Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-09 / 12. szám

12-ik szám. JÍYÍMIDÉK. 1913. február 9. 3 erejéig segély nyújtásra. Dr. Meskó László felszólalására pótlólag kimondotta a közgyűlés, hogy mivel a hírlapok közlései szerint a tartalékosok családjainak segítségéről a kormány szándékozik gondoskodni, a város által adandó segélyek csak előlegnek lesznek tekintendők. Köztemető. A régóta húzódó községi köztemetők kérdésével foglalkozott ezután a közgyűlés. A tanács bejelentette, hogy a képviselőtestület által kért valasz már megerkezett a rom. kath. és a görög /kath. egyházak részéről, azonban még némi részlet tisztázása válik szükségessé. A szakosztályok azonban azt véleményezik s ennek alapján a tanács is javasolja, hogy már most mondja ki a képviselőtestület, hogy a vasúti temetőt beszünteti és bezáratja. A közgyűlés a javaslatot elfogadta s egyúttal megbízta a tanácsot, hogy az északi és a déli temetők területének megfelelő kibővítése céljából is tegye meg a szükséges előkészítő intézkedéseket. Zálogház. Hosszabb vitát és több felszólalást idézett elő a megszűnő Práger-féle zálogházban elhelyezett záiogtargyak ügye. A felszólalások ugyan már a határozat kimondása után következtek t)e. mindazonáltal nagyobb időt vettek igénybe, mígnem a közgyűlés belenyugodott abba, hogy a határozat a szakosztályok és a tanács javaslata értelmében már ki is mondatott. A határozat szerint a varos elvállalja a másedsorbani szavatosságot a pénzintézetek által nyújtandó hitelért. Mész, cement-szállítás. Hasonlóképen sok időt vett igénybe a város részére szükséges mész és cement szállítására hirdetett ajánlati verseny eredménye. Elég érdekes az eset arra. bár tárgya jelentéktelen, hogy részletesebben megismertessük. A múltév vége fele hirdetett először ajánlati versenyt a város. A kitűzött idő alatt egy ajanlat érkezett be ; a másik egy órával elkésett. Az elkésetten beérkezett ajánlatot akkor fel sem bontották ; ellenben a kepviselőiestület azt határozta, hegy ujabb verseny hirdettessek. Most az ujabb versenyen ugyanazon ajánlattevőktől kellő időben érkezett be két ajánlat. Olcsóbb azé volt, kinek ajanlata az első határnapon elkésetten érkezett be s fel sem bontatott. A szakosztályok természetesen az olcsóbb ajánlat elfogadasát hozták javaslatba. A szakosztályi ülés után, de a közgyűlés előtt a másik ajánlat tevője beadványnyal fordult a képviselőtestülethez, melyben a szakosztályok által elfogadottnál alacsonyabb ország haragjától sujtolt Bulgáriának hadat üzent; de vesztére, mert a Battenberg Sándor személyes vezetése alatt álló bolgároktól csúfos vereséget szenvedett, Sándor fejedelem pedig a Portával is kiegyezett Ruméliának Bulgáriával való uniója alapján. Az oroszoktól pénzelt pánszláv izgatók és radikálisok azonban meg nem nyughattak, összeesküvést szőttek s 1886-ban Sándort hirtelen meglepték, mellének pisztolyt szegezvte lemondatták és az országból eltávolították. A Sztambulov-féle ellenforradalom visszahívta ugyan Sándort, de mivel ez helyzetét teliessn tarthatatlannak látta, végleg elhagyta Bulgáriát. Egy kis interregnum, sokfelé való tapogatózás után, melyeknek kapcsán Zichy Jenő gróf fejedelemsége is szóba került, a bolgár nemzetgyűlés 1887-ben Koburg-Koháry Ferdinánd herceget választotta fejedelemmé, — kinek éppen nem irigylésre méltó kezdő éveiben Sztambulov volt legfőbb támasza a legdurvább terrorizmusban megnyilatkozó orosz hatalmaskodással szemben. Jót ugyan nem merek érte állani, de ugy hallottam, hogy Ferdinánd az ő kedvéért félre állott Zichy Jenő grófnak ünnepélyes fogadást telt, hogy az orosz befolyásnak gátat fog vetni s inkább Ausztria-Magyarország barátságát lógja keresni. Akármint áll azonban a dolog, tény az, hogy Ferdinánd, csak azért, hogy az orosz udvar barátságát megnyerje 1894-ben elbocsátotta Sztambulovot, sőt azt az orgyilkos merényletet is megtorlatlanul hagyta, mely 1895. julius 15-én legjobb és legkiválóbb bolgár hazafiak egyikének, Szíambulovnak életét kioltotta. árakat kér. E felett indult meg a hosszú vita : lehet-e tárgyalni az uj beadványt vagy sem s melyik ajánlat fogadtassák el ? A közgyűlés jelentékeny része mindenáron c^ak az olcsóbb árakat nézte. Végre is szavazással döntöttek a kérdés felett és pedig akként, hogy a pótbeadványt figyelmen kivül hagytát s a versenyen beadott ajanlatok közül, mint olcsóbbat, a Führer Zsigmond fiai ceg ajanlatát fogadták el. A szalmás kert. Horvát András és társai azt kérték, hogy a város állítsa vissza a Morgó melletti szalmáskertet. A képviselőtestület ennek a szalmás kertnek a visszaállítását megtagadta. Ellenben utasította a tanácsot, hogy valamely más alkalmas helyet keressen egy uj szalmáskert számára. Vásári bódék. Ugyancsak vita folyt egyik vásártéri árubódé bérlőjének azon kérelme felett, hogy az általa eddig is bérelni szokott bódé bérösszege szállíttassák le a felére. A közgyűlés a kérelmet elutasította; ellenben utasította a tanácsot, hogy tegye tanulmany tárgyává azt a kérdést, miként lehetne a vásártéri bódék bérleténél a helybeli kereskedők részére megfelelő előnyöket biztosítani. Vásár vasárnapok. Ennél a kérdésnél tette szóvá Hoffmann Mihály a helybeli kereskedőknek azt a sérelmét, hogy a vásárok vasárnapjain a helybeli kereskedőknek boltjaikat a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény értelmében zárva kell tartamok, ellenben ugyanakkor a vidéki kereskedők egész vígan árulhatnak a vásárban. A polgár? mester megígérte, hogy erre az anomáliára felhívja a rendőrség figyelmét. Néhány kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a közgyűlés 5 óra után ért véget. ÉVI JELENTÉS. Irta és felolvasta a „Polgári olvasó egylet" rault vasárnap tartott közgyűlésén Fazekas János titkár. Mélyen tisztelt közgyűlés/ Midőn a Polgári Olvasó Egyletre vonatkozó 1912-ik evi jelentésemet beterjesztem a mélyen t. Közgyűlés színe elé, nem tehetem azt anélkül hogy kis ideig meg ne állapodjam s fontoiora ne vegyem azon körülményeket, melyek az egyesület életét ugy szellemi, mint anyagi tekintetben erdekük. A mi egyesületünk szeretett városunkban 45 év óta fontos kultúregyesület, Ettől fogva újból orosz betolyás alá került Bulgária, azt azonban el kell ismerni, hogy Ferdinánd uralma alatt sokat haladt e kis ország ugy népnevelési és gazdasági, mint különösen katonai téren. 1908. október 5-én Ferdinánd király, miután előzőleg Bécsben is járt, Trnovoban a Kelet Ruméliával egyesült független Bulgária cárjának kiáltatta ki magát, mely tény Bosznia és Hercegovinának ugyanakkor történt annexiójával kapcsolatban az első súlyos csapás volt az alkotmányosság első hónapjait elő Tőrökországra. Ez a két súlyos erkölcsi csapás annál kínosabban érintette az ifjú törököket, mert egyrészt szabadelvüségükkel, másrészt a török birodalomban lakó keresztényeknek fenntartás nélkül felkínált testvéri jobbal lefegyverzettnek gondolták az orosz ármánykodást, másrészről pedig az ótörök pártnak, mely a hadsereg európaias fejlesztését leszámítva, a konzervativizmusban látta az ország boldogulásának alapját, még élénk emlékezetében volt Abdul Hamidnak diadalmas görög hadjárata, meg az első hágai konferenciának bizonyos mellékkörülményei. Muravjef gróf tudniillik, Nikolaj Aleiendrovics cárnak akkori külügy minisztere, már a hágai konferencia alkalmával szerette volna a „gutgesinnt'-nek bizonyult Ferdinánd fejedelmet az európai souverainek közé becsempészni s a konferenciára meghívott hatalmak betűrendes jegyzékébe Bulgáriát a b betűt megillető helyre csúsztatta. Abdul Hamid azonban a berlini kongresszus határozmányaira hivatkozva tiltakozott Bulgária souverainitásának ily módon való keresztülcsempészése ellen, amiért azután, mivel éppen mely közművelődésen kivül tagjainak kellemes szórakozást és meleg otthont nyújt a mindennapi nehéz, szürke élet gondjai után, hol gondterhes bajainkat elfeledve, egymáshoz testvéri szeretettel közeledünk s közős ügyeink érdekében készen vagyunk érte talán erőnkön felől is áldozatot hozni. S hogy ez igy van, azt főleg annak az értékes közszellemnek tulajdonithatjuk, amely jó vezetés mellett egyesületünket közelebbről jellemzi: „A szeretet a bölcseség kezdete" mondja a közmondás s ebben van a mi erőnk, a mi demokratikus felfogásunk, mely összetartás, kölcsönös szeretet teljes megértésre, ama bölcseségre irányit, hogy kimondhatjuk : Nincs köztünk sem zsidó, sem görög, sem ur, sem szabados, sem szolga, mert egyek vagyunk a mi önzetlen emberi érzelmeinkben. Ha ilyen szellem által jövőben is vezéreltetünk, ugy a mi, még most szerény egyletünk, még hosszú ideig fogja szeretett és rohamosan fejlődő városunkban egyengetni az utat az ideális haladás felé, mely mindenkit boldogít. D ; jaj volna nekünk, ha testvértelen jelszavak befolyása alá jutnánk, melyeknek célja rombolás és pusztulás! Joggal hiszem mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy ilyesmi tőlünk távol van, mert építő és nem romboló munkára vállalkoztunk közös társadelmi és emberi vívmányok elérésében. Azért egyesületünk vezetősége minden tagtól szigorúan várja alapszabályaink értelmében azt is, hogy kíki igényeihez képest ne csak használja az egylet által nagy áldozatokkal fenntartott és önként kinálkozo intézményeit és kellemes szórakozásait hanem pontos tagfizatés által segítse elő az egyesület zavartalan működését. Egyetlen egy tag se legyen köztünk, ki azt a szerény tagsági dtjat minden presszió nélkül be ne fizesse, melyre egyesületünk falait és tetőzetét fel akarjuk rakni s korszerűen befejezni, hogy méltók lehessünk azon derek alapitókhoz, kik ezen intézményünket annyi gonddal megalapozták. Sajnos ugyan, hogy a mi egyletünk szerény anyagi helyzete nem engedi, hogy az egyesületi tagok összes igényeit minden tekintetben kielégíthesse. Összes helyiségeit ujabb talán kényelmesebb bútorokkal kicserélje, könyvtárát nagyobb anyagi áldozattal rendezze s összes intézményeit kívánalomhoz képest beállítsa, e tekintetben — tisztelet a kivételeknek — bizony elég sok tag indolenciája az oka, kik ma is ugy, mint tavaly, nem restelik egy, két há rom évi tagsági dijaiknak hátrányait az uj 1913. évre is átvezettetni. Az elmúlt év folyamán is radikális eszközökhöz nyultunk, midőn akkor a nagyhatalmak egyáltalában nem tudták, hanyadán vannak egymással: az angolfrancia ellentétek fognak-e végleg kiélesedni, vagy a német francia kacérkodás fog-e a hatalmak csoportosulásán döntő változtatást eszközölni : Bulgária neve alfabetikus helyéről törlődött