Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-08 / 46. szám

50-ik szám. JSfytaiDÉK. 1913. .junius 22. 7 Junius 10-én 10—12-ig Központi I. leányosztályé : Pataky Lajos tanitó vezetése alatt. Junius 10-én 2—4-ig Központi III. A) leányosztályé: Nandrássy Aurél tanitó vezetése alatt. Junius 10-én 4—6-ig Debreczeni-utcai I—II. vegyes osztályé: Aczél Sándor tanitó vezetése alatt. Junius 11-én 8—10-ig I. Manda tanyai iskoláé: Szekeres Pál tanitó vezetése alatt. Junius 11-én 10—12 ig Antal tanyai iskoláé : Kemény Péter tanitó vezetése alatt. Junius 11-én 2—4-ig Benkő tanyai I. iskoláé : Estók Károly tanitó vezetése alatt. Junius 11-én 4—6 ig Benkő tanyai II. iskolé: Sztatkievitz Gyula tanitó vezetése alatt. Junius 12-én 8 — 10 ig Salamon tanyai iskoláé : Takács János tanitó vezetése alatt. Jun. 12-én 10—12 ig Bálint tanyai iskoláé : Bercsényi Pál tanitó vezetése alatt. Junius 12-én 2—4-ig Újtelek tanyai iskoláé: Sipkay György tanitó vezetése alatt. Junius 12-én 4—6-ig Varga tanyai iskoláé: Mátis Béla tanitó vezetése alatt. Junius 13 án 8—10-ig Jakus tanyai iskoláé : Török Lőrinc tanitó vezetése alatt. Junius 13-án 10 —12-ig Sipos tanyai iskoláé : Rolkó Gyula tanitó vezetése alatt. A Súlyán tanyai iskolában az évzáró vizsgáht az iskola helyiségében junius 11 én délelőtt fog megtartatni. Ezen évzáró vizsgálatokra a t. szülőket, valamint a tanügybarátokat is tisztelettel meghívja. Nyíregyháza, 1913. junius hó. Az iskolaszék. A vidék Erzsébet-szobrai. A magyar nemzetnek Erzsébet királyné iránt érzett imádata Budapestre tervezett szobra javára, olyan nagy összeget, három milliót, hordott össze, amilyenre nemcsak nálunk nincs ptlda. de hatalmas, gazdag nemzeteknél is alig akadunk* párjára. Alig teremthetne a művészet olyan monumentális alkotást, amely el tudná nyelni az óriás összeget. Ha teremtenének is valami mérhetetlenül nagy emléket, akkor nem fejezné ki a nagy királyné szerénységét, finom nőiességét, zajtalan, csendes életét. A szoborra két millió valóban elég lenne. A szobor-bizottságnak nagy fejtörést okoz most az összegnek fölös részét milyen célra fordítsák. Garmadával teremnek a tervek, amelyekből megelégedetten láthatjuk, hogy a nagyasszony emlékéhez fűződő intézményekre kívánják fordítani. Magyarországon élünk, mi sem természetesebb tehát mint az, hogy ezeket az intézményeket ismét a fővárosban akarják központosítani, vagyis azt a pénzt, amelyet minden falucskának, minden kis kunyhója is áldozatának tekint, ismét a főváros emelésére akarják költeni. Sokat panaszolt, régi átka ennek az országnak, hogy benne teljesen elhanyagolják a vidékét. Minden áldozatot, minden befektetést, minden fényt, pompát, ipart, kereskedelmet, tudományos intézményeket, művészi alkotásokat csak Budapestre akarnak összehordani mintha az ország csupán egyetlen városból állana, mintha a kultura áldásaira csak egy város népe áhítoznék. Budapestnek elfogult porfáiása úgyszólván teljesen fölszivja a vidék életerejét. Mig Buda pesten, az egész ország közpénzeiből létrehozott, szinte túlságosan ragyogó állapotokat látunk, addig a vidék kulturája fénytelen marad. A vidék elhanyagolását mi sem jellemzi jobban mint az, hogy a fölösleg minként való felhasználásával egyetlen egy szo sem hallatszott a vidék érdekében. Már pedig talán mondhatjuk, hogy az ősszeghez a vidéknek is volt egy kis köze. Tagadhatatlan, hogy a fővárosban állítandó szobornak tökéletesnek kell lennie, azon az adományok felosztásának, a begyült összeg redukálásának nem szabad meglátszani. Mikor azonban tudjuk, hogy fölösleges pénz, minden körülmények között marad, mert éppen a művészi finomság érdekében kell maradni, akkor