Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-09 / 12. szám
9 12-ik szám. J fí-ÍE YI DÉK. 1913. február 9. függ. A hol egy böleay tehennek több kérője van, ott párviadal keletkezik. A vaskos koponyák egymáshoz ütődnek, ugy hogy önkéntelenül eszünkbe jutnak a páncélos vitézek lovagi tornai. Végre a párviádal is megszűnik, a párok félrevonulnak. S igy megy ez minden évben, szigorúan monogamikus alapon. Végül lássuk az állatország legfejlettebb fokán álló majom esetét. Csordákban élnek, melynek legerősebb tagja, a vezető, ki e tisztségét erős karjainak s jó fogainak köszönheti, melyek diadalra juttatták a többi pályázóval szemben. A vezető szigorú rendet tart fenn, aki nem fogad szót, harapással és ütleggel utasitja rendre. Ö a törzs főnöke a népnek, de övé is az első éjszaka, „a jus primae noctis" joga. A szövetség női tagjainak tilos holmi éretlen ifjú majmokkal flirtölni. Szeme éies és szigorú, szerelmi ügyekben nem ismeri a tréfát. Itt a házasság eltekintve teremtő céljától, védelmi szövetség is. Nézzük, vájjon ez a társas viszony hogy osztja meg a fiatalok gondozását. Itt két eset lehetséges. Vagy közös valamennyi fiatal állat, vagyis közösen nevelik fel valamennyi utódot, a származás homályos egyéni tudatával, vagy egy him köt viszonyt valamennyi nősténnyel s ezáltal oly nagy szolgálatot tesz az egész öszszességnek, hogy valamennyi nősténnyel rendelkezik. A fiatal nemzedék megmarad a szövetségben, melynek összképe lassanként egy nagy családhoz hasonlít. Térjünk át az emberhez. Az embert az állattól Beaumarchais e szavakkal különbözteti meg : „Ohne Duist trinken und zu allén Jahreszeiten lieben". A házasság oly kapcsolat a férfi és nő közt, mely túlmegy a fajfentartás határán s a gyermek születése után is fennmarad, oly szociális tény, mely egyéneket, magasabb egységgé olvaszt össze s igy létre hozza a családot s kiinduló pontja a társadalomnak. Az ember kezdettől fogva társas lény volt, mit a legelső • emberről, a Pithekantropos exectusról is bebizonyítottak. A jégkorszakbeli ember maradványait is csoportokban találták — de sohasem egyedül. Az emberi házassag őstörténetének embere is már szociális lény. Ezt a jelenséget a ma élő vad embereknél is megtaialjuk. Minden barlangban egyesül egy embercsapat s mindegyik kielégíti, az őt a'kotók társadalmi szükségleteit. A csoport körén belül békét tart, a kölcsönös segítség es munka megosztás alapján. Ez az u. n. „communal mariage" az egy törzs beliek házassága. Hogyan szerzi a primitív ember a feleségét ? Emlékezzünk vissza a görög mythologiára, Hades és Persepone meséjére, mint rabolja el Hades a szépséges Perseponét ifjú társnői köréből, hogy magával vigye az alvilágba az Orcusba. Emlékezzünk vissza, mint ragadja el Leus Európát bika képében, mint szökteti meg Páris Helénát s belátjuk hogy mind e képeken egy alapgondolat vonul végig : á vőlegény rabolja menyasszonyát. Megtaláljuk ezt a szokást a régi rómaiaknál is, gondoljunk a sabin nők elrablására, sőt még a középkorban is a lovagi históriákban, a mint a szerelmes ifjú megjelenik a sziklacsucsra épített lovagvár erkélye alatt, hogy szerelinesszivü menyasszonyát elrabolja. A „nő rablás"-ban meg van az erőszak molivuma, de meg van a poézis is, a két fél forró szerelme, melynek eredmenye a házasság. Amint később az erkölcsök finomodtak, a nőrablást, a nővásár váltotta fel s ez még lealacsonyitóbb volt a nőre, mert nélkülözött minden romantikat s a nőt mint oktalan állatot bocsájtotta áruba. Gondoljunk a bibliára Jákob egyetlen tőkéjét karja erejét ajánlja fel apósának — Ráchelért. A ma élő zulu kaffereknél, a legszigorúbb szabály uralkodik erre nézve, az asszony ára 4—6 darab marha. Már most az a kérdés, hogy a kultura kezdetlegesebb fokán álló népeknél a különböző törzsekből származott gyermekek, mely csoporthoz tartoznak. Az indiánoknál az anya csoportjához s ezt nevezi az ethnographia ,anyauralomnak." Ezt a szokást megtaláljuk az afrikai aranypartokon, Kamcsatkában az itelmanoknál s a borqcói dajakoknál. Sőt fenntartotta magát, a kultura oly magas fokán álló görögöknél is. Még Herodos irja hogy a lyciaiak gyeiméiket anyjok uján nevezik. Sőt még a .görögök legmélyebb tragédiáiba Aischylos „Eumenydák" cimü munkájaba is b.elehangzik az anyai és apai jog küzdelme. S mikor az Eryunisek feloldják Orestest az anyagyilkosság vádja alól, már akkor az apai jog győzött. A görögök a házasságot nemcsak privát ügynek tekintették, hanem közérdeknek is. SóIon törvényei az államot nevezik ki a házasság őréül. Piato is megjegyzi hogy minden embernek kötelessége a házasság, hogy a haza ki ne haljon s minden egyénnek legyenek utódai, kik sírja felett, a szükséges vallási szertartásokat elvégezzék. A római polgárnak szintén kötelessége a nősülés s Ciceró : De legibus cimü könyvében kimondja a nőtlen emberre adót kell kivetni. A római erkölcsök sülyedésével azonban már a későbbi korbin mindinkább tehernek nézik a házasságot. Életbe léptetik a lex Juliae-t, mely megbünteti azokat, kik bizonyos koron tul még nem házasodtak. A germánoknál mint Tacitus és Julius Caesar leirja, 20 éves korukig a két nem egyáltalán nem érintkezik egymással. DJ ez természetes következménye annak, hogy miulán náluk a leányvásár dívik, a férfinek kell, hogy bizonyos fokú vagyona legyen, hogy nőjét megvásárolhassa. S ezt a jelenséget még fokozottabb mértekben találjuk napjainkban. Mennél alacsonyabb ugyanis a civilizáció, annál ritkább a nőtlenség. Igy a ma elő indiánoknál a nőtlen férfit megvetik, a kaffereknél nincs szavazati jog. A Fidzsi szigeten lakók szerint a nőtlen férfit a paradicsomba vezető uton az istenség feltartóztatja és darabokra üti szét. A vadember korábban is nősül az észak amerikai tözsek 12—14 éves korukban, a mexikói lányt 14—15 éves korában adják férjhez. A XX. században a nőtlenek száma növekedik, de az életkor is, melyben nősülnek. Ennek oka elsősorban, hogy több a felnőtt nő, mint férfi. Ha a házasulandók idejét 20—50 év közé tesszük, úgy Európában minden 100 férfi, 103 vagy 104 nő közül választhat, tehát minden 100 házas nőhöz, 3-4 hajadon járul. Ennek főoka az egynejüség, a monogámia. Hiszen ott, ahol a polgamia uralkodik, mint a törököknél, több chance-a van a nőnek a férjhezmenésre. De főoka a család eltartása a modern társadalom keretében. A kultura alacsony fokán állo népnél az asszony nem luxustárgy, eltartása semmiféle nehézségekbe nem ütközik sőt mindenben segítő társa a férfinek. Ez áll a parasztra is. A parasztasszony segít férjének a mezőn, otthon mos, vasal, sző, fon. A városban élő polgárember mielőtt megnősül, meg kell gondolnia vájjon nyujhat-e feleségenek oly otthont, mely társadalmi állásának megfelel. Az ok a miért a civilizácó fejlődésével a házasulandók életeve magasabb, az, hogy a férfinek több időre van szüksége hogy szellemi képességeit kifejlessze, — s a katona kötelezettség. Természetes hogy ezek a házasulandó nők életévét is befolyásolják. De a késői korban történő házasságok okát még abban is lelhetjük, hogy a kuliura magas fokán álló férfi hitvesétől magasabb intelligenciát, érettebb életfelfogást kíván mint a kultura alacsony fokán álló ember, ki feleségében rabszolganőjét nézi. A mind nagyobb arányban előforduló nőtlenségnek oka még az, hogy a kultur élet finomodása, az ipar és kereskedelem tökéletesítése, a jólét emelkedése folytán a férfiak és nők Ízlése finomult, a család az életben nem tölt be oly fontos szerepet, mint azelőtt s igy a családi élet nagy előnyei a nőtlen felett — leomlottak. Megjegyezhetjük még, hogy a szellemi képességek fejlődése, a faj fenntartási ösztönt jobban háttérbe szorította. Mint ezt már az állatországban is tapasztalhatjuk, hol a magasabb értelemmel biró állatok, mint a hangyák dolgozói — terméketlenek. Az embereknél is a magasabb kulturával, finomabb érzelemvilággal biró férfi többet igényel a nőtől, magasabb szempontból nézi a házasságot s több érzéke van annak szentsége iránt. Mint már múltkori előadásomban is említettem, a házasságban a nő alárendelt helyzettel bir. De alárendelt helyzetében, a legnagyobb bajok mellett, börtönének erős falán is keresztül tör a nő, saját alkoíó erejének eszközévé tette a férfit s a világ felépítésének rugója volt. Idézzük emlékünkbe a vak Homéros Iliását, mikor 10 évi ostrom után porba hullnak a büszke Ilion falai — a szép Heléna elrablása miatt. A nő nőiességével megtanította a férfit oly tevékenységek kifejtésére, melyekre azelőtt képtelen volt s egymagában sohsem végezhetett volna. A nő erős befolyása alatt hegyeket mozdított el, országok dőltek össze és tornyok emelkedtek fel. A nőtől tanult meg szeretni s nemcsak önmagaról, hanem másokról is gondoskodni. Idézzük a nagy költő szavait : Éhre die Frauen! Sie flechten und weben, Hirnmlische Rosen, Su's irdisches Leben. Szekesztoi üzenetek. Tanítónő, Helyben. Köszönjük szives figyelmeztetését. Magunk is észrevettük, hogy a „ Szabolcsi Hírlap* február 5-én megjelent 11 -ik számának BEgy kis kulturkép" cimü .vezércikke azonos a 'Nyírvidék ez évi január 12-én megjelent 4-ik számának ,Tanítóink munkája és helyzete" cimü vezércikkével. A cikket lapunk egyik munkatársa irta a Nyirvidék számára. Ugy-e bár, csak dicséretünkre válik, ha a Nyirvidék munkatársainak dolgozata ennyire megnyeri laptársaink tetszését? Nem ez az első eset s bizonyára nem is utolsó. Munkatársunk sem neheztel érte; inkognitóját azonban felfedni nem kívánja. Piaczi árak. Nyíregyháza, 1913. február fcó 7-éa. 4 nyíregyházi keresk. és gazdák körénél jegyzett termény árak Buza 50 klgramra 10 K 20 fill. Rozs 50 klgramm 8 K 75 fill. Árpa 50 klgramm 10 K 30 fill. Zab 50 klgramm 10 K 50 fill. Tengeri romlott 50 klgramm — K — fill. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. iit-tér.* Tulhalmozott raktár miatt női félcipőt, gombos és fűzős, valódi „LICHTUAN" gyártmány, francia sarokkal 16'— helyett 8-— és 10-— koronáért árusítom el. Szines férfi zefir ingeket 5'— és 7*— kor. helyett 42-ős számtól feljebb 3*— és 4 kor. darabja Nyíregyháza. Telefon 114. Telefon 114. Ugyanott a legújabb tavaszi újdonságok naponta érkeznek raktárra.
