Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-09 / 3. szám

2 3-ik szám. JMYÍÍÍ¥IÖÉIC. 1913. január 9. bizonyára egyet ért velünk mindenki abban is, hogy annak hiányain egy uj, diszes és a célnak megfelelő épület emelésével sürgősen segíteni kell. Ezt megkívánja, megköveteli a városnak, az igazságügyi szakban működő tisztviselőknek és a jogkereső közönségnek együttes érdeke. A város joggal kívánhatja meg, hogy külsejét ne éktelenitse el, ne disztelenitse tovább ez a „palotádnak keresztelt, ósdi középület, a tisztviselők joggal megkívánhatják, hogy közérdekű munkásságukat világos, tágas, jólevegőjü, az egészségügy követelményeinek megfelelő helyiségekben folytathassák s a jogkereső közönség joggal követelheti az általa különböző illetékek cimén fizetett óriási összeg ellenében, mely az állam igazságügyi kiadásait nemcsak fedezi, de azok összegét sokkal tul is haladja, hogy olyan helyiségben szolgáltassák neki az igazságot, amelynek berendezése az egészségügyi s bizonyos fokig a kényelmi szempontoknak is megfelel. Meg vagyunk róla győződve, hogy városunk illetékes tényezői a cikkünkben felhozottak igazságát maguk is tudják, átérzik s hogy meg van bennük a hajlandóság és a buzgalom a helyzet orvoslására. A mi cikkünk nem is akar egyéb célt szolgálni, mint dokumentálni azt, hogy ezen kérdés megoldásának szüksége átment a köztudatba, az közóhajt képez, tehát azt akarjuk cikkünkkel elérni, hogy a cél elérése érdekében indított actió sikerét az egyik leghatalmasabb érvvel : a közönség immár kifejezésre juttatott óhajával, akaratával előmozditsuk. L r. k modern városok feladatai. Irta: igostou Péter. A modern város lényegesen különbözik a régi várostól. A város kifejezést itt olyan közületekre használjuk, melyek nem a törvény szerint, hanem ugy lakosaik foglalkozása, műveltsége, mint a város vezetőségének tevékenységi iránya alapján ezt az elnevezést megérdemlik. A régi városok célja egyrészt a béke biztosítása, az igazgatás ellátása, az önkormányzat s a fogyasztás szabályozása volt. A A mai városok ugyanezt teszik még általában, nem jutottak tehát előbbre, mint a középkoriak. Az igazgatás és a polgárság közszüKségleteinek miként való fedezésének szabályozása, vagyis a piaci rendtartás megállapítása azonban ma már nem elégítheti ki a polgárok igényeit. Az elővásárlás, a kofálkodás szabályozásában, a piacon a termelőknek a viszontelárusitóktól való elválasztásában nem merülhet ki a városok vezetőinek tevékenysége. A középkori városi elöljáróságok praktikus érzékére vallottak azok a szabályok, melyeket a fogyasztas biztosítása érdekében létesítettek. Ebben is nagyon tul haladták a mai városokat, mert a legtöbbször nagy élelmiszer raktárakat tartottak, melyekből a polgárságnak eladták az élelmiszereket. Az angol városok és Velence maguk vásárolták még a XVI ik században is polgáraik részére a gabonát. Amiens a sót. Ugyanúgy jártak el a skót, az orosz városok. Nálunk Késmárk városa a takácsok vásznát összevásárolta és maga értékesítette. A megvásárolt áruk, eladási árát a városnagy (polgármester) bizalmi férfiak közbenjöttével állapította meg. Amikor nagy inség támad, a mikor a városi lakosság nem tud a nagy drágasággal megküzdeni, még most is nagyon sok esetben nemcsak a városok, de még az állam is is olyanformány siet a polgárok segítségére, mint ahogy azt a középkori városok tették, A tapasztalat azonban megmutatta, hogy a támogatásnak ez a módja nem kielégítő. Állandó jellegű intézkedések kellenek, a melyek nemcsak a fogyasztásra hatnak szabályozólag, hanem a termelésre is. Ezt a modern városok már mindenfelé kezdik belátni s épen ezért mint termelők lépnek fel. A községi kenyérgyárak, a husszékek mellett községi zöldség és fa-üzletek vannak, de sok beiyen községi tehenészetet, sertéshizlalást tartanak üzemben, a községi marhaalkuszokról s hasonlókról nem is szólva. Mindezek azért érdemelnek külön tárgyalást, mert élénken világítják meg azt a körülményt, hogy a városok tevékenységi köre lényegesen bővült, nemcsak az önkormányzat, az igazgatás s a fogyasztás, hanem a termelés is feladatai közé sorozódott. S ennél a pont nál megint kiemelendő az a körülmény, hogy ilykép most már nem csak azoknak az áruknak termelése, melyekre a község minden lakosának kivétel nélkül és egyforma minőségben van szüksége, mint a gáz, villany, viz, közúti közlekedés stb. tartozik ma már a város feladatai közé, hanem mindenféle áru termelése. A lényege csak az, hogy a lakosság könnyebbségére szolgáljon. Mindezeken kívül azonban annyiban is különbözik a modern város a régiektől, hogy az igazgatáson, az anyagi szükségleteiről való gondoskodáson kivül gondoskodnia kell lakosainak kulturális szükségleteiről is. A tudományos gyüjteményok, képtárak, könyvtárak létesítése sokkal inkább kulturszükséglet, mint % mai színházak. De nem merülhet ki még ezzel sem a városok feladata, mert polgárait képeznie kell előadások által is. E tekintetben a legelső kit eddig iszákos mostoha apja koldulásra kényszeritett, most betegen a szegényházban fekszik. Lázasan csodálatos nép álmokat lát, melyek a színpadon tényleg megtörténnek. Angyalok jelennek meg és ő drága menyasszonyi ruhát kap ; üvegkoporsóba teszik és a falusi tanitó a megváltó alakjában jön hozzá ... vigasztaló nép csodák közepette alszik el örökre a rideg életben megkínzott, elgyötrött árvalány. Amint látjuk itt Hauptmann a szimbolizmus meséjére tért, melyen csak igazi nagyköltők tudnak biztosan járni, mig a féltehetségek menthetetlenül lesülyednek az értelmiség feneketlen mocsarába. Teljesen szimbolistává válik pazarszinü mesedrámájában „Az elsülyedt harangban." Hasonlóképen a valóság és mese olvad össze nagyszerű játékká „És Pippa táncol* darabjában. Küzdelem folyik itt életre halálra! Piszkos korcsmában indul a darab, hol embert ölnek az arany miatt, a kis tisiánhaju Pippa apját. Pippa a tüneményszerű, lidérclányhoz hasonló lény, csak táncol mindenkinek és mindegyik mást lát benne. A vándorló költő eszményképét, a megöregedett óriás üvegfúvó kristálypoharat, amilyent ő is fujt egykor, az élvezet kereső gyárigazgató érzékiséget. És Pippa betáncol a halálba, a rajongó költő megvakul és azt hiszi, hogy lát és . .. kimegy a fehér hósivatagba, mert lelkét titkos szózat hivja a lagúnák csodás országa felé. Káprázatos képek, nagyszerű szimbolumok ! De hol vannak még a többi drámái? Ilyen futólagos elmélkedésben nem igen ölelhetjük fel egész költészetét. Hauptmann a legérzékenyebb költői lelkek egyike; a külső benyomásokat mohón szívja magába és a legváltozatosabb formában dolgozza fel. Irt Shakespeare-féle burleszkeket (Schluck und Jau), naturalisztikus drámákat (Vörös kakas, Bernd Róza), intim lélekrajzokat (Kramer Mihály) romantikus és újklasszikus versdrámákat (Elga, A szegény Henrik) stb. Mindegyikben jelét adja bámulatos technikai ügyességének. Élete delén áll a nagy német drámaíró, kit a német költészet megkoronázatlan királyának tartanak, elérte a legnagyobb irodalmi kitüntetések egyikét, királyok és népek egyaránt tisztelettel csodálják a nagyerejü drámaírót benne. A világirodalomban maradandó nevet vivőit ki és liiszszük, hogy nemsokára ujabb csodálatos munkával lép a közönség elé! Lefller Béla. feladata pedig az, hogy saját tisztviselőit képezze s megismertesse őket nemcsak a modern igazgatás, városrendezés, hanem a tudomány és művészet uj irányaival is. Csak modern tisztviselői kar létesíthet modern városi igazgatást. A városi igazgatás elveinek megállapítása tekinteteben felmerült az a kérdés, hogy nem volna-e célszerű, sőt nem kellene-e azokat az elveket, melyek megvalósítása a törvényhozótól függ, elválasztani azoktól, a melyeket már a mai törvényes állapot mellett is minden város vezetőségétől követelhetni. Ez a gondolat az e'ső pillanatra tetszetősnek és ezért helyesnek látszik. És megvalósítása még sem jár semmiféle eredménynyel, nem csak azért, mert a törvény nagyon sok hibáján lehet segíteni az összes alkalmazó tényezők közreműködésével, de főleg azért, mert a törvény fekteti le a városi igazgatás elveit, melyeknél képződő rendszer egységes. Sajna, hogy ez a rendszer hibás. Ha a magyar városi igazgatás hibáinak okát kutatjuk, ugy azt abban a körülményben találjuk, hogy az 1886 : XXI. t..-c. még a régi közjogi babonák hatása alatt jött létre. E törvénycikk meghozatalánál nem az volt a lényeges szempont, hogy a városi teendők minél könnyebb s akadálytalanabb ellátásnak módja biztosíttassák, hanem hogy a városok valahogy ne látszassanak kevesebbeknek, mint a megyék. A városok közül némelyek, az u. n. törvényhatósági joggal felruházottak, a törvény szerint a megyékkel egyenlő rangba tartoznak, de ennsk fejében ügyeiket épen olyan módon tartoznak ellátni, mint a megyék. Arra senkisem gondolt, hogy a városok viszonyai mások, hogy tehát a más természetű ügyek ellátása más ügyintézést is kívánna. Ezen a bibán kivül van persze igen sok más is, a melyek közül csak néhányat fogunk felemlíteni. A városok ugyanis, ugy mint a megyék, szabályrendeleteket alkothatnak. Ezek a szabályrendeletek sem a törvénynyel, sern a kormány rendeleteivel nem ellenkezhetnek és az önkormányzati hatáskört tul nem léphetik. Csakhogy ezeket a szabályrendeleteket csak akkor hajthatják végre, ha a kormány jóváhagyta, az olyan szabályrendeleteket pedig, melyek meghozatalára a törvény kötelezi, a miniszter kívánságához képest kell pótolni, módosítani, sőt a miniszternek joga van a meg nem felelőnek talált szabályrendelet helyett önállóan intézkedni. Ilyen esetben igaz, hogy panaszjogot ad a törvény a törvényhatóságnak, ez azonban olyan körülményes jog, hogy ezzel való élésre nagyon kevés alkalom lesz, mert a mindenkori kormány hivei részére rendesen biztosítva van a többség. A mi a törvényből hiányzik, az a tulajdonképeni önkormányzat. Abból a célból, hogy a törvénynek ezt a szellemét eltakarják, a törvényhatóságoknak magánjogi ügyekben is adtak szabályrendelet alkotási jogot. Ezek köizül a szolgálati ügyekben nyert szabályrendelet alkotási jog a megyék és a megyei urak szempontjából becses, mert a gazda és béres, az ur és szolga viszonyában a gazdára ruházta a törvényhozás jogát is, a mikor a bírói hatáskör már ugy is megilleti. Miután a városok jelentősebbjei a megyékkel ugyanegy törvény alatt állanak, világos, hogy az elégedett megyék nagy számukkal a törvény megváltoztatására irányzott minden törekvést ellensúlyoznak. Az 1S86. XXI. t.-c. 5. §.-a szerint a törvényhatóságnak határozatait a miniszternek kell jóváhagyni a következő esetekben : a) ha költségvetés megállapítását; b) hu ingatlan szerzése vagy elidegenítését tárgyazza ; c) ha kölcsönfelvételre vonatkozik ; d) ha a helybenhagyott költségvetésben elő nem forduló terhes szerződések kötésére vagy felbontására és közmüvek emelésre vonatkozik ; e) uj hivatalok rendszeresilésere, régiek megszüntetésére vonatkozó határozatokat. Ugyanígy jóváhagyás kell minden esetben, melyekben ezt a törvény külön előírja. A városi közgyűlés elnöke a kormány bizalmi embere : a főispán, a ki a határozatokat megfelebbezheti. A város minden ügyébe egy vagy más formában beleavatkozhatik a főispán. Tisztviselőket nevez ki, a tisztviselők. választásánál végeredményben ö jelöl. Mindezekhez hozzájárul meg, hogy a közigazgatási bizottság, mely csak részben áll a városok embereiből, a közigazgatásnak majdnem