Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-05-08 / 37. szám
8 36-ik szám. JSÍITÍRVIDÉK. 1913. május 4. nézete szerint a patronázsról sohasem lehet elégszer s elég sokat beszélni, az eszme érdekében foglalkozni kiván a patronázszsal általában, a patronázs tevékenység irányelveiről s azokról, tevékenységi ágazatokról, mely ágazatokban a patronázs egyesületeknek s azok tagjainak működnie kell. A kiindulásnál kell kezdenie, vagyis feltennie a kérdést: Mi is tulajdonképen a patronázs ? A válasz vagy igen hosszú, vagy csak néhány szó lehet. Általánosságban a patronázs : az erkölcsi züllésnek kitett vagy erkölcsileg züllött egyének védelme; vagy rővivebben, frappánsabban : a szeretet munkája. Nem más tehát, mint egy, a szívből kiinduló tevékenység, amely egy nagy szociálpolitikai probléma megoldásán fáradozik, s nem egyszerűen egy jótékonyság gyakorlásában végzi be és meriti ki feladatát. A patronázs tevékenység tehát egyenes kötelesség és pedig erkölcsi, jogi és társadalmi kötelesség. Erkölcsi kötelesség azért, mert erkölcsi szabály, hogy a gyengét segíteni, az elesettet fölemelni, az ingadozót támogatni kell. Jogi kötelesség azért, mert a bűncselekményt nem lehet csupán in abstracto, elvontan tekinteni, mert nagyon sok mellékkörülmény befolyásolja a bűncselekmény létrejöttét, olyan mellékkörülmény, melyben bizonyos mérvben nekünk a társadalomnak — habár csak közvetve is — részünk van. Végül társadalmi kötelesség azért, mert az ember nem egy elszigetelt individuum, hanem a társadalomnak egy, azzal millió és millió szállal összekötött tagja, akinek e minőségében minden rendelkezésére álló eszközzel kell küzdenie a bűnözés lehetőségével szemben. A második kérdés: Ki végezze ezt a munkát : az állam, vagy a társadalom ? Nem lehet kétséges, hogy a munka a társadalomra hárul, az államnak csak irányító, ellenőrző szerepe lehet, s hogy ekként a patronázs tevékenységben az államnak és a társadalomnak egy uton kell haladnia. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy : kiket vonjunk bele ebbe a tevékenységi körbe ? s hogy : mikép végezzük a patronázs tevékenységet. A válasz nem lehet más, mint, hogy mindenkit aki erkölcsi züllésnek van kitéve, tehát a lehető legteljesebb individualizálással, egyéniesitéssel a züllésnek indult, vagy züllésnek kitett gyermekeket, a letartóztatottakat, azokat, akik a letartóztatási intézetekből kiszabaduljak, vagy kiszabadulás előtt állaDak, s a letartóztatáskan levőknek családtagjait. A fogház misszióról szólva ismertette azokat a kötelességeket, melyek a társadalomra háramlanak. A fogház misszió célja: a letartóztatási intézetben levő egyént fölkeresni, vele elbeszélgetni, őt az uj társadalmi életre előkésziteni- Megvilágítani előtte a jövőt, a reá váró kötelességeket, s a javulásnak útját, de egyszersmind lehetővé is tenni számára a megjavulást. Ennek pedig egyik lényeges feltétele: a család támogatása, azé a családé, amely a bűnös letartóztatása által igen sok esetben éppen a kenyérkeresettől fosztatott meg, s amely család — kellő támogatás hiányában — maga is a züllés veszélyének van kitéve. De támogatni kell a családot azért is, mert a visszaesés elleni küzdelemben a legjobb óvszernek a családi otthon melege bizonyult. A bűnös hosszú idő után azzal a hittel eltetten lépi át a fogház (börtön, fegyház) kapuját, hogy meleg családi otthon várja őt, — s ehelyett egy elzülött családot talál. Nincs tehát, ami az ujabb bűnök elkövetésétől visszatartsa őt! A patronázs feladata tehát: meg kell erősíteni a családot, hogy igazi otthont nyújtson a hazatért bűnösnek. A fogház missziónak utolsó feladata az, hogy munka alkalmat és segélyt nyújtson a hazatért bűnösnek. A segély azonban csak természetbeni segély lehet: élelmiszer, tüzelőanyag, vasnti jegy, ruházat, szerszámok stb. A legfőbb, hogy a szabadult bűnös foglalkoztatva legyen. Igaz ugyan, hogy a büntetlen előéletüeknek sincs manapság busás keresetük, s hogy a társadalom túlnyomó része idegenkedik, sőt határozottan félelemmel viseltetik a büntetett előéletű egyénekkel szemben, azonban abból, hogy valaki néhány évet ült, még nem következik, hogy visszaessen s nem lehetetlen, hogy az illető kevésbé bűnös, vagy csekélyebb beszámítás alá eső bűncselekményt követett el, mint esetleg egy, azok közül, aki szabadon jár s büntetve nem volt .. . Gyönyörű előadását a züllésnek indult gyermekek védelmének ismertetésé vél fejezte be. A legnagyobb gondot a gyermekekre kell fordítanunk — mondotta — hiszen ő nem ismer rossz gyermeket, csak beteg gyermeket és rossz szülőt. A gyermekeket nem sötét büntetésben, hanem a szeretet melegében kell részesíteni s ezen szeretettől áthatottan kell az ő lényeit, csinytevéseit, szokásait és hajlsmait vizsgálat tárgyává tenni, boncolgatni és megvilágítani, mert ne feledjük el, hogy a gyermek rosszaságának alapoka, eredő forrása túlnyomó részben nem ő benne, hanem mibennünk, a mi rossz szokásainkban, hajlamainkban, életmódunkban, magaviseletünkben, tehát a környezetben van! . . . A pártfogó egyesület aposztrofálásával bevégzett szavait a hallgatóságnak igen hosszú, meleg és lelkes tüntető tapsa zárta be, igazolván, hogy ez a szónoki készséggel megtartott s meleg érzéseket sugárzó előadas megtalálta az útját, azt az utat, amelyhez intézve volt: a hallgatóság szivét. Dr. Angyal Pál előadása után Dr. Bodnár István ügyvezető alelnök terjesztette elő s ajánlotta elfogadásra az alábbi határozati javaslatot: Keresse meg az egyesület a Pártfogó Egyesületek Országos Szövetségét, hogy az e^ész országban a kir. törvényszékek székhelyein pártfogó egyesületek alakítása iránt az igazságügyi kormányhoz felterjesztést intézzen tekintettel arra, hogy a patronázs jelentősége az országos szervezést szükségessé te^zi és hogy sok esetben a pártfogo egyesületek védelme alá tartozó fiatalkorúak olyan vármegyébe távoznak, ahol pártfogó egyesület nincs s a fiatalkorú a patronázs védelmet nélkülözni kénytelen. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartja egyesületünk oly irányú felterjesztés megtételét is, hogy a pártfogó egyesületek akár hatósági szervezés, akár hatóságokkal való szervesebb kapcsolatba hozatal által, fokozodtabb patronázs tevékenység kifejtésére képesittesenek. Intézzen kérelmet az egyesület Szabolcsvármegye törvényhatóságához és Nyíregyháza városához alapítványok tétele iránt s keresse meg az egyesület tagjai sorába leendő belépés miatt azokat a községeket, amelyek még az egyesület tagjai közé be nem léptek. Bizza meg a közgyűlés az elnökséget, hogy az egyesület helyi bizottságait a kir. járásbíróságok és közigazgatási járások székhelyein, valamint a vármegye nagyobb községeiben mielőbb alakítsa meg s a községenkénti tanítói patronázs körzetek megalakítását készítse elő. Mivel az egyesület pártfogoltjainak elhelyezése és munkáltatása céljából sürgős szüksége van a patronázsnak egy megfelelő, kisebb eredetű munkáltató otthon létesítésére, megbízta a közgyűlés a választmányt, hogy a nyíregyházi fogház ez évben lejáró munka-üérletének ideiglenes próbaidőre való megszerzése és az avval kapcsolatos jövedelem és munkáltatás igénybevételével szervezendő otthon létesítése iránt illetékes helyen tárgyalást kezdjen és a szükséges intézkedéseket ezirányban tegye meg. Tekintettel arra, hogy az egyesület pártfogásában álló fiatalkorúak sok esetben ideiglenes elhelyezést igényelnek, bizza meg a közgyűlés az elnöséget, hogy egy ideiglenes elhelyezésre szolgáló intézmény létesítése iránt a a választmánynak mielőbb javaslalot tegyen. Keresse meg a közgyűlés Szabolcsmegye törvényhatóságát a közoktatásügyi kormányhatósághoz oly irányú felirat intézése végett, amely ugy az általános, mint a gazdasági ismétlő iskolák helyesebb, az életviszonyokhoz alkalmazkodóbb s mindenek felett ezen iskolák eredményesebb működését előidézni alkalmas uj szervezet mielőbbi létesítését és végrehajtásét kéri és sürgeti. Az ismétlő iskolák gyökeres szervezésének különös gond volna fordítandó a szolgálatot vállalt tankötelesek védelmére, különösen abban az irányban, hogy a munkaadó tanköteles munkásának az ismétlő Iskolákba való rendszeres járását nem csak tűrni, de elősegíteni legyen köteles, hogy továbbá a megengedett korban létesült szolgálati viszony, szemben az ismétlő iskolai tankötelessel, iskolai kötelezettség miatt még előzetes felmondás mellett sem szüntethető meg. Kérje fel továbbá a közgyűlés Szabolcsvármegye törvényhatóságát, hogy hasonló szellemű felirat intézése végett az összes társ törvényhatóságokhoz átiratot intézzen. A közgyűlés az összes javaslatokat egyhangúlag fogadta el és a vezetőség már hozzá is kezdett a határozatok végrehajtásához. A határozati javaslat ellogadása után a a közgyűlés az előadó vendég és a vezetőség éltetése mellett véget ért. A közgyűlést a Sóstón társasebéd követte, melyen mintegy 80 an vettek részt. A felköszöntők sorát Kovács István elnök nyitotta meg, ki dr. Angyal Pálra emelte poharát, mig dr. Angyal Pal a nőket köszöntötte fel. Beszéltek még Petrovits Gyula apát-kanonok, dr. Jósa András, dr. Bodnár István stb.. Az ebédet Wetzel Káiolg a Sóstó-fürdő uj vendéglőse szolgáltatta s bemutatkozásával általános elismerést keltett. A tisztviselőtelep sorsa. Egy helyi lap közlése nyomán az a hír terjedt el a napokban Nyíregyházán, hogy a már évek óla emlegetett tisztviselő-telep sorsa immár eldöntöttnek tekinthető abban a tekintetben, hogy az nem Nyíregyházán, hanem Kemecsén fog létesíttetni; még pedig azért, mert Nyíregyháza város mereven elzárkózott a telep számára szükséges terület átengedése elől, mig ellenben Kemecse község a területet ingyen ajánlotta fel. Érdeklődtünk a dolog iránt a városházán s ott egyik főbb városi tisztviselőtől, aki épen a város vagyoni ügyeinek a referense, a következő értesülést szere ztük : — Nincsen tudomásom arról, hogy Nyíregyháza város elzárkózott volna a tervezett tisztviselő-telep számára szükséges terület átengedésének eszméje elől. Ezt annál kevesbbé tehette, mert tudomásom szerint eddigele nem állott módjában ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ilyen irányú kérvény nem érkezett be eddig. — Én azt hiszem, a tisztviselő-telep létesítésének kérdése a szerfölött megnehezedett pénzviszonyok miatt pihen ez idő szerint. — Nézetem szerint a tisztviselő-telep kérdésének akként való megoldása, íiogy az nem Nyíregyházán, hanem valamely szomszédos községben létesíttessék, sem a város, sem az érdekelt tisztviselők érdekében nem volna szerencsés. — A város érdekében azért néni, mert ekként nagyobb számú intelligens család költöznék ki a városból, kiknek eltávozását a helyi kereskedelem és ipar is megérezné, nem csak a háztulajdonosok és a város pénztára. — De nem tartanám az érdekelt tisztviselők érdekében állónak sem és pedig több rendbeli okoknál fogva. — Tudom, hogy a Budapest környékére kiköltözött tisztviselőkre is mennyi kellemetlenséggel jár az, hogy nem laknak bent a városban. Pedig azoknak sokkal több vonat áll rendelkezésükre a napnak bármely szakában, késő éjjelig, mint Nyíregyháza környékén bárhol állana. Ha azok lekésnek az egyik vonatról, mehetnek a másikkal, vagy a harmadikkal. Válogathatnak a vonatokkan. Még is folytonos izgatottságnak a rabjai. Ha korán mennek ki az állomásra, unalmas a várakozás ; mig ha közel van a vonat indulásának az ideje, sietnek, hogy el ne késsenek. Ugyan ezt tapasztalhatni Nyíregyházán nyáron az Ószőlőben meg a Sóstó melletti szőlőtelepen nyaralóknál; pedig ezeknek is aránylag eleg sok vonat áll rendelkezésükre. És ha lekés nek, gyalog is bejöhetnek, vagy hazamehetnek. Mar tudniillik az ószőlősiek. flQIQM ° lcS (^ I innnn Cí Ü^milfl! c iP° üzletében, Zrinyi Ilona-utca 3. Jd/ull c iP őtaka r' UüÍIijF u uumUül ^^ 110 1 legtartósabb és legelegánsoiiíi 1 1J akkor azt csakis IJ b ^MSBSUUÍ f^ njjj ^ gyermekcipők vannak raktáron.