igenis joggal megkövetelhetjük, hogy a fölösleget vidéki művészeti célok javára fordítsák. Hiszen olyan szegény Magyarország vidéke modern művészi alkotásokban. Miért kelljen a vidéknek Budapestre zarándokolni, ha nagyjaink emléke előtt akarja lelkét a mindennapiságból fölemelni? Hiszen a hazafias érzést az emlékeztető szobormüvekkel fejleszteni és ápolni kell az Alföld metropolisaiban a Kárpátok alatt, Erdély bércei között, a négy folyam mentén és a Balaton vidékén is. Végre azt sem tagadhatjuk, hogy a művészi érzék fejlesztését nemcsak azok számára kell biztosítani, akik a művészi objektumokkal egyébként is bőven megáldott fővárosban laknak vagy akik néha napján oda fölrándulnak. Egy-egy szép szobormű miért ne gyönyörködtetné a vidék emberének lelket is; miért ne tanítgathatná a vidéki nagy városba sürün bejáró falusi embert is azoknak a nagy cselekedeteknek megbecsülésére és követésére amelyet az ércbe öntött vai,y márványba faragott szobor kifejez? A vidéki társadalom tehát álljon talpra és erélyesen követelje, hogy a fölös pénzből husz vidéki városban állítsanak szobrot. Annyi pénz van, hogy egy-egy város, igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszulot becsű műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész összeget a rendeltetésének meg nem felelő, holmi fővárosi utcafölbontásra, szabályozásra, a szoborral összeépített irdatlan kőművesmunkára. A vidék olyan szépen kivette a részét a királyné fölött való gyászból, emlékére olyan szép áldozatokat hozott, hogy nem érdemli meg a mellőzését. Ne is említsünk mást, mint azokat a ligeteket, erdőcskéket, amelyeket a kirélyné emlékére ültettek. Hiszen ezek a parkok szinte várnak egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyné szobra lehet. A mi vármegyénk méltán számithat az Erzsebet szoborra. Fölhivjuk elsősorban nőegye sületeinket prra, hogy sürgősen összehívott gyűléseiken, a szobor-bizottsághoz intézet iratban, jelentsék be azt az óhajukat, hogy vármegyénkben szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni. Keressék meg országgyűlési képviselőinket, befolyásos közéleti nagyságainkat; hassanak oda, hogy ezentúl is ne kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összeget. A budapesti csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban a vidéken is állítanának szobrokat, akkor a művészek egész táborát támogatnánk, a nálunk elég tövises pályájukon. A hazai művészet kiszámíthatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy művészi nemes verseny fejlődnék ki s nem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely talán művészi értékben sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor intimsége közelebb áll a királyné nemes egyéniségéhez. A szobor nevezetességet kölcsönözne a vidéknek és bizonyára hatással lenne az idegenforgalomra, különösen az olyan idegenek látogatására, akik művészeti tanulmányok végett mindig szívesen indultak körútra. A városok versengéséből, a szobrok nagy számából a mindenkori magyar királyné nemes példát láthatna arra, hogy ez a nemzet jó szive örökké lángoló szeretetébe zárja azokat, akik, igaz ügyében nem hagyták el őt s akik fölemelték mellette jóságos szavukat. Madarak és fák napja Nagyhalászban. A madarak és fák napját a nagyhalászi összes iskolák együtt május hó 28-án a telektanyai erdőben tartott kirándulással kapcsolatban ünnepelték meg : Délelőtt 9 órakor zászlók alatt, zene mellett vonultak ki gyermekeink tanitóikkal, a község és egyházak vezető embereivel, a szülékkel az állomásra s onnan vonaton Telektanyára, hol Rumy Lajos áll. tanitó növendékeivel és azoknak szüleivel vártak s üdvözöltek bennünket. Az ünnepély a tanya fölött levő gyönyörű erdőben folyt le : „A himnusz együttes eléneklése után Filep Endre ref. igazgató-tanító a nap jelentőségéről, a madarak és fák hasznáról és védelméről tartott szép beszédet s 604 gyermektől ve ki fogadalmat, hogy a hasznos madarakat, Tákat mindig szeretni és védelmezni fogják, mely után üdvözölte a közel 400 főnyi vendégsereget, azok között elsőben a jelen levő házi gazdát méltóságos id. Kállay András nyug. főispán urat s a község érdemes elöljáróit, akik erkölcsi és anyagi támogatásaikkal elősegítettek, hogy gyermekeinknek ezt az örökre feledhetlen szép napot szerezhettük. Az alkalmi beszéd után az egyes iskolák növendékei által előadott szintén alkalmi enek és szavalati drb következtek, melyeket Ritly Gyula főjegyző és közs. iskolaszéki elnök záróbeszéde s a szózat együttes eléneklése zárt be. A gazdag ebéd után nagyok és kicsinyek táncra perdültek, az egyes iskolák fiu-növendékei a különféle versenyekre állottak ki. Kötélhúzás, futás, magas és távolugrás, zsákbafutás, cseréptörés és birkozásí versenyekre több mint 100 koronát oszthattunk szét nyertes gyermekeink között a jelenlevők szives ajándékából. A kirándulók közt voltak a szomszédos Ibrány község r. kath. iskola növendékei is tanítójuk Hornyik János vezetésével, a hercegi uradalom tisztjei családjaikkal, kik mindannyiunkkal szívből óhajtják: „hrgy még sok ilyen jól sikerült kirándulásban, ünnepelyben legyen részünk." Színház. Szerdán újból a Cigányprímás mulattata a zsúfolásig szorongó közönséget. Borhely Lili — Borbély Lili és ezzel meg van mondva, hogy a nézőtér nem győzte tapssal, éljenzéssel. Csütörtökön premier, a Nemzeti Szinház egyik müsordarabja, a Sarkantyú került előadásra. Modern realitással megirt és egy, a nézőt megnyugvás nélkül hagyó — gondolatjellel befejezett szinmü ez, mely arról szól, hogy a katonatisztből — házassága miatt civillé lett férfi, ki önérzetes, dolgozni akaró, — ebben az uj légkörben miként vész el. Az apró nyomorúság felemészti, — a sarkantyú, mit még mindig érez sarkán, összeveszíti felebbvalójával. Még mindig energikus, még ha cimszalagokat kell is körmölnie hideg éjszakákon át. De a szükség, gyermekének betegsége, a a nyomor: teljesen letöri. Túlzott a realitás, nyomasztó a hangulat, a mit okoz. Az előadásban Lajthay és Halassy Mariska játszák a főszerepet. Magunk részéről nem tudjuk eléggé kiemelni Halassy-nak finom művészetét. Gondolatai, érzései kiülnek arcára, — látjuk, mint vonul át homlokán egy-egy borús felhő. Lajthai mind a három felvonásban más és más érzések hatása alatt áll, és nehéz feladatát remekül oldotta meg. Kitűnő, gondos, művészi volt a Serfőzy Etel alakítása, kifogástalan a Keményé. Nagyon szép előadásban volt részünk. Pénteken a Lila Dominó került szinre először. Pompás operette, gyönyörűen hang' szerelt zenével, sok szép részlettel. De ez a mü az u. n. kiállitásos darabok közül való, a mi kis színpadunkon nem érvényesülhet. Mind a mellett Borbély Lili ünneplésére ad uj alkalmat. Falussy az első felvonásban szokatlanul élénk és vidám volt. A második felvonás nagy jelenetét, midőn reményteljesen várja az imádott nő határozatát, — közönyösségével elejtette. Serfőzy Etel itt is remekelt. Aranyossynak egy kupiéjét („a férfi") meg kellett ismételnie. Most először láttunk alig megtelt házat. De hát nagyon meleg van! — Istenem! Mi volna itt tél folyamán ! * * * Heti műsor: Vasárnap délután félhelyárakkal Leányvásár operett kerül szinre fél négy órai kezdettel. Este a postás fiu és huga című énekes bohózat lesz műsoron páros bérletben. A legfinomabb francia és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN.