk a 14. számú 5) pályaműben; kár, hogy az egyébként is lendületes költemény hatását lerontja az a szertelenség, melyet a holnap lírikusainál a nyelv használatánál sajnálattal észlelünk. Határozottan költői tehetségre vall a 9. számú, 6) mely mélabús hangulutával s jellemzése törekvésénél számottevő darabja a pályázatnak. Túlterhelt refrainjoi és nem tökéletes verselése szépséghibák ugyan. De keveset vonnak le elismerésünk jogosultságából. Jobb hiányában ez a munka is érdemes volna a megkülönböztető figyelembevételre ; a pályázat sorát mégis a 20 számú 7) pályamű vei látjuk eldöntöttnek. Mélyen járó, tartalmas és hatásos elégia ez, várakozásunkat mindenben kielégítő felfogással és kidolgozással, méltó arra, hogy nagy Bessenyeink emlékének e szép költemény előadásával áldozzunk. Bessenyei „estéjét" lehetett volna talán tömörebben, de aligha több jellemző és megható erővel állítani a mai nemzedék elé. Mindezek alapján egyértelmüleg azt javasoljuk, hogy a 250 korona összegű pályadíj e munka szerzőjének adassék, aki meggyőződésünk szerint nemcsak relatív. hanem absolut értékű munkával járult nagy vezérszellemünk megünnepléséhez. E mellett fentemiitett érdemei alapján kétségtelen dicséret illeti a 9. számú pályamű szerzőjét is, ki derekasan állotta meg helyét a pályázók elé állított nem könnyű feladat sikeres megoldásában. Dr. Yietórisz József. Termeljünk gyümölcsöt! Minden órában el kellene ismételni minden földdel biró embernek, mint egyik perzsa királynak elmondták: „Uram! emlékezz a görögökre" ! Hálásak lehetünk Demeter ur iránt, hogy időről, időre szép és jó cikkekben buzdit, de a mostanival sehogysem érthetek egyet. ,Vidékünkön egyáltalán ne ültessünk téli almát"! igy kezdi és végzi: „Vidékünkön téli almát egyáltalan ne ültessünk". Először azt hittem, hogy a mottó versének fogalmi zavarát akarja helyre igazítani, hogy: almát ültet. Tudva azt, hogy nálunk csak krumplit és kukoricát ültetnek, de a téli almát spájznak nevezett kamarába teszszük és télen megeszszük. Szóval nem ültetjük el, hanem téli fajú almafát ültetünk. Csak mikor tovább olvasom, győződtem meg, hogy tévedek s látom hogy tolla, alighanem Ádám csutkát kapott, valamely rossz izü téli almától. Nem! csak hadat üzen; mereven, ellen szóllást nem tűrő módon, zsarnokian. Minek ? az almának. (Mert csak a téli alma az alma; a nyári még csak nem is almácska). Számitani müvelet pomologusnak nem való, azt szeretem kollégámtól is hallani, mert nem feltétellel (hypotézis,) de tényekkel kell a számot kombinálni. Mégis számol, minek számol? hisz ezzel az iskolai példákkal nem fog semmit bizonyítani. Hiszen a halálozási százalék lévén 45.5, az öt tized egy tanítónak sehogy sem ment a fejébe, hogy halhat meg egy fél ember. És csak csinján ezekkel a számokkal. De csínján a kifejezésekkel mert csömölcsészetileg Szabolcs nem alföldi, hanem közép zóna. A létező ellenség felét elhallgatta. Mint : cserebogár, gvürüs hernyó, paizstetü, furóbogár, moha, gombásodás, rosz metszés, a gyümölcs piszkafával való leverése, nyul rágás, ingyen vevő. És mégis, nem unta meg ezeket senki. Ellenkezőleg téli almafajt ültetnek, majdnem kizárólag és tökéletes igazságuk van. Az ellenséggel — gondolván — majd elbánunk, okkal móddal. Miképen? ezt várja tőlünk a laikus és ezen is tőrjük a fejünket és ebből adjunk tanácsot kiknek illik. De ne oly módon, hogy: A sertésvész megszűntethető, ha a sertés kipusztittatik, kivéve a tengeri malacot, melyen nem fog a sertésvész. Hogy a magyar ember stoikus nyugalommal veszi, ellenségei kártételét, okosan teszi, hisz ő laikus. Fő bogarászunk 2 és Va órai előadásán megtanultuk, hogy milyen ellenségei vannak a szőlőnek, de meg is tanultuk, hogy tűrjük őket, mert ellenük biztos segítség nincs. Mégse tette senki, hogy szőlőjét kiirtsa. Jut is marad is. Szegény nyiri szél, ne bántsa kollegám. Huszonhárom év alatt egyszer sem fajult orkánné. Ilyen szél pedig habár nem nyíri, de gömöri vagy zempléni vagy ha tetszik stb. nevű, de Magyarországon mindenütt van. Nem olyan ez mint az alföldi szélvész, melyre Berekki Máté két izben is panaszkodott, hogy fáit tövestől kidütötte. Hol vagyunk mi ettől? a pomologiai paradicsomban. Lépést követve a cikk irót, ismét számtan és csuda nevű ellenség, mely a rothadást okozza. Ismerjük, bemutatkozott. Nem e cifra néven, de ki is dobtuk őt almástól együtt s a téli alma mégis maradt, ráfizetés még most sincsen. S a kereskedők nem azért veszik az idegen almát, mert ez a cifra nevű gomba bántja, a a mienket, hanem egyszerűen azért mert honi alma nincs. Most nézzük a példával illetve ténynyel kombinált számot. A mult év őszén, egyik hímes kerti gyümölcsösből, lévén 3000 négyszög öl területen, 3000 koronát árult almáért a tulajdonosa, nyári almája csak két fán termett. Tartósságára nézve a nyíri alma maga bizonyít. A mult hét szombatján egy nyíregyházi gazda felesége, helyben termett almát adott el egy helybeli kereskedőnek darab számra 12 fillérjével. Száznál többet adott el már egy fáról, ha jól számítom ára 12 korona s csak annyit juttasson neki minden évben egy fa, ő oly boldog lesz, hogy nem fog velünk vitatkozni. Nyári almákra vovatkozólag — lehet, hogy kollegám, Szibéria vagy Grónlad alma kereskedőivel — ha vannak ilyenek — akar szállítási szerződést kötni, de itt nálunk — szabad az áprilisi tréfa — próbáljuk meg, hirdessünk juliusi eladásra egy vpggon almát s meglátjuk az eredményt. Egyik tapasztalt gyümölcstermelőnk (mert hál' Istennek már ilyen is van) mondása szerint : „A nyári alma; a cseresnye, meggy, kajszi, korai őszi barack, korai körte, málna és földi eper mellett a kutyának sem kell". Helyi gyümölcs az csak: melylyel nagyban foglalkozni nem érdemes. Rétes tésztába is inkább veszik az olcsóbb és erre célra jobb hullott téli almát, mint az asztrakán és vaj almát, mely erre célra nem alkalmas. Hanem kitűnő e két alma bornak, de nyíri ember ha bort akar inni, inkább iszik szőlőből préselt bármily savanyu cankót, minthogy minheer-nek álljon be, hiszen ugy is elég nyugodt vérü. A felföld bizony nemcsak nyári de téli almával sem akar velünk konkurrálni, mert nem tudnak annyit termelni, hogy országunk szükségletét a mienkkel együtt fedezhessék. A nálunk elfogyasztott almáknak keveset mondok, egyharmad része külföldi eredetű. Megyénkben a téli almák tenyésztése az utóbbi időkben örvendetesen fellendült, nem most próbálják, hanem a régi próbák mutatták a hasznot, más hasznán tanulva igyekezik kiki haszonra tenni szert. És egy téli almánkra se kell a tulipánt rá festeni, elkél anélkül is, csak legyen. Hogy mennyire nem vezetett célhoz, nálunk a nyári almák nagybani sőt kicsibeni termelése sem, bizonyítja, hogy egy pár speciális nyári alma fajunk kiveszett, illetve kihagyták veszni. Ilyen a nagyobb gyümölcsű János alma, a nyest alma, melyek junius végére beértek. Most e fajokból aranyért sem lehet kapni. Azonban ezek is, valamint az asztrakáni és vaj alma szint ugy férgesednek azaz parasztosan szólva, tisztulnak, mint akármely téli alma, fele sem maradt meg. Beleesik a legnagyobb ellenségünk az almamoly II. generációjának inváziója idejében S miután kollega ur közvetett tapasztalás eredményekent ismét számol, számtani eredmények egy lepkétől 31,250 ivadék, a III ik rajzás 