Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-09 / 20. szám

Nyíregyháza, 1913. március 16. Vasárnap XXXIV. évfolyam. 201. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési teltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. ^'/erkpsztfiség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4• fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A vármegyei középiskolák. A hírlapok közlései szerint a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium a Kisvárda által az ottani állami gimzázium részére felajánlott úgynevezett Hrabóvszkyféle telket elfogadta. A kisvárdai lapok nem egészen helyeslik ugyan a gimnázium ilyetén való elhelyezésének az elintézését, azonban a képviselet állítólag egyhangúlag megszavazta. Ezzel aztán ismét napirendre került a vármegyei középiskolaügy rendezésének kérdése. De kívánatos is, hogy ez a nagyfontosságú dolog úgy állami, tehát hazafias, valamint vármegyei s általános kulturális és a versengő községek szempontjából is a lehető leghelyesebben s legcélszerűbben oldássék meg! Mivel az az egy dolog világos, hogy a 318,164 lelket számláló Szabolcsvármegye lakosságának több középiskolára van szüksége; amennyiben a nyíregyházaiba bejutni nem, vagy alig, vagy csak pártfogók segélyével lehet, mivel a nyíregyházi ág. evang. főgimnázium nem képes a jelentkezőket befogadni. Debrecenben hasonlóképen van a dolog. Sárospatakon szinte. Mennek tehát; mert menniök kell Munkácsra, Beregszászba, Ungvárra, Iglóra, Lőcsére, vagy Késmárkra, ahol helyet találnak ! De mondanunk sem kell, hogy ez Szabolcsvármegyére, valamint a taníttató szülőkre s a tanulókra nemcsak anyagi, gazdasági, de neveléstani szempontból is csak hátrányos lehet ! Középiskola, főgimnázium tehát Szabolcsvármegyének okvetlen kell. Csak az a kérdés, hogy hol, miképen és mi módon helyeztessenek el ez iskolák? Nyíregyháza már a versenyen kívül, sőt toronymagasságnyira felül van a versengő községek felett általános kulturális tekintetben. Van főgimnáziuma, polgári fiu- és leányiskolája; ezek mellett épen most vajúdik a kereskedelmi iskola is. Kell is egy 40,000 lelket számláló s oly nagy intelligenciával, kereskedő s iparos lakossággal biró városnak, mint Nyíregyháza, amely azonfelül vármegyei székhely és kir. törvényszéki hely is. Azonban ha egy s más tekintetben helyén való is a centralizáció, kulturális tekintetben már a legszélesebben kiterjedő decentralizációra kell törekednünk. Ezt igényli a mivelődés általánosan való elterjedése. Második helyre lehetne és talán kellene is tenni Nagykállót. Nemcsak azért, — amit ők oly előszeretettel hangoztatnak, — hogy ott már háromszáz év óta volt és azóta is folyton van középiskola, amit egyébiránt Szabolcsvármegye kulturális története a monográfiájában szintén igazol, hanem azért, mert Nagykálló mellett Szabolcsvármegye közönsége is angazsálva van t. i. a mostani nagykállói főgimnázium, illetőleg keletkezésekor főreáliskola — alapításában Szabolcsvármegye akkori vezetősége, főispánjai (báró Yécsey József, gróf Yay Ádám) is résztvettek; továbbá Szabolcsvármegye közönsége adta a nagykállói főgimnázium internátusának létesítéséhez a régi vármegyei-kórház épületet akkor 60,000 korona, mai nap már átalakításokkal 100,000 koronát is képviselő telket és épületeket. Azután a legutolsó évi értesítő szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyszersmindenkorra 10,000, évi segély gyanánt pedig 6000 koronát ajánlott meg a nagykállói internátus fejlesztése és fenntartására. (Vall. közokt. miniszt. 1912. évi május 25-iki 20., 513. sz. a. leirata.) Végül, mivel a nagykállói internátusban ez évben 90 növendék nyer teljes ellátást, gondozást, felügyeletet; azután a nagykállói főgimnáziumnak 228 tanulója van, ugy hogy még Kisvárdáról is seregestől mentek által a tanulók a nagykállói internátusba és főgimnáziumba. Még talán az is érdemel egy kis figyelmet, hogy a nagykállói állami főgimnázium hatása egy 100,000 lakossal (nkállói, ligetaljai, bátori járás egy része) rendelkező kulturátlan vidékre terjed ki, ami Kisvárda vidékén nem forog fenn; tehát a nagykállói főgimnázium nemcsak állami, nemcsak kulturális, hanem hazafias érdeket is istápol! . . . Dehát. jöjjön harmadik helyre Kisvárda. Hiszen olyan sok, olyan nagy áldozatokat hozott! Talán ereje felett is, Japán és népe. Irta és a Bessenyei Kör szabadliceumában felolvasta: Dr. Pröhle Vilmos. A japáni hitrege szerint az emberiség korát az istenek kora, kamiyo előzte meg, mely megszámlálhatatlan évezredekig tartott s küzdelmekkel, harcokkal volt tele mintegy előrevetett árnyékaként az emberiség viszontagságos történetének. Fent az égben, hol valamikor Amenonakanushi, az ég ura trónolt, egymást váltották fel az istenek nemzedékei, mig végre csak kettő maradt közülök: Izanagi és Izanami. Izanagi az ég hídjáról belemártotta dárdáját a végtelen tengerbe s mikor visszahúzta, csillogó vízcseppek hullottak róla alá. Ahová egy vízcsepp esett, ott menten sziget támadt és igy keletkezett az a sok ezer sziget, a szent Yamato, vagy Dai-Nippon, a kelő Nap nagy birodalma. Izanagi és Izanami Onogoroshimát választották lakóhelyükül és boldogul éltek ott sokáig, mig Izanami, meg nem halt, mikor a tüz istenének életet adott. Izanagi nem tudott meglenni felesége nélkül és lement utána a holtak országába. Az alvilág urának sötét palotája előtt megállott és bekiáltott: — Édes szép feleségem, az ország melyet együtt teremtettünk, még nincs készen. Gyere haza ! Erre Izanami istenasszony igy szólt : — Ó jaj, sokáig nem jöttél s én ettem az alvilág tűzhelyéről. Azonban, hogy kegyes voltát eljönni értem, édes férjem, kész vagyok veled vissza térni, de előbb beszélnem kell a holtak istenével. Kérlek, ne néz reám addig ! Ezzel befordult a palotába, de, mivel sokáig nem jött vissza, Izanagi nem győzte bevárni ; fésűjéből kitört egy fogat és tüzet gyújtott. Ekkor meglátta feleségét, kinek teteme már oszladozóban volt. Izanagi rémülten sietett vissza a földre s mindjárt megfürdött, hogy a halál fertőzetét lemossa magáról. Ekkor balszeméből kiugrott egy gyönyörű hajadon, Amaterasu omikami, a Nap istenaszszonya, jobb szeméből egy másik női istenség, Tsukinokami, a Hold asszonya ; orrából Susanoo, akinek a tenger fölött való uralom jutott osztályrészül. Susanoo féktelen, szilaj természetű volt s egyszer felrohant az égbe, hogy nénjével Amateraszuval uj osztályt tegyen az apai örökségen. A Nap nagy asszonya megijedt a tenger haragos istenétől s egy barlangba húzódott. Erre vastag sötétségbe borult ég és föld s az istenek nem tudták mitévők legyenek. Végül csináltak egy csillogó fémtükröt, meg egy gyönyörű füzért drága kövekből s aztán elkezdtek muzsikálni, táncolni a barlang előtt. Amateraszu omikami kíváncsiságból kitekintett a barlang nyílásán s akkor elébe tartották a kerek érctükröt, melyben az Istennő egy ragyogó szép hajadonnak az arcát pillantotta meg. Mig ezen, a maga képe másán, elgyönyörködött, megragadták és kihúzták a barlangból s egyszerre újból meleg napfényben úszott a teremtett világ s hogy a Nap istenasszonya ne legyen kénytelen életéért rettegni, Susanoónak meg kellett fogadnia, hogy többé nem lázad fel testvére ellen. Susanoo visszatért birodalmába s Izumo tartományban akart magának palotát építeni. Egyszer keserves sirás ütötte meg a fülét. Elindult a hang után s talált végre egy örep asszonyt meg egy öreg embert egy szép kis leányzóval. Kérdésére ezt a feleletet kapta: — Mi ennek a földnek volnánk az urai. Nyolc leányunk volt; egy nyolcfejü sárkányminden évben eljött eddig és megevett közülük egyet-egyet; már csak a legkisebb, Kushinad

aés smokking öitönyök a legele- fCerekGS Pál Utódánál gansabb kivitelben lesznek Nyíregyháza Telefen 197 FÁRSÁUGI dmtoikkekboa váltosatos újdonságok