Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 2. szám

2 ik szám. JÍYiíüTIDÉK. 1913, januá ' 5. 3 12. Nyírlövő 429 713 13. Révaranyos 727 895 14. Szabolcsbáka 887 1278 15. Szalóka 661 791 16. Tiszaágtelek 547 675 17. Tiszabezdéd 1338 1326 18. Tiszamogyorós 655 791 19. Tiszaszentmárton 773 1001 20. Tornyospálca 1528 2133 21. Tuzsér 1060 1529 22. Újkenéz 409 705 23. Zsurk 906 1027 A népszámlálás eredménye szerint Szabolcsvármegyében — Nyíregyházán kivül — három olyan község van, raeíynek lakossága meghaladja a 10,000-et. Ezek : Polgár (11366), Ujfehértó (10,566), Kisvárda (10,011) lakossal. Olyan, amelynek lakossága 5 — 10,000 között van, 6 község található. Ezek : Nagykálló (7979), Büdszentmihály (7890), Nyírbátor (7769), Baikány (5758), Nagyhalász (5572) és Dombrád (5028) lakossal. Olyan község, melynek lakosai az 1000 számot sem érik el, 31 van a vármegyében. Legtöbb a tiszai járásban. Népesség tekinteteben legkisebb községe a vármegyének Lorántbáza 4 91 lakossal. A vármegye területén levő községek, egy kivételével, mindenütt lélekszám szerinti növekedést tüntetnek fel. Egyedül Szabolcs községnek volt kevesebb lakója 1910-ben, mint ie80-ban. Ez az apadás az 1900. és 1910. evek között következett be. Ugyanis 1900-ban még 670 lakosa volt Szabolcsnak és azóta apadt le 547-re. Az apadás oka a parcellázás folytán megszűnt nagyobb gazdaságban alkalmazott cselédek elköltözése. A községek népességének szaporodásánál általában az észlelhető, hogy a vasutak mentén levő községek lakossága szaporodik nagyobb arányokban, mint a többieké. Úgyszintén nagyobb arányokban szaporodnak a Nyíregyháza szomszédságában levő községek lakosai is, ami jorészben a Nyíregyházáról ezek hatarába történő kiköltözések és birtokszerzések eredménye. Á modern városok feladatai. Irta: Ágoston Péter. A modern életviszonyok közt a város jelentősége folytonosan emelkedőben van. Az allam hatalmát és vedelmét érezzük ugyan, de a város az a közület, mely életünkre, egészségünkre, élvezetünkre közvetlenül hat. Elsősorban azt érezzük, hogy valamely városhoz tartozunk. Valamennyien ettől várjuk érdekeink figyelembe vételét. Azt, hogy minden város csak az állam keretein belül működik, csak közvetve érezzük. Azonban ennek tudata még sem mosódhatik el soha bennünk s ezért nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a városoknak jelentősége két irányú : a) az ország ; b) az egyes ember szempontjából. a) A város az ország virága, mondotta <gy XVI-ik századbeli városi kóvet a magyar országgyűlésen. A városok az ország jellegenek fentartói, tanítja nekünk a görög, a római, a francia, az angol történelem. A városok a modern fejlődés hordozói, a demokrácia érvényesülésének feltételei, a műveltség szülői és ápolói. A városok Magyarország magyarrá valásának a legfőbb tényezői ; az ipar s kereskedelem székhelyei. A városok fogyaszto igényeinek iskolai ; a törekvő vállalkozó emberek gyülhelyei. A városok az ország kultúrájának fejlesztői s útjelzői. A varosok a gyors gazdagodás és értékemelkedés ; a dolgozni tudók s vállalkozni merők érvényesülesének területei. A város a tökelesedett termelés és a kiélezett osztálykülönbség küzdelmeinek tere. A városi lakosság mindenütt nagyobb mértékben szaporodik, mint a falusi. A városi, vagyis az ipartermenyek mindenütt gyorsabb menetben fokozódnak, mint a mezőgazdaságiak. Az utolsó negyedszázad alatt az Európában evenkint előállított ipartermények érteke több mint megtizszereződött, míg a mezőgazdasági termények értéke alig kétszereződött meg. A városi telkek értéke megsokszorozódott néhány Szőrme év alatt, a földbirtok értéke csak emelkedett Minden fejlődés, minden gyarapodás elsősorban a városokban tapasztalható, innen hódit először azzal, hogy a falusi lakosság elhelyezést nem találó részét felszívja magába ; majd azzal, hogy gazdasági, kényelmi kulturberendezéseivel a falusi községekre hat. A kuliura keletkezésének, legyen az ipari, kereskedelmi, művészi, tudományos, egyetlen biztos termő talaja : a város. A kultura a városban keletkezik s innen hat centrifugális erőként a mezőre, a falvakra. Aki valamely országot műveltté akar tenni, annak városait kell fejleszteni. A városok a politika iskolái. Az a könynyüség, a melylyel valamely város közügyeit a mai sajtoviszonyok mellett megismerhetni, lehetővé teszi, hogy bárki jártassagot szerezzen közügyekben. A városi élet folytonos változatai, a munkakörök sokféleségének megismerései a tehetségek érvényesűlesenek nyitnak utat, a minek eredményessége az emberi értékek megbecsülésére tanit. Ilyenképen a születési jogok és a tekintélyek tisztelete kisebb a városokban, miért is a politikai életben az igazság érvényesülésének nagyobb a lehetősége a városokban mint a városokban. A városok érvényesülésének feltétele, hogy a falusi kivándorló lakosságot felszívja. Az a nagyobb igényű, több ismereíü, nagyobb enerzsiáju, vállalkozó falusi lakosság, amelynek szűk lett a falu, kell, hogy az ország városaiban találja meg érvényesülésének terét. Az a sok képzett, tanult iparos, akit az állam, a városok, egyesületek pénzén képeznek ki, kell, hogy itthon találjon keresetet. Ez a városok feladata önmaguk s az országgal szemben. b) A város a mi nagyobb lakásunk. A város a mi utcánk, a mi fürdőnk, uszodánk. A mi városunk a mi parkunk, városunk a mi vizünk, levegőnk, könyvtárunk, kórházunk, iskolánk, rendőrségünk, tűzoltóságaink, mentőink. A város a mi ismerőseink s barátaink köre, a munkatársaink közülete. A város a mi szórakozó helyünk, színházunk, gyermekeink játszóhelye. A város sok kedves emlék, gyönyörű ábránd kedves tanyája de sok bosszúság, kellemetlenség, zaklatás, költség, igazságtalan mellőzés, nepotikus előre tolás forrasa s támogatója. A városnak, mint közületnek kötelessége azonban, hogy lakossága, mint nagy családjának anyja s istápolója legyen. Kötelessége, hogy erős tagjainak erejét gyenge tiai istápolására felhasználja. Kötelessege, hogy erejéhez képest arányos egyenlőséggel róija ki terheit s igazságos arányban mérje tevékenységét mindenütt és mindenkinek. A várostól szerető gondoskodást var a gyenge, kellemes lét biztosítását s előmozdítását az erős. A város sok kulturlény közülete, akik e közösség révén keresik azoknak a kultureszközöknek megvalósítását, melyet magukban, elkülönítve, életre hívni nem tudnának. A színház és közúti vasút, a parkok és csatornázás, a vízvezeték és közvilágítás, a vásárcsarnok s a muzeum, a tűzoltás és mentés stb. az egyeseknek ma már olyan igénye, amelyeknek kielégítése a város kötelessége. S ezek az igények folyton szaporodnak s igy a városok Kötelessége folyton bővül. A város a mai államban igazgatási szerv is, mely az állam tőrvényei szerint működik. A város a kormány parancsa alatt is áll s ezért ennek s nemcsak a lakosságnak óhajai s parancsai is teljesednek. A város a kormányzásnak is szerve s ezért a tágabb családi jellega elmosódik. A várossal azonban sem a kormány, sem a polgárok nincsenek megelégedve. Egyik óhajának sem tud megfelelni. Aminek oka a törvényben van, mely az önkormányzatot megvalósulni nem engedi. De a polgárok igényeiről sem gondoskodik Énnek terhét érzi a polgárság, mely a .baj gyökerét megváltoztatni nem tudván, a községi ügyek iránt kellő érdeklődést nem mutat. A városi ügyek mostoha sorsa onnan is ered, mert az első célhoz vezető eszkösz a törvény megváltoztatása volna. Miután azonban minden ilyen törekvést nálunk a kormány ellen irányulónak szoktak tekinteni, ezért a mindenkori kormány hivei a napi ügyeken kivül a községi ügyekkel nem törődnek. Sőt a mindinkább elharapódzó nepotizmus s korrupció folytán már csak az olyan ügyek targyalása vet nagyobb hullámokat, melyekben valaki anyagilag érdekelve van. Bizonyos tehát, hogy városi ügyeink vezetése körül bajok vannak, ha nem egyenesen beteg egész községi ügyintézésünk. Ezeknek a bajoknak nemcsak tovább terjedését kell megakadályozni, hanem ezeket a bajokat meg kell gyógyítani. Erre nagy erkölcsi és értelmi erejénél fogva egvedül a városi polgárság maga hivatott. Ez egyúttal ugyanez okoknál fogva kötelessége is. Ehhez a munkához azonban csak tervszerűen szabad hozzáfogni. Azzal a biztonsággal és öntudattal, amely a mestert a kontárral szemben jellemzi. Hogy ezt megtehesse, tudnia kell, hogy mit akar, mily irányban s mily eszközökkel akarja terveit megvalósítani. Ennél a pontnál azonban a létező politikai párt kereteket, illetve ezeknek netáni programmjait nem szabad figyelmen kivül hagyni, viszont azonban nem szabad, hogy a progresszióról megfeledkezzék. A polgárság, mióta állami szervezetünk van, a nemességgel szemben a demokrácia és az egyenlőség zászlóvivője. Mint Kolozsvár varosának egy XVII-ik századból származó statutuma mondja: a régi szent királyok három reszre osztották az országot, nemességre, parasztságra és a városi rendre. A nemességet arra rendelték, hogy a mezőben lakjék, ellenben elválasztották tőlük azokat, akik kőfal közé szorultanak: ez a városi polgárság, melynek ereje ,az egyarányu személyeknek egyenlőségéből áll." Ezt a demokratikus hagyomáayt a magyar városoknak nem szabad szem elől téveszteniük, de épen ilyen kevéssé mellőzhetik azt a szintén hagyományokon alapuló szerepüket, melyeket az ország művelődése terén a múltban betöltöttek. Akkor, igaz, nem ritkán támogatta őket fejedelmi kegy is, inig ma csak saját erejükre vannak utalva, de igy annál nagyobb s szebb a feladat, melynek betöltése rájuk vár. A polgárság ma már tisztában van azzal, hogy ő a haladás s igy az emberi boldogság zászlóvivője. Miután pedig minden magán, de annál inkább minden köztevékenység iranyitója csak a haladás lehet: a városi polgárság a maga tevékenységének iránytűjét már meglelte. Mert bármilyen kedves és familier hangzású is a „boldog régi idő," az emberiség mégis az ujabb s ujabb korokban a városi élet emelkedesével lett mind boldogaob, mert mind több s több ember lett szabaddá, lett részesévé a tudásnak, emelkedett emberi méltóságra. A mostani kor az emberiség altalános boldogságának előestéje. Ebben a nagyszerű korban lelkünk minden magasztos gondolatával, szivünk minden nemes erzésevel arra kell törekednünk, hogy a nagy átalakuláshoz mindenki minél hathatósabban hozzájáruljon. E cél érdekében intézményeket kell teremtenünk, meg pedig olyanokat, melyek soha meg nem szűnő hatásukban függetlenek legyenek, egyrészt a változó pártok felfogásától, másrészt olyan intézményeket, melyek megvalósítása nem tőlünk, polgárokon kivül eső tényezőkön függenek. Ezért kell városi ügyekkel minden polgárnak foglalkoznia s ezért kell szociálpolitikát folytatnunk. S mindezt azért, mert az erősek lelkiismeretének meg kell szólalnia, hogy teljesítsék a gyengékkel szembeni kötelessegeiket. A cél pedig, amelyet itt szem előtt kell tartani a nép gazdasági, műveltségi, erkölcsi nívójának, standardjának emelése. Modern városok feladatainak különböző köreit vizsgálva, a következőket különböztethetjük meg: a) altalános elvek; b) igazgatási elvek ; c) községi üzemek; d) községi pénzügy ; e) községi ingatlan politika; f) szociálpolitika; g) végül az ő feladatuk a nők nyilvános tevékenységének területét megkeresni. A mennyiben a megállapított elveket megakarják valósítani, ugy azokról az eszközökről is kell majd gondoskodniok, amelyekkel az elvek a gyakorlatba átültethetők. (Folytatjuk.) Ignálz i7-á2-i2 TeUíon t I az idény előrehala- f^r __ a

P II 1/ dottságánál fogva JeLOHII II II mélyen leszállított árban kaphatók divatáruházáfoan.