Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-06 / 19. szám

19 ik szám. 1913. március 6. 3 adott birtoka vételárából megmaratd 600 arany évjáradékát naponként a szegények közt osztotta szét, volt tiszti ügyész, árvaszéki elnök, táblabíró, alispán — in­gyen, fizetés nélkül — törvényszéki táb­labírói diurnumáit a rabok kosztjának javítására szentelte, egy zalaegerszegi fák­lyás parádéjának 3000 forintos költségét saját zsebéből 1000 forinttal kiegészítve, jótékony alapítványra áldozta és halála előtt 10 nappal is azon töprengett, hogy temetésén sokan megfognak hűlni, ez a Deák Ferenc a tisztviselők speciális érde­keiről, fegyelmi jogairól teljesen megfe­ledkezett és e tekintetben megmaradt ósdi táblabírónak ! De a vád e téren nemcsak őt, összes kortársait megilleti. A Kisfaludy-társaság ez évi közgyű­lésén Beöthy Zsolt elnöki megnyitója arra a nagyjelentőségű évre, mely az 1848. folytatása volt, visszatekintve igy kiált fel: ,1861 !" A nemzet, melynek súlyos bilincsei lehuilanak, az alig mult keservének és a jövő mámorának lázában ég. De sem a keserv, sem a remény nem tétlen és meddő. Mozgalmai, törekvései, alkotásai törekvésének bizonyítékát szolgálják, szinte az áradat bőségével és hevével, hogy életereje a hosszú és szigorú rabság alatt nemcsak meg nem tört, hanem ellenke­zően izmosodott, érett és fejlődött. Nem­csak Petőfi volt a vates, ki a forradal­mat megjósolta, hanem vates volt láng­elméjének nagy osztályosa Arany is, aki a Rákhelben, a Szondi két apródjában, az V. Lászlóban, a Széchenyi ódában a föltámadást jövendölte meg, a szellem és jog diadalát az erőszak fölött, ennek te­hetetlenségét az eszmével szemben. Nem­csak a hosszan elfojtott érzés ősereje tört ki elemi szilajságával és fékezetlen­ségével az úgynevezett „kis forradalom­ban" országszerte, hanem a szószékek­ben, az irodalomban, a művészetben a fölszabadult szellemi erőnek egyszerre olyan gazdasága és mélysége tárult fel, amelyről a tétlenségre kárhoztatott kö­zelmúltban alig lehetett sejtelme valaki­nek. És ez az ujon felpezsdülő nemzeti élet, tele politikai szenvedéllyel, minden jellemző mozzanatában a legerősebb átha­tottságot mutatja a kulturától, politikai törekvésében, nyilatkozataiban, szereplői­ben a legbensőbb szövetséget. Mi szemére vetjük ennek az 1861­nek, hogy annyi felszínre hozott eszme kiforrasztásánál a tisztviselőkkel szemben nem teljesítette a „nagy idők" köteles­ségét. A magyar energia bűne nyilvánul itt meg. Ez az energia, mely más téren cso­dákat művel. Belső Ázsiában egy szá­zad óta csodás kitartással keresik fajro­konainkat s nemzeti bölcsőnket, Kőrössy Csorna Sándor Budha zárdákban negy­venezer tibeti szót gyűjt, megirja a tibeti szótárt és nyelvtant. Fázva, koplalva éjjel-nappal utazik, Lasszától Khán tar­tományig, onnan éjszakkeletre Khina nyu­gati határáig. Vámbéry Ármin a Mario Polotol hét évszázaddal ezelőtt járt uta­kon haladt Nyugat-Turkesztán felé s ret­tenetes küzdelmek közt keresi a magyart. * lia olcsó és jó ' íl / íi 11 ^P^ akar, U&«UI!j akkor azt csakis Zichy Béla grófot ez lelkesíti 3 expe­díciójában. Lassza miniszterei indítják útnak gróf Széchenyi Bélát (1877 — 1880-ban) Lóczyval, Kreitnerrel, Lasszát nem érik, de a Góbi-sivatag déli szélén meg Kanszu, Senszi és Sz-csavan tarto­mányok határán, nyolcezer kilométeres utjukban olyan vidékeket jártak be és irtak le, melyeken európai ember nem fordult meg. Stein Aurél sok évezredes emléke­ket ment meg az utókornak s e mellett fényt dérit A fehér hunok és rokon­törzseik eredetére. Újfalvi Károly Fergánát járja, ku­tatja, de a Pamir-ra: „világ tetejére" nem jutott el. Dr. Cholnoki Jenőt, mi­ként mesterét; dr. Lóczyt, Escher von der Linthnek, a halhatatlan zürichi professornak, a Szahara múltja első felis­merőjének tanítványát, báró Richthofen iskolájának hivét: Khina és Mandsuor­szág meg a mongol puszták hívogatták küzdelemmel teljes útjára, dr. Almásy Györgyöt és vele dr. .Prinz Gyulát a Tien-san s az euráziai hegyláncoktól köz­refegott platók, a magasan fekvő legelök: szyrt (vagy szűrt) vidékek, miközben utjukban megvilágítják Belső-Ázsia gaz­dasági rendszerét, mely a nagy népván­dorlás kérdését közelebb viszi a meg­oldáshoz ... A Glóbus másik felén ke­resik a magyart és . . . itthol elfeledkez­nek pár százezernyi magyar köztisztvise­lőkről ! Egyik közeli népszámlálás adatait sietünk itt azon célból felhasználni, hogy a magyar köztisztviselők s általuk eltar­tott családtagoknak, (a vasúti s gőzhajó­zási és fegyvereserő alkalmazottaitól elte­kintett) számarányát következő nagy vo­násokban összeállított demografióját be­mutathassuk, ezek szerint: A kenyérkereső szellemi munkások túlnyomó része: 114761 lélek persze a férfiakból való — s csak 29498 a nő, ebből is egyharmadnál több az ideigle­nes alkalmazásban lévő irodista, napidí­jas és betegápolónő. Tiz évvel ezelőtt a status 27 ezer lélekkel kevesebb volt. A férfiak száma azóta közel 19 ezer, a nőké 8 ezer lélekkel növekedett; az emel­kedés amott kerek 20, emitt közel 39 százalék. A feministák annál kevésbbé panaszkodhatnak nálunk, mert a női­munka térfoglalása csaknem kétszeresét teszi a férfiakénak, eltartottak dolgában pedig 71 ezer fiúgyermekkel 160 ezer hitves és leánygyermek áll e munkakör­nél szemközt. Legtöbb férfierőt az állami, megyei és városi közigazgatás foglalkoztat: közel 34 ezer lelket. S ha meggondoljuk, hogy a létszám itt előbb alig ment tul a 2572 ezren, csaknem 10 ezer újonnan kreált hivatali álással kerülünk szembe egy év­tized leforgása alatt! Az állami tisztvise­lők száma 2V2 ezerrel, a községi jegy­zőké IV2 ezerrel, a megyeieké 1000-rel, a városiaké IV2 ezerrel s elég jellemző­leg: a községi dijnokoké 3000 rel szapo­rodott. A nők e téren nem is mutatkoztak, mindössze 171 gépiró-kisasszony képvi­seli a feminizmust közigazgatási hivata­lainkban. Annál arányosabb a két nem munka­megoszlása a közoktatás mezején: férfi­akban ezidőszerint közel 30 ezer, nőkben 14 ezer tanerőt birunk. Tiz év alatt a férfi-status 3300, a nőké 6700 lélekkel nőt meg s ez összesen 10.000 uj tanügyi állás kreálását jelenti. Az elemi oktatásnál 372 a szakiskoláknál 1000, a középiskoláknál 600, de főleg magántanárok és tanitók, nevelők és korrepeditorok dolgában 4 V2 ezer a létszám növekedése. De iskoláink elmaradt volta, az analfabéták borzalmas száma, főleg a nőképzésben történt mulasztások nemcsak érthetővé, hanem kívánatossá is teszik a tanügyi személy­zetben történt ily mérvű progressziót. Az igazságügyi szolgálat — csakúgy, mint a közigazgatásé — kizárólag a fér­fiak dominuma. A létszám itt meghaladja a 19 ezer lelket. Ebből biró 2 72-szer, ügyvéd 4 72-szer, ügyvédjelölt és segéd közel 2000, ügyész és közjegyző, börtön és fogház felügyelő közel 1000, a többi mind segédhivatalnok és díjnok, A status tiz év alatt 4000 állással gyarapodott meg; ebből 6—600 a bírákra és bíró­sági segédhivatalokra, 800 az ügyvédekre és segédeikre, közel 1000 — 1000 az ügy­védi írnokokra és bírósági dijnokokra esik. Főleg a két utolsó tétel: jogvégzett vagy középiskolát abszolvált embereknek ezerszámban tolongása az írnoki és dij­noki proletárság felé, — szomorúan világítja meg közviszonyainkat. Elég sokan keresik fel az egyházi pályákat is. A létszám itt meghaladja a 20 ezer lelket; ebből 16 72 ezer a pap, 4 ezernél több az apáca, vagy hitközségi nőalkalmazott. De mig a papságnál tiz év alatt a státus mintegy 200 lélekkel csökkenést mutat, eddig apácák dolgában 1800 lélekkel vagyunk többen, A közegészségügyi személyzet több­sége nőkből áll, számuk messze túl­haladja a 9000-et, mig a férfiaké ugyanitt alig közelíti meg a 8000 et. Ez arány­talanság tiz év előtt még tetemesb volt: az egészségügyet szolgáló férfiak száma akkor 7, a nőké 9 ezer volt. Kiegyen­lítéshez nagy mérten hozzájárult az, hogy gyakorló orvosaink 1200, gyógyszeré­szeink 400, állatorvosaink 100 lélekkel növelték a maguk statusát, mig a nő­orvosok száma csak 2-vel, a női gyógy­szerészeké 50 körül emelkedett, a szü­lésznőké pedig 300-al csökkent. Végül a tudományos, irodalmi, művé­szeti s egyéb kulturfoglalkozások körében a munkásállomány 7800 lélekre tehető, — ebből 5700 férfi, 2100 nő ; amazok tiz év alatt 1700, emezek 650 léleknyi erővel szaporodtak s az emelkedés ott 42, itt 44 százalékot jelent. A két nem közt való arány elég szimetrikus, fejlő­désük csaknem egyenletes. íme tehát megközelítőleg egy fél­millió lélek érdekéről van akkor szó,, mikor a köztisztviselők említtetnek. Azon félmillió ember érdekéről, akik jórészt a a köznemesek örökébe léptek. Nem az elpusztult nemesi kúriákat*) hanem a *) Azok más kezekbe jutottak a hozzájuk tartozó birtokokkal egyetemben. cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. szerezze be, hol o. legtartósabb ás legele^ánsab b férfi, IIŐI és gyermekcipők vannak raktáron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom