Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-22 / 41. szám

40-ik szám. J#Í R iri DÉK. 1913. május 18. 11 Az orgona-szóval kisért énekkar Ecce sa­cerdos dominus kezdetű egyházi dallal vezette be az érseki misét, amelyet két kanonok vég­zett, a környékbeli papság asszisztálásával. Az ünnepi mise után Smrecsányi Lajos szent beszédet tartott a bérmálás jelentősé­géről. A beszéd után a bérmálás következett, amely háromnegyed tizenegy órakor ért véget, mikor is az érsek a plébániára tért vissza. A küldöttségek tisztelgése féltizenkettőkor kezdődőlt. A lutheránus egyház nevében Paulik János igazgató főlelkész, a református egyház nevé­ben Bartók Jenő, lelkész, a görög katholikus egyház nevében Euttkay Gyula főesperes, az izraelita statusquo hitközség nevében Bernstein Béla dr. főrabbi, az orthodox hitközség nevé­ben Schwarz Ede hitközségi elnök, a római kath. egyház nevében pedig Bodnár István dr. iskolaszéki világi elnök üdvözö'le az érseket. A vármegye nevében Vay Tibor gróf fő­ispán, a város nevében Balla Jenő helyettes polgármester, a törvényszék nevében Kovács István törvényszéki elnök, a pénzügyigazgató­ság nevében Sefcsik József királyi tanácsos, pénzügyigazgató, a tanfelügyelőség nevében Wilt György dr. tanfelügyelő, a vármegyei gaz­dasági felügyelőség nevében Kauzsay Tibor gazdasági felügyelő, a jótékony Nőegylet, az izraelita Nőegylet és a leányegylet nevében özv. Bástliy Barnáné, a pártfogó egylet nevé­ben Kovács István üdvözölték Szmrecsányi La­jos egri érseket, aki szívesen fogata a küldöttsé­geket és hosszan, melegen válaszolt a szóno­koknak. Paulik János ev. lelkész a következő sza­vakkal üdvözölte a magas vendéget: Főtisztelendő és nagyméltóságú Érsek Ur! A helybeli evangelikus egyház képvisele­tében jelentünk meg magas szine előtt, hogy városunkban s egyházunknak is területén való megjelenése alkalmából tiszteletteljesen s keresz­tyén szeretettel üdvözöljük. Egyházunk mindenkor szívesen adózott és adózik elismeréssel s hódoló tisztelettel azok­nak, s szives-örömest keresi a szívélyes érintkezést mindazokkal, akik a valláserkölcsi élet s a nemes kultura mélyítésén és fellendí­tésén fáradoznak, mert hiszen maga egyházunk is — bár más területen s talán más formák között — ennek a szent célnak igyekszik szol­gálni egész szívvel s legjobb erőinek latbaveté­sével. Hazánknak is sajnálatosan zilált viszonyai, de meg álta'ában a mai korszellemnek minden­féle veszedelmes miazmákkal telitett mivolta arra intenek mindenkit, egyént és testületet egyaránt, hogy minél kevesebbet keressük azt, a mi elválaszt, s minél többet azt, a mi egye­sít bennünket, hogy igy a vállvetett erők annál hatékonyabban szállhassanak sikra korunk romboló hatalmai ellen s annál erőteljesebben építhessék drága hazánk jólétét s az istenor­szága szent birodalmát. Főtisztelendő^Nagyméltóságodat az a kedves hir előzte meg ide, a mi körünkbe, hogy a krisztusi evangyéliom lényegének: a mindene­ket egyesítő s a társadalmi és felekezeti szaka­dékokat áthidaló szeretetnek nemcsak lelkes apostola, hanem nemes megszemélyesítője is, s ez a jóleső tudat vezetett bennünket ide, hogy Nagyméltóságod előtt nagyrabecsülésünket ki­fejezve itteni időzésére az Ég áldását kérjük. Az Ur áldja meg bejövetelét s áldja meg ki­menetelét, közös Urunk: a Jézus Krisztus szent nevének dicsőségére! * Leffler Sámuel főgimn. igazgató a tanár­testületet vezette tisztelgésre. Beszéde ez volt: Főtisztelendő és Nagyméltóságú Érsek Ur! A nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium ta­nártestület mély tisztelettel jelentünk meg Nagy­méltóságod előtt, hogy szivünk és lelkünk őszinte üdvözletét kifejezésre juttassuk ma az egész várost átható örömben. Tanártestületünk munkájának minden moz­zanata azon az alapon áll, és nyugszik, ren­dületlenül, a melynél jobbat, tökéletesebbet, senki nem adhat ... és ez az alap: Az Ur Jé­zus Krisztus! Működésűnk közben — kötelességünkhöz hiven — felöleljük ugyan a lelkiismeret szabad­ságán állva a szabad vizsgálódásnak es ámult s jelenkor haladásának minden vívmányait: de szent meggyőződéssel valljuk, hogy lelkünk ve­zérlő s világító csillaga egyedül az örökkévaló Isten, az Ur, kinek félelme egyedül és kizárólag a bölcsesség kezdete Ezen hit mellett szent „Palladium" gya­nánt ^áll előttünk a mi szeretett magyar Ha­zánk képe; ennek nemes cselekvésekben ré­szünkről és áldozatokban megnyilatkozó szere­tete ... és az emberméltóság megbecsülése az, amit tanítványaink szivébe élöpéldánkkal átül­tetni törekszünk. Kegyelmes Urunk ! Ilyen szellemben vezetjük mi a gondjainkra bizott öt vallásfelekezethez tartozó ifjúságot; mindeniknél külön-külön meg­kívánjuk sőt követeljük, hogy a saját egyházá­nak hitelveihez és vallásos rendelkezéseihez szigorúan ragaszkodjék: de egymás iránt és egymás között érezze az evangyeliomi szeretet melegét, és igaz testvéri szeretettel viselkedjék. Midőn mindezek igazságáról tiszta önérzet­tel leszünk vallomást Nagyméltóságod előtt a múltban eddig is élvezett nagybecsű bizalmát továbbra is kérjük: mély tiszteleten nyugvó üdvözletünket ismételten fejezzük ki. Őnagyméltósága — a gyorsirák feljegyzései szerint a következőkép válaszolt az üdvözölésre: Mély (hálával köszönöm ezt a fennkölt eszmék alapján kifejezett üdvözletet. Kérem! én nem tagadhatom azt, és ki is akarom mutatni mindenkor hogy azok iránt, akik erősebb nehezebb munkával foglalkoznak, a legmélyebb tisztelettel viseltetem. De ha a tanitás müve ebben áll, ilyen felfogás után, amelyeit gyönyörű szavakban vázolni halottam, feltétlenül tisztelnem kell azokat is, akik nem csak tanítanak, hanem nevelnek is vallásosság­ban és hazafiságban egyaránt, hogy ez az or­szág, mely annyira széttépet, annyira káros mé­reggel teljes, hogy ez az ország ezen intézettől uj reményt kapjon, hogy ismét erőt kapjon és ne legyen játék, a gonoszok játéka. Akik igy fogják fel fenséges hivatásukat, azok előtt meg kell hajolnom mély tisztelettel és boldog leszek, ha ugyancsak rám gondol­nak, akik igyekeznek becsületes polgárokat ne­velni. * Esti félkilenc órakor az érsek tiszteletére zenés fáklyásmenetet rendeztek. Már hét óra után nagy sokaság gyűlt egybe, amely nyolc órákor óriási impozáns tömeggé alakult. Pontban félkilenc órakor felvonult a zenés fáklyásmenet, amely a plébánia előtt állott fel. A plébánia épületével szemben, a palota ablakai előtt pódiumot emeltek, melyről Meskó László volt államtitkár, Nyíregyháza"város orsz. képviselője intézte beszédét a város közönsége nevében az egri érsekhez, a dalárda szépen előadott éneke, Petőfi Sándor Tied vagyok, tied hazám kezdetű dala után Meskó Lászlónak nagy tetszéssel aratott beszéde után válaszolt az érsek: — Szivem és lelkem mélyéből megren­dülve hallgattam méltóságod szavait, melyeket Nyíregyháza városának közönsége nevében volt szives hozzám intézni és kijelenthetem, hogy ugy ünnepelni, oly melegen és annyi fenzéggel, mint ahogyan azt Nyíregyháza teszi, Magyar­országon egy város sem képes. Ily ünneplést már volt szerencsém tiz évvel ezelőtt egyszer végig élveznem, amikor istenben boldogult, nagvnevü elődömet ünnepelték. Akkor, tiz esz­tendő előtt, felejthetetlenül szivembe zártam Nyír­egyháza közönségét. — Biztosítom önöket, igen tisztelt polgár­társaim, hogy amig az egri érseki székben fo­gok ülni, sohasem fog megszűnni határtalan sze­retetem és végtelen tiszteletem, melyet önök iránt érzek. Óriási lelkesedéssel és szűnni alig akaró tetszésnyilvánítással éltette a közönség az egri érseket meleg és őszinte beszédeért s csak a da­lárda éneke után hagyta abba a zajos ovációt. * * * Napok óta diszitik a királytelki megálló­hely kicsi őrházát. Egy nemes lelkű főúr min­den buzgósággal megáldott vezetése mellett egy lelkes kis csapat napok óta dolgozik rajta. Jön az érsek, a főpásztor, a vonat pár másodpercre megáll, méltóképen fogadni kell. C-ütörtökön pedig ott lesz a bérmálás. Szombat délután szünet volt az egész ura­dalom területén. Ezer ünn'plőben öltözött, em­ber várt a vasútnál. A gróf urak őméltóságáék vendégeikkel, tisztikar, tantestület, iskolás gyer­mekek, belső és külső cselédek mind. Fehér ruhás kislány, néhány üdvözlő szó kíséretében fehér rózsából remekbe készült csokrot akart átnyújtani a főpásztornak. A vonat azonban csak egy percig áll s a mire a kislány a ne­hezen nyiló ajtóhoz jut a vonat tova robogott s magával hozta a kis leányt is Nyíregyháza felé. . . . Igen sokaknak régi vágya teljesült azzal az előadás-sorozattal, melyet Doctor Ármin m. kir. iparfelügyelő utánjárására dr. Acél Károly budapesti mentő főorvos tarto't meg, illetve kez­dett meg e hétnek hétfőjén. A városháza tanács­termét igazán a zsúfoltságig megtöltő hallgató­ság száma mutatja azt a nagy érdeklődést, me­lyet az előadások megtartásának hire széles körökben keltett. Szolgálatot vélünk tenni a köznek, mely­nek érdekeit szolgáljuk, amidőn az előadást bár csupán kivonatosan, azonban mégis eléggé dó ismertetésben közöljük, hogy az tájékoztatásul szolgáljon az azoknak, akik az ügy iránt érdek­lődéssel viseltetnek, ismétlésül pedig azoknak, akik a tanfolyamot végighallgatták, avagy a mentési teendőkkel már korábban, de nem hi­vatásszerűig foglalkoztak Mielőtt az előadásokat ismertetnők, lehe­tetlen, hogy az ez alkalommal eszünkbe ^ötlött gondolatainknak kifejezést ne adjunk. Az' elő­adás alkalmával kitűnt, hogy mennyire egysze­rűek azok a tennivalók, melyek az első segély­nyújtást képezik. De kitűnt az is, hogy a hall­gatóságnak túlnyomó nagy többsége még ezekről az alap fogalmakról sem hallott soha. Végül ki­derült az is, hogy már számtalan emberélet el­pusztult azért, nert az emberek ezeket a primitív intézkedéseket sem ismerik. Minthogy pedig ezek a laikusok részéről nyújtott első segályek egyál­talában nem befolyásolják károsan az orvosok érdekeit, határozottan kívánatosnak tartjuk, hogy ezek as ismertető előadások rendseeresittessenek, s a közalkalmazásban levő orvosok ez előadások megtartására felhivassanak illetve köteleztessenek! Dr. Acél Károly budapesti mentőorvos azzal kezdte az előadását, hogy ő nem dokto­rokat akar nevelni, hanem a laikusoknak akar oktatást adni a rögtöni segély nyújtásról, amig az orvos megérkezik, illetőleg, amig a segélyre szorult egyén orvosi segélyben részesíthető lesz. N-^m is olyan régen volt még az, hogy az ember (értsd az orvosokat is!) mitsem tud­tak a fertőzésről. A boszniai hadjárat idején nyilvános felhívás történt a tépés csinálásra! Pedig hány és hány szegény beteg sebesült ép­pen a tépés alkalmazása következtében beállott fertőzésnek lett a szomorú áldozata! S ma a tépést úgy szólván már nem is ismerik. Persze a »tépés* idejében az orvos urak sem tudtak még semmit a baktériumokról a bacillusokról, melyek nemcsak az üszkösödésnek lehettek esetleges okozói, de ma már a tudo­mány azon az állásponton van, hogy a belső bajokat is a baktériumok idézik elő. A ,tépcs" korszakát a carbol követte. Az 1—5°/o-os carbololdat. S mert ennek erős volt a szaga, azt hitték, hogy a karból majd meg­öli az akkora már felfedezett bacillusokat! Hát igaz, hogy megölte őket, de a legtöbb esetben megölte azt, a testrészt is amelyre használták. A carbolt a sublímát követte. Hát erre BÉRMALASI AJÁNDÉKUL Gyönyörű ékszerek és órák óriási választékiban még eddig nem létezett olcsó árakon beszerezhetők fCH ARNOLD órás és ékszerészné Nyíregyháza, Rákóczf­utcal. (Takarék-palota)

Next

/
Oldalképek
Tartalom