Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-27 / 25. szám

6 szám. jíYtomÉK, 1913. március 27. — A posterestante alkonya. Számos jel­ből arra lehet következtetni, hogy legközelebb eltűnik a föld színéről az egyetlen hivatalos intézmény, amelyhez még némi romantika ta­pad. Ezúttal a posterestante levelezésre vár a dicstelen elmúlás. Néhány héttel ezelőtt a francia posta vezetősége rendeletet bocsátott ki, mely­nek értelmében serdülő fiuknak és leányoknak többé nem szabad kiadni posterestante-leveleket, most pedig Amerikában keletkezett olyan moz­galom, melynek egyedüli célja a posterestante forgalom nemzetközi eljárás utján való meg­szüntetése. A leánykereskedés meggátlására alakult egyesület kérelemmel fordul a világ összes postáihoz, hogy a jelszavas levelezést a jövőben szüntessék be. Annyi kétségtelenül bi­zonyos, hogy a posterestante levelezés meg­szüntetése keserves fájdalmakat fog okozni ro­mantikus diák és szentimentális bakfissziveknek. — Húsvétra likőr különlegességek nagy választékban kaphatók Papp Géza csemege üzletében, Zrínyi Ilona-utca. — Megvételre keresüuk szeszgyári bur­gonyát Impsrátort és Wolthman félét úgyszintén a legmagasabb napiárért keresünk megvételre Gsinguantín és közönséges magyar tengerit. Szíves ajánlatokat kér az „Agricola" termény­kereskedés Nyíregyháza Zöldséytér 11 — Ügyvédjelöltet keresek április 1-ére Dr. Hajós Sándor. Közgazdaság. Első magyar általános biztosító társaság. A közgazdaság bármely ágát művelő válla­latok közhasznú működésének kriteriumiit az adja meg, hogy az illető vállalat gesztiójában mennyire jut kifejezésre az ország és a vállalat által müveit gazdasági ágazat fejlődése. A jól vezetett, céltudatos programmal dolgozó válla­latok mérlegei mindenkor hü tükrei a közviszo­nyoknak. Ily szempontból vizsgálva az Első magyar általános biztosító társaság most meg­jelent 1912. évi mérlegét és zárszámadását, hazafias önérzetünk büszke megelégedéssel konstatálhatja, hogy ez a mi 55 éves magyar társaságunk milyen fiatalos szervvel és biztos erővel tudja szolgálni a rábizott érdekeket és noha a nagyságának már eddig is magas etapjait érte el, még mindig tud magasabb fokokra jutni. Annál örvendetesebb ez, mert a társaság, mint tudnivaló, elsősorban és túlnyomó részben a hazai talaj művelését, tartja helyes feladatá­nak, tehát prosperitásának eredményei közvet­lenül és közvetve a magyar gazdasági érdekek­nek válnak javára. A laikusnak is megközelítő fogalmat nyújthat a társaság óriási térfoglalá­sáról az, hogy évi bruttó díjbevétele valamennyi ágazatában meghaladja 53 millió K-t és hogy a tár­saság értékpapirállományai s pénzei cca 173 millió K-ra rúgnak. Gigászi számok ezek, ha tekin­tetbe veszszük, hogy hazánk közgazdasága a modern fejlődésnek még csak első korszakában van és az Első magyar általános biztosító társa­ság már ezt a rövid időszakot a biztosításügy terén oly eredményekkel gazdagította, melyek a gazdaságilag legfejlettebb államok biztosító társaságainak sorában is diszes pozíciót bizto­sítanak részére. Az életbiztosítási uj szerzemények az 1911. évi 102 millió koronával szemben 105 millió koronára rúgtak, a társaság egész életbiztosí­tási üzletállománya pedig a halálozások és a lejárt tőkék címén kifizetett összegek, valamint a törlések levonása után 549,275,412'62 koro­náról 578,768,17849 koronára emelkedett. A társaság összes tartalékai 1912. december 31-én 199.917,089 G3 koronára emelkedtek. IRODALOM, MŰVÉSZET. Magyar táncok. Irta : Vertse K. Andor. III. Az idő is nagy változásokat okoz a tánc­szokásokban. Uj táncok jönnek divatba, mig a régiek feledésbe mennek. Még a régi suite-ben is, mely táncdarabokból volt összeállítva, vál­tozatosságot okoz a divat. Pl. a VII. század elején még ezek voltak a főrészei: pavane, gaillarde, courente, allemande, a XVII. század végén pedig már ezek: allemande, courente, sarabande, gigue. Fényes példa a divatos és divatjamúlt táncok helycseréjére a mi korunk is. A palotás, a körmagyar annyira elavultak, hogy a táncmesterek csak történeti és peda­gógiai szempontokból foglalkoznak velük, ellen­ben a boston és főleg a two steppe ijesztő módon előre nyomultak. Különösen zenész embernek érdekes, hogy az angol operette-muzsika és tánczene, főleg pedig a dsigg mennyire elszigetelődik a kon­tinens táncaitól és tánczenéjétől. Amióta, alig pár éve, Irving Berlin, ez a végtelenül ötletes amerikai, feltalálta a szinkopált ritmust s el­árasztotta az egész világot az ő medvetáncai­val, azóta lépten-nyomon ezeket halljuk kávé­házban, vendéglőben s nincs az az ember, akinek ne állna dsiggre a lába, vagy ne csö­römpölne a villájával, amikor fülébe csengnek ezek a szinte monoton ritmusban kiképzett me­lódiáju kuplék, melyek hallatára idegeink szo­katlan rezgésbe jönnek. És mégis idegen nekünk ez a muzsika, nem tudunk vele megbarátkozni, pedig eleinte nagy hatással van ránk a ritmus különlegessége s ugyanugy nem tudjuk ráadni fejünket a dsiggre sem. A dsigg a test kultu­szának szempontjából nagy haladást jelent a táncművészeiben, de a dsiggeléshez olyan iz­mok s olyan rugalmas test kell, amilyennel csak egy éjjel-nappal sportoló angol, vagy ame­rikai rendelkezhetik (Folyt, köv.) Egyházi zene. Húsvét első napján a római kath. templomban a nyíregyházi róm. kath. Vegyes Énekkar előadta Attenhoffer A-dur mi­séjét. Óriási haladást tapasztaltunk az énekkar előadásbeli készültségén. A szólamok biztos folytonossága, simán, zökkenés nélkül való elő­adása s a tömör összeéneklés, ezek voltak a megállapítható motívumok, Az egész templom megtelt az utolsó zugig ájtatos hívekkel, akik gyönyörködve hallgatták a szétáradó melódiá­kat. Minden egyes alkalommal, amikor az a derék, önzetlen testület, mely az egyházi zené­nek nemcsak Nyíregyházán, de az egész kör­nyéken egyedül hivatott művelője, nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire megfelel a kitűzött céljának a r. k. énekkar. Zenekar ezúttal nem szerepelt misén, mivel a meggya­rapodott énekkar a szűk kóruson igy is alig birt elhelyezkedni. A miserészek között Máyer Leopoldné űrnő szólót énekelt. Sokszor mélta­tott csengő hangja most is érvényre jutott tel­jes egészében mindnyájunk gyönyörűségére. Orgonán Vertse K. Andor kísérte, egyébként az egész mise zenekiséretét ő látta el, mig Jakab József az énekkart dirigálta. Húsvét másodnapján, valamint gyümölcs­oltóboldogasszoy napján ugyancsak a róm. kath. templomban Takátsy Vilma űrleány énekelt. Első nap Gumbert: Piéta Signore-ját, második nap Gounod: Ave Maria-ját adta elő. Üde hangja, biztos éneklése kellemes meglepetésül szolgált azoknak, akiket érdekelnek az ilyen komoly kísérletek. Érezni lehet a hangján, hogy sokat tanul, sokat énekel, ez a finom csiszolt­ság, a természetadta tehetségen kivül, szor­galmas kiképzés eredménye. Tehát művészeti szempontból is pirosbetüs ünnepet ültünk; saj­nos, ilyen igazi gyönyörűségekben vajmi ritkán van részünk. Az élet húsvét ünnepi számában Prohászka Ottokár irt szárnyaló vezércikket, Gárdonyi Géza ceruzajegyzeteket, Kosztolányi Dezső, Tömörkény István és Erdős Renée elbeszéléseket. A húsvéti szám irodalmi meglepetése Mikszáth Kálmánnak egy humortól szikrázó poszthumusz elbeszélése, azután Sik Sándornak, ennek a kivételes képességű fiatal poétának „Bánya" c. hosszabb költői elbeszélése. Cikkeket közöl továbbá az Élet Takáts Sándortól, a kitűnő magyar történet irótól, aki egy kis tanul­mányt irt a XVI. század magyar női életéről, ver­seket irtak még Juhász Gyula, Lendvai István, P. Pál Ödön és Horváth Ákos. A művészet és aktuális illusztrábiók közül kiemeljük Litkei Antal finom raj­zát és a Műcsarnok tavaszi tárlatáról készült fölvé­teleket. Sok Nüép iilusztr&ciót látunk a Váradi Antal és Falk Zsigmond dr. szerkesztette s immár harmincnegyedik évfolyamát járó Ország- Világ e heti számában is. Közülök különösen érdekesek : „A trieszti albán kongresszus" ; „Elpusztult albán falu Janina mellett" ; „A nyolvanhétéves Eugénia excsá­szárné" ; „A római uj törvénykezési palota" ; „A helgolandi nagy tengerészkatasztrófa" ; „Tavasz" ; „A londoni magyarok bankettje" ; „Veszedelmes találkozó". Igen érdekes továbbá az az öt kép, amellyel a „Kéve" mostani kiállításáról ad a lap mutatót, valamint az az öt is, amely a most elhunyt Falk Zsigmond lovag impozáns temetésének egyes jeleneteit hozza elénk. Egy sereg arckép egészíti még ki az e heti Ország-Világ illusztratív tartalmát. Köz­tük megt alájuk az e héten elhunyt Ábrányi Korné­lét és Falk Zsigmond lovagét, nemkülönben az állam­titkárrá lett Lers Vilmosét. — A lap irodalmi ré­szébe regényeket, elbeszéléseket, kritikai cikkeket avagy költeményeket irtak : Bán Ferenc, Bende János, Esty Jánosné, Falk Zsigmond dr. Fligl József, Haris György, Horthy Magda, Moly Tamás, Lengyel Gi­zella, Váradi Antal. Tartalmas, kitűnően szerkesztett rovatok ezen felül: Szinház, Művészet, Irodalom, Hírek, Zene, Sport stb. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal (Budapest, V. ker , Hold-u. 7), ahová az előfizetési pénz is beküldhető. A lap ára fél­évre 8 kor. A Magyar Figyelő március 15-iki szá­mának vezető helyén Réz Mihály ismerteti Apponyi Albert grófnak beszédeiből azon nemzeti szempon­tokat, amelyeket gróf Apponyi Albert a múltban elfoglalt. Steier Lajos „A szláv expansió"-ról érte­kezik igen figyelemre méltóan. Érdekes dr. Bud Já­nos cikke ,,Az ipari munkásság életkora, 1' amely a választótörvény megalkotásának alkalmából különösen aktuális. A számban találjuk még Seress Lászlónak hosszabb tanulmányát ,,A francia forradalom sajtó­já"-ról és Krúdy Gyulának történelmi elbeszélését ,,Az áruló barátját." Kemény Simon színházi cikke és a gazdag Feljegyzések egészítik ki a tartalmas számot. A Feljegyzés irói között Tisza István, Her­czeg Ferenc, Hornyászky Gyula, Réz Mihály és Kemény Simon neveit találjuk. A Magyar Figyelő előfizetési ára egész évre 24, félérre 12, negyed­évre 6 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Buda­pest, VI. Andrássy-ut 16. A Nyugat Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyó­irat 1913. évi március hó 16-iki 6-ik száma a kö­vetkező igen érdekes tartalommal jelent meg: Schöpflin Aladár: Tegnapi problémák, Ady Endre : Versek, Babits Mihály: Novella az emberi húsról és csontról, Lesznai Anna és Kaffka Margit: A hetedik nap pihenője (Paul Claudel drámája), Halász Imre: Bismark és az általános szavazat, Csáth Géza: Sou­venir (Novella), Blaskovich Sándor : Monarchiánk és Anglia, Babits Mihály: Palinódia (Vers), Lengyel Géza : Kis házak között (Regény VI.), Felvinczi Ta­kács Zoltán : Képírás és kritika a távol Keleten, Hui Tsung császár kinai rajza, Ma Lin kinai rajza, Ker­ner Zoltán: A külpolitika mögül, Ignotus : Az uj magyar irodalom, Halász Imre : Ábrányi Kornél, He­gedűs Gyula, Biró Lajos : Tavaszi ünnep, Balla Bá­lint: Medúza, Berény Róbert: Oesterreichische Künst­ler, Bálint Aladár: Ferenczy Károly, Halász Gyula : Scott, Füst Milán, Antal Sándor : A tróndhiemi her­ceg kíséretében, Révész Andor: A mai francia iro­dalom, Halász Gyula: Uganda, Csécsy Imre, Katona Béla: A népesedés politikai és gazdasági jelentő­sége, Ignotus: A politika mögül. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Lónyai-utca 18. Előfizetési ára: egy évre 24 K, félévre 12 K, egyes szám ára 1 | korona 20 fillér. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Mutatványszámokat kívánatra díjtalanul küld ! a kiadóhivatal. NYILT-TÉR.* Halál a pálcái erdőben. Ezen cim alatt jelent meg a „Szabolcsi Újság" március 13-iki számában egy tudósítás, mely ugyan Herceg Ferenc erdőőrre vonatkozik, aki a tornyospálcai erdőben önvédelemből agyon­; lőtt egy cigányt, mely tudósításból azonban | nagyon kirí a pártatlanságban szűkölködő, ! szenzációt hajhászó, maliciozus tendencia, valót­, lansággal tetezve. Szomorú és korunkat igen jellemző dolog, | hogy egy oly könnyelműen odadobott tudósítás ! helyet talál egy a körünkbon működő komoly lapban, melynek tudtommal eddig a rnándobi uradalom nem adolt okot és alkalmat presztí­zsét sértő dolgok közlésére, mely uradalom nagy *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom