Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-15 / 48. szám

Nyíregyháza, 1913. junius 15. Vasárnap XXXIV. évfolyam. 48. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fiil., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Horvát kérdés. Irta: Ráez Béla. Furcsa korszakot élünk. Kevés közöttünk a boldog — a helyzettel megelégedő ember. — Elenyészően kevés. Mindnyájan valami nagy változásra várunk. Valami szebbre és jobbra . . . Eme nyomasztó várakozásnak pedig kárhozatosak az ő gyümölcsei. Veszedelmesek — mert passzív hatásuk alatt csak gyűlölni tud a mi lelkünk. Annyira gyűlölni, hogy az már a mi sajátságos temperamentumunk mellett is: rekord számba megy. — Gyülöljük az embereket és az intézményeket — ha azok velünk egy véleményen nincsenek. — Hatásos bombasztok és phrasisoktól hangos a határ, a bérc. — Politikai szenvedélyeink és indulataink rakott máglyája pedig mindnagyobb és nagyobb lángot vet — s melynek őrületes, mindent megemésztő tüzénél nem látjuk a sötét, vészteiyes háttért — hol ellenségeink kárörvendő arccal nézik és szemlélik a mi állapotaink felfordulását. — Azt gondolják, hogy elérkezett az ő idejük. Biztatják is erősen az ő előfutárjaikat, a mi nemzetiségeinket ; kik e pillanatok hatása alatt már felemelt igényekkel álltak a nyilvánosság elé. — Igy fokozták a „jogos" követelményeiket a horvátok is — kik a balkáni háborúk consequentiája gyanánt: még pátrónust is kaptak. — Fényes összeköttetéseiknél fogva, a horvát „kérdés" elintézése, megoldása már rövid idő múlva : aktuális lesz ! — Hogy hogyan és miként i — azt igazán nem tudhatjuk. — Valószínű —, hogy a magyar nemzet lesz megint kénytelen engedni e kérdés megoldásánál. — Ha pedig ez bekövetkezik — ugy Horvátországnak Magyarországhoz való tartozandósága igazán csak papíron lesz meg. A magyar haegemóniáról beszélni pedig illyorikus dolog lesz — s mint ilyennel — majdan csak a költők és az irók, és más egyébb exaltált lelkületü emberek fognak foglalkozni. — Nem tudjuk azt a kis tengerünket se megtartani — melyet még őseink szereztek. Nem tudjuk, mert nem becsüljük meg — nagylelküsködünk és elajándékozzuk. Mig mis nemzetek területileg gyarapodnak — addig mi kisebbedünk. Ugylátszik, hogy szószerint akarjuk venni a költő e mondását : „itt élned s halnod kell!" Magyarok dicsősége ! De lehanyatlottál — de elhagytál minket — gyűlölködő ivadékot. — Nubia „párducának" nem kedvez az éghajlat Magyarországon. — Mindnyáján látjuk és tudjuk a közeledő horvát veszélyt, — de tenni — nem cselekszünk. — Pedig egyöntetű fellépéssel még viszszalehetne verni ezt a horvát okvetetlenkedést — s rendet lehetne csinálni Dráva—Száva közén — hol a közállapotok (a mi rovásunkra) már annyira elfajultak. — Hogy e tekintetben olvasóink tisztában legyenek, röviden ismertetni fogjuk a hat horvát politikai párt politikai programmját. I. A emzeti haladópárt a jelenlegi kormánypárt, az 1868. évi kiegyezés alapján áll — de kivánja a kiegyezésitörvény teljes revízióját, kiegyezési „sérelmek" orvoslását. Gazdasági önállóságot. II. A horvát—szerb koaliciópártja, ez a horvát önálló és szerb önálló pártból áll ; azt állítják, hogy ők is a kiegyezés alapján állanak; követelik a vasúti pragmatika visszavonását, a horvát hivatalos nyelv behozatalát, (a postán már az) a vasúton, a pénzügyi és gazdasági önállóságot ; hirdeti a horvát— szerb nép egységét. És Fiume visszacsatolását. III. A horvát önálló párt e mellett kivánja, hogy a dualisztikus monarchia keretében Dalmácia, Bosznia és Hercegovina Horvátországgal egyesitessék, — mig a szerb frakció, tekintettel a boszniai szerbekre — e kérdést eldöntetlen hagyja. IV. A szerb radikális párt: programmja ugyanaz, mint a koalícióban levő önálló szerb párté, csak abban tér el, hogy Bosznia és Hercegovinának Horvátországgal való egyesítését ellenzi. — (Ő azokat tudniillik, már rég Szerbiának szánta.) V. A hoivát paraszt párt: programmja ugyanaz, mint a koalicióbéli horvát önálló párté, de különös elbánást követel a parasztsággál szemben; kivánja a törvényes föld minimun behozatalát, melyet árverésen sem lehet eladni. VI A jogpárt, e párt egyáltalán nem ismeri el az 1868. évi kiegyezést ; követeli Dalmácia, Bosznia, Hercegovina, Istria, Fiume és Muraköznek Horvátországgal való egyesítését egy állami közösségbe, követeli Magyarországtól való teljes elszakadását, kivánja a királynak horvátkirálylyá való koronázását Zágrábban a horvát koronával; állítja, hogy Horvátország ugyanolyan Önállósággal bir, mint Magyarország — tehát a trializmus megvalósítását tűzte ki célul. Ez a hat frakctió van Horvátországban. — Láthatjuk, hogy nincs közöttük egyetlen magyar-barát. — Mert még a hivatalosnak keresztelt „haladó-párt" is a kiegyezés felbontását, illetőleg reperálását vallja követendő elvül. A horvát nemzetnek ez se' elég — ő a jogpárt elveit akarja megvalósitni. — Eme intranzigens törekvések alapos tönkretevésére kellene ami gyűlölködő pártjainknak egyesülni ! Hogy egyszer már megtanulnák ami nemzetiségeink is azt, hogy a magyar az ő supremationális jogainak megsértését és megnyirbálását se közvetlenül, se közvetve meg nem engedi és nem tűri. — Se alulról, se' felülről. & közigazgatási bizottság illése. A vármegyei közigazgatási bizottság csütörtökön délelőtt tartotta rendes havi ülését gróf Vay Tibor főispán elnöklésével. Jelen voltak Mikecz Dezső alispán, Sipos Béla főjegyző, Mikecz István és dr. Kauzsay Tibor Il-od főjegyzők, Nagy Imre dr., Mikecz László és Dobos László aljegyzők, Fejér Imre tiszti főügyész, Pechy Gyula árvaszéki elnök, Pöppel Gyula kir. műszaki tanácsos, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, dr. Dohnál József tiszti főorvos, Sefcsik József kir. pénzügyigazgató, Kauzsay Tibor kir. gazdasági felügyelő, Salczmann Ottó kir. ügyész, Mihályi Imre m. kir. törvényhatósági főállatorvos, Szikszay Pál, Megyery Gáza, Somogyi Gyula, Gencsy Albert, Lázár Kálmán, dr. Járossy Sándor és Haas Ignác biz. tagok. Mikecz Dezső alispán a vármegye közigazgatásának körében május hó folyamán felmerült eseményekről a következő jelentést tette : A folyó évi május hó 13. és 14. napjain tartotta meg a vármegye közönsége tavaszi rendes közgyűlését, melyben a legutóbbi közgyűlés óta beérkezett ügyeken kívül a kisvárdai járási főszolgabírói állás, továbbá a Vay Zoltán szolgabíró nyugdíjazása folytán üresedésbe jött szolgabírói állás be!öltése is napirendre volt tűzve. A kisvárdai járás főszolgabírói állására egyhangúlag megválasztatott Nozdroviczky László szolgabíró, a szolgabírói állások pedig dr. Fráter Szabolcs helyettes szolgabíró és dr. Erdőhegyi Lajos tb. aljegyző megválasztásával töltettek be, kik közül dr. Fráter Szabolcs a nyírbogdányi járásban maradt, dr. Erdőhegyi Líjos a kisvárdai főszolgabirája mellé osztatott be. Ezen rendes közgyűlés szintén fontos tárgya volt, hogy a dadai felső járásba egy második szolgabírói állás szerveztetett, s a kiadások a magyar királyi belügyi tárca terhére megállapitttatni kérettek. Ennek indokául főleg a legutóbbi évtizedeken át észlelt ipari, kereskedelmi és gazdasági fellendülés, az azzal járó keresetforrások bővebb tere, s a lakosság örvendetes szaporodása hozatott fel. A törvényhatósági közgyűlés megtartása előtt a folyó évi május hó 3. napján megvizsgáltam a nyírbaktai járási szolgabírói hivatal ügykezelését, s a tapasztalt hiányok helyrepótlása iránt intézkedtem. A folyó évi május hó 19. napján a szabolcsvármegyei h. é. vasút részvénytársaság közgyűlésén, ezen hó 26. napján pedig a polgár—nyíregyházi helyi érdekű vasút részvénytársaság igazgatósági ülésén vettem részt. Dr. Dohnál József tiszti főorvos jelentése szerint a halálozás kevesebb volt mint az előző hónapban és mint az elmúlt év hasonló havá-