Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-30 / 26. szám

26-ik szám. JSfymyiűÉK:. 1918. március 30. 5 & Sóstó. Közeledvén a Sóstó megnyitásának ideje, nyilvános helyeken és zárt társaságokban, családokban és zsúrokon, szóval mindenült ahol csak az ember megfordul, megindul a tervezgetés a nyári szórakozásokról, a fürdőzésről, s ezek között és előtt legelső sorban a Sóstóról. Jóleső örömmel konstatálhatjuk, hogy annak a kíméletlen kritikának hangja, amely évekkel ezelőtt s egyúttal éveken át. egyesek, de különösen a nem benszülöttek ajkait elhagyta, erejében tetemesen megenyhült, s hogy az előtti, úgyszólván fentartás nélküli ccsárlást a bizó reménykedésnek érzése váltotta föl. És joggal. Mert a város vezetősége igazán minden lehetőt megtett arra nézve, hogy a Sóstó fellendítését előmozdítsa s ezzel karöltve a közönség igényét kielégítse. Ezek az előkészületi intézkedések azonban, amelyek a fentebbi célok elérésére irányulnak, m

fg sem egészen teljesek. Szolgálatot vélünk tehát, vole a köznek teljesíteni, amidőn olyan tenni valókra irányítjuk reá az illetekes tényezők figyelmét, amelyek — értesülésünk szerint — eddig gondoskodás tárgyát még nem képeztek, amelyek szintén a kitűzött cél elérését szolgálandják, s amelyek — nézetünk szerint nélkülözhetetlenek. Ezen tennivalók egyike a Sóstónak telefen utján a várossal való megfelelőbb összeköttetése. Ez idő szerint is össze van ugyan kötve a sóstói vendéglő épülete a városi hálózattal, azonban eltekintve attól, hogy eddig a felvevő készülék nem a legszerencsésebben ki választott helyen volt felszerelve,—-ez az összeköttetés csakis a szezon idejére, s akkora is csak a nappali használat idejére szól. Eddig nem történt gondoskodás arra nézve, hogy a Sóstó a vár&ssal az egész éven át, de ami a legfőbb, s szerintünk nélkülözhetetlen : az éjszakákon át is állandó összeköttetesben álljon a várossal, illetve az éjszakákon át a városházával. Talán szükségtelen is ennek az intézkedésnek fontosságát más egyébbel indokolni, minthogy a Sóstón a varosnak magának körülbelül egy félmillió koronát kitevő értéke van, s hogy ennek a nagy értéknek védelme az állandó telefon összeköttetést éppen az éjszakai órákban, amidőn az értékek biztonságát a legtöbb veszedelem (bűncselekmény, tűz, stb.) fenyegeti, egyenesen nélkülözhetetlenné teszi. De szükséges az éjszakai telefon összeköttetés a fürdőző közönség biztonságérzetének emelése szempontjából is. Számítunk reá, hogy a jövőben a Sóstó nem lesz csupán az átfutó vendégek találkozó helye, banem állandó és kellemes üdülő és szórakozó helye lesz a fürdő gvógyerejét kereső közönségnek is. Már most a lehetetlenséggel lenne határos az és egyenesen gondatlanság számába menne, ha egy váratlan betegség, halál, vagy egyéb baj esetén a fürdőző közönség arra kényszeríttetnék, hogy a kivant segítséghez csak másnap, esetleg már későn juthasson. Amilyen fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a Sóstó állandó telephonösszeköUetést nyerjen, éppen annyira nélkülözhetetlen előttünk az, hogy a Sóstón elhelyezett értékek és az ott levő, üdülő, szórakozó stb. egyének védelméről is megfelelő gondoskodás történjék. Ennek pedig más lehetősége nincs, mint a Sóstón egy áliandó csendörkülönitménynek szervezése. A város tulajdonát képező vagyonok védelme, a fürdőpénztár, a vasúti pénztár biztonsága, de legelső sorban a közönség biztonsága az állandó csendőri kirendeltség kieszköz lését és kihelyezését feltétlenül szükségessé teszi. De igénye lehet ehez a fürdő jövendő bérlőjének is, ki vagyonát és áruit csak ily feltétel mellett érezheti teljes biztonságban, s csak ez esetben biztosithatja a közönség számára a teljesen zavartalan szórakozást, pihenést és élvezetet. A Sóstó föllenditéséhez nagyban hozzájárulna végül az, ha a meglevő vasúti összeköttetés olcsóbb lenne. Meggyőződésünk, hogy a személy tarifának a sóstói viszonylatban való mérséklése a kisvasutakra is anyagilag csak előnynyel járna, a Sóstó látogatottságát pedig minden kétségen felül tetemesen emelné. Nincs kétségünk tehát az iránt, hogy mindazok, amelyeket fentebb előadtunk, az illetékes helyen nemcsak megszívlelésre, de megvalósításra is fognak talalni. Városi. Természet — társadalom. A socialista ideál az, hogy a termelési eszközök — tőke és földbirtok — communisáltassanak azért, hogy ennek az a hozadéki része, mely a munkatöbblet-bői ered, a köz javára használtassák fel. Mert nézzünk me,? egy pár iparvállalatot. Itt van például a Salgótarjáni kőszénbánya; ennek létesítése végett egyenként 200 K-val hozták össze részvényenként a szükséges tőkét. Ed a tőkét becsületesen kamatoztatták, a nyereségből bőségesen juttattak a tartaléktöké-nek, a felszerelésből elegendőt leírtak, mégis ma a részvények ertéke 752 K-ra emelkedett azért, mert a munkások valamivel többet producáltak, mint a mennyiért meglettek fizetve. Ez a munkaértéktöbblet a részvényesek tőkéjét gyarapította és illetőleg uj tőkéket gyűjtött. Természetesen, a munkasokhoz számítjuk az összes hivatalnokokat és vezető egyéneket is. Ez a tőke többlet ma 60 millió 720 ezer koronát tesz ki. Vagy nézzük a Ganz-gyárat, melynél 800 koronát fizettek a részvényesek, és ma a részvényesek 3480 K-t érnek. Itt a tőkegyűjtés közel 29 milliót ér el, Vagy az Első Magy. Áll. Biztosító Társaság, melvnek részvényei 2000 K-ról 15000 K. értékre 'emelkedtek. Itt a tőke gyűjtés 52 millió. A (Hazai Takarékpénztárnál 140 millió, Az Első Budapesti Gőzmalomnál 15 és fél millió. A Pesti Könyvnyomdánál több mint egy millió. A Magy. Áll. Köszénbányánál közel 70 millió. Az Első Magyar Részvény Serfőzőnél 17.6 millió. Ismétlem, hogy ez a tőkegyűjtés a rendes kamatozáson, tartalékoláson és leíráson felül való. De kérdezhetné valaki, hogy egy osztály ama kívánsága, miszerint az őszes osztályok egyenlő niveau-ra sülyedjenek t. i. a munkások niveaujára — bizonyára igazságtalan. — Igy van-e? azt abból tudjuk meg, ha megvizsgáljuk, mily nagy a munkás, a proletár osztály. Veszem Magyarországot. Az 1910. évi népszámlálásra alapított választójogi törvényjavaslat indokolása szerint van hazánkban 24 évnél idősebb férfi 3 millió 881 ezer 660. Ezekből irni olvasni tud 3 millió 19 ezer és pedig 2 millió 868 ezer 30 éven felüli, melynek 58%-a munkás, ez kitesz 1 millió 373 ezer 400-at; 651,100 egyén 24—30 éves, akiknek 64.4%-a munkás, tehát 419 ezer 330. A 24 éven felüli férfi lakosságból analfabéta 862 ezer, amelynek legalább 80%-a munkás és igy ide számithatunk 689 ezer embert. E szerint a 3,881,660 férfiből munkás 2,481,730. Vegyük ezekhez a hivatalnokokat, szolgákat, diplomás embereket, a tan tókat, segédeket és mindazokat, kik külön tevékenység néikül jövedelmet nem húznak, akiknek a száma legalább 420 ezer, akkor látjuk, hogy proletár férfi mintegy 2 millió 900 ezer, szemben 980 ezer nem proletárral. De ez a szám nem teljes azért, mert a 24 éven aluli férfinépesség dolgozó része túlnyomóan proletár. És nem teljes azért sem, mert a nölakosságnak még nagyobb hányada proletár. Ebből látható, hogv mintegy 80% proletár felett dominál a 20% tőkés és földbirtokos. Hátha még a tőke és földbirtok eloszlását szemléljük. íme Szabolcsmegyének mintegy 660 ezer hold földjéből 214 ezer holdat 83 azaz nyolcvanhárom egyén bír tulajdonában. Ebben a 214 ezer holdban nem foglaltatnak a testületek, káptalanok, egyházi közületek földbirtokai (kincses kalendárium). No de erről a legközelebb. A vármegye közgyűlése. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága március hó 29 én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen a betegen fekvő gróf Vay Tibor főispán helyett Mikecz Dezső alispán elnökölt. Az elnöklő alispán a gyűlés megnyitása után bejelentette, hogy a főispán betegsége miatt maradt el a közgyűlésről; majd az elhunyt törvényhatósági bizottsági tagokrol tett jelentést. Elhunytak a legutóbbi közgyűlés óta gróf Pongrácz Jenő, ki nem csak a közgyűléseknek volt buzgó látogatója, hanem mint közgazdasági előadó is tevékeny részt vett a vármegye életében s ugy is mint a vármegyei gazdasági egyesület elnöke, maradandó emlékeket hagyott maga után. A közgyűlés a gyászeset felett részvétét jegyzőkönyvébe iktatta s az özvegyhez részvét iratot intéz. Hasonlóképen részvéttel vette tudomásul a közgyűlés a grof Vay Ádám elhunytát s részvét iratot küld az özvegyhez és a vármegye főispánjához, ki az elhunytban testvérét vesztette. Jegyzőkönyvileg örökítették meg az elhunyt Hidegh József, Terstyánszky Dezső és Kovalcsik László törvényhatósági bizottsági tagok emlékezetét is. Ezután a tárgysorozatra került a sor. A második tárgy elő't a vármegye alispánja bejelentette, hogy a vármegyei gazdasági felügyelő előadói tiszttel bízatott meg s bemutatja e minőségében a közgyűlésnek Kauzsay Tibor közgazdasági felügyelőt, kit a közgyűlés élénk éljenzéssel üdvözölt. Már az uj előadó referálta a közgyűlésen a földmivelésügyi miniszter leiratát az előadói tiszttel való megbízatás tárgyában, melynek során a közgyűlés az eddigi közgazdasági előadónak, Szalánczy Ferenc földbirtokosnak több évi sikeres munkásságáért köszönetet szavazott. Kassa város törvényhatósági bizottságának átirata adott alkalmat a közgyűlésnek arra, hogy a választói jog kérdésével ismét foglalkozzék. A tárgyhoz Mezőssy Báli volt földmivelésügyi államtitkár szólott hozzá, ki beszéde során kijelentette, hogy az állandó választmány javaslatát egész terjedelmében magáévá teszi ugyan, azonban ahhoz a zempléni határozatra utalással kiegészítő indítványt tesz a maga és társai nevében. A közgyűlés erre további hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta az állandó választmány javaslatát a Mezőssy Béla és társai kie' gészitő indítványával együtt. A meghozott határozat a következő : Szabolcsvármegye törvényhatósága a képviselőválasztási törvényre vonatkozó álláspontját több ízben kifejtette és fel is irt abban az irányban az országgyűléshez. Föliratában és véghatározataiban kifejtette, hogy a választójogi törvényeknek a magyarság és a magyar nemzet igazi értelmisége túlsúlyának biztosításával bár, de egyébként a legszélesebb és legdemokratikusabb alapokon és azon tervezet elfogadásával leendő megalkotását kívánja, amely választójogi tervezetben a szövetkezett ellenzék legutóbb elfogadott. Elfoglalt álláspontjával szemben azt kellett tapasztalnia törvényhatóságának, hogy a királyi kormány által 1912. évi december hó 31-én beterjesztett választójogi tervezet jóformán teljesen mellőzi azokat az alapelveket, melyeket a törvényhatóság és vele Magyarország közvéleményének nagyrésze kívánt és helyeselt. A választási jogosultság korhatárának mértéktelen kitolásával és egyéb intézkedéseivel inkább jogkorlátozásokat, mint igazi demokratikus jogkiterjesztést foglal magában és egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezt a hazánkra korszakalkotó kérdést jól és a nemzetre nézve megnyugtatóan intézze el. Megdöbbenve kellett e mellett törvényatóságunknak tapasztalnia azt is, hogy ez a — szerinte elfogadhatatlan — törvénytervezet oly időben és oly körülmények között terjesztetett a törvényhozás elé, amidőn a kormány és a Ház elnöke részéről 1912. évi junius 4-e óta folytatott és immár rendszeressé vált törvény* ha olcsó és jó I P Onmiml üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. n/fill cipőtakar, IPjjPP ^ nff|m|R| szerezze be, hol a legtartósabb és legelegánsabb UlXííBj akkor azt csakis WWiiiMül f^ nőj és gyermekcipők vannak raktáron.