Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-26 / 8. szám

JÍYÍRyiDÉK. S ik szám. ennek hatása alatt talán nemís olyan buzgó­sággal szolgáltuk jobb sorsra érdemes ügyünket, amint kellett volna. Igy a mult egész esztendőben nem voltunk képesek érvényt szerezni körük egyik határo­zatának. Hiba mindenesetre, de érthető. Ily hibák elkerülése szempontjából — véleményem szerint — máskép kell meghozni határozatain­kat s bizottságok kiküldését jövőre a lehető­ségig, sőt egyáltalában mellőzni kell. Mert hi­szen régi, elcsépelt igazság, hogyha a Minden­ható bizottságra ruházta volna a világ meg­teremtését, telán még ma sem volna az meg­alkotva. Sokkal célravezetőbbnek fartőm, hogy azok az időnként előforduló^íőntosabb kérdések, melyek bizonyos előfeltételek hiánya miatt az értekezleten nyomban le nem tárgyalhatók: osztassanak ki a járási kör egyik vagy másik tagjának, aki azokat csendes otthonában kellő tanulmányozás s alapos megfontolás után leendő véleményes javaslatával ellátva, további észrevételezés céljából körözés módjára elküldi az egyes járási kartársakhoz s ekként meg­felelőien előkészített s hozzá visszaérkezet ügyet aztán — mint annak előadója — érdemi határozathozatal végett a legközelebbi járási értekezlet előterjeszti. Mert szomorú tapasztalatok igazolják, hogy csak egy 3 tagu bizottságnak összejövetele is mily rendkívüli nehézségekbe ütközik, különö­sen nálunk, kik munkával különben is annyira tul vagyunk terhelve. A járási jegyzői kör belső szellemi életé­nek pezsgőbbé tétele s szellemi színvonalának fejlesztése szempontjából pedig felette kívána­tosnak látnám, ha jövőre minden értekezleten közülünk egy-egy járásköri tag kiküldetnék oly megbízatással, hogy egy általa szabadon vá­lasztandó közérdekű tárgyról a legközelebbi értekezleten előadást tartson s előadásának szakszerű bírálatára közülünk valaki a követ­kező értekezletre kijelöltetnék. Ilyen intézkedések életbeléptetésééel köz­igazgatási ismeretünk gyarapodni s szellemi látkörünk bizonyára tetemesen szélesebbedni fog. Örömmel jelentem egyébként, hogy járási körünk, szakítva a múltnak hagyományos nem­törődömségével — 1912. évben már három ertekezletet tartott s itt egy pillanatra meg­állva — szükségesnek látom hangsúlyozni, hogy a mult év január hó 17 én tartott értekezlet ama határozatát, melyszerint minden negyed­évben ülés tartandó : saját jol felfogott érde­künkben feltéllenül érvényre kell emelnünk. lenül áll. Az 1894-iki földrengés, mely az Aja Szo'iát egy kissé megrongálta, ezt a csudálatos épületet érintetlenül hagyta. A próféta születése meg a nagy bajram ünnepen itt folynak a hi­vatalos ceremóniák a szultán és az ország­nagyok részvétele mellett s ezeknek az ünnep­ségeknek fénye, pompája, szinte leírhatatlan Ha az Ahmed mecsettől visszafordulnak a Diván jolu nevezetű utca felé, melyen a lóvasut tovább húzódik napnyugatnak, balkéz felől egy különös, vasabroncsokkal erősített 40 méter magas porphyr oszlopot pillantunk meg, melyet a törökök csemberli tas-nak, abroncsos kőnek neveznek. Ezt a nagy oszlopot Nagy Konstantin hozatta ide a római Apolló templomból s tete­jén egykor a nagy császárnak bronz szobra ál­lott; lOöi-ben azonban beléje ütött a villám s a szobor elpusztult. Ma ugy áll az ut szélén, mint egy óriási mementó mori. Ha a sztambuli hídfőnél, a Szírkedzsi pályaudvaron felülünk a minden 10 percben induló vonatok egyikére, szépen megkerülhetjük azt a félszigetet, melyen a tulajdonképeni Stam­bul épült. Sok más történelmi nevezetességen kívül itt van a Topkapu szeraj nevezetű "csá­szári palota is, körülbelül ugyanazon a helyen, ahol hajdan a bizánci császárok világhírű palo­tája állott. Egyik kioszkjának ablakából mesé­sen szép kilátás nyilik a Boszporuszra s ennél az ablaknál szeretett ábrándozni, merengeni, a ma már közel négy év óta trónja vesztett II Abdul Hamid szultán. A jeune-tore időkben muzeummá kezdték átalakítani, s hogy micsoda mesés kincsek vannak itt egyelőre rendezetle­nül összehalmozva, azt még hozzávetőleg sem lehet felbecsülni A vasút helyenként majdnem a tenger­parton viszen nyugat felé s végtelenül szegé­Növelni fogja ez kőztünk az ősszetartozandóság érzetét s kedvező hatassal ieend ügykezelésünk jósága és gyorsaságát a. Jóleső érzéssel kell megemlékeznem e helyen, azon mindnyájunkat felette kellemesen érintő körülményről, hogy mult évi értekezle­teinken Sefcsik József kir. pénzügyigazgató ur is megjelent s tartalmas és tanulságos előadása és élőszóval adott jóságos utasításaival módot nyújtott a folyó évben életbelepő uj adótörvé­nyek bonyodalmas rendelkezéseinek megisme­resére. Legkiemelkedőbb s lelkünkben soha ki nem törülhető nyomokat hagyó értekezletünket augusztus hó 3 ik napján tartottuk. Ennek az értekezletnek egyetlen tárgya: járási körünk szeretett elnöke, járásunk köz­tiszteletnek örvendő főszolgabirája Zoltán Ist­ván ur 25 éves eredmenyes főszolgabírói mű­ködése évfordulójának mikénti megünneplese volt. Minden nagyképüsködés és szolgai leiekre valló hizelkedési szándéktól menten, egyedül a hosszú, egymást megértő együttes munkálko­dás és érintkezés közben kifejlődött ragaszko­dás es szeretetnek el nem titkolható érzéstől indíttatva hoztuk meg az értekezleten azon határozatunkat, hogy a Nagykálló község kép­viselő testülete által kezdeményezett jubileumi ünnepélyen lelkünk egész melegével, egyhangú lelkesedéssel résztveszünk. Félelemmel és gyötrő aggodalommal el­telve folytunk bele az ünnepély rendezésének gondos körültekintést igénylő nagy munkájába, mert minden jogos reményünk dacara sem lehettünk bizonyosak afelől, hogy ez a ben­sőnkben oly ragyogó színekkel megrajzolt ün­nepely váljon melto kerete leend-e annak a nagyrabecsülésnek, annak az igaz szeretet és ragaszkodásnak, amelylyel mi járási jegyzők, sok-sok éven át velünk örömünkben és fájdal­mainkban mindenkor együttérző s minden idö ben és minden körülmények kőzött méltányos és igazságos hivatali közvetlen főnökünk iránt viseltetünk. Legyen a Gondviselésnek hála, a mi fé­lelmünk és aggodalmunk alaptalan völt. Az oktober 31 -ik napján járásunk székhelyén : Nagykálloban lezajlott jubileumi ünnepély szinte páratlan volt a maga nemében. Nem szólva magunkról, kik egész lelkünket vittük bele ebbe lélekemelő ünnepelybe : jelen­volt azon a nagykállói választókerület érde­mekben gazdag országgyűlési képviselője dr. Mezőssy Béla őméltósága, a nagykállói járásnak minden számottevő polgára ; vármegyénk veze­nyes, sőt nyomorúságos városrészek hátrahagyása után, végre eléri a gyászos emlékű Jedi-Kulát, a héttornyos eröditvényt, melyet II. Mohammed építtetett, s mely Konstantinápolyban a Tower, vagy a Bastille szerepét játszotta hajdanában. Sok jó magyar hazafi, sok török szultán és nagy vezér sínylődött itten keserves rabságban, ma azonban már csak az enyészetre emlékezteti a látogatót, csak ugy mint a közelében levő iégi török temető düledező fejfái meg a sok rozoga faépület, melyekből szinte ordit az em­berre a nyomorúság. Konstantinápoly régi szárazföldi várfalai is düledezőben vannak, s az utazó, aki a keleti expresz vonatról erről az oldalról látja először Stambult, alig képes elhinni, hogy ugyanaz a város van előtte, melyet esetleg a Boszporusz felöl pillantott meg először, csillogó kék viz fölött sziporkázó napsugárban úszva. Szemben Isztambullal az ázsiai parton terül el Üszküdar sok rozoga, ódon és sok impozáns uj épületével. Egyik legérdekesebb látni valója e városnak óriási kiterjedésű temetője, melyhez hasonló komor, magasztos nyugalmu hely alig van még egy a világon Évszázados cipruszfák, melyeknek lombjai közt vadgalambok búgnak, vetnek árnyékot ac holtaknak eme méla hangu­latu birodalmára; de elgondolni is borzalom, milyen lehet ez a temető, mikor az ég elborul fölötte s a vihar neki dől a ciprus óriásoknak, hogy ágai recsegve-ropogva viaskodnak egy­mással a kísérteties, néma fejfák fölött. A török főváros nevezettségeinek a soro­zata persze nem ennyiből áll, de ne folytassuk sétánkat, hanem térjünk vissza Abdul Hamidhoz. Ennek a kétségtelenül nagy eszű, ravasz uralkodónak trónra lépésekor ugy látszott, hogy 1913. január 26. 3 tősége, élén kiváló s köztiszteletnek örvendő alispánunkkal, a főszolgabírói kar ; ezeken kí­vül Szabolcsvármegye községi és körjegyzőinek nagy része, a rokonok, jóbarátok és tisztelőknek egész serege a szélrózsa minden irányából. És hozta magával kiki a szeretetnek és ragaszkodásnak soha el nem hervadó színdús virágát, hogy koszorúba kötve : egyesülten, egy szívvel s lélekkel tegye le annak a férfiúnak iába elé, aki hosszú éveknek becsületes, kitartó és eredményes munkálkodásával azt oly mél­tán kiérdemelte, Es ezt a fényes, ezt a lelkesedésnek izzó hevével telitett bensőségteljes ünnepélyt nem zavarta m g semmi. Egy bántó hang nem hal­latszott sehol ; az egyetértésnek és szeretetnek éltető kisugarzása azonban minden arcot ra­gyogóvá tett. Ünnepelt és Ünneplők a pillanat leigéző hatása alatt állottak egyaránt. A hivatalos élet pokolian keserves és idegrontó esztendei után végre egy kellemes, egy boldogito és felemelő nap ! S mintha a világegyetemnek bölcs terem­tője is sietett volna a maga mindenható kezé­vel meg fényesebbé tenni ezt a minden részé­ben sikerült ünnepélyt. Kiterjesztette áldását Ünnepeltünkre ; adott Neki szeretett gyerme­keiben is igaz és benső örömöt. Isten és a másokat megbecsülő lelkes jo emberek harmonikus együttműködésével igy folyt le eme — járásunk történetében annyira kimagasló s őrökre feledhetetlen gyönyörű ünnepély. Kisérje a mult évnek e minden izeben derék Ünnepeltjét és kedves családját az uj esztendőben is Istennek minden áidasa ! Az I9l2-ik évnek ezen ünnepélyt követő szakáról járási körünket illetőleg több mondani valóm nincs. Ez időszakról — ha néma nem volna — márcsak elintézésre váró aktahalmaz­zal terhelt íróasztalunk tudna fájó történeteket mesélni. Ezekben voltam szerencsés T. Értekezlet 1912. évre vonatkozó jelentésemet megtenni, melynek tudomásulvételét tisztelettel kérem ! Mindenféle nyom­tatvány olcsó, szép és modern kivitel­ben a leggyorsab­ban készül Jóba Elek czégnél. .v. a török szellemi élet szabad, hatalmas fejlő­désnek indulhat. A török irodalomba is uj szellemet vitt be a tizenkilencedik század. A derék Ibráhim Sinászi efendi, ki Páris­ban fejezte volt be tanulmányait, elkezdte hir­detni, hogy szakítani kell a régi irodalmi ízlés­sel és iránynyal, mert abban nem volt soha igazi nemzeti szellem ; az irodalom hagyomá­nyos cikornyás, arab perzsa szavakkal tulhal­mazott nyelvét az egyszerű, tanulatlan török ember nem értheti meg s ezért ő maga is el­kezdett egyszerű, mesterkéletlen népies nyelven irni. Ahmed Vélik pasa hatalmas török szótárt állított össze, bőven kiaknázva a népies török nyelv gazdag szó- és szólás kincsét; a rodostói születésű Námik Kámel bej pedig a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott Sinászi mesterhez s ékes szólásának minden elragadó hatalmát lat­bavetette, hogy felébreszsze honfitársaiban a nemzeti érzést s a törökség jövőjében való bi­rodalmat. Victor Hugó hatása alatt regényeket és színdarabokat irt. melyek csak ugy duzzadnak a nemzeti érzéstől, faji büszkeségtél s a török ifjuság.isteni kijelentésként fogadta minden sorát. Zija pasával együtt ő készítette az első török alkotmány tervezetet; de mikor Abdul Hamid az alkotmányossággal szakított, ö is számkivetésbe került és meg is halt, anélkül, hogy megérhette volna a török szabadság várva várt hajnalhasadását. Müveit a hatóság elkobozta, de kéziratban mégis tovább terjedtek, nagy titokban s belőlük meritett kitartást és erőt a jeune-Turquie néven megalakult forradalmi szövetség, melynek Páris és Genf voltak székhelyei. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom