Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-22 / 50. szám

50-ik szára. JKYÍKYIBÉK. 1913. junius 22. 3 dijintézet kötelékébe nem tartozó összes többi városi alkalmazottakat addig is, mig azolcat is levonhatja a nyugdíjintézet kötelékébe kivétel nélkül vétesse föl a „Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdij-egylet kötelékébe, őket az egyesület III. fokozataba irassa be, s a reájuk kivetendő tagsági dijakat addig, mig az alkalmazott a város szolgálatában áll, illetve addig, amig a nyugdíjintézet kötelékébe ezen alkalmazottak is felvehetők lesznek, fele részben fizesse; a beíratási dijakat pedig a város pénztára terhére egészben vállalja el. A „Magyarországi munkások rokkant és nyugdijegylete" az 1893. évben az állam támogatása mellett alakult. Rendeltetése az elnevezésében bennfoglaltatik : a létfeltételt biztosítani azon tagjai számira, akik 40 éven át az intézet kötelékében állottak, a vagy bármi okból előbb is megrokkantak, szolgálatképtelenné vagy keresetképtelenné váltak. Az egyesület a folyó évben az államtól 20.000 korona segélyt élvez ; az intézet vezetősége azonban igéretét birja a kormánynak arra, hogy az intézmény segflyezésére már az 1915. évi költségvetésben 100.000 koronát fog beállítani. Az intézet tagjai három fizetési csoportba vannak sorolva: 1. azok, kik heti 20 fillért, 2. kik heti 24 fillért és 3. kik heti 30 fillér tagsági dij fizetésére kötelezik magukat. A bizottság javaslata az lévén, hogy minden városi alkalmazott (ki a nyugdíjintézet kötelékében nem áll) a harmadik osztályba vétessék föl, minden ezen alkalmazottért tehát a város pénztára a 30 fillér heti tagsági dijnak felét, vagy is heti 15 fillért fogja fizetni. Ezen befizetés ellenében az intézet 10 év elteltével azoknak, kik szolgálatképlelenné válnak, heti 11 korona 90 fillér nyugdijat, azoknak pedig, akik 40 évig lesznek az intézet kötelekében, heti 17 korona nyugdijat fog fizetni. Nem tagadható, hogy bármilyen előnyöket is nyújt tagjai számára a magyarországi munkások rokkant és nyugdijegylete, azonban az mégsem vetekedhetik azokkal a jótéteményekkel, melyeket a városi nyugdíjintézet biztosit. Ám azért mindenki előtt, aki komolyan és tárgyilagosan gondolkozik és itél, tisztán áll egyrészt a

7-, hogy a város képviselőtestülete minden rendű és rangú alkalmazottja sorsának javításán egyforma buzgalommal fáradozik, azért bármikor anyagi áldozatokra is kész, másrészt az, hogy a nyugdíjintézet kötelékébe ez idöszerint nem tartozó városi alkalmazottak a munkások nyugdijegyletének kötelékében is megtalálhatják legféltettebb érdekeiknek lehető biztosítását. És mi hisszük, hogy a városi alkalmazottak ezeknek tudatában mindannyian őszinte örömmel fogják fogadni a képviselőtestület elhatározását. C. Az ünnepek országa. Berlin, 1913. junius 17. Öt nap óta Berlin egészen átváltozott. A gyorsan tovasiető alakok eltűntek s velük együtt a Friedrichstrasse nemzetközi jellege is, helyüket bámészkodó emberek foglalják el, akik Spandauból, Friederauból s a többi Vorortokból özönlöttek be, hogy szintén kivegyék a részüket a császárjubileum látnivalóiból s óriási tömegükkel megakadályoznak minden forgalmat. Csodálatosképen a rendőrök mégis m3görizték hidegvérüket s jó kedvüen egy igazi gemütlich némethez illően dirigálják az emberfolyamot hol a Friedrichstrassén keresztül, hol a lindenen. A máskor oly gyors autók, kraftomnibusok most alig birnak lépésben haladni s ha csak tehetik, sietve keresik fel a mellékutcákat, hol mégis nincsenek annyian. A máskor üres kávéházakban aranyért sem lehetne helyet kapni, — most senki nem sajnálja a pénzét egy kávéra, — s mindez a felfordulás a császár jubileuma miatt van. Minden ilyen alkalommal azt a kérdést szokás feltenni, milyen az .összbenyomás" ? Ezt azonban jelen esetben nagyon nehezen lehetne eldönteni, mert ha a Lindenen nézünk végig a Bauer kávéház erkélyéről, azt mondhatjuk, hogy igazán imponáló a diadaloszlopokkal, Zászlókkal, virágokkal feldiszitett ut, de talán még imponálóbb az az embertömeg, mely alattuk mint egy tenger hullámzik, — mig viszont a többi utcák díszeiről nagyon egyhangú a vélemény hogy; „scheusslich." Túlságosan érvényesül bennük a német alaptermészet, a nehézkesség s a különböző bierhallékban megszökött sablon. Nem Ízléses finom díszek, hanem olcsó hatásra dolgozó sárga és veres szallagok, — némely helyen mint találóan elnevezték „badehosék" tarkítják a különben is igen tarka utcákat s az elfogulatlan szemlélő sem mondhat mást, mint a sok ünnepben már kifáradt berlini bennszülött, hogy: „Det is nur á jrosses plim plim, aba weiter nischt." Legdíszesebb persze a két fővonal az Unter den Linden és a Friedrichstrasse. — Mindenütt zászlók és címerek s főképen a császár arcképei annyiféle változatban, hogy szinte egy keletlengeri fürdőhely strandjan képzelné magát az emb^r, ha a többi felebarátai nem lökdösnék mní oldalba s nem hágnának a lábára. Ezek azonűan még idejében észretéritik az ábrándozót s mindenkiből kiváltják a hő óhajt, bár már vége lenne az egésznek, hogy térne minden viss?a a régi kerékvágásba. Mert csodálatosképen az emberek nem nagyon lelkesülnek. — Csak ha a császári automobil négyes hangju kürtje jelenti, hogy: „A császár jön!," tör ki a lelkes hoch, hoch az emberekből, aztán ismét visszaesnek nyugodt szemlélődésükbe s megállapítják, hogy ez nem olyan szép, mint a Viktória Luiza esküvőjén volt. Hogy mi ennek az oka, bajos lenne megállapítani. Talán a hidegebb porosz temperamentum, talán a nagy város rovására kell irnunk, mert a sok látnivaló csakugyan kiöli az

; emberekből a könnyű lelkesedést s csak a bírálgató kíváncsiság marad meg. Ebben az évben különben is nagyon egymásra tornyosultak az ünnepélyek. Császár születésnapja, — a császarlány esküvője, a felszabadító háború 100 éves évfordulója s most a császár 25 éves uralkodói jubileuma, — ennyi még egy nagyon lojális berlininek is elég. S azután látnivaló is akad elég. Szerte egész Gross-Berlinben mindenült ünnepélyek, azonkívül: Studentischer Festzug a különféle ruhákban; — automobilok hódolása; katonai ünnepségek, — zeppelin, — a sok kisebb-nagyobb német fejedelem, herceg s más előkelő ségek fogadása, akik középkorból itt maradt ruháikban valóban igen szines látványt nyújtanak ; — majd a berlini mesteremberek felvonulása, akik 7000-en ősi céhruhájukban s mesterségük megfelelő jelvényeivel viszik hódolalukat a császár elé, e?te pedig a studentek fáklyásmenete. Igy tart ez öt nap óta reggeltől estig — s a szegény császárnak mindenben részt kell venni, autójával majd itt, majd ott tűnik fel s igy nem is csoda, ha ma este már olyan hirek keringenek, hogy beteg. Valószínűleg nem is nagyon fogja bánni, hogy csak minden 25 évben egyszer van ilyen jubileum. Ezalatt Breslauban is nagy ünnepségek vannak. 100 évvel ezelőtt innen indult ki az a mozgalom, mely két évi küzdelem után Napoleon erejét megtörte s őt magát Szent-Ilona szigetére száműzte. Ennek a megünneplésére 6 millió márkát áldozott Breslau városa s öt évig készülődött rá, mert az volt a kimondott cél, hogy egy „noch nie dagewesen" kiállítást kell csinálni. S ez sikerült is. Szorgalmasan kéregették össze a történelmi emlékeket és műkincseket, terveket, dolgoztak s most készen a nagy mü, amely nem is annyira a poroszok akkori dicsőségét hirdeti, mint inkább a mostani németségnek, a gazdag, hatalmas, nagy birodalomnak az apotheosisa. Ez a kiállítás mutatja leginkább, mennyire igaz az, hogy az elsők lesznek az utolsók, s az utolsók az elsők. A franciák bizonyára szomorúsággal vegyes irigységgel néznek most Breslaura, mert ez az ő dicsőségüknek a sírköve, mig viszont a német hatalomnak a kezdete. Száz év alatt az akkor elnyomott poroszokból ma elsőrangú hatalmasság lehet. A Zoologischer Gartenés Scheitniger Park kőzött levő kiállítás nem csak a némeíek áldozatkészségéről tesz tanúságot, hanem arról is, hogy tudnak eredetit és ujat is teremteni. Régi közismert szokásuktól eltérőleg itt njm tömik tele a látogató fejét száraz történelmi adatokkal, hanem inkább a szemre mint a szivre akarnak hatni, ugy hogy ha nem tudnánk a kiállítás célját, azt hihetnénk, egy szép nagy Luna parkba tévedtünk, amint hogy a kiállítás egyik része nem is egyéb, mint egy nagyon csinos .vurstli". Körhinta, kisvasút, elvarázsolt kastély és a többi, egeszen elfeledtetik velünk Napoleont s a régi poroszokat, a 12. és 15-ik századbeli s modern kertek, japán házak, kép és szoborkiállítások mind csak ama emberének szórakozására szolgá nak, s csak mikor a történelmi épülethez érkezünk jut ismét, eszünkbe, hogy nem volt itt sem mindég ilyen gondtalan és derűs az emberek élete, hanem nehéz és szomorú volt a kezdet. A kiállítási épületben minden nemzetnek külön termet adtak, — persze csak mi magyarok vagyunk Oeeterreichba beleértve, s képviselőnk csak az az obsit amelyet Kari 0:<olitsányi de Oiolitsno Oberleutnant. Johann Kállay grenadier, és Josef Szabó de D illafalva állítottak ki Franz Rigó leibgarde profosnak. 56 termen keresztül a legváltozatosabb képekben elevenedik meg a kor, hadvezérek, fejedelmek, irók és a szellemi élet vezéreinek arcképei, kardjai, kéziratai, régi ágyuk, kocsik, fegyverek, egy elmúlt nagy századnak fennmaradt emlékei tesznek tanúságot arról az óriási erőfeszítésről, melylyel végre sikerült Napoleon hatalmát megtörni, s megalapozni a jövő Németországot. S ennek az öntudatos hatalomnak a dicsőitéséro emelték a kiállításon azt a másik technikai remekmüvet, — melyet „Jahrhunderthalle"-nak neveztek el, s mely óriási méreteivel szinte megdőbbentőleg hat. A templomszerü színház 10.000 embert fogadhat magába, s 67 méter átméréjü kupolájával egyedülálló a világon. Reinhardt a „rendezők királya" gondoskodik arról, hogy a Gerhardt Hauptmann : Ünnepi játéka 2000 szereplővel a környezethez méltó módon adassék elő. S az egész országban mindenütt ünnepelnek, — s most talán még valamivel hangosabban, s több önteltséggel zeng a hymnus: „Deutschland, Deulschland über alles! Über alles in der Welt!" — Én. Van-e szükség iskolai ivdedényre. K. 1. B. tanitótestvérem azon megjegyzést tette a Gyermekhalandóság c. cikkében, hogy az ivóedény fölösleges. E megjegyzést lehet ugy is értelmezni, hogy inkább semmi se legyen, mint célszerűtlen rossz. Véleményem azonban az, hogy ha valami tökéletlen, ne dobjuk azt ki — mely módszer igen kényelmes és kőnynyen kivihető — hanem ennik szükséges vagy szükségtelen voltát kutassuk s ha meggyőződtünk szükséges voltáról, akkor fáradozzunk a tökéletesítésén, ellenkező,esetben pedig dobjuk ki mindenünnen. E felfogás adta s vezette tollamat s mielőtt a feltett kérdésre megadnám a határozott feleletet, egy másik, előbbre valót teszek fel s ennek leszűrt tanulságával felelek. Erez-e a gyermek az iskolában szomjúságot t A klimatológiai tényezők is befolyásolják, elősegítik a szomjúságot. Esős, havas hideg időben nem érezzük úgy a szomjúságot, mint a tikkasztó forróságban. A félvidéki ozondús levegő élvezője, valamint a vizmentén lakók, kik vizpárával telt levegőt színak, nem érzik a vízhiányát ugy, mint a délibábos alföld népe és ennek gyermeke. A szomjúság érzetét fokozza a test és egészség abnormális állapota, mely eshetőséggel az iskolának számolnia kell. Mert valamint a házát biztosítja a tű? ellen a tulajdonos még ak. nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagy választékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő nri dlratárnháza Nyíregyháza, Zrinyi Ilona a. 5