Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-05-25 / 42. szám
6 38-ik szám. JSÍJÍOTDÉK. 1913. május 11. A kfrálytelelci bérmálás. Mintha a természet is ünnepelni akart volna, engedett erejéből ez a porkavaró májusi szél, a nap áldó sugarai távol tartották azokat a most olyan könnyen permetező felhőket arra a kis időre, amig a Nyírség e bájos kis szigete — Királytelek •— urnapi ünnepét, a bérmálási ünnepélyét tartotta. Pompás időben délelőtt kilenc órakor érkezett az egyházmegye főpásztora hivei megerősítésére, a Dessewffy gróf urak királyteleki birtokára, Nyíregyháza város s a grófi uradalom fogatain. A határon Gróman Géza uradalmi tiszttartó, a tisztikar s harminckét tagu bandérium élén fogadta az egyházmegye érseki székébe jutott egykori iskolatársát. A gyönyörű diadalkapun átvonulva óriás térségen felállított girlandos, lengő zászlós karcsú oszlopok között vezetett a diadal-ut az őspark bejárata, a második diadalkapu elé, a templom előtti térre. Itt várta Eger főpapját, főpásztorát három nemes szivü főúr — ezrek és ezreknek szerető és jótévő gondozója — a Dessewffy grófi család mindhárom tagja. Kalap levéve néma csendben fogadják a hit fejedelmét. A példás rendben felállított sokaság ajkán némán rebben el az áhitat „Isten hozott"-ja. S ekkor előlép egy pöttömnyi gyerek, egy fehérruhás kis leány — Balogh Margitka — és beszélni kezd olyan csendben, amelyben a lombsuhogás is erősen hallik! És mint a pacsirta ajkán a hymnus, ugy száll ennek a kis gyermeknek ajkán, annak a három nemes grófnak s a velük egy családot alkotó népüknek minden buzgósága az ég felé. „Tisztelethez és engedelmességhez szokott lelkületünk egész bensőségével üdvözöljük Nagyméltóságodat!" — Van-e szónok, akinek ajkáról szebben hangzanék a hit zsolozsmája mint arról a gyermeki ajakról. Ott minden szem megnedvesedett. A főpásztor szelid szeretettel meghatottan hallgatta e beszédet. Majd a hivek sorfala között a kastélyba ment s onnan papjainak kíséretében ünnepélyesen vonult a grófi család gótstilü kápolnájába, amelynek ajtajában Krisztus keresztjével Bíró Ferenc királyteleki káplán fogadta. A szent misét érsek ur Őexellenciája végezte, amely után kezdetét vette a bérmálás szentségének kiszolgáltatása. Künn a szabad természet fönséges templomában, az őspark kígyózó utain, soha el nem muló kedves képet alkotva, folyik a bérmálás aktusa, száll a főpásztor ajkáról szabadon az égnek a „Pax tecum." A bérmálás befejeztével, a templom lépcsőjére áll az Érsek s mielőtt megáldaná az ő hiveit, beszélni kezd. Majd áldást osztva a kastélyba vonul, melynek bejárata előtt a fogadtatás pendantjaként ismét egy kis leányka várja fehér bokrétájával — Ébrey Tilda — s megható kedvességgel búcsúzik szeretett főpásztorától, igérve neki hűséget s a hithez való törhetetlen ragaszkodást. Kastélybeli lakásán fogadta azután a küldöttségeket őnagyméltósága, együttesen a tisztikart s a tantestületet. Maga a házigazda Dessewffy Dénes gróf ur őméltósága mutatja be sorba a tisztelgőket, az ő szeretetreméltó kedves modorában „a tiszttartóm ... a bérmafiam ... a mi tanítónk ... s igy tovább. Előlép dr. Konthy Gyula is, „én is idevaló vagyok ... a doktor" — „ismerem" feleié az Érsek ur, azután jobbját a házigazda kezében nyugtatva beszélni kezd. „Mindig különös tiszteletben és figyelemben részesítettem azokat, akik nekem az én munkámban, hivatalomban segítségemre vannak. Arról, hogy az én gazdaságaimban a hivatottak miként felelnek meg kötelezettségüknek még nem volt időm meggyőződni, de hogy itt mindenki megfelel annak, ami reá bízatott, arról meggyőződtem." Mindenkihez van egy lekötelező szava, s mi elragadtatással távozunk, érezve egy nemes sziv szeretetének kisugárzását. Ebéd a grófi család kastélyában volt, a melyen a háziasszony tisztét Dessewffy Marianna grófnő Őméltósága töltötte be s amelyen Érsek ur Őexellenciája és kísérete s a grófi család tagjain kivül Nyíregyháza város notabilitásai: Petrovits Gyula apátkanonok, Ruttkay Gyula főesperes, Kertész Bertalan főkapitány, dr. Konthy Gyula, Bodnár István dr., Trak Géza s az uradalom képviseletében Gróman Géza tiszttartó vettek részt. Az első felköszöntőt a házigazda mondotta, szerető szavakkal üdvözölve házának magas vendégét. Üdvözlő szavaira Érsek ur válaszolva teljes elismerését fejezte ki mindazokkal szemben, kik ez ünnepélyes aktusnál közreműködtek. Délután négy óra volt, amikor Királytelek vendégei eltávoztak, itt hagyva részünkre sok kedves emléket, a szivekben szeretet, a hitnek áldását. * * * Régen készültünk, szeretettel vártunk s hogy semmi hiba, semmi tévedés, semmi diszszonancia nem zavarta-e lélekemelő ünnepély fenségességét, leszögezzük, Dessewffy Béla gróf ur Őméltósága buzgóságának érdeme. Királytelek, 1913. május 23. Balogh Ambrus. Milyen almát termefjünk hát? Nagyon örülök, hogy az alma termelés felett megindult vita mind szélesebb mederben folyik tovább. Az idők jele ez ! Ma már a gazda nem elégszik meg a buza termelés által biztosított jövedelemmel, hanem olyan művelési ágakat karol fel, melyek termelése — habár nagyobb tudást kiván — nagyobb jövedelmet biztosit részére. Ilyen művelési ág a gyümölcs termelés is ! A gyümölcs termelés — mint ilyen — általában még meglehetősen ismeretlen ternum, azért annak tárgyilagos megvitatása felette szükséges. Ebből a szempontból tekintve a dolgot: köszönettel nyugtázom Szomjas Gusztáv úr hozzászólását. Ami annak tárgyát illeti: sok helyen nem értek Szomjas Gusztáv ur állításával egyet, de azért nem fogom mondani — mint ő tette — hogy „ilyen kérdésben ilyen könnyelműen cikkezik", hanem csak a kifogásolt állításait igyekszem megcáfolni. Első, hogy olyan állítást mond cikkíró enyémnek, mely nem tőlem származik, t. i. hogy „csupán egyfajta gyümölcs termelése indokolt Ezt én nem mondtam ! Sőt éppen e lap hasábjain ajánlottam nagybani termelésre a kajszinbarackot, őszi barackot, a meggyet s most legutóbb a nyári almát. Ebből is két fajtát. Értsük meg egymást! Én egyik másik gyümölcsnemet és fajtát azért ajánlom tömeges — tehát ha tetszik, akár 100 holdon való — termelésre, mert az megfelelő gondozás mellett (ugy mint a szőlő) több jövedelmet biztosit gazdájának mint a dohány vagy buza. De a téli almát a mi vidékünkre ilyennek ajánlani nem merem! Nem vagyok szerelmes sem az asztrakáni pirosba, sem a saját véleményembe s nem ellenszenves előttem a téli alma; sőt készséggel elismerem, hogy az I. osztályú téli alma drágán fizetett, könnyen és biztosan elhelyezhető „világpiaci cikk". Ez tény! De az is tény, hogy a mi vidékünkön I osztályú téli alma, vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kevés lesz. Ezért nem ajánlom azt nagybani termelésre ! Viszont a nyári almának 50 — 60°/o-a (kivévén, ha jég éri) biztosan I. osztályú lesz, azért ajánlom itt nálunk a nyári almát nagybani termelésre. Cikkíró urnák van gyümölcsöse, van téli álmáfa. Módjában lett volna a cikkében felhozott fictív számok helyet — pl. 10 évre visszamenőleg reális számokat is beállítani. Miért nem tette ? Bizonyára mért azok nem regélnének oly szép eredményről. Ismerem cikkíró ur gyümölcsösét, láttam téli almáját: tudom s nagyobbrészt onnan tudom, hogyan fest a téli alma termelése . . . Szabolcsban. Nem vagyok teljesen egy véleményen cikkíró azon állításával, hogy „különféle gyümölcsöt és különféle időben érő gyümölcsfát (?) kell termelni, mert a piac is azt igényli". Az igaz, hogy a piac egész éven igényel felhozatalt, de azt már nem igényli, hogy az egy vidékről jöjjön fel. (Nem helyi piacot értek !) Az igaz, hogy a kockázat csökkentése céljából jó a többféle gyümölcs termelése (ez még nem „váltó gazdaság") de az is igaz, hogy csak ugy lesz a többféle gyümölcs termelése rentábilis, ha mindegyikből lesz legalább egy-egy waggonnal, hogy képesítve legyünk a fogyasztó piac felkeresésére, s ne kellessék a „túlterhelt" helyi piacunk árait még jobban lenyomoritanunk. Ha a különféle gyümölcs egy időben érik, az — ha kivitelre termelünk — lehet előny is. Pl. egy waggon juliusban érő kajszint, egy waggon juliusban érő őszibarackot, s egy waggon juliusban érő Asztrakáni piros almát (mely asztali és nem „rétes alma;" s mely igen zamatos, s nem „alig élvezhető") egy füst alatt adhatunk el, s nem kell a gyümölcskereskedővel háromszor tárgyalnunk (nem szólva arról, hogy igy az őrzés is kevesebbe kerül.) Egy több 100.000 vagy épen millió lakossal biró északi város a három kocsi gyümölcscsel nem fogja a gyomrát túlterhelni. Sőt, ha fokozatosan kapja, harminccal sem! Még csak az alma molyról valamit! Cikkíró állitja hogy „az almamoly ellen szalmakötelek kéthetenkénti alkalmazásával védekezni biztosan lehet". Hát igen, védekezni biztosan lehet, de megvédeni a gyümölcsöt az almamoly kártevésétől pusztán szalmakötéllel, vagy másféle fogó övvel nem lehet. (Hogy 1912 "Sin aránylag kevesebb volt a féreg rágta gyümölcs, az a sok esőnek, s nem a szalmaköteleknek írandó javára.) Az almamoly ellen: 1. arzénnel 2—3-szor permetezni; 2. fogóövet alkalmazni; 3. a hullott gyümölcsöt naponta felszedni és megsemmisíteni kell. (Jablonowky nyomán.) Ezenfelül az almát csakis olyan helyiségbe szabad elraktározni, amelyet május juniusban zárva tarthatunk (akkor rajzik az almamoly). Nem szabad a hullott almát utóérés végett a könyvszekrényre rakni, mert igy mesterségesen biztosítjuk a hernyó kitelelését (Ez a szabály is mint a legtöbb, csak irott malaszt marad. Én is a szekrényre tettem egy-egy szép almát, s a biblia fedelébe berágódva kívánatra még most is mutathatok egy almamoly hernyót, mely tavaly ősztől van megfigyelés alatt). De ez nem elég! Ha a szomszédunk mindezeket meg nem tartja s legfőképen, ha almáját olyan helyen raktározza el, ahonnan a molylepkék májusban kiröpülhetnek: ott minden fáradság hiába való lesz (még a cinke odu kiszögezése is, mely néhány év előtt a „Köztelek"-ben épen Jab'onowsky József által almamoly terjesztőnek lett kikiáltva.) Ellenben aki gyümölcsösét elszigetelt helyen telepiti, s a nevezett mód szerint védekezik, az — épugy mint az amerikaiak — csaknem teljesen féregmentes almát fog szüretelni az Alföldön is. Aki ezt megteheti (és szárazság idején gyümölcsösét vízzel eláraszthatja) ám termeljen téli almát Szabolcsban is. Nagy hasznát fogja látni ! Persze akkor egy-egy fának összes munkáltatási költsége egy koronánál többre fog rúgni. Állítom, hogy most is az az eset (ami azonban nem baj, ha meg van a haszna) olyanoknál, akik valamiképen védekeznek. Demeter Béla. K ' ha olcsó és jó J ' p PAswsiml cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. Hll cipőtakar, ' I |RI|R| A .ItfíllllHI szerezze be, hol a legtartósabb és legelegánsabb ilS 8J akkor azt csakis UÜIiyS ül lliSSI8llü l férfi, HÖÍ ÉS gyermekcipők vannak raktáron.
