Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-06 / 19. szám

Nyíregyháza, 1913. március 6. Csütörtök é XXXIV. évfolyam, 19. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Teleion számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Közsági Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Utcáink kiburkolása. Egy egészéges gondolat. Érdekes, de egyben igen egészséges gondolat vetődött fel a Dessewffy, Károlyi terek és a Károlyi-utca mentén fekvő telkek tulajdonosai körében. Mozgalmat indítottak .maguk között, hogy a telkeik előtt elvonuló szekérutat kiburkoltatják, illetőleg a kiburkolás költségeit magukra vállalják. Áki ezeket az utakat esős időben ismeri, az egy cseppet sem csudálkozik ezen a mozgalmon. Amint az ősz beáll, mig kőkeményre nem fagy, kerékagyig járnak a szekerek a sárban. Ha meg felfagy, olyan kátyúk és zökkenők keletkeznek, hogy valóságos istenkísértés számba megy ott kocsin járni. Persze amint tavasz felé a fagy engedni kezd, megint a feneketlen sártenger veszi át csendes birodalmát. Azaz, dehogy is csendes ez a birodalom! Olyan éktelen lármával lehet ott a szegény lovakat a vontatásra rábimi csak, amely mindennek mondható, csak csendesnek nem ! Természetesen ezért az állapotért első sorban a városi tanácsot és elöljáróságot teszi mindenki felelőssé. Szóval és Írásban követelik ezeknek az utaknak a kiburkoltatását. De nem csak ezekét, hanem az egész Érkertben, meg a Bujtoson létesült uj utcáknak a kikövezését is folytonosan és hangosan követelik, A dolog azonban ugy áll, hogy a városnak nincsen módjában ezeket az uj utcákat kiköveztetni; hiszen még az ősrégi utcák közül is a legtöbb nincsen kikövezve. Már csak ezekkel szemben is méltánytalan volna, ha a város az alig néhány év előtt keletkezett uj utcákat köveztetné ki előbb. Az akadály azonban nem ebben rejlik. Hanem abban, hogy a kövezetvám-alap, amelyből az utcák kiburkolását készíteni lehet, a már elkészített burkolatokra felvett kölcsönök annuitásait és az utak fentartásával járó kiadásokat sem birja fedezni. Valami 16—18,000 korona évi deficittel dolgozik igy is. Hogy aztán mikor juthat abba a helyzetbe, hogy ezt a deficitet győzni fogja, sőt uj burkolatok készítésére is gondolni lehet, annak csak a jó ég a megmondhatója. A Dessewffy, meg Károlyi-tériek és a Károlyi-utcaiak mikor ennek a tudatára ébredtek, gondolkozóba estek, hogy vájjon miként lehetne a helyzeten segíteni? Mert segíteni okvetlen kell. Hiszen a bérkocsisok nem egyszer egyszerűen megtagadják, hogy ezekre az utakra elmenjenek. A teherszállító fuvarosok nagyobb összeget igényelnek, ha ezekre az utakra kell fát, vagy szenet szállitaniok. A költözködés, építkezés és egyáltalán mindenféle fuvarozás tetemesen többe kerül ezekre a helyekre, mint más, olyan utcákra, amelyek ki vannak burkolva. Igy jöttek arra a gondolatra, hogy megcsináltatják a burkolatot a saját költségükön. És nem is rosszul számítanak. Nem csak a fuvarozási kiadásokon nyerik meg a költségeket, hanem a házak és telkek értéke is jelentékenyen emelkedni fog a burkolat által. A számitások szerint egy négyszög méter ciklops burkolat 3—4 koronába kerül. Ha tehát a burkolat 5 méter széles lesz, egy 15-20 méteres telek előtt a burkolat nem igen kerül többe 3 — 400 koronánál. Vagyis egy-egy telekre 3 — 400 korona költség jutna az egész utca kiburkolásából. Ennek a kamatai bőségesen kitelnek az évenkénti fuvar költség megtakarításokból s maga a ház és telek nem 3—400 koronával fog többet érni, ha előtte a kiburkolt utca lesz. Van azonban a dologban egy nagy nehézség. Az, ha vájjon minden telektulajdonosban meglesz-e a kellő belátás ahhoz, hogy a mozgalomhoz csatlakozzék és a költségeknek a reá, illetve telkére eső részét elvállalja? Mert ahhoz, hogy a burkolatot igy egyesült erővel megkészíttethessék, az összes édekelt telektulajdonosok beleegyezése és a költségeknek kötelező elvállalása szükséges. És itt volnánk bátrak egy eszmével kitoldani a Dessewffy meg Károlyi-tériek és Károlyi-utcaiak mozgalmát. Vájjon nem tehetné-e meg a város azt, hogy szabályVármegyénk egy elfeledett vértanúja. (Bónizs Ferenc 1627—1671.) Nagyon kevesen emlékeznek ma vármegyénkben a tolcsvai Bónizs családra. Pedig nem is rég, fcözülök többen országos nevezetességű férfiak voltak. György I. Lipót idejében a koronaőrző csapat főhadnagya, Sámuel orsz. gyűl. képviselő, államtitkár, koronaőr, a legfőbb bíróság elnöke, Barnabás Szabolcsvármegyének előbb al- majd főispánja, mind ebből a családból származtak. Számos szabolcsmegyei uri család leányágon rokonságban van velők ma is. De nem erről akarok beszélni, hanem fel akarom újítani emlékezetét a perillustris ac ge nerosus dominus Franciscus Bónizs de Tolcsva vértanunknak és a feleségének Máriássy Annának. Annyival inkább kötebsségemnek tartom ezt, mivel még a vármegyei monográfiánkban is alig esik róla egy pár szó. Pedig megérdemli, mert emléke ép oly fényesen ragyog, mint a 49-iki vértanuké. 0 is hóhér kéz által fejezte be életét 1671. ápr. 20-án Pozsonyban s egyáltalán ,nem rettegé az fakó halált az hazáért* mint maga mondotta, barátjának Nagy Andrásnak, kit vele együtt végeztek ki. A vasvári békekötés után ugyancsak léhahanyatlott a magyar szabadság fényes csillaga. A két nagy hatalom, a török és a német megosztozni láttszott Magyarország felett s Bécs már készen volt igát vetni a kemény magyar nyakakra. Meg kell semmisíteni Magyarország alkotmányát különállását: ez volt a célja & bécsi kabinetnek s főleg Lobkowitz hercegnek. Wesselényi nádor maga állott a bécsi tervek elleni mozgalom élére, az ország akkori prímásával Lippayval, Zrínyi Péterrel, I. Bákócr Ferenccel, Nádasdy Ferenc országbirával; sőt még egy steier főúr Tattenbach is társul szegődött hozzájuk. Wesselényi nádor halála után a moz galom téves irányt vett fel, idegen hatalmasságok segélyével akart győzni és diadalt aratni a gyűlölt német hatalom felett. A dolog kitudódott s I. Lipót vérbe fojtotta az egész öszszeesküvést. Bónizs Ferenc is — a szabolcsmegyei Bónizs család sarja — belekeveredett a dologba. Nagy magyar volt Ferenc ur, bár hitvese Máriássy Anna óva intette kivált kezdetben — nem maradhatott hát távol az erősen nemzeti mozgalomtól. Hogy nemcsak itthon, hanem Abonyban is annál jobban elősegíthesse a szent célt, itt hagyta feleségét, kastélyát s a füzéri várba ment át, hogy az insurrekciót ott is minél jobban előkészíthesse. Anna asszony csak hívogatta hazafelé. De ő csak nem jött. Nádasdy urammal együtt akarta meg tanítani a németet kesztyűben fütyülni. Az öszeesküvők azonban nem tudtak egyetérteni, ki fejedelem, ki nádor akart lenni. Egymást rágalmazták, egymás ellen törtek, sőt még odáig is vetemedtek, hogy egymást Bécsbe feladják. Szóval a zavar nőtten nő s mikor már lehetett látni, hogy baj lesz; Máriássy Anna igy irt az ő szerelmes urának: megmondottam kegyelmednek ne avatkozzék ezekbe a dolgokba. Én rám nem hallgata, jobbnak látta a beavatkozást. Most már ha benne van vagy férfiasan vigye keresztül. Én csak egy kis szócskával sem tartom viszsza. Sajnos! nagyon gyászos végett ért a nemes céllal megindult nemzet felszabadító vállalkozás. Meg mielőtt a felkelés kitörhetett volna, már meg is bukott. Bakocy ugyan 1670. januárban a kálvinista köznemesség segélyével a kisebb császári csapatokat megveri, de 1670. március után Munkács várába kénytelen menekülni anyjához Bátori Zsófiához, ki nagy pénzért 400,000 ftért s azon igéretért, hogy a reformásus vallást teljesen megsemmisíti, kegyelmet nyer fiának. De a többi összeesküvő mind hurokra kerül a bécsi kormány nagy örömere s Zrínyi, Nádasdy, Frangepán, német tiróság által Bécsújhely piacán a következő év ápr. 30-án lefejeztetnek. A bécsi kormány meg a sírjukat is meggyalázza, ezt a feliratot tétetvén reá: A vak vezeté a világtalant s mind ketten a verembe estek. Cserei Mihály igy jegyzi fel az eseményt: Soha semmi dolog, ugy el nem idegeníté a magyarokat a római császártól és az ausztriai directiótól, mint azoknak a nagy uraknak megöletése. Szegény jó Gserey még ő nem tudhatta, hogy a világosi gyásznap után mit mi velhet még az ausztriai directió! Arad, Pest, Pozsony s annyi ismeretlen helyen nyugvó szegény vértanunk! Bónizs Ferencet is elfogják. Őt Pozsonyba viszik, ott tartanak törvényt felette. Az itelet neki sem lehetett más, mint a Bécsújhelyben^