Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-02 / 10. szám

TÁ, 2 10-ik szám. JSSímtidék. qsrnás*íY .£ rl«r 1913. február 2. háza város sem festői szép vidékével, sem nagy intézményeivel, képtáraival, muzeumaival (ilyenek nem lévén) nem tarthat igényt az idegen forgalom emelkedésére. De jól prosperáló iparvállalatok, nagy és minden igényt kielégíthető üzletek vonzó képességével óriási nagy vidékünk igazi központjává fejlődhetik ki. Nem mondhatunk sokat. Heteken át lehet e kérdésről beszélni. De a mi hivatásunk csak a kezdeményezés lehet. A városunk javáért dolgozó, mindnyájunk tiszteletét és szeretetét biró hatóságnak feladata átvenni az alkotás szerepét. Mi szívesen és örömmel állunk rendelkezésükre, amikor a nekünk oly kedves Nyíregyháza város jövő kialakulásának kérdése szőnyegre kerül! Szarvasmarha tenyésztésünk érdekében. Megemlékeztünk annak idején a vármegye alispánja által a kir. gazdasági felügyelőség előterjesztése folytán tartott értekezletről, melynek célja az volt, hogy megállapítsa azokat az okokat, amelyek a nyíregyházi szarvasmarha tenyésztés elmaradottságát előidézik s reámutasson a szükséges tennivalókra. Ebben az ügyben a vármegye alispánja a következő felhívást intézte az értekezlet eredménye alapján Nyíregyháza város polgármesteréhez : „Nyíregyháza város szarvasmarha tenyésztésének fejlesztése érdekében a szabolcsvármegyei m. kir. gazdasági felügyelőség javaslata alapján általam összehívott értekezleten a város képviselőinek felszólalása is megerősítette azt a tényt, hogy Nyíregyháza város szarvasmarha tenyésztésének érdekében szükséges a célirányos intézkedések megtétele. Miért is az értekezleten jelenvoltak egyöntetű megállapodása alapján a jegyzőkönyv egy példányának csatolása mellett felhívom: 1. Hogy az idei tavaszi állatösszeirás után, melynél különösen fősuly helyezendő a bikák összeírására, a vármegyei szabályrendeletnek megfelelően a tenyészapaállat vizsgálatokat a város egész határában levő összes bikákra, lehetőleg tanyacsoportonként a legszigorúbban tartsa meg. E vizsgálatokra a szabolcsvármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségen kivül, mely különben is mindenkor meghívandó, a folyó évben a szabolcsvármegyei gazdasági egyesült képviseletében Zoltán Sándor székelyi birtokost, mint a vármegyei állattenyésztési szakosztály elnökét és Szikszay Sándor gazdasági egyesületi titkárt is hívja meg és velük a vizsgálat napját legalább 10 nappal előbb közölje. 2. Intézkedjék, hogy a városi csordában csak piros-tarka, a császárszállási gulyában pedig lehetőleg csak magyar fajta tenyészbikák osztassanak be. 3. Hogy az anyaállatok számához a vármegyei állattenyésztési szabályrendeletnek megfelelően a kellő számú bikákat az 1894. évi XII. t.-c. 25. §-a alapján a város e felhívástól számított három éven belül szerezze be és azoknak beszerzése és tartására vonatkozólag a szabolcsvármegyei m. kir. gazdasági felügyelő meghallgatásával a város és az állattenyésztés érdekének szem előtt tartásával legjobb belátása szerint intézkedjék, mely intézkedés tervezetét hozzám 30 nap alatt mutassa be. 4. Szükségesnek tartom, hogy a külső tanyai gazdákat a legszigorúbban figyel meztesse arra, hogy a tenyészigazolványnyal el nem látott bikákat köztenyésztésre használni tilos; ilyeneknek használata kihágás és a vármegyei szabályrendelet 14-ík §-a alapján 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető cselekmény; miért is ennek kellő ellenőrzéséről is intézkedjék. Felhívásomra tett intézkedéseiről jelentését mielőbb elvárom és hiszem, hogy ezen felsorolt és az értekezleten a város képviselői által is célravezetőknek talált intézkedésekkel sikerülni fog a város szarvasmarha tenyésztését fejleszteni és előbbre vinni s a város által hozandó anyagi áldozat megtermi gyümölcsét és hasznos befektetésnek bizonyul.

4 Miként az értekezletről szóló tudósításunkban annak idején jeleztük, a terv az, hogy a város határában levő tanyákon a város a szükséges tenyészbikákat egyes arra vállalkozó gazdákhoz adja ki eltartásra és gondozásra, akként, hogy a bika a tartás fejében bizonyos idő múlva a vállalkozó tulajdonába megyen át. Olyanformán, mint ez a katonai lovakkal történik, melyektt vállalkozóknak adnak ki tartásra. Minthogy a városban és a határban a tehenek számára mintegy 50 darab bikára lenne szükség, ezeknek egyszerre való beszerzése nehézségekbe ütköznék. Ezért tüz ki az alispáni leirat 3 évet azoknak beszerzésére. Végeredményben a város a bikák szerzésére nem fizet reá, mert a törvény és a vármegyei szabályrendelet értelmében .azoknak beszerzési költségéi a tehenek tuí»jdonoöaira teheneik 31a arányában véthető ki. A «zámítások szelt egy-egy tehénre éveiikénfr-8-10 korona esnék a költségből, tehát alig több, mint a mennyit most kell fizetni a csordába és a gulyába beirt tehenek után ezen a cimen. A kérdés megoldása mindenesetre elsőrendű közgazdasági feladat, melynek hatása a fogyasztó közönség érdekeire is kiterjed. Épen ezért ismételten is csak elismeréssel adózhatunk Kauzsay Tibor vármegyei m. kir. gazdasági felügyelő urnák, hogy ennek a kérdésnek gyökeres rendezésébe erélyes kezekkel fogott bele és újból is annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy Nyíregyháza város szarvasmarha tenyésztése érdekében is ép oly eredményeket fog elérni, mint a vármegye többi községeiben már is elért. Szemelvények a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatból. 3. §. A tanítónak a jelen törvényben megállapított fizetésre és természetbeni lakásra, vagy annak hiányában a jelen törvényben megállapított lakáspénzre van igénye. A jelen törvényben megállapított fizetés az 1907. évi XXVII. t.-c. által szabályozott alapfizetés és korpótlékok helyébe lép. 4. §. A tanitók fizetése — az állomáshelyre való tekintet nélkül — a kezdőfizeteshen s azonfelül három fizetési osztályban és m><iden fizetési osztály keretén belül három fizetési fokozatban állapiltatik meg. A fizetések és lakáspénzek mértékét a túloldali táblázat tünteti fel. 5. §. A tanítónak törvényszerű alkalmaztatásakor — a 8. §-ban jelzett eset I vet lével — a kezdő javadalmazásra van igénye. A kezdő javadalmazásból a III ik fizetési osztályba, a IU-ik fizetési osztályból a II ikba és a 11-ik fizetési osztályból az I-be előléptetés, ugyanazon fizetési oszlály keretén uelül a magasabb fizetési fokozatba pedig előléptetés utján jut a tanitó. Az előléptetésre, amely mindig csak a 'egközelebbi magasabb fizetési oszláiyna*. legalacsonyabb fizetési fokozatába történheti, a 6. § ban megallapitott szolgálati idd és ezenfelül még az érdemesség is; az előlépésre pedig kizárólag az ugyanazon fízettloi Oazíály ugyanazon fizetési fokozatában íöliött szolgáteii idő ad igényt. & kártyás álma. (Monológé Reggel fél 5 van és a hajnalnak pitymalodó szavánál kerülök haza félig álmosan, félig mámorosan, fejemben az összes kártyalapok zokognak valami zavaró nótát, én dünnyögve bújok paplanom alá és elalszom és álmodom, hallgassák, hogy mit: Nagyszerű 1 Ez aztán gyönyörűséges fogás volt;! A quart ász Bélához bejött a kilences, ergó előveszem az öklömet és belécsapom a partnereim arcába, hogy quart kassza összes atou . . . atou . . . atou . . . Igen eszembe jut, hogy holnap licitálni jönnek hozzám az adó miatt, pedig a kasszám rémesen ki van merítve, a mellettem levő, kiürített pezsgős palacknak utolsó cseppjei szomorúan, félelmesen hívogatják az erszényemben gyáván lapuló tíz koronámat és — holnap 40 korona miatt elárverezik a bútoraimat, azokat a szelid, csendes, békés, lomha bútordarabokat, az én kedves, kis feleségemnek megszokott kanapéját, az én apró kőlykeimnek székecskéit, az én megboldogult őseimnek ereklyéit elárverezik, elárverezik ! S nekem marad az üres, a végtelen nagy semmi! ... De nem baj, most bemondom az összes atout s ebből ki kell kerülni a házadónak, a földadónak, a jövedelemadónak az összes mindenféle nyomorult állami adónak tehát uraim, quart kassza összes atou . . . Ni, hova lett ebből a király ? . . . Uraim ! Hiányzik a király, az állam elcsípte a királyát s én nem tudom bemondani az összes atout s én nem tudom előteremteni a 40 koronát és én nem fogom kifizetni az adóimat s elfogják árverezni az én bútoraimat, a feleségem kanapéját, a gyermekeim szekecskéit s azok fognak rám sírni, fognak bömbölni, bőgni, mert eltűnt ez a nyomorult király . . . Uraim ! Gazemberek ! adjátok elő. — Ah megvan, maga lecsúsztatta az asztal alá. — Csalódás ez nem a tökkirály, hanem a makkirály j- a szemem ugy káprázik, ugy szédülök ... de hiszen fek szem, álmodom, felejtsék el, nem mondtam semmit. Koccintsunk uraim ! Egy pohár pezsgőt ! 11 van a kezemben ; zöld ász, reménység, karcsú kis nő, iszik kulacsából ő is, mámoros, rámhajlik s én berúgok a pillantásától, uraim én megütöm az egész vagyonomat erre a lapra, adjanak uj kártyát ! Tudom szemükbe csapom a lapokat s elhúzom, elrabolom, mint egy bakonyi rabló az összes vagyonukat, kizsebelem magukat, mert ez az asszeny szeret engem, imád engem, mert ennek az asszonynak a pezsgője a szerelme, az én szerelmem pedig a pezsgő. — Uraim ! baj van, szörnyűség, ez az álnok stüszi vadász megcsalt, alattomosan hozzájött az édes, kis zöld nőhöz. Tizennégy.'! Mi lesz belőle ? Fucs lesz belőle ?! Hisz az a stüszi vadász, az a tökfilkó tőnkrezuzza az én boldogságomat, elrabolja az én nőmet s nekem vége, vége az én vagyonomnak, vége az én szerelmemnek s nekem a kártyásnak el kell vesznem, alá kell merülnöm ennek a nőnek Uraim fegyvert a kezembe J Uj lapot ! Megölöm ezt a nyomorult embert, ezt vadászt, ezt a tőkfilkót ! . . . Remek! Diadal! Uraim győztem! Győzött a hazai ipar ! A tők hetes ! A védjegy! A védő Isten 1 Huszonegy — Bankot a zsebembei Pezsgőt! . . . Alszom . . . Alszom . . . Mi azP Valami kemény tárgy van a fekvőhelyemen és én nem tudok feküdni, nem tudok álmodni. Emberek, talán a mesebeli királyleány dugta a hetedik párna alá a borsót s én az igazi királyfiú észrevettem ? Diadal ! Megéreztem, a bársonyos bőröm nem tud heverni. Vegyétek ki ! Szedjétek ki ! Felkelek én magam. Megvan! Itt van ujjam kőzött! Óh itt vagy te hűtlen gaaember ! Te a királylánynak az apja. Te Tökkirály, te konfidens ! Eljöttét megnezni, meglesni, hogy fótos az ingem, hogy csak felsőkabátom van, mert az alsót elkártyáztam már, hogy zsebeim tele vannak okmányokkal, váltókkal, cédulákkal, igen zálogcédulákkal. Mart a kártya már elemésztett mindent! Mert Uraim ez egy faló szörnyeteg ; reggel fal tőlem, délben fal tőlem, este fal tőlem, mindig eszik s mindig éhes s én dobok neki, mert kártyás vagyok s játszom a pénzzel s játszom az életemmel ... s te nyomorult tökkirály most nem adod nekem a lányodat ? ! Hahó számoljunk! Hova tetszett eltűnni a quart kasszából s én nem tudtam bemondani az összes atout elvesztem s holnap sirni fog az egész népem ... Oh hagyjatok aludni. S én álmodom s én úszom s ti körül vesztek, ti kártyahimpellérek s én hortyogom, alszom — mint sokan a mélyen tisztelt hallgatóim közül. <X3S

>-