3 millió bogara elesik. A rengeteg szaporaságból csak 4 darab lepke ivadékát tartsuk meg, egy almát 10 deka súlynak számitva, egy lepke 31 mmázsa almát furat meg ivadékaival 4 lepke egy hold gyömöicsös összes almáját elviszi, hátha még a téli almafajokat kiirtjuk, akkor 8 kukac esik egy almára. Jó étvágyat nekik! Es hogy a féreg milyen veszedelmes, mutatja a szőlő ilonca. Ahol szőlő nincs, ott is van szőlő ilonca a Salamon pecsétje nevű dudván (Jablouovszki nyomán). Ilyen veszedelmes ez a számítás, mit nekünk feladott, tréfának jó s ha csakugyan idézett számai szerint szaporodhatna, fátyol nélkül nem járhatnánk az utcán miattuk. Apropó !! Fátyol! Egy eszme ! Ne ijeszszen bennünket, ugy se ijedünk meg. Hanem irjon verset ily módon az alma molyról s küldje el egy ügyes fátyol kereskedőnek, az megveszi reklám versnek. A nyári almák szállíthatóságára vonatkozólag megjegyzem, hogy azon fajok, melyeket cikkiró ur megnevezett, három heti állás után kitűnő trágyát szolgáltatnak. Légmentesen kell elzárni, mert a cikk iró ur által emiitett cifra nevű gomba gavallér állandóságukat nem respektálja. Lehet talán ha oltott mészbe raknánk, mint a tojást, nem sétálna belé lakk cipőivel az illető gomba gentlemann, de még ezt senki sem próbálta. A nyári almát félig érett állapotban szedni — mint a kajszit szokás szállítani — nem lehet. Össze mumiásodik és izét veszti, értéktelen lesz. Nem is fejtegetem tovább, ebből láthatja mindenki, mit várhat tőle, ha messze kell szálr litani. Mert talán csak saját szükségletünkre, nem fogunk nagyban termelni nyári almát! Ami magát a telepítést illeti, e két faj 50 cm törzszsel, szétszalad, mint a ternyős tisza fa s rosszabb lesz a törpe fánál, mert lekúszik a földre s alatta akár a fácán is megbújhat. Ilyen törzsre a nyári almák közül a nyári sóvári alkalmas, mert ez mindég gula alakot vesz. A többi általános dolgok mind általános igazsagok, de metszésre nézve, e szabálylyal én már egy kialakított fánál megjártam ; t. i. hogy a galyat minél fiatalabb korban távolítsuk ei, megtette kinek tanácsoltam s valamennyi gyümölcs pecket, mind lefaragott a fáról. Nem mindenki tudja azt, hogy a fák megnyesése a gyömölcsészet legnehezebb tudománya. Igazsága van, mindenki saját kárán tanulja meg s igy vagyunk mindég a dolog elején, soha a végén. Végére jutottunk. Megvitattak pro s én contra. Nézetét egyikünk sem erőszakolhatja másra. Kinek a pap, kinek a papné. Kettőnk igaza közül választhat. Én amondó vagyok, mennél több téli almát. Nyárit csak házi szükséglétre s a helybeli piacra, még abból is jut, tudom jól, mint megunottból Zsuzskának, Markának s a mosónő többi gyerekinek is. Nyíregyháza, 1913. április 8. Petrikorits Pál. Gazdasági egyesületi közlemény. Nemzetközi nagy luxns lóvásár Érsckujvárott. A Nyitramegyei Gazdasági Egyesület által a folyó évben rendezendő XXXI. nemzetközi nagy luxus lóvásár Érsekujvárott (Budapest és Bécstől gyorsvonaton 2—3 órányi távolság) eddigi sokástól eltérőleg április hó 30-án szerdán délután és az utána következő napon vagyis május hó 1-én csütörtökön fog megtartatni. Ezen lóvásár Magyarországon a legjelentékenyebb és a legkeresettebb, melyet a tenyésztők és kereskedők egyaránt felkeresnek. Főként a külföldi lókereskedők szokták az érsekújvári lóvásárt felkeresni, mivel ezek már 30 éven át tapasztalták, hogy itt a lovak min^ ha olcsó és jó I ! M p PftimBif&l cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. 3/3 n cipőtakar, I Rílfil Í1 slíiif! H szerezze be, hol a legtartósabb és legelegánsabb ULy 1 1J akkor azt esakis LlU11üI U. U U IBI U UI m „jjj gyerm ekCÍpŐk vannak raktáron..
