Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-08 / 46. szám

Nyíregyháza, 1913. junius 15. Vasárnap XXXIV. évfolyam. 48. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőséé és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. 4 sajtcvisszasiesek. Valamikor a Bakony a betyárokról volt nevezetes, -sőt hirhedt. Nemcsak országszerte, hanem az ország határain tul is. Körülbelől ugy ismerte és olyannak tekintette a külföld, mint mostanában tekintettük és tekintjük mi a Balkánt. A Bakonyban utazó jámbor vásárosok és kereskedők élete és vagyona soha nem volt biztonságban. Minden bokor, minden fa mellől ki voltak téve a váratlan megtámadtatásnak : pénzt, vagy életedet ! Egész legendák forogtak közszájon a Bakonybéli haramiák viselt dolgairól. Az akkori közigazgatás,- a pandur-világ egyszerűen tehetetlennek bizonyult a betyárokkal szemben. Nem is volt joga a szomszédos vármegye határán tul üldözni őket, még ha talán nyomukra is akadt. Voltak a betyárok között, akiknek ez volt az élethivatásuk. Az ő tetteiknek hire nyomán azonban akadtak szép számmal műkedvelők is Akik csak a példa vonzó hatása alatt tettek egyszer-másszor kísérletet. Ezek a kísérletek is eredményesek voltak a legtöbb esetben, mert hiszen a megtámadott, megriadt utas igazi haramiát látott bennük. A töltetlen mordálytól épen ugy megijedt, mint a seréttel tele fustéiytól, A csendőrség szervezése vetett véget a Bakony hirhedtségének. Az a csendőrség, amelynek szervezése ellen olyan élénken tiltakoztak annak idején annyian a haza és az alkotmány nevében. Szakasztott igy áll a helyzet ez idő szerint a sajtó-visszaélések dolgában, amit talán találóbban lehetne és joggal sajtóbanditáskodásnak is nevezni. A mostani sajtóviszonyok mellett senki nem lehet biztonságban, senki a felől, hogy melyik percben melyik oldalról éri egyébként teljesen alaptalan támadás a mindenkinek rendelkezésére álló sajtóban. A mi sajtószabadságunk ma hasonlatos a hajdani Bakonyhoz. A sajtó hasábjai — természetesen tisztelet a kivételeknek, mert hála a gondviselésnek, vannak még tiszteletreméltó kivételek, — nyitva állanak mindenki előtt, aki gondolatait jói vagy rosszul papirra tudja vetni. Minden előképzettség nélkül, a dolgok ismerete nélkül merhet ma mindenki Ítéletet mondani elevenek és holtak felett a sajtó utján. Közdologban ép ugy, mint immáron a legegyénibb magánügyekben. A fórumtól kezdve a hálószobákig szabad prédája a sajtónak minden esemény. Köztisztesség ép ugy, mint a magánbecsület. Oka pedig ennek a nagy konkurencia. Az időszaki sajtótermékek, a napilapok és ritkábban megjelenő sajtóorgánumok nagy része egymással abban vételkedik, hogy melyik legyen közülök az érdekesebb. Teljesen másodrendű, sőt egészen mellékes, hogy amit irnak, az igaz legyen A fődolog, hogy érdekes legyen. Hogy feltűnést keltsen; beszéljenek róla. Ez a métely bevette magát a nem is oly régen még „a jó vidékinek" nevezett sajtóba is. Mert a kezdeményezés kétes dicsősége a fővárosi sajtót illeti meg. Ott kapott lábra, ott harapózott el hihetetlen mértékben s onnan áradt szét szerte az országban. Ma már a vidéken is találhatók olyan sajtóorgánumok, amelyeknek létalapja, életcélja és életeleme a szenzáció keresés s ezzel együtt az egyéni és családi becsületben való gázolás. Mert hisz ezek a legérdekesebbek dolgok. Ezeket falják a pletyka-éhes újságolvasók. Vannak közismert sajtóorgánumok, amelyeket mindenki szid, de mindenki olvas. Ez a mondás ugyan csak félig igaz, mert vannak még jó