Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-01 / 44. szám

Nyíregyháza, 1913. junius 15. Vasárnap XXXIV. évfolyam. 48. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fiil., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Amint a történelem tanitja, a harmadik század végén a Maeotis tó környékén egy néptörzs kerekedett föl, s hóditó útra indult. Vállalkozását siker kisérte, s amerre csak haladt Európában, a fegyverek hatalmával mindenütt győzött. Útját azonban nemcsak a siker kisérte, hanem a rombolásnak és a pusztításnak olyan vadsága is, amelyhez hasonlót nem jegyez föl mást a történelem. E nép a vandál néptörzs volt. Hogy rombolásában és pusztításában mennyire fékezhetetlen s mennyire brutális nép volt, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a vandalizmus szó szállóigévé, fogalommá lett, s a köztudatban a bestiális pusztítást és rombolást mind máig e szóval jelölik. Ám annak dacára, hogy a vandálokat sikerült Európából teljesen kiverni, az ő rombolási, pusztitási szellemük mindmáig megmaradt. S bár ides-tova már csaknem tizennégy évszázad múlt el azóta, hogy Európából kitakarodtak, az őket jellemző fékezhetetlen rombolási vágy ma is kísért, s olykor-olykor tettekben is megnyilatkozik. A vandálok pusztítása jut eszünkbe, amidőn olvassuk, hogy Szeged város rendőrsége nem képes megakadályozni s megfékezni azt a bestiális pusztítást, melyet egyesek a nyilvános kertekben, Budapesti levél. A dolgozó nők. 1913. május hó. Az a hatalmas és nagyarányú mozgalom, mely több mint 25 nemzet nőit egyesíti közös és ideális célok elérésében s amely most úgy szólván a világ összes nőinek figyelmét a hármas bérc és négy folyó metropolisa felé irányítja ; önkénytelenül is tanúlmányra késztet. E'mélkedésre a női nem azon rétegével szemben, mely első sorban produktív munkálkodásával igyekszik és akar tért hódítani, eredményt elerni, amitől eddig is csak műveltségének inferioritása és a másik nem tyrannikus önzése zárta el. Dolgozó nők, mint munkások voltak mindenkor, de tudatos, magasabb intellektuális életet kifejtő nők csak a legújabb korban. Az ó,- és középkor asszonya csakis, mint nyers munkaerő jött tekintetbe; anélkül, hogy produktumainak közvetlen hasznát, előnyét élvezhette volna. A primitiv társadalmi berendezkedés a pólyás gyermek nevelésével egyben, az egész család háztartásának gondját és terhét is a nő nyakába akasztotta ; a fajfentartás kötelességén felül, erős fizikai munkára is kényszeríti, ami oka egyrészt gyors egyéni pusztulásának, időelőtti öregségének, másrészt, — mivel nagymérvű elfoglaltsága szinte kizárja a gyermek nevelés gondosságát, — oka részben a nagymérvű gyermekhalandóságnak is. parkokban, a házakon, szobrokon, s egyes műtárgyakon végeznek. Fájdalom, ha vandalizmusról beszélünk, nem kell elmennünk Szegedig. A tettek, az események azt bizonyítják, hogy ebből a durva, brutális néptörzsből itt is, ott is elmaradt egy-egy díszpéldány, sőt nemcsak magában maradt, de még szaporodott is. Tessék akár itt is körülnézni — Nyíregyházán ! Ha végig megyünk a kisvasút vonalának mentén a városban, nem egy helyen találunk letört, megcsonkitott, bemocskolt, elgörbített jelzőtáblákat. A házaknak elérhető magasságban levő párkányai, díszítései erőszakosan leverve. A parkokban, a sétautakon kivül keresztülkasul utak vezetnek, melyeket brutális érzésű emberek a gyepszőnyegeken át puszta rombolási ösztönből csináltak. Az erdőben már május legelején hasztalanul kutatsz egyetlen szál gyöngyvirág után: férfiak és asszonyok, öregek és gyermekek még egészen zölden, a virágzásnak a legkezdetén már régen kipusztították. Vasárnap este csak úgy tódul az erdőből haza a közönség, s a legtöbbjénél az erdőben szedett virág, onnan vágott vessző, leszakított galy és lomb! A temetőben minden sírrács megcsonkítva, minden sírhant kifosztva és megrabolva. Nem egy esetet tudunk, hogy a temetőből lopott, letö; t fenyőkből — karácsonyfa lett! És ezek a felháborító durvaságok nem Ezen korban a nőnek szűk családi körre szorított élete sokáig csak a háziipar terén érvényesülhetett s bár alkottak is itt csodás, végtelen türelmet és fáradságot igénylő dolgokat, mégis a modern nő lelke, mint az uj kor monoplínja, magasba száll és mert hivatást érez magában, nem riad vissza az egész emberiség sorsára befolyással biró munkálkodástól sem. Mint munkaérték sem érvényesülhetett azonban érdemének megfelelőleg. Á férfinem nagyobbrészt a fáradságos, veszélyes és tekintély- befo'yás nélküli munkavonalra állítja be a nőt s bármennyire feleljen is meg hivatásának, kötelességének, a jutalom csekélyebb, mint az ugyanazon munkát végző férfié. Nagjjában ez a helyzete a nőnek, szinte a legújabb ;dőkig és lehetetlen el nem ismernünk, hogy a gyöngébb nem helyzetének előnyösebbé válása összeesik a feminizmus eszméinek elterjedésével. A modern nő már magasabb célokért és eszmékét küzd; tudomány, irodalom, művészet, találmányok, felfedezések mind-mind olyan terrénumok, hol dolgozni és alkotni egyik feladatának, sőt élethivatásának tekinti a XX. századbeli nő. A nőmozgalom térfoglalása egy uj női typus kifejlődését hozta létre, ez a küzdelemre érett és harca kész, kicsiny még, de tudatos csapatja a nőknek nem elégszik meg már a családi otthon négy fala közzé szorított és tradíciókkal telt szűkkörű élethivatásával, hanem kilép a porondra, hogy észbeli és gyakorlati szünetelnek. Az elemi iskolás gyermekek majálisa után végigjártuk a Sóstó épületeit. Lehetetlen leírni azt a pusztítást, amit a Sóstón a vendégszobákban a vandáiok ivadékai végeztek! A város tulajdonát képező drága és gyönyörű világos bútorok összerongálva, összerondítva állanak. A vendégek által az esőn künhagyott székek felpattogzva, az asztalon ott fekszik a kidöntött boros pohár, tartalma természetesen a fába beszívódva; az asztal peremén itt is, ott is az égve ott hagyott, s az asztalon végigégett szivar, vagy cigaretta; az asztal közepén a csepegtetéssel odaerősített gyertya nyomai, természetesen teljesen elégve, nemcsak, de az asztal közepét nagy helyen kiégetve A függönyön meglátszik, hogy a kedves vendég a sáros és piszkos cipőjét azzal tisztította meg ! A dívány halvány drapp szövetén — természetesen a megkent oldalával lefelé fordítottan — vajaskenyérdarabok, s ugyancsak a dívány tanúskodik arról is, hogy a vendégek rántott csirkét ettek, s a drága gyermek — bizonyára szülei ösztönzésére — a dívány szövetében törülte meg kezét! No s hát ez a vandalizmus egyenesen az ember arcába kergeti a vért. Ezt már igazán nem szabad megtorlatlanul hagyni. S ha a bérlő nem tesz följelentést a tettesek ellen, a város kötelessége, hogy eljárjon ellenük! Tessék a biróság elé állítani a tetteseket, megbüntetésüket szorgalmazni, az okozott kárt megtéríttetni, s tudásával, elszánt akaraterejével egy nagyobb szellemi és lelki fejlettséget igénylő hivatást töltsön be. Ez a női typus nemcsak agitálással igyekszik termeszetes jogait kivívni, hanem öntudatos munka s elért eredmények által törekszik bebizonyítani hivatottságát és rátermettségét azon munkakörökre, melyek eddig előtte elzárva voltak. A produktív munka nemes és elismerést érdemlő eszközeivel dokumentálják tehetségüket és tudásukat, hogy ennek birtokában nemcsak a jog, hanem a szellem terén is egyenlő társai lesznek a férfinak. Nem mai keletű ez a női typus. A mult századok Zrínyi Ilonája, Katalin cárnéja, Jeanne d'Arc-ja élénken bizonyítják korábbi létét, mégis a modern feminizmus agitáci ójára volt szükség, hogy a nők közös céljaiért a tömeg feminák lelkesültségét és munkálkodását kiváltsa. Ennek a dolgozó nőknek képvis3lői gyűlnek össze junius hó közepén nálunk a nők koronázatlan királynőjének : Garrie Ghapmann Gatt asszony elnöklete alatt s ugyanakkor mutatják be produktumaikat a magyar nők, mint akik értékes láncszemét képezik a dolgozó nők világ szövetségének. A hazánkbeli dolgozó nők egyik csoportja : a Magyar Képzőművész nők Egyesülete a fenti céllal nyitotta meg a napokban kiállítását, hogy — miként a katalógus említi — az egész világból Budapestre érkező külföldi vendégek elismerését is megszerezze a magyar műbarát közönség érdeklődése és szeretete mellé! Vandalizmusok.