Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-11 / 38. szám

2 38-ik szám. JSÍJÍOTDÉK. 1913. május 11. juk apostolainkat, kiknek kiáltó szava visszhang nélkül enyészik el a pusztaságban ! Mikor fogjuk megérteni, hogy tanítóink veríték-cseppjei áldottabbá teszik földünket katonáink kiomló vérénél?! Ingyenes, kötelező, egységes nemzeti oktatás: ezt hirdetik egyre hangosabban tanítóink legjobbjai; felekezetmentes állami iskolarendszer: ez adná meg a lehetőségét a nagy eszme realizálásának. S vagyunk-e még tovább a kezdet kezdeténél? Történelmünk sajátossága a felekezeti iskolatípusok kialakulásának kedvezett; s ha és amennyiben mindegyik a magyar állameszme szolgálatában állott, ma is és mindenha elismerést érdemel. Ám hol van a biztositéka annak, hogy valamennyi felekezeti népiskolánkban megvan a jószándék és képesség továbbra is hozzájuk fűzött aspirációink beváltására, mikor eddig sokszor éppen az ellenkezőt tapasztaltuk ? S hol van nagyobb jogosultsága az államraison tiszteletben tartásának, mint éppen azon a téren, ahol a jövő társadalom kultúrfokának megalapozásáról van szó ? Ingyenesség már volna népiskoláinkban; de nem kell-e anomáliának tartanunk, hogy elmaradt tandijjövedelmét valamennyi felekezetnek az állam tériti meg, és pedig úgy, hogy az iskola felekezeti jellege továbbra is érintetlen marad ? Kötelező is volna népoktatásunk; de nem megdöbbentő-e, hogy nagy szegénységünk miatt megközelítőleg sincs annyi iskolánk, amennyi elegendő lenne tanköteleseink befogadására? Van-e fogalmunk iskoláink zsúfoltságáról még a közép és felső fokon is ? hát még a népiskolában, ahol tanító és tanuló sokszor képtelen levegőjű helyiségben kénytelen kínlódni! ette, évtizedek sötét tintafoltjaival preparált rozoga Íróasztalok tudnának száraotadni azokról a mesék országába illő buzgalomról, melylyel ez a napi, terhes munkájában is kifáradt „tekintekinietes asszony" siet, angyalkáinak álombaringatása után, az éjszakáknak késő óráiban „munkaerőről" álmodó hitvestársának elviselhetlen terhén könnyíteni. Csak látni kell ezt az igazi asszonyt azokban a kényes és gyötrelmes pillanatokban, midőn a nehéz és gyakran neheztelést, ellenmondást, káros és következményeiben veszélyes emberi indulatot szülő hivatalos kötelességben eljáió férjétől, ettől a midennemű kötelességekkel terhelt, de minden jog és minden megtorló intézkedéstől eltiltott szegény családapától törekszik a bajt és veszedelmet annyi tapintatossággal és oly menyei türelemmel elhárítani. Emellett rendben tartja szerény hajlékunkat, gondoskodik a család lelki és testi szükségleteiről; sokszor nem is tudjuk, hogy honnan és miből? A falunak egyedüli s ingyen szállodásnéja. Dolgos két kezével süt, főz, puha ágyat készít a bevetődő tisztviselőknek; gyakran soha nem látott és soha vissza nem térő idegeneknek s bizonynyal mondom, hogy az ő Istentől gazdagon megáldott lelke s „tüneményes ügyessegű" munkás két kis keze nem egy veszedelmet hárított már el ami árva fejünk felől. De talán elég is volt már a a .tekintetes asszonyok"-ról! Tudom: így is lesznek sokan, kik lekicsinyelnek ezért a hazabeszélő, unalmas irka-firkáért. Ám legyen! De annak a szálló-igének jelentőségét lekicsinyelni, azt a köztudatból kiirtani többé már nem lehet! Gondolkozunk-e arról, hogy a tanítás eredményének számbavétele és ellenőrzése a mai rendszer mellett az arra hivatott közegek csekély száma, sokszor szakképzettségének hiánya miatt mily kevéssé kielégítő ? Lehet-e egységes az oktatás ott, ahol a tanitók kiképzése annyiféle, ahány felekezet van ? ahol maga a tanterv is többfelé tagozott? ahol a munkaidő úgyszólván községenként változik ? S mindenek fölött lehet-é igazán nemzeti oktatás az egész vonalon addig, míg a nemzetiségi nyelv használatának emberi jogon megadott kedvezménye a felekezet cége alatt arra biztatja kifelé gravitáló testvéreinket, hogy a magyar állameszme ellenségei legyenek? Szóljak-e még tanítóink anyagi ügyeiről, társadalmi helyzetéről? Megvilágitsam-e azt a viszonyt, melyben népoktatóink ezrei elsőfokú fölöttes hatóságaikkal állanak ? Ismételjem-e keserves sóhajtásukat, mikor főleg külföldi tanulmányútjaikon itthoni sorsuk megalázó voltát, érezik? S méltassam-e hősies önfeláldozásukat, amelylyel hivatásuk tudatában nehéz viszonyaik között is zúgolódás nélkül állják meg helyüket ? Bizonyára fájdalom és szégyen fogja el lelkünket s tehetetlenségünk érzete zsibbasztja agyunkat, mikor ezekkel a kérdésekkel "foglalkozunk ; de bűnpártolók volnánk, ha bajainkat látva és tudva föl nem emelnők szavunkat a több siker reményében, a jobb jövő érdekében. E jövő olyan lesz, amilyennek az iskola teremti meg ; az iskolában pedig a lélek, az emberiség nagy eszméiért hevülő, a hazát hivalkodás nélkül szerető s a közboldogságot fáradhatatlanul munkáló lélek végezheti el a nagy feladatot. De csak úgy teheti meg ezt, ha szemefénye, nem pedig mostohája lesz a társadalomnak. Szeretnők, ha szavunk tüzes nyelvek hatásával rázná föl a lelkeket; szeretnők e. tűz fényével megvilágítani kultúrviszonyaink sötétségét, hogy tisztábban látó szemünk útján elmaradt volunk tudatára ébredjünk; szeretnők e tűz melegét átsugároztatni minden magyar szívbe, hogy kiolvasztván abból a közöny salakját, hathatós közremunkálásra buzdítsa úgy a hivatottakat, mint a választottakat. A pünkösdi lélek nemcsak megszenteli, hanem meg is áldja erre irányuló igaz törekvésünket ! Szabolcsvármegye közállapota az 1912 éviién ii. Az alispáni jelentés minden részletre kiterjedő alapossággal tárgyalja a vármegye 1912. évi mezőgazdasági viszonyait s panaszolja, hogy az 1912. év, mint kritikus év, örökre emlékezetes marad a magyar gazdák, igy Szabolcsvármegye gazdáinak emlékében is. Az év elején jól kitelelt és megerősödött vetés a legjobb reményekre biztatott, azonban az április hó elején beállott hideg esők és viharos szelek, a május hó 2. és 3-ára virradó éjjelekre beköszöntött éjjeli fagyok, majd a julius hó első felében az egész országra kiterjedőleg kevés megszakítással két hónapon át tartóan beállott esőzés, mely a serényen fo lyó aratási munkálatok befejezését és cséplési munkálatok megkezdését hátráltatta, az évnek gyönyörűen indult termésKilatasait úgyszólván teljesen megsemmisítette. Annyi nedves, csirás szemet régen csépeltek ki gazdáink és ennek következtében a magvak hektóliter súlya alacsony volt. Búzából termett 851205 mm., rozsból 140269 k. holdon 897894 mm., árpából 22486 k. holdon 156277 mm., zabból 22735 k. holdor. 127761 mm., tengeriből 79326 k. holdon 632228 mm., burgonyából 58470 k. holdon 298015 mm. Legnagyobb volt az átlag busából k. holdanként 860 kgr. a nagykállói, legkisebb k. holdanként 690 kgr. a nyírbogdányi járásban. Rozsbol legnagyobb volt az átlag k. holdanként 800 kgr. Nyíregyháza város határában, legkisebb k. holdanként 530 kgr. a nyírbátori járásban, árpából legnagyobb volt az atlag k. holdanként 820 kgr. a nagykállói járásban, a legkisebb k. holdanként 520 kgr. a nyírbátori járásban ; zabból legnagyobb volt az átlag k. holdanként 720 kgr. Nyíregyháza város határában, legkisebb volt holdanként 380 kgr. a tiszai járásban. Tengeriből legnagyobb volt k. holdankint 1000 kgr. Nyíregyháza város határában, legkisebb volt k. holdanként 510 kgr. a nyírbátori járásban: burgonyából legnagyobb volt k. holdanként 6000 kgr. a kisvárdai járásban, legkisebb volt 4000 kgr. a ligetaljai és nyírbátori járásban. „ A kerti vetemények a bab és hüvelyes, mennyiségileg nagyobb részben jól kikerültek, a minőséget azonban a hosszas esőzések megrontották, kivált a babnál, amelynél sok be nem érett. A káposzta általában jól sikerült. A fejek elég nagyok voltak, de könnyük és sok volt köztük a repedezett. Az ára kezdetben waggononként 240—260 korona között volt, később azonban részben a kocsi hiány, részben az országos nagy termés folytán 50 koronára is leszállott. A dohány mennyiségre nézve jó termést adott, minősége azonban kifogásolható. A cutcorés takarmányrépa jól sikerült, azonban a cukorrépa kiszedését a tartós esőzés, továbbá a korán beköszöntött fagy, az összetorlódott gazdasági munkálatok és a felcsigázott munkabérek a gazdának igen megnehezítették. A gyümölcs termés mennyiségre is, de főleg minőségre gyenge volt. Szilva és körtéből volt nagyobb termés, de férges. Alma vajmi kevés termett, az is gyorsan rothadt, nem volt eltartható. A szőlők termést alig hoztak. A must mennyiség igen kevés, k. holdanként 4—10 hl. volt, cukortartalma pedig még jól kezelt szőlőkben is 12—15 fok közöít volt. Ara kezdetben elég jó volt, de később a rossz minőség folytan nagyon leszállott. Csemege szőlő nem volt szállítható minőségű. A munkásviszonyok mondhatni egész az őszi betakarításig általában tűrhetők voltak, csak a rossz időjárás folytán előállott munkatorlódás folytán volt munkás hiány érezhető, ahol pedig volt munkás, ott a munkások igazán horribilis követelésekkel léptek tel a munkaadókkal szemben. Lesújtó kritikában részesíti azonban a jelentés a nyíregyházi gazdáknak a szarvasmarha tenyésztés terén való elmaradottságát. A vármegye szarvasmarha tenyésztése — mondja a jelentés — minőségileg határozottan javulást mutat — Nyíregyháza város határát kivéve. Számbelileg nem gyarapodik ugy, mint azt állattenyésztésünk országos érdeke kívánná, mert még ma is 42 község van olyan, ahol sem a község, sem a birtokosság nem bir legelővel, ilyenek vételére még az 1908. évi XLIII. t. c.-ben biztosított állami hozzájárulással sem kínálkozott alkalommal. Ezekben a gazdák állatállománya a sovány homok talajú ugar és tarló legelőre van utalva. Sajnos, hogy ezek ép azon községek, melyeknek határában a szántóföldek nagyobb része homok, mely mesterséges takarmány termelésre nem alkalmas. Igy a gazdák megfelelő legelő hiányában kénytelenek, csábítva még az utóbbi időkben uralgó magas növendék állatárakkal, mészárosnak adják el borjúikat és azok felneveléssel ma, kevés község gazdái foglalkoznak. Ezen körülmény indjtotta a felügyelőséget, hogy javaslatot tegyen vármegyénk gazdasági egyesületének a már törvényileg biztosított