izlésü emberek Magyarországon is, akik az ilyen piszkolódó lapokat nem veszik a kezükbe. Annyi azonban bizonyos, hogy ezek a a szennyben utazó lapok sok olvasóra, tehát előfizetőre és vásárlóra találnak. És itt van a dolog magyarázata. És itt található meg a hasonlat a bakonyi banditákkal : anyagi előny a cél! A szenzáció keresés a legközönségesebb és legroszhisszemübb egyszerű üzleti fogás. Az anyagi haszon érdekében nincsen előttük semmi szent! Vannak külön speciális revolver-lapok. Ezek kimondottan anyagi haszonra utaznak. Anyagi előnyökért hallgatnak el már megirt, avagy megirni szándékozott dolgokat. Ezektől a szenylapoktól csak egy fokkal különböznek a szenzációt hajhászok. Amazok a megrevolverezettek pénzére, emezek a hiszékeny, pletyka-kedvelő publikum zsebére pályáznak A cél, az eszköz egy, — csak a módozat más. A cél az anyagi haszon, az eszköz a sajtószabadsággal való visszaélés; csak a módozatban van különbség. Ennek a hatása látszik meg és válik mindjobban érezhetővé a vidéki sajtón is. Ennek a további következménye a sajtónak az a sajátságos eldurvulása, hogy a verseny következtében még a legegyszerűbb, legmindennapibb dolgokat is hosszú lére eresztve, kiszínezve tálalják fel. Hétköznapi eseményekből „érdekes" hirt kovácsolnak. A legkomolyabb közdolgokat ferde világításba helyezik, „megírják", ugy hogy végeredményében a legteljesebb komolytalanság üli meg hasábjaikat. A fontos közügyeket teljes tájékozatlansággal még is a legnagyobb könnyelműséggel tárgyalják meg. Ugy hogy idestova alapos lesz az a mondás, hogy „amit a hírlapok közölnek, annak csak a tized részét szabad elhinni; kérdés azonban, hogy melyik legyen ez a tizedrész?" Hozzájárul mindezekhez és betetőzi azokat, hogy aminő merészséggel él vissza az időszaki sajtó egy része a betű hatalmával, ép oly nagyképűséggel igényeli a maga részére azt a megbecsülést, ami a tisztességes sajtót tényleg meg is illetné és megilleti. Ha támadása ellentámadást vált ki a megtámadottak részéről, riadt vércse módjára kiabál és emlegeti a sajtó szabadságát és annak szent és sérthetetlen voltát. A sajtónak ezt az elfajulását használják ki aztán igen gyakran egyesek a maguk céljaira, tudván, hogy a legsajátabb érdekükben megirott bárminő valótlanságot is könnyű elhelyezni az egyes sajtó orgánumok hasábjain. És mert tudják, hogy még mindig igen sokan minden kritika nélkül komolyan veszik mindazt, ami nyomtatásban megjelenikt És végül mert tudják, hogy a mostan, sajtójogi eljárás mellett senki sem veszi szívesen igénybe a birói segélyt, meri annak ugyan nem sok hasznát látja* Részint a késedelmes eljárás miatt, részint a büntetések enyhesége miatt. Tökéletesen egyetértek tehát a Nyírvidék (—i.) jelű cikkírójának múltkori közleményében mondottakkal s tökéletetesen igazat adok neki abban, hogy ha a sokat emlegetett, de még mindig késlekedő sajtó-reform keretében a szerkesztőt egyetemlegesen teszik felelőssé a szerzővel és ha a kiszabandó büntetés közönséges fogház lesz, amit pénzzel megváltani nem lehet, ez a helyzet alaposan meg fog javulni. De mikor lesz az? Addig is jó, ha ezeket elsősorban magának a tisztességes sajtónak is az érdekében néha egy kissé megszellőztetjük, Mert még mindig igen nagy azon jámbor újságolvasó emberek száma, akik a nyomtatott betűt szentírásnak veszik. Hiszen, ha nem volnának olyan számosan, magától szűnnének meg ezek a sajtóbeli bakonyi állapotok, pusztulnának ki a professzionátus és a passzionatus sajtó-betyárok. Egy újságolvasó.