Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-20 / 15. szám

15 ik szám. JSÍYÍSÜTEQÉK. 1913. február 20. 2 A színház ügye. Uj színi kerület alakitáfa. A szinügyi bizottság ülése. Nyíregyháza város társadalmi életében állandóan szőnyegen tartott kérdés: a színház kérdése. Időközönként hosszas hírlapi viták, polemizáló cikkso ozatok indultak meg a helyi lapok hasábjain, jeléül bizonyára annak az általános érdeklődésnek, melylyel a város közönsége a színház ügye iránt viseltetik s amelylyel a megindult tervezgetéseknek minden fázisát kisérni szokta. A legközelebbi múltban azután, amidőn a közönség véleménye már úgyszólván teljesen kialakult s a hírlapi vitatkozások véget ertek a közönség tárgyilagos érdeklődését egy nem is egészen sserer: ebesen alkalmazott, de egyúttal éppen olyan szerencsétlenül félre is magyarázott hatósági beavatkozás esete váltotta fel. Ami már most mindkét esetben mint örvendetes tény végeredményben megállapítható, az az hogy úgy a közönségnek kifejezésére jutott vélemenye szerint, mint a felső hatósági beavatkozás szerint is a jelenlegi állapot tovább fenn nem tartható. A szinház épület rossz, céljánakmeg nem felel, hivatásának betöltésére jelen állapotaban egyáltalában nem alkalmas. A szinház épületének arra való alkalmatlanságának kérdése azonban azon vitatkozásokban, melyek a szinház ügyében megindultak, csak masodrangu szerepet játszottak. Főfontosságu kívánságként a közönség részéről már régebb idő óta táplált s ujabban mind általánosabbá vált azon jogos óhajtás jelentkezett, hogy a színészet Nyíregyházán végre állandósittasek, hogy a varos és a vármegye közönségé a színházi előadasok élvezetéhez az azokra nézve legalkalmasabb időben s ne akkor — és akkor is valósággal kegyelemből—jusson, amidőn a közönség figyelmét s érdeklődését a körülmények már termeszetszerüleg elvonják, vagy legalább is tetemesen csökkentik. A harmadik körülmény, amely a szinház ügyét újra, meg újra felszínre vetette, az a regola húzódó válság volt amely Zilahy Gyula igazgató lemondásává! tetőpontra jutott. A közönségnek kifejezésre jutott határozott óhajtása, a hatóságnak azon megállapítása, hogy a szinház épülete nemcsak kívánni valókat hagy fenn, hanem, hogy lényeges biztonsági előfeltételeket is nélkülöz s a Zilahy Gyula fizetésképtelensége történetesen rövid idő közbevetésével egymásután jelentkeztek s ha hoz závesszük már most azt, hogy a városi mérnöki hivatal véleménye szerint a jelenlegi szí ház épületet a követelményeknek megfelelően átalakítani nem is lehet: úgy az eddig törten teknek nemcsak hű képet adjuk, de -ízt is megállapíthatjuk, hogy a szinház ügyének kérdésé egyenesen égelő, halaszthatatlan kérdéssé vált, amely további halogatást az ügy és a közönség érdekenek határozott sérelme nélkül tovább nem odázható, amelyben tehát a leg rövidebb időn belül intézkedni kell. Amint már emiitettük, a szinház ügyében hosszú hirlapi problémiák indultak meg, amelyek — miután abban, hogy Nyíregyházán az állandó szinház létesítésének, helyesebben 3 4 hónapos téli saison beveztésének immár semmi akadálya sincs, mindannyian megegyeztek — legföbbképen azon kérdés körül forogtak, hogy az állandó szinház céljaira a régi epület szolgáljon-e, avagy helyette egy teljesen uj, a kor követelményeinek minden tekintetben megfelelő szinház épület emeltessék ? s ez utóbbi esetben a szinház épülete hol legyen? Anélkül természetesen, hogy a fölvetett eszmék és tervek közül bármelyik mellé is eihatározólag odaállanánk, ténvként regisztráljuk, hogy a vitatkozóknak többsége az egészen uj szinház építése s egyszersmind amellett foglalt állást, hogy az uj színházépület nem a mostani helyén hanem mas, a városnak valamelyik for galmasabb, az észrevevésnek jobban kitett, jobban megközelíthető helyén nverjen elhelyezést. Egyrészt eredetisége, másrészt annál a jelentőségnél fogva, mely az ő indítványait kísérni szokta, különös érdeklődéire tarthat számot Balla Jenő városi pénzügyi tanácsosnak a nyilvánosság előtt tudtunkkal nem ismertetett az a memoranduma, melyet még 1911. év október havában nyújtott be a képviselőtestülethez, amely* 1 azonban a képviselőtestület eddig még nem foglalkozott. Balla Jenő memorandumában új szinház épület emelése mellett foglal határozottan állást, s azok közé tartozik, akik az uj színházat nem régi helyen, hanem a forgalomnak, az észrevételnek jobban kitett helyen épitetnék meg. Az uj szinház helyéül elsősorban a Dessewffy-térnek déli oldalát, részben a park egyrészének beepitésével, másodsorban a Széchényi-térre javasolja és pedig akként, hogy a szinház épülete a Széchényi-ut tengelyébe homlokzatával merőlegesen essék s végül ugyancsak a *6zéchényi-térnek azt a részét tartja megtelelőnek, amelyen jelenleg a kis kert áll. Érdekesen eredeti azonban az az eszméje, amely szerint az epitbezés költségeit s az épület fentartását fedezné. E tervezet szerint az építkezés költsége nem a közköltséget terhelné, hanem az a létesítendő szinház alap terhére fedeztetnék, amely szinházalap pedig a színházi jegyek árának 50 % os emelése folytán elöállandó s a várost ilető jövedelemtöbbletből létesíttetnék. (Csak kuriozumképen emiitjük meg itt, hogy Győr város pénzügyi tanácsosa — anélkül, hogy egymás tervéről tudtak volna — a fedezet kerdesében teljesen azonos eszméjü javallatot nyújtott be városa törvényhatóságához!) Ezek az előzmények kölcsönöztek tehát különös jelentőséget a szinűgyi bizottság vasárnap délelőtt tartott ülésének s annak fotoságát még inkább fokozta az, hogy a bizottság egy uj szinikerület létesítésének tervével is foglalkozott s hogy ebben a kérdésben a szinügyi bizottság Berzeviczy István ungvári főkapitány, szinügyi bizottsági elnök előterjesztéseit meghallgatva határozatot is hozott. A szinügyi bizottság ülését a polgármester távollétében Balla Jenó h. polgármester vezette és nyitotta meg s miután a szinház kérdésében tett hatósági intézkedéseket Trak Géza előadő tanácsos a bizottsággal megismertette, az uj szinikerület létesitésenek kérdésében Berzeviczy István, Ungvár város rendőrkapitánya tette meg érdeklődéssel fogadott előterjesztését. Fejtegetéseit azzal kezdte, hogy a létesíteni tervezett uj szini kerületbe 3 város: Nyíregyháza Munkács és Ungvár városai, esetleg még K'svárda lenne bevonandó. Ugy Ungvár, mint Munkács városok érdekeltsége részéről felajánlja Nyíregyháza részére a választás és vezetés jogát s természetesen ennek terheit is. Meggyőződése, hogy Nyíregyháza önállósításának semmi akadálya nincs, s hogy a nyíregyházi közönség részéről egy hivatását betöltő szinitársaság teljes támogatásra találna. Mindazonáltal, minthogy Nyíregyházán téli időben hosszabb időtartamon át színtársulat még nem működött, a közönség a szinház látogatásába bele nevelendő lenne. Épen azért az ungvári és munkácsi érdekeltség ugy gondolta, hogy a színtársulat mindegyik helyen 3—3 hónapon át működnék, az 1 hónapi pihenő leszámításával pedig a megmaradó 2 hónapot esetleg a nyári állomáson töltené a társulat. A terv elfogadása esetén Nyíregyházát illetvén meg a vezetés, őt illetné meg a valasztás, a berendezés joga is. A maga részéről — a közönség belenevelése érdekében — azt aján lotta, hogy Nyíregyháza a 3 hónap közül a teli időben 2 hónapon játszassa a társulatot, s a harmadik hónapot, avagy esetleg a negyediket is, ha ugy tetszenék, a nyáron át. Ez utóbbi esetben a társulat Nyíregyházán 4 hónapon át, Ungvárt és Munkácson 3—3 hónapon át, s esetleg Kisvárdán 1 hónapon át működnék. A színjáték idejének beo-ztásánál fontosabb kérdés azonban szerinte az a kérdés, hogy az uj szinikerület létesítése által a művészi szempont nyerne-e, vagy vesztene ? Nézete szerint Nyíregyháza féltétlenül nyerne, mert amíg eddig — a köztudomás szerint — Nyíregyháza a debreceni társulat számára csak ,nyári" állomás volt, melyet a színigazgató csak azért látogatott, mert arra a rezsi fedezése miatt mintegv ráutal va volt. s amig a debreceni társulat Nyíregyházára sohasem a teljes személyzetével, sohasem a megfelelő díszleteivel s berendezésével, hanem az úgynevezett „Reisebagage' ával jött, s amig a darabok kiválasztása és előadásában nem kereste az igazgató a közönség kegyét, — addig egy anyagilag jól megalapozott, ambitiózus, megfelelő díszletekkel biró, jó hírnévnek örvendő igazgató vezetése alatt álló kisebb, nem is olyan nagy fizetésű, de jól fegyelmezett, s összetanult, törekvő színtársulat Nyíregyháza város finomabb ízlésű közönségének igényeit is teljesen kielégítené, s annyival is inkább, mert a társulat exisztenciája a nyíregyházi közönség, tői függvén, az igazgató mindent elkövetve, hogy a közönség pártolását a maga számára biztosítsa, s a színeszek kiválasztásával is az esetleg mutatkozó hibákat és hiányokat rövidesen kiküszöbölhetnők. Az előterjesztés felelt hosszabb vita indult meg, s Megyery Géza curiai biró, Martinyi József, dr. Konthy Gyula stb. hozzászólásai után a bizottság kimondotta, hogy az ungvári szinügyi bizottság megbízásából Berzeviczy István elnök előterjesztését őrömmel fogadja, az eddigi összekőttetest Debrecennel tovább fenntarthatónak nem tartja, a szinház állandósítását, s a téli saison bevezetését óhajtja akként, hogy Nyíregyháza, Ungvár, Munkács és esetleg más városokkal együtt képezzen egy uj, külön szinikerületet. Minthogy azonban a jelenlegi szinház épület egy felől a nézőtér kicsinységénél és célszerűtlen beosztásánál fogva, másfelől a színpad szük volta miatt nem alkalmas a téli sziniidények rendszeresítésére és igy a színházépületbe a tűzbiztonsági és csinositási szempontokból befektetendő mintegy 50—60.000 korona kiadás kidobott pénz lenne, ellenben a nyert adatok szerint egy egyszerű, de csinos szinház 230-250,000 koronából is megépíthető 1200 néző számára, a bizottság azt a véleményt terjeszti a képviselőtestület elé, hogy a jelenlegi szinház épületbe fektetendő összeg helyett az uj állandó szinház építését tűzze napirendre és igyekezzék azt olyan időre felépíteni, hogy a debreceni egyezseg lejartával az uj szinikerület megalakítható és Nyíregyházán a téli sziniidény megkezdhető legyen. D. Természet — társadalom. Owen — nagy utópista, rajongó, aki azt hitte, hogy át lehet alakítani a világot. Amit gyakorlatilag véghezvitt, abba beleöntötte egész lelkét, egész szivét. — Elméletei azonban nem nélkülözik az optimismust. Úgy velte, hogy a nevelés uj rendszerével lehet az uj társadalmat fölepiteni. Owen szerint az ember felelőtlen tetteiért, mert ezeü a tettek a körülmények szülöttjei. A körülményeket kell tehát megváltoztatni és az ember jó lesz. Az általa szervezett és létesített gyermekiskolákban arra törekedtek, hogy a fiatal jellemekbe az egyformán jóindulatu modor és szokások az általános szeretet szellemét vigyék. Csak helyes és igazságos ismeretek sájátitassanak el és ezek s az emberi természettel ismerős tanítókkal való beszélgetések utján. A fennálló hagyományos egyházi hatalmakkal és vallásmódszerekkel hadi lábon állott. Szerinte vallásra és papokra nincs szükség, az ember közvetlenül léphet Istennel összeköttetésbe. Szerinte Krisztus nem alapitott vallást, csak a felebaráti és az Isten iránti szeretetet tanította. „Mi Istent meg nem ismerhetjük, csak egy út vezet hozzá, a felebaráti szeretet.' A házasság joggal is elégedetlen volt, mely a válást csak gazdag embereknek tette lehetővé, Ellenezte a könnyelmű házasságkötést és válást és oly rendszerre törekedett, ahol a házasság valóban boldogítsa a feleket. A mai házasságot pénzpapi házasságnak nevezte, a papok találmányának tartotta, melynek célja, hogy az embereket függőségben tartsa az állam és egyházzal és amely — mai rendszerében — nem óv meg a polygamiától, a prostitutio-tól és a szabadszerelemtől. A magántulajdon szerinte, ,az embereket ördögökké teszi.'A tulajdonnal járó visszaélések kimeríthetetlenek. A termelési eszközök helytelen alkalmazása, a termelés és jövedelem eloszlás anarchiájára vezet. Sokat foglalkozik a munkanélküliség problémájával. Ha a társadalom mindenkinek becsületes munkát ad akkor alig fog valaki büntettet elkövetni. — Owen, számtalan munkájával, előadásával iskolát alapitott és utódai eszméinek feldolgozásával, kritikájával, tovább fejlesztésével mind messzebbre jutnak. Igy William Thompson azt tanítja, hogy a javak helyesebb megoszlása fontosabb, mint a termelés nagysága. A feladatot nem lehet kényszar utján megvalósítani, hanem cooperatio utján. Minden érték forrása és mértéke a munka. Minden munkás számára biztosítani kell munkájának teljes hozadékát.