Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-02 / 10. szám
8 10-ik szám. JMfesnDÉK 1913. február 2. Gazdasági egyesületi közlemény. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület a nyíregyházi „Bessenyei Kór* szabad lyceumának szíves támogatásával : Nyíregyházán február hó 8-án délután V23 órakor a főgimnázium nagytermében és Kísvárdán február hó 9-én délután 7a3 órakor az állami fiúiskola rajztermében szakelőadást rendez. ' Tárgy mindkét esetben: „A szőlőmoly és szőlőilonca kártételei és az ellenök való védekezés" vetített képekkel. Előadó : Jablonovszky József kir. tanácsos, az állami rovartani állomás igazgatója. Tekintettel ezen veszedelmes ellenségek által az utóbbi időkben szőlőinkben okozott tetemes károkra, minden egyes szőlős gazdának érdeke, hogy ugy a maga, mint szőlő kezelője ezen előadásokon a kártevők felismerését és az ellenök való védekezést megtanulja. Nyíregyháza, 1913. január 30. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület nevében Szikszay Sándor, Gróf Vay Tibor, e. titkár. e. elnök. f 37—3—1 Simonyi óbester. (1777—1832.) Irta: Görömbei Péter. Körülbelül egy év előtt vette szárnyára a hír azt az értesítést, hogy a híres Simonyi óbester tetemeit, aki Aradmegyében, a vadászi uradalomban van eltemetve, a megbolygatás veszedelme fenyegeti. Nevezetesen a hires vadászi Simonyi féle uradalmat, ahol a kiváló hős férfiú pihen, parcellázták. Ennélfogva a hős tetemeit Budapestre szállítják és a Kerepesi-temetőben fogják örök nyugalomra helyezni, hol a város disz sírhelyet ád a meseszerű hős tetemeinek. Leszármazottai pedig megfelelő emléket állítanak hamvai fölé. Igy olvastuk a lapokban. Az áthelyezés azóta meg is történt. Igy a hős tetemei Budapesten nyugoszszák az örök álmot a Kerepesi uti temetőben. Azt hiszem, hogy kevesen vannak e szerény sorok olvasói között, akik tudnák, hogy e hős férfiú, hogy a hires Simonyi óbester Szabolcsvármegye és Nagykálló szülötte . . . Elevenítsük fel azért a vitéz férfiú, a mesés hirü Simonyi óbester, később vitézvári báró Simonyi József életét és az életéhez és nevéhez fűződő meséket és történeket. Elevenítsük fel épen ezekben a háborús időkben, midőn mindnyájan rettegünk a háború borzalmaitól, ami azonban a hires Simonyi óbesternek épen életfeltétele, eleme volt. Adataink vannak reá, hogy csakugyan Nagykállóban született 1777. évi február hó 18-án. Apja Simonyi Pál mészárosmester vagy azon időbeli kifejezés szerint székgazda, tehát vagyonos ember volt. Születési helye a mai u. n. „Vereskör" c. ház mint családi ház vala. Eí a ház későbben testvére Simonyi Zsuzsánnáé, illetve ennek férje Némethy ügyvéd és birtokosé lett, kiről azt az utóbbi időkig Némethy-háznak is hívták. Még ma is meg van e ház egyik szobájában egy márványlap, melyen a báró Simonyi József óbester neve megolvasható. Élettörténetéből az is kétségtelenül érdekes, hogy már a keresztelőjében nagy urat néztek ki a szeméből, azzal a vagylagos kifejezéssel, hogy vagy nagy ur lesz, vagy tömlöcben hal meg. És mind a két jóslat beteljesedett. Nagy ur is volt; mert, hiszen óbester, ezredes volt; bárói cimet is kapott; de bizonyos katonai kegyetlenkedései miatt a bárói rangjától s minden címeitől megfosztatott és az aradi vár tömlöcében halt meg. Tehát csakugyan nagy ur volt és tömlöcben halt meg! .. . Amennyiben életéről egész könyveket, egész köteteket irtak, bajos volna életének minden körülményeit egy szerényke újságcikkbe szorítani; ennélfogva csak néhány jellemző, főbb adatot emelek ki. Nevezetesen gyermekkorából azt, hogy már elemi iskolás korában felkutatott minden megközelíthető verébfészket, szarkafészket, fák tetején, háztetőkön s a nagykállói külön álló hires kálvinista toronyban, honnan a második emeletről ezen közben egyszer le is esett, de talpra állt. Hét éves korában kendermadzagból készült kantárral sorra lovagolta a kállói ménesbeli legvadabb lovakat is. Tanulását kezdte Nagykállóban, folytatta Máriapócson, majd Debrecenben a piaristáknál. Debrecenben a Péterfián lakott s a piaristáknál a Szentannán tanult és jövet-menet szüntelenül hadakozott a kollégiumbeli kálvinista diákokkal. Majd Pestre vitték a jómódú szülők ; mivel különösen édes anyja papot szeretett volna belőle nevelni; ami .bizony nem sikerült; annyira nem, hogy Budán már tizennégy éves korában beállt katonának. Igaz, hogy a vitéz őrmester ur megtréfálta kissé, mikor a diák-gyerek Simonyi Jóska ilyen szavakkal kéreszkedett a katona sorba: „Vitéz őrmester ur! megkövetem szépen ! Nem volna még egy hely a regementjében ?" „Az őrmester erre hosszút köp előre s hátranéz félvállról a közeledőre, nézi, hogy mit akar itt ez a gyermek-alak? S foghegyről odavág : „Tán én szoptassalak ! ?" De a Jóska csak felcsapott és katonáévá lett. A szülei ugyan kiváltották, de megint felcsapott és csakugyan katonának maradt. Jókai Mór hírneves regényírónk is „A legvitézebb huszár 1 1 cimen egész kötetet irt — „Vitézvári Báró Simonyi József herceg hassziai homburg magyar Lovas Regementbeli Ezredes kapitányról". De irtak róla regéket, meséket, tőrténeteket mások is. Hősteteivel csakugyan legendaszerü alakká nőtte ki magát mint Herkules, Sámson, Kinizsi, Toldi igy Simonyi is. Simonyi, mint katona, az első tüzet Pancsovánál a törökök elleni háborúban állotta ki, hol mindjárt sebet is kapott, mibe majd hogy bele nem halt. Következtek aztán a Napóleon elleni háborúk, melyek akkor egész Európát lángba borították s amelyekben Simonyi is részt vett. Franciaországi háborúskodásai közben Fontainebleauban (Fontenebló) a császári kastélyban is megfordult vitéz huszárjaival s megtette azt a tempót, hogy egyszer csak fellépett a császári trón lépcsőjére, csákóját a fejére tette, beleült szépen a császári trónba, elővette kurtaszáru tajtékpipáját, rágyújtott s mikor egy pipa dohányt kiszítt, pipájának hamuját a császári trón oszlopán kiverte és ugy szállt le. A waterlói csata elvesztése után Napoleon egyelőre letűnt a történelem színpadáról. Franciaország városaiban — mint Jókai irta — idegen urak parancsoltak. Simonyi is Marcigni (Marszinyi) városába rendeltetett kormányzónak. S megtörtént, hogy a nagykállói köznemes fia, három vármegyének volt az ura Franciaországban ! A háborúskodás közben Francia-,Olasz- és Lengyelországban egyik hőstettet a másik után követte el. Mindenütt diadalt szerzett a vitéz magyar huszár névnek. Az ellenség már nevének hallására is retteget. De azért az uri társaságokban szerették. Egyszer Stuttgartban az udvari bálon az a szerencse és kitüntetés érte, hogy a vesfáliai királynéval is táncolt. Vitézségéért 1802-bnn kapta a Mária-Terézia rendet; ennek alapján 1804-ben a „vitezvári" előnévvel a bárói rangot. Ennek folytán 1807-ben, mint már főrendiházi tag, megjelent az országgyűlésen és a főrendiházban. Napoleon 1808—9 ben ismét hadat izenvén Európának s igy Ausztriának és Magyarországnak is, következett Magyarországon 1809-ben, az_ „Insurrectio*, melybea báró Simonyi József is résztvett. Ezen időben is, épen mint most béke és háború egymást váltogatták. A lipcsei három napig tartó ütközetben ; midőn az öreg ágyúgolyók és gránátok egymást érték körülötte, felkereste báró Simonyit egy főtiszt, hogy őt futárul küldik Magyarországba, hát nem izen-e haza valamit ? Da bizony izenek — mondá az ezredes s azzal leszállt a lováról, kiszakít tárcájából egy lapot, s ezt irta reá Kállai Miklósnak, legkedvesebb barátjának, Szabolcsvarmegye akkori alispánjának Nagykállóba : „Az eső esik. az ágyugolyobis egymást éri körülöttem, de mégis a gyepen hasmánt írok méltóságos urnák ezen főtiszt által, hogy tudja meg,hol vagyunk". Érdekes volt ennél a levélírásnál, hogy az ellenség ágyujának a golyója oda-oda tévedt a levélíró ezredes mellé s feltúrta körülötte a földet s rászórta a Simonyi írására a port; mire ő mosolyogva jegyezte meg, hogy : „legalább nem kell porozni* ... De azért a lipcsei csatában majdnem életét vesztette báró Simonyi József ezredes is. Ugyanis: egy roham után egy francia lovas vadász futás közben visszafordult, karabinjával célba vette Simonyit s mellbe lőtte ugy, hogy azonnal kiesett kezéből a kard s nyergében hátrahanyatlott. Vitéz huszárjai könnyezve emelték le a lováról, azt hívén, hogy rifleghalt, de csak elájult; mivel a golyó a mellényében levő tárcájában megakadt; t. i. huszonhat lapot által furt a tárcán, de a huszonhetedikben már megakadt. Simonyi az ájulásból feleszmélvén, körültekintett, kardját és lovát kereste, nyeregbe ült s visszanyargalt a csatába. A franciák, — mint Jókai irta — megrémültek halavány arcától, hogy feltámadt a halálból s elfutottak. Mindezek ezelőtt épen száz évvel történtek ! 1814-ben kapta a Lipót-rend nagy keresztjét; de idegen orosz, porosz és a hesseni fejedelmek is rendjelekkel tüntették ki. Az 1814. évi nov. 1-én megnyílt a bécsi kongresszus, némi némi küzdelem után azonban, de végre is nyugalmasabb korszako ; hozott, — legalább egy időre — az öreg Európára ! Báró Simonyi József is, hol Bécsben és Nagyváradon, hol Lengyelországbaa állomásozott. Az utóbbi helyen meg is nősült. Nőül vette Leiner Ferenc tábornok leányát, a kire anyja tután tekintélyes vagyon szállott. Ezen házasságból két gyermeke született. Az egyik báró Simonyi Lajos született 1824-ben, 1847ben követ, 1861—1865-ben képviselő, 1875-ben földmivelési-, ipar és kereskedelmi miniszter; 1885-ben főrendiházi tag; meghalt, Budapesten 1894- dec. 12.: és Katalin bárónő, ki szinte egy tábornok felesége lett. Az 1828-ik évben egy katonai túlhajtott kegyetlenkedése miatt, (amint írják egy előkelő hadapródnik ugy adott szabadságot, hogy ha a kitűzött időre meg nem érkezik, becsületére mondja, hogy főbelöveti. Az ifjú valamit késett. Simonyi is becsületének állott s főbe lövette.) Vizsgálat indíttatott ellene, melynek a vége az lelt, hogy rangját, érdemjeleit, bárói címét', összes méltó ságait elvesztette, várfogságra ítéltetett. Az aradi várban volt elzárva, ahol rövid időn belül 1832. április 23-án meghalt. Igy teljesedett be a keresztelőjében mondott jóslat, hogy vagy nagy ur lesz, vagy börtönbe hal meg. Nagy ur volt, mert ezredes is volt, báró is volt, gazdag ember is volt, hires, nevezetes ember is volt, de bizony fájdalom! A börtönben halt meg. Sic transit glória mundi! . . . így múlik el a dicsőség. Igy tűnt. le az élet színpadáról egy szabolcsvármegyei, nagykállói születésű, fényes nevü, tüneményes alak! De ezért Simonyi neve, mint a Herkulesé, Sámsoné, mint a Kinizsié és Toldié fenmarad, míg magyar huszár lesz a földón és értéke lesz a magyar dicsőségnek. Csodálatosnak tűnik fel előttem, hogy némelyek tudják még ma is Nagykállóban, hogy melyik az a Simonyi ház s nem tartják érdemesnek az emberek ezt a házat arra, hogy ra •
