Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-05 / 45. szám

45-ik szám. 1913. junius 5. 3 200—250 nőmunkást foglalkoztat a gyár, — fehérnemű varrás és mosás-vasalással. Államilag subvencionálva, — láttunk itt egy uj, modern szabógépet is, amelyet működésbe is hoztak, — ezt azonban utólag elengedtük volna. Valami hiba van a gépben, — megvágta a szegény szabónő kezét — s mint a többi munkáslányok állítják, az utóbbi időben már többször megtörtént az ilyes kisiklása a köríürészszerü, őrült sebességgel forgó metszőkésnek, — amelyik egyszerre 180 réteg vásznat hasit keresztül. Innen átmentünk a Reischl Imre városbíró tulajdonát tévő sörgyárba, ahol egy igen udvarias, egyszerű külsejü úriember nagy szakértelemmel magyarázta a sörgyártást, vezetvén bennünket darálógéptől főzőüsthöz, jéggyártástól le a pincébe, — az egyik kislány meg is jegyezte, hogy ez valószínűleg valamelyik elő munkás, vagy talán főgépész, mert nagyon jól tud mindent. Aztán megsugtuk neki, hogy ez bizony maga a gyártulajdonos. Aztán a gyár mellett lévő sőrcsarnokban mindjárt meg is kóstotluk a pompás keszthelyi sört. In.ien ismét a Hullámszállóba mentünk, ahol mosakodás után vacsorához ültünk. Velünk tartott szíves kalauzunk dr. Csáth, továbbá Eckhardt Antal zenetanár, akik bizony büszkévé tették a mi kis lányainkat azzal a kijelentéssel, hogy mikor a fiuk nemrégiben arra jartak, azok törődöttek voltak s fáradtak nagyon, — pedig nem is mászták meg aznap a Bedacsonyt, — na dehát hiába, a lányok mindenkor kitartóbbak a fiuknál. Bosztonoztak vacsora után megint, — alig lehetett őket felparancsolni a szobákba. Kényelmesen kipihentük magunkat a Hullám szálló kedves, tágas, szépen berendezett szobáiban, — reggel aztán még egy sélát tets tünk a permetező esőben a régi kedves városkában, — aztán elköszöntünk a mi kedvevendéglátóinktól, akik még a vasúti kocsiba is bejöttek utolsó „viszontlátását mondani a megindult velünk a vonat tovább a nagy Balaton mentén. Megknrülfük a Balaton alsó sarkát, át a somogyi oldalra, újra viszontláttuk a somogyiak gunyoskodó nlismerését, — „szép Zala Somogyból" ilyenformán „Somogyból is Zala szép". A somogyi partok hiába, már nem olyan szépek. Testvérnép a viz a hegygyei, — együtt hatnak csupán. Hosszú, átkelésekkel zavart vonatkozás után érkeztünk Siófokra, — bizony kissé csalódni. Realámos, felkapott fürdőhely, — ahol azonban sem a természet, sem a különleges emberi izlés nem produkált semmit. Pénzen vett 'ucatdolgok mind, — talár. mikor megindul a lipótvárosi arisztokracia árja, — akkor a pezsgő élet lehet valami, — igy azonban, a maga ősvalóságában, — nem sok. Mindössze a hajóácsok nekünk szokatlan munkálkodása, — a kicsiny, csendes Sión való kedves csolnakázás nyújtottak valami élvezetet. Siófoknál aztán bussut is vettünk a Balatontól. Eihaladt aztán a vonat, a nem várt nagyságú Velenczei tó mellett, — aztán tovább, — tovább, — Székesfehérvárnak, — s fel Budapestre, — ahol megvacsorázva beszállottunk ismét a kupéba, — eléje nézve egy hosszú, vegtelennek tetsző éjszakai útnak Ami azonban, — 35 gyermek közt, megint csak nem volt unalmas, még fárasztó sem. Hol egyik, hol másik gyermek mondott önkéntelenül valami bájos dolgot, — amiken igaz jókedvvel kacagtunk valahányan. Az egyik huncut pl. — aki a legjobb kedvvel birta a virrasztást, — végig néz egyszer a kocsi hangtalan utasain,— akik ahol tudtak,- legalább a fejüket a tanítónők ölébe hajtva, aludták az igazak és fáradtak álmát, — s ez a kis huncut nagy komolyan eltűnődik : •— Milyen furcsa az ember éjjel. Mindenki alszik. Persze, hogy a harsogó kacagásra felébredtek a legutolsó szakaszbeliek is. Virradt aztán s megérkeztünk Szerencsre, — ahol a kerekes kútnál gyorsan mosakodást rendeztek a merészebbek, — a többiek legalább megfésülködtek s azontúl márcsak szégyenletünkből sem aludtunk egy szemernyit. Sőt. Batöltötte a kocsit a vidám nótázás, — s a nyíregyházi állomásra berobogva csak ugy zengett a Hullámzó Balaton tetején . . . Mindeneket összegezve, — gyönyörű volt a kirándulás, — élvezetes és tanulságos is egyben. Egy esztendeig lesz miről beszélni, — egy életen át miről emlékezni a gyermekeknek. S vágyni újra, akik tehetik, — hogy ismét — és mindenféle pénz, vagy egyéb viszonyok között, megkezdett szokásához hiven kitartóan rendezze a polgári leányiskola vezetősége ezeket a kirándulásokat, — amik a gyermekek földrajzi ismereteit minden tankönyvekrél jobban és könnyebben erősitik, amellett a világban, emberek kőzött, különféle életviszonyokban való szabad mozgásukat, önerejükben való támaszkodásukat fejlesztik. Sztempák Mariska. Fürdői levél Ószölőfüred, junius legelején. Azt üzente a Nyírvidék szerkesztősége, már jó régiben, hogy ebben az esztendőben a Nyírvidék immáron hetenként kétszer jelenik meg. Elvárja ennélfogva, hogy fürdői levél is legalább kétszer annyi fog megjelenni ezután Oszőlőfüredről, mint eddigelé. — Szépen fog ! — gondoltam magamban amúgy pestiesen. Sok minden egyedek mellett már csak azon egyszerű okból is, mert sehogyan sem akartunk kikövetkezni. Csaknem mindenki megelőzött bennünket. De hát persze az asszony ! Hiszen tetszik tudni ? Én miattam akár január elsőjén kijöhetnénk s kint maradhatnánk akár december utolsójáig. Én mindig szépnek találom Ószőlőlüredet a vele szemben levő Erzsébet királyné ligettel együtt. Sokat jártam ezt az erdőt. Ismerem talán valamennyi fáját. A térképbe bele tudnám rajzolni nem csak azt, hogy hol van benne tölgy, hol van akác, hanem azt is, hol van benne szil-, gyertyán-, platánlevelü juhar, de még azt is hol van az a néhány vadkörtefa, ami még van. Jártam benne télen, nyáron, tavasszal, ősszel. Az évnek minden szakában. Hanem azt még ma sem tudnám eldönteni, mikor a legszebb ? Télen-e, amikor a zúzmara ezüstös fátyollal vonja be a fákat, vagy mikor a frissen hulló hó telepszik meg ünnepi csendben a fák gallyain, avagy mikor a lábnyi hóban a vadak nyomait találgatja az ember, avagy talán mikor sürü köd üli meg a kopasz erdőt, amely olyan ibseni és olyan griegi hangulattal lepi meg a lelkeket ? Tavasz nyiltával-e, amikor előbb utánozhatlan és leirhatlan rozsdabarna tónusban kezd az ébredező élet megnyilatkozni, érezhetővé válik a tavaszi föld szaga, a bokrok alatt zsendülni kezd a fü, zöldül a kecskerágó szára, majd a mogyoróbokor egyik napról a másikra kifüggeszti apró barkáit, hogy azután kibújjanak az ibolyák, majd a gyöngyvirág és napról-napra élénkebb zöld vegye át birodalmát a fejlődő lombok között. Mikor egymásután csendülnek meg az ismerős madárhangok, majd megérkeznek a fülemilék, a sárgarigó, a kakuk ? Nyáron-e, amikor teljes színpompájában ragyog maga az élet? Avagy ősszel-e, amikor egymásután színesednek a falevelek a halvány sárgától a legélénkebb pirosig ? Amikor olyan elképzelhetlen színárnyalatokat vált ki az erdőn keresztül szűrődő bágyadt napsugár, hogy ha azok valamelyikét, mint szegény Szeszich Bélával valaha annyiszor megállapítottuk, festő vásznán megörökíteni merné és tudná, senki se hinné el néki, hogy olyan a valóságban is létezhetnék ! Hát bizony én nem tudom s nem is akarom eldönteni ma sem, hogy mikor legszebb az erdő ? . . . Most veszem észre, hogy én ószőlőfüredi levelet irni ültem le, nem természettudományi értekezést. (Szép kis természettudomány ! —* mondhatják rá a természettudományosan képzett elmék). Hát hogy ott kezdjem, ahol tulajdonképen kezdeni akartam, ugy áll a dolog, hogy tőlem immár hetek óta azt kérdezik uton — útfélen : „Kint laktok-e már !" — Dehogy lakunk, dehogy lakunk! — voltam kénytelen válaszolni szintén hetek óta ugyancsak uton — útfélen. — Hát mikor költöztök már ki ? — hangzott az ujabb stereotip kérdés. — Tudom is én ! — volt az én hasonlóképen stereotip válaszom. — Épen azon gondolkozom, hogy kis hirdetést tétessek-e közzé : „Eladó szőlő" cimmel, avagy a kapura Írassam ki : „Ez a szőlő eladó". Miért fizetem a drága vincellérbért, ha bor sem terem benne, kint sem lakunk ? Meg aztán mi a macskának panamáztam ki az „Erzsébetliget III." nevü feltételes megállót, — aminek a panamáját három Sélley se mossa, rólam, — ha azt csak mások használják ? Szerencsére nincsen olyan hosszú kolbász, de még prédikáció sem, aminek vége ne volna. Kiköltöztem. Jól értsük meg egymást. Egyes szám első személyben mondom. Azaz hogy írom. Mert ez idő szerint egyes szám első személyben történt még meg csak ez a nagy esemény. Nem birtam tovább. A sok kérdezősködést. Vasárnap délutánra, épen junius elsejére esik ez a világtörténeti fontosságú dátum. Egy nagy, amerikai „ Szabadság"-ba bebugyoláltam a cókmókomat s megtörtént Azóta kint lakozom. Kérem vegye tudomásul mindenki, akit érdekel és hagyjon nekem békét az unos-untalanig hallott kérdezősködéssel, mert külömben lövök ! Igy magunk között bizalmasan megsúghatom, hogy még valami más ok is játszott közre. Megszöktem a kiköltözködéssel járó háziveszedelmek elől. Ugy rémlik előttem, megírtam már egyszer vagy másszor, milyen háziveszedelmekkel jár egy ilyen kiköltözködés. A szőnyegek felszedésétől és a függönyök leszedésétől kezdve egészen addig, mig minden ajtót harmadszor is meg kell próbálni, jól be vagyon-e zárva ? Amikor felfordul a háznál minden rend, csend és nyugalom. Még a szegény Prok Fidi sem tudja, melyik lábára álljon ? Pedig annak — azaz bocsánat: neki — van miben válogatni. Nos hát ez elől szöktem meg. A vacsorámat kihozták utánam. Ma is olyan pompás gulyást — az ételek királyát, ezt a hármas egységet, lévén leves, hus, meg főzelék egy személyben és nekem legkedvesebb eledelem, — hogy az ujjamat ii megszopnám utána, ha nem sikerült volna megfelelő kutatások után fölfedezni a gondosan elrejtett evőszerszámokat. Tetszettek volna látni, milyen utó'érhetlen ügyeskedéssel sikerült egy Ropson fölmelegíteni, sőt felforralni ! Érdemes lett volna lemozgófényképezni ! Magam is megnézném egynehányszor a moziban ! A fődolog, hogy sikerült és jól esett De hát, uram Isten ! Mi nem esik jól idekint Ószőlőfüreden ? Kivált ha az ember előbb jól kigyepetnyirja magát ! (Nesze neked Vietórisz tanár ur ! Összetett szó, — összeírtam !) Hopp ! Még a fürdővíznek sem gyújtottam alá. Anélkül pedig nem gilt az egész ! Ha füred, hát fürödjünk ! Ez a levél ugy is tulhosszura nyúlt, anélkül, hogy irtam volna valamit. Füredi. Utóirat A Bandi gyerekről egy szó sem esett ebben a levélben. Imre bácsi előtt — Oszőlőfüred örökös hercege előtt — ezt a mulasztást igazolnom kell különben a széllel vereti össze a bokámat. Szolgáljon mentségemül, hogy a Bandi gyerekről nem igen merek irni, mert hála a fonomimikának meg Béler tanitó urnák, már Karácsony táján jobban olvasott az újságból, mint sok hatvan esztendőn felüli dohánykertész. F . . . . i. U. i. A Pista gyerek ugyan még minden újságból meg képes árjegyzékből azt olvassa ki, ami neki tetszik, de róla is majd máskor. Ha okot ad reá. Ahogy én ismerem, alkalomadtán megteszi ezt a szívességet. F. SPORT. Ny. T. V. E. — Sz. T. V. E. 3:1. Pompás időben, szép közönség előtt vette kezdetét a mérkőzés, amelyről azt hittük az első félidő szép és változatos lefolyása után, hogy a szezon egyik legélvezetesebb küzdelme lesz. Sajnos a befejezés, illetve a második félidőben történt levonulás éppen nem volt méltó a bevezetéshez. De vegyük sorba a történteket. Pontosan, 5 órakor állanak fel a csapatok. Mindkét fél igazán ambícióval fekszik bele a játékba. Az ambícióhoz a kék fehéreknél igen csinos összjáték is járul és olykor percekig tartják kapujokhoz szorítva ellenfelüket. A Sz. T. V. E. ezt ellensúlyozandó, testi erejének meg nem engedett módon való kihasználásával akarja pótolni fogyatékos játéktudását. A biró azonban minden lát, mindent észrevesz s két teljesen indokolt szigorított szabadrúgással akadályozza meg a játék eldurvulását. A fair játék