Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-30 / 9. szám
Nyíregyháza, 1913. január 30. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 9. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztősé? és Kiadóhivatal KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szé 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit . II. Megállapítottuk előző cikkünkben a kereskedelem vigasztalan helyzetét. Sajnos, nem cáfolta meg senki. De nem is lehet A bukások nagyon hosszú lisztája igazolja a szomorú valót. Ha azt állítjuk, hogy a súlyos helyzet nem helyi természetű, hanem országos jellegű, avval nem mondunk senkinek újságot.. Próbáljuk most már megállapítani, mi az oka, hogy a társadalom ezen eleven, szorgalmas és életrevaló osztálya ilyen helyzetben van ? Aki nyitott szemekkel néz, aki a faluja határán tul is járt, aki a külföld kulturális életét nézte és meglátta, tisztában van avval, hogy mily messze hátul kullogunk mi a kultur államok mögött. Évtizedekkel, talán egy évszázaddal maradtunk el. Tudományos és művészeti, társadalmi és politikai, de különösen közgazdasági, ipari és kereskedelmi téren óriási külömbségeket láttunk. Milyen élénkség, mily óriási forgalom! Szinte elképzelhetlen és messzire túlterjed a mi kis látókörünkön. Mi szükséges a hoz, hogy az üzlet, a kereskedelmi élet gyarapodjék, fejlődjék, erősödjék ? Első sorban függetlenség, szabad tér a mozgáshoz, a fejlődéshez szükséges a nagy tömegek fogyasztók képességé, megfelelő tőke, szükséges a kereskedelem éltető eleme a reális hitel, szükséges sok minden, ami szegény országunkban hiányzik. Hol van az egész világot megadóztató nagy kereskedelem, hol van az óriási világ forgalom? Anglia, Németország, Franciaország, Északamerika látja el az e^ész világ szükségletét. Nem a 450 millió lakosságú China, nem a 140 milliós Oroszország, hanem a kis Belgium, Hollandia hajó óriásai ontják a rengeteg árut, melyet mi a nap minden órájában használunk és adózunk folyton az idégen kereskedelemnek. ?.>' De amíg ott teljesen biztosítva van a kereskedelem szabadsága, jó szerződések, okos törvények, bölcs alkotások mozdítják elő a kereskedelem kifejlődését.' Míg amott a társadalom szin&java áll a vállalkozások élére, nem díszt, nem fényt, hanem tudását energiáját és munkásságát viszi vállalatába, magának tisztességes jövedelmet, hazájának gasdasár got, dicsőséget és hatalmat fezérez; Nálunk minden másképen van . . . Az állam, a hatóságok, a társadalom e lenézett, meg nem értett, agyonsanyargatott osztálya nehezen küzd a létért. Csak néhány példa Az adózásnál látjuk, hogy a kereskedő adója 2 — 300 százalékkal nagyobb, más adózó polgár adójánál. Látjuk, hogy egy-egy kis szatócs boltocska tulajdonosa több adót fizet mint a 10 — 15 ezer korona jövedelmű ügyvéd, orvos, stb. Könyvei — melyekbe adósait jegyzi, számlái óriási i összegű bélyeget emésztenek fel, pedig mennyi oly nevet jegyezoda, akiknél pénzük oda vész. Mennyi teher, menynyi költség nyomja a kereskedőt, az szinte hihetetlen Amíg a kereskedő hitelezői, a gyárosok, pénzintézetek, importörök a fizetési terminus pontos betartását követelik, a vááárló közönség nagy -része -.oly hitelt vesz igénybe a kereskedőtől, hogy nem ösmer terminust, nincs • lejárai s az árunál elért hasznot, munkájának eredményét felemészti a kamát veszte'sség. Tudjuk nagyon*; jól, hogy az egész or&ág tőke-szegény. Az államtól kezdve le?eté mindenki e bajban szenved, de legfőképpen a kereskedő,. A nagy áruraktárral felszerelt, nagy helyiséggel, kirakatokkal, korlátlan 1 kihifelezéssel dolgoz^ a laikus előtt aranybányának képzelt üzletek túlnyomó része a tőkehiány szörnyű állapotában senyv<?d' s. a maihoz hasonló kritikus idő egyiket a másik után borítja fel. Évek, sőt évtizedek munkásságának eredménye pár hét alatt omlik össze. Persze azt mondhatnók, hogy akinek nincs elég pénze, ne kezdjen az üzlethez! De mi lenne akkor? Hol lennének üzletek, hol szerezhetnők be szükségletünket? Hiszen azt mindenki tudja, hogy akinek néhány ezer forintja van, Törökország és a keleti kérdés, Irta és n Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör szabndliceumában 1913. január IC-án felolvasta: Dr. Pröhle Vilmos. A török kormányt nehéz helyzetbe sodorták az örökös bandaharcok, melyek a balkáni kereskedelem és közlekedés érdekeit is folyton vészé yeztették, míg végre a bécsi, és pétervári politika, a többi hatalmak hozzájárulásával megállapodott abban, hogy nemzetközi csendőrséget terveznek Macedóniában és Albániában, hol különösen a keresztény albánok, csatlakoztak a lázadókhoz. Persze az olasz és orosz sajtó sokat foglalkozott a hős malisszorokkal s a szép albánnőkkel, kiket halálos vétek volna török uralom alatt hagyni nemcsak azért, mivel oly vitézek és szépek, hanem mindenek fölött mivel .keresztények' ! 1908. nyarára odáig fejlődtek a dolgok, hogy VII. Eduárd angol király, miután a hármasszövetség ellen összeboronálta az angolfrancia-orosz hármas entente-ot, Pevalban találkozott II. Miklós cárral és a balkáni kérdést illetőleg abban állapodott meg vele, hogy viszszaállitják a független Macedóniát és Albániát. A jeune-turc forradalmi szövetség, mely ekkor már az .összetartás és haladás pártja" néven szerepelt, ugy vélte ekkor, hogy a török birodalom felbomlásának csak az abszolitizmus eltörlésével lehet gátat vetni. Az első, aki döntő lépésre szánta magát, a resuiai születésű Ahmed Niá i bej őrnagy volt aki éppen a Monasztir vidékén garázdálkodó bandák ellen harcolt s a revali császártalálkozás megállapodásáról értesülve, egy századnyi rendes török gyalogsággal az albán hegyek közé vonult s onnan értesítette a jeune-turc szövetség szalonikii vezérlőbizottságát, hogy ő kétszázad magával megkezdi az élethalál harcot a zsarnokság ellen s addig a fegyvert le nem teszi, mig vagy ő, vagy Abdul-Hamid zsarnoki uralma meg nem bukik. Niázi kiáltványokat intézett a macedón és albán bandákhoz és szövetkezésre szólította fel őket. A bandavezérek egymás után keresték fel és megesküdtek előtte, hogy vele együtt fognak küzdeni a török alkotmány helvreállitásárt, s ha Törökország alkotmányos állam lesz, ők örökre hű alattvalói lesznek a közös hazának, az ozmán birodalomnak és soha nem lépnek cimboraságra Törökország ellenségeivel. Niázi bej szépen felszaporodott seregével hamarosan elfoglalta a regényes Ochrida-tó mellett fekvő Ochri városát, majd szülővárosát Resznát, végre meglepte, lefegyverezte a monasztiri pasát s az egész monasztiri helyőrségből kivette a török alkotmányhoz való hűségi esküt. Abdul-Hamid a szaloniki hadtestet mozgósította a merész szabadsághős ellen, de az egész hadtest megtagadta az engedelmességet s erre Niázi bej sürgönvileg szólította fel a szultánt, hogy azonnal adjon alkotmányt a birodalomnak, különben Konstantinápoly ellen vezeti seregét. A Poita legnagyobb zavarban volt: a hadseregben bízni nem mert s végre is ugy vette elejét a további bonyodalomnak, hogy 1908. julius 23-dikán kihirdette az 1876-diki alkotmány helyre állítását. Nagy lett erre az öröm Konstantinápolyban, hova Niázi bej diadalmenetben vonult be a resznai nemzetőrökkel meg azzal a gyönyörű kis őzzel, mely azon az éjszakán, mikor Monasztir ellen indult, az erdőben hozzájuk csatlakozott s aztán szakadatlanul a felkelők élén haladt Monasztir kapujáig. Az uj képviselőválasztás is egész nyugodtan folyt le, a hatalmak intrikája az uj helyzettel egy ideig szünetelt, a számkivetettek egymás után tértek haza s egyik szabadság ünnep a másikat érte. A legünnepeltebb emberek egyike Niázi be j mellett Ali Ekrem bej Névjegyekfél óra Kiadó bolthelyiségek.