Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-08 / 37. szám

37-ik szám. 1913. május 8. 5 Petrovics Gyula köszönő levele. Petrovics Gyulának egri kanonokká történt kinevezése alkalmával Nyíregyháza város kép viselőtestülete üdvözlő iraiot intézett az uj kanonokhoz. — Az üdvözlő iratra Petrovics Gyula a következő szép levélben válaszolt: Nagyságos Királyi Tanácsos, Polgármester Ur! Szivem legbelsőbb örömérzetét váltotta ki azon üdvözlő irat, amelyet Nagyságos Polgármester Ur Nyíregyháza város mélyentisztelt Képviselőtestülete megbízásából az egri székesegyházi Főkáptalan tagjává s Eger város plébánosává történt legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmálmából, mult hó 29 ről keltezetlen a város közönsége nevében hozzám intézni méltóztatott. Hisz a leszűröm is annak a loyalitásdiktálta különben nagyrabecsült szavait, akkor felcsillámlani vélem abban beismerését annak, mit az én szempontomból legfontosabbnak tartok, hogy stkerült beváltanom azon programmszerü igeretemet, melyet akkor tettem, midőn 10 évvel ezelőit Kegyelmes Főpásztorom bizalma által az itteni rom. kath. plébánia élére állítva, egyben szerencsém volt e nemes város polgárai sorába léphetni. Programmul vallottam akkor: az itteni példaszerű, évtizedek által szentesitett, felekezeti békességet nemcsak sértetlenül fentartani, Iwnem tőlem telhetőleg szilárdítani s a felebaráti szeretet barátságos melegével lezománcozni ; a városi hatóságot s az arra hivatott testületeket a város kulturális és anyagi előhaladását célzó törekvéseikben minden mellékérdek nélkül, önzetlenül támogatni s ekként ezen, általam annyira kedvelt város polgárságának fejlődését, jólétét előmozdítani. Ha feltevésemben nem csalódom s Nagyságos Polgármester Ur és a mélyen tisztelt Képviselőtestület is ugy találta, hogy a prograinmomhoz hü maradtam s szeretett városunknak az utóbbi években nagy lendületet vett fejlődéséhez, előrehaladásához az itteni lelkipásztori és polgári munkálkodásom is hozzájárult egy porszemmel, — ennek elismerése lesz az én legszebb jutalmam, melyet kedves emlékként viszek magammal uj otthonomba. Ezen előtttem igen nagy értékű emlékért fogadja a nemes várus leghalásabb köszönetemet azon férfias Ígérettel, hogy Nyíregyházát feledni sohanem fogom, sőt naponként fogom kérni a jó Istent : áldja meg a várost, áldja meg annak nagyérdemű polgármesterét, tisztikarát, képviselőtestületét; áldja meg vallás felekezeti küiömbség nélkül annak minden jóakaratú polgárát. Nagyságos Polgármester Ur pedig íogadja különösen is kitűnő tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nyíregyháza, 1913. május hó 2-án. Hazafiúi üdvözlettel: Petrovics Gyula, apát, esperes, plébános k. k. egri kanonok. & Nemzeti Szalon kiállítása. Közöltük, hogy a Nemzeti Szalon igazgatósága e hónap folyamán Nyíregyházán kiállítást rendez. Mint most ériesülünk, a kiállítás ezúttal elmarad, illetve ez év szeptember havának végére halasztatik. A Szalon igazgatóság ez ügyben a következő levelet intézte Geduly Henrik ág. ev. püspök úrhoz, mint a BessenyeiKör elnökéhez : Méltóságos Püspök Ur ! A Nemzeti Szalonnak Nyíregyházán tervezett kiállítását, melyet május hóban óhajtottunk volna megnyitni tekintettel a nyomasztó gazdasági és politikai viszonyokra kénytelenek voltunk a f. év őszére halasztani, amidőn a debreceni és kisújszállási kiállításokkal kapcsolatosan módunkban lesz egy igazán elsőrangú műanyagból álló kiállítással honorálni Nyíregyháza városának már annyiszor tapasztalt jó indulatát. Ezen kiállítás f. évi szeptember hó 28-ikán nyilik meg és október 5-ikéig marad nyitva. Tekintettel arra, hogy ha a Bessenyei emléktábla leleplezése összeesve ezen kiállítás megnyitásával, az fokozná énnek érdekes voltát, viszont azonban a kiálitás megnyitása is szép ünnepélyes keret gyanánt szolgálna az emléktábla leleplezésének, azzal a keréssel járulunk Méltóságos Püspök Úrhoz, mint a Bessenyei-Kör elnökéhez, méltóztassék oda hatni, hogy az emléktábla ünnepélyes leleplezése szín ten szeptember 28-ikára tűzessék ki. — Midőn Méltóságos Püspök Urnák még hálás köszönetünket fejezzük ki kiállításunk védnökségének kegyes elfogadásáért egyúttal tisztelettel kérjük, hogy ügyünk iránti szives jó akaratát az őszre is fenntartani keeyeskedjék. — Fogadja Méltóságos Püspök Ur kiváló tiszteletűnk őszinte nyilvánítását. Budapest 1913. május hó 5. Déry Béla, Bende János, igazgató. titkár. Mint értesülünk, a kiállítás elhalasztásának a Bessenyei-Kör elnöksége részéről akadálya nincs. Porubszky Pál jubileuma a Bessenyei Onkepzfi-körben. Mindenki jól tudja, aki csak tagja volt valamely ifjúsági önképző-körnek, hogy mily jelentőséggel bir az az ifjúság tehetségeinek kifejtésében. Ez az a hely, ahol a tanai ép ugy mint a tanítvány megszabadul a rideg paragrafusok kötelékeiből és lelkének legszebbik részét mivelheti ki. Nagy és jelentős feladat nehezedik a tanárelnök vállára, hogy egy fiatal tapasztalatlan csapatnak mutassa meg a helyes utat, vezesse, lelkesítse őket. Ezt a szép és nagy feladatot immár 25 éve teljesiti Porubszky Pál főgimnáziumunk érdemes iró-tanárja, mint a Bessenyei Önképző-kör elnöke Immár tekintélyes neves irók kerültek ki ezen körből az életbe, ahol magukkal vitték azt a tősgyökeres nagy nemzeti szellemet, melynek mindig lelkes hirdetője volt szeretve tisztelt tanárunk. — A mostani önképzőkör ifjúsága átérezve ez önzetlenül teljesített munka nagy jelentőségét diszülésben akart számot adni ragaszkodásáról és hálájáról. Csendes, szerény családi ünnepélynek készült mégis a régi tanítványok, a tanári kar és az ismerősök megjelenése lelkes, szép ünnepséggé emelte. Bányász András VIII. o. tanuló, a kör ezidei alelnöke tartalmas beszédben üdvözölte az ünnepeltet és átnyújtotta neki a kör emléktárgyát : egy ezüst babérkoszorút. Azután az ifjúsági zenekar játszott két régi jó magyar nótát. Majd Mikecz Dezső VII. o. tanuló lépett a pódiumra és lelkesen elszavalta dr. Lukács Tihamérnak ez alkalomra irt, alant közölt üdvözlő versét. Valent András VIII. o. tanuló a kör ezidei főtitkára felolvasta a kör történetét. Különösen érdekes adatokkal szolgált a kör kezdő munkásságára nézve. — Leffler Béla dr , a kör egykori alelnöke a diák Bessenyeiről irt rövid elbeszélését mutatta be, azt a jelenetet, midőn az itju Bessenyei Györgyben talán először csillant meg a vágy a berceli fehér kúria ambitusáról idegen országba menni. — László Albert VIII. o. tanuló mély átgodolással adta elő Farkas Imre „Vén cigány" cimü erősen drámai költeményét. — Zsák Emil VIII. o. tanuló Bessenyei irodalmi munkásságáról 'olvasott fel. Főgimnáziumunk egyik legjelesebb tnnulója igen ügyesen foglalta egybe az idősebbeknek is nehéz tárgyat. Azután ismét az ifjúsági zenekar gyújtott rá néhány tüzes magyar dalra. — Leffler Sámuel igazgatónak, ki az egész diszülést vezette, buzdító szavai fejezték be a szépen sikerült ünnepélyt. Porubszky Pál önképzőköri elnökségének negyedszázados jubileumára. A szeretet szülte ez ünnepünket! A hála az, mely im' köréd vezet, Hogy érdemidnek dús koszorújába Fonjunk mi is egy babérlevelet! ...Hogy kis körünknek vezetője lettél, Negyedszáz munkás, hosszú éve már ! Beh sok minden megváltozott azóta! Csak ketten nem : Te és az ideál ! Az ideál, melynek szolgálatára Felajánlottad ifjú lelkedet, S melyet Te most is, folyton, változatlan — Mint akkor — ép' oly lelkesen követsz ! Dicső, magasztos, nagy, szent az az eszmény, Melynek Te buzgó katonája vagy ! Méltó érette küzdeni, csatázni Nehéz, kemény, küzdelmes harcokat! Az ifjúság fogékony, zsenge lelkét Reá vezetni arra, ami szép, Ami nemes, fenséges és magasztos S kiirtani onnan ami gaz, szemét! Az ifjúságot ránevelni arra, Hogy lelke finom legyen, és magyar! Tudjon repülni... ám el ne feledje : E hon, e föld, mely „ápol, s eltakard S mily szeretettel végzed Te e munkát! Mily boldog vagy, mily gyönyör az Neked, Ha látod, nem hiába fáradoztál: Siker kiséri törekvésedet! Miként a kertész lelkét boldogsággal Tölti el minden nyiló kis virág, Oly boldog ragy Te, ha a te kertedben Sudárba szökken itt-ott egy-egy ág! Oh hányan vannak, kik tőled tanulták Mi a magasztos, a nemes, a szép, Kiknek lelkébe Te plántáltad egykor A költészetnek a szeretetét! Oh hányan vannak, akiknek lelkében A kicsiny plánta immár nagyra nőtt, És szeretettel, boldogan, hálásan Emlegetik a gondos magvetőt! Ezeknek lelke most mind ide szálldos. Lélekben most mind itt vannak velünk, Kik szívünkben őszinte hódolattal Tiszteletedre ünnepet ülünk! Uj tanitványid igy a régiekkel A szeretetben egybe forradunk, S együtt kívánjuk : Élj, munkálj sokáig Kedves, derék, lelkes professzorunk! ! Dr. Lnkács Tihamér. ÚJDONSÁGOK. Te"839. S.tííih Mr Mai számunk 10 oldal. ripZLrtp. „Angyal kellett az IstenI „ék! Angyal kellett!" . . . Egy picinyke gyermek hunyta le örök álomra mosolygó szemeit, s távozásával egy nagy város intelligenciájának szivét szomorította meg. Egy gyermek halt meg csupán, s nagyok, fiatalok és öregek, meg lett férfiak és bánatos asszonyok könnyeznek utána. Hiszen oly kedves apróság volt! Még beszélni sem tudott, de gőgícselese, édes gyügyögése kedvesebb és szívhez szólóbb volt a legszebb, a legrészegitőbb zenénél — az édes anyjának, aki őt a szívén hordozta, s az édes atyjának, aki mindennél jobban szerette . . . Virányi Dezső kir. járásbiró Péterke nevü nyolc hónapos kis babája két heti kinos szenvedés után kiszenvedett. Hiába volt az orvosok tudománya, hiába sírt és könyörgött, őrjöngött és imádkozott érette az édes anya és az édes apa: a segítség, a kérés és könyörgés hiába jött! Egy bestiális léleknek brutális boszszuterve egy apró, ártatlan, mosolygós arcú kis gyermek életébe került! Péterke elment. Kicsiny koporsója odakerült a többiek mellé, ahova már annyi sok kis angyalt temettek. De abba a kis, fehér koporsóba nemcsak egy aranyos gyermeknek élettelen testét zárták bele, hanem eltemették vele az ő édes szüleinek mérhetetlen boldogságát, s lelki nyugalmát is. — Személyi hir. Geduly Henrik püspök Pozsonyba utazott, hol a dunáninneni evang. egyházkerület újonnan választott felügyelője, Beniczky Árpád ünnepélyes beiktatásán vesz fészt. — Pártsyülés. A szabolcsvármegyei függetlenségi és 48-as párt május hó 10-én Nyíregyházán, a Korona szálló nagytermében a vármegyei közgyűlés fontosabb tárgyainak meg-