Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-30 / 26. szám

2 2ü-ik szám. JSfHRtflDÉK. 1913. március 30. sok meg is' maradjon és a magyar faj gyarapítására szolgáljon. Ebből a szempontból hálás vagyok a szóban lévő cikk írójának, hogy alkalmat adott a gyermekhalandóság kérdésével e helyütt foglalkoznom. Hogy a felvetett kérdésekre is válaszoljak, megemlékezem a gyermekhalandóságunk okairól és ellene tett eddigi és ezután megteendő intézkedésekről. Sokat gondolkoztam és értekeztem kartársaimmal e tárgyról. Havonként öszszeállitott statisztikai adataim révén tanulmányozom a mai gyermekhalálozásunk okait és a következő eredményre jutottam. Az okok kétfélék, közegészségügyi és sociális okok, melyek ismét általános és speciális jellegűek. A közegészségügyi okok a következők : A nálunk előforduló nagy számú szülés következtében az anyák nagyrésze kimerül, gyermektáplálásra kevésbé alkalmassá válik, ez okozza, hogy sok a roszszul táplált és gyenge csecsemő, kik a betegségnek könnyen áldozatul esnek. Csökkenti öröklés révén a nálunk elterjedt alkoholizmus, syphilis, az utódok életképességét; innen van a veleszületett gyengeségben előforduló nagyszámú halálozás, mely az összehalálozásnak mintegy 14%. Ugyanilyen módon hatnak a tuberculózis és a skrofulózis is. Tehát az elsorolt betegségek elleni küzdelem egyutial közvetve a gyermekhalandóságot is csökkenti. Ezek ugyan általános okok, de miután ezen betegségek nálunk is gyakoriak, speciálisaknak is tekinthetők. A sociális okok közül a születések nagy számától eltekintve legjelentősebb a lakosság foglalkozása és az, hogy nagyrésze különösen az, a mely után legnagyobb a szaporulat, tanyán lakik. Az utóbbi okok helyi jellegűek. Ugyanis nálunk legnagyobb a gyermekhalálozás junius, julius, augusztus hónapokban, amidőn a külterjes földmiveléssel foglalkozó lakosság munkával annyira el van halmozva, hogy a családanya munkája sem nélkülözhető. Ily módon az apró gyermekek gondozása a nagyobbakra van bizva. Már pedig az emiitett hónapokban fellépő tömeges gyermek hasmenésben, és a nagy hőségnek a gyermeki szervezetre gyakorolt káros hatásában, oly veszélyek rejlenek a gyermekek egészségére, hogy az anyai ápolásnak épen akkor szokásos elhanyagolása felette szaporitja a kis halottak számát. A tanya-rendszer káros hatása többféle. A népoktatást megnehezíti, és igy a kultura haladását, vele természetszerűleg a közegészségügy fejlődését hátráltatja. A tanyán nincs óvoda, s az anya elfoglaltsága esetén a gyermekek úgyszólván teljesen nélkülözik az ápolást és az óvást. Az ottani lakások rendszerint ugy épülnek, hogy 4—8, sőt néha 12 család is lakik egy fedél alatt. Ha már most valamely ragály jelentkezik az együtt lakó sok család összes gyermekei, kik a hajlamosok, megbetegesznek és sok hal el közülök, több mint a faluban, ahol rendszerint egy fedél alatt csak egy család lakik. Ezen okok elhárítására súlyt helyezünk az alkoholizmus, tuberculózis és syphilis elleni küzdelemre. A lakosság foglalkozásából eredő káros hatásokat csak ugy tudjuk ellensúlyozni, ha az óvodákat szaporítjuk és napközi otthonokat létesítünk. Közigazgatásunk épen a gyermekhalandóság csökkentése céljából sürgeti az óvódatörvény szigorú végrehajtását. A tanya-rendszerben rejlő ártalmak elhárítására az ujabban alkotott építkezési szabályrendelet intézkedéseiben, valamint a cselédtörvény, — mely 1913-ban lép életbe — végrehajtása tárgyában oly módon rendelkezett a törvényhatóság, hogy az emiitett ártalmak csökkenése remélhető. A gyermekhalandóság elleni küzdelemben azonban az államnak is részt kellene venni: az anyáknak, kik gyermekeiket jól gondozzák és a jól gondozott gyermekek dijjazása, a megfelelő gyermekgondozás tanítása (vándor előadások) által. Legtöbbet azonban a társadalom tehetne. A patronáge körébe be kellene vonni nemcsak az elhagyott gyermekeket, hanem az összes csecsemőket. Németország egyes városaiban nyilvántartják az összes csecsemőket, a társadalom tagjai felosztják egymás között azoknak felügyeletét ; ahol a gondozásban tudatlanságból, szegénységből, vagy más okból a csecsemő gondozása hiányos, ott segíteni igyekeznek a bajon s az eredmény sokszor bámulatos. E téren tehát még sok a tenni való, de megfelelő eredményt a közigazgatás, az állam, de különösen a társadalomnak hathatós segítsége nélkül nem várhatunk. Dr. Dohnál József vm. tiszti főorvos. Legsötétebb Szabolcs. Minden érző szivet megrendítő számadatok mutatták be a fönti cím alatt a 24. számban a gyermek halandóságot. A cikk fenkölt. gondolkodású és nemesen érző irója az illetékes tényezőkre bizza a baj okának kutatását s a kérdésre a felelet megadását. A minden túlzástól sötét színezéstől ment világos fények villámként sújtják a nevelési tényezőket: a családot, iskolát és társadalmat mindannak dacára, hogy a felebaráti szeretettől sugalmazott cikk irója nemhogy vádolna, de menteget mindent és mindenkit. Miután a cikk az iskolát is érinti s a tanítókat is érdekli, szabad legyen a szerkesztőség szives engedelmével nekünk néptanítóknak is hozzászólanunk. Mindenekelőtt az ügyszeretetből fakadó kérdéseket ismétlem meg, melyek adták meg az impulzust az irásra s vezették hasonló szeretettel tollamat. „Hát nem érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni ? Én nem kell-e ezzel a kérdéssel foglalkozni? Nem kell-e kutatni azokat az okokat, amelyek ezt a véletlenül sajnálatos eredményt előidézik? Nem kell-e keresni a módosatokat, amelyek ennek az orvoslásához szükségesek ? Vierordt s vele a legkitűnőbb élettan-tanárok vállvetett munkái továbbá Niemayer orvospedagogus élén az orvosok és pedagógusuk kitűnőségei, a meghirdetett, de végre nem hajtható rendeletek nagy száma ékesen szóló bizonyságai annak, hogy az iskola a mai berendezese mellett a járványok kitűnő melegágya. A legtöbb fertőzés az iskolában történik, innen indul útra az emberiség réme: a tuberkulózis, a skarlát s pusztitó dühében elragadja azt a gyernje ket is, ki szülőivel együtt Aesculap és Hygeának hűségesen áldozott. Egy pillantás s célszerűtlen iskolai ivóedényekre, ezek egészségtelen s undorító használatára, a gyermek ruházatára, kezére, fülére, nyakára, tanszerére; egy lélegzetvétel az iskolában s a nyitott szemmel vizsgálódó meggyőződést szerez az állítás a vád igaz voltáról. A szociális közegészségnek legprimitívebb eszközét a mosdótálat is nélkülözi az iskola, hol tanitó és tanítvány tanulás előtt és után megmoshatná kezét. Az iskolák szegénysége utalja a tanítót arra, hogy használt könyveket osztogasson a szegénysorsu tanuiók között s ezzel is elfojtva az ön és a gyermekeknek is a közegészség iránti érzékét, a fertőző betegségek csiráit maga hinti el az iskolában és közvetve a családban. Számos betegség koz vetítője a használt ócska könyv s ennek célsze rútlen és elővigyázatlan lapozgatása. A szükség eltéríti az iskolát s a tanitót a szociális egészségügytől melyet Lorents Frigyes német orvos a tanítókra bizott, midőn a közegészségügy fejlesztését ezektől joggal és méltán elvárja nemcsak ő, de a szülők és a társadalom is. Az iskola egészségügy fontos: mert ettől függ jórészben a jövő nemzedék testi lelki épsége és egészsége. Nemetországban, hol a kultuszbudget nem képez oly bonyadalmat, mathematikai nehézségeket és hosszas alkudozásokat, kevés város van iskola- orvosi intézmény nélkül. Mig nálunk a gyermek bötöltött kora, addig külföldön az orvos véleménye dönt a gyermek iskolába lépésénél. Az iskola orvosok vannak hivatva a példás tisztaságra s a gyermek egészségére, rendeletetnek betartására felügyelni. Hazánkban is ez áldásos intézmény létesítése volna az egyedüli mód, mely. más állapotot teremtene az egészségügy terén. Angolország példájára törvények kellenének a gyermekek dohányzásának letiltására. Büntetni kellene azokat a szülőket, korcsmárosokat, kik 15 éven aluli gyermekeknek szeszes italt adnak. Gyermekkertek ingyenes fürdőhelyek, játék- és mesedélutánok, ingyenes tanszerek és tankönyvek és a külföldi jóléti intézmények meghonosítása volnának azok az alkalmas mó dozatok, melyek a mai iskolát szülő és gyermek előtt nem félelmetessé, de kedvessé tennék. Ma a rosz gyermeket az iskolával ijesztik, mint egykoron a török anya Magyar Jankóval (Hunyadi Jánosi, mely rémitgetés mély tanulságot rejteget méhében, mely a szellemet és őserőt oly törpére szűri, mint ezt Madach is elitéli Rouseauval együtt. A japán gyermek legnagyobb büntetése, ha az iskolától elvonják; mert az iskola az ő legkedvesebb otthona. A homok órán sok szemnek kell leperegnie, az előítéletnek és elfogultságnak buknia kell, mig a magyar tanitó mint a japán, a legelsők között fog küzdeni a haza és a nép jólétéért. Mig a jobb kor eljön, midőn tanitó és iskola a szerepkörét teljesen betöltheti ; vannak átmeneti intézkedések, melyek az egészségügy érdekében könnyen kivihetők. Ilyen a tanítónak azon következetes eljárása, hogy a gyermekek kezeit megvizsgálja; a tisztaságot ruhában és testben egyaránt megköveteli; a szemetelést az iskolában megtiltja, megkívánja a gyermektől a külön ivóedény hordását, a tiszta zsebkendőt. Felhívja a tani'ó a gyermekek figyelmét arra, hogy nyálas ujjal ne lapozgassák a könyvet, tenyerükkel ne töröljék a táblát, a könyv mellé ne tegyék a kenyeret, a cukort egyik a másikának ne adja nyalogatás vegett, egy ivóedényből ne igyanak többen, a gyümölcsöt evés előtt mossák meg, evés előtt és után kezüket mossák meg úgyszintén fogaikat is. Az alkohol élvezetétől, mely a köznép gyermekénél, nemcsak itt, de svájcban s egyebütt is igen kezd lábra kapni, különösen tiltja a tanitó. Nem lenne érdektelen a braunschweigi kérdőpontok mintájára készítendő kérdések alapján meggyőződést szerezni, hogy kik élvezte az alkoholt állandóan, lehet mondani a szülők kényszerítése folytán és kik időszakonként alkalomszerüleg. Jó ha a tanitó a gyermek életére és környezetére vonatkozólag mindent tud mely tudásnak a fegyelmezésnél nagy hasznát veheti. Mert mindent tudni, egy francia tudós kissé túlzott állítása szerint, annyi mint mindent megbocsátani. Kutatni kell a tanítónak a szigorú mózesi törvény sujtását: megbüntetem az atyák 1 nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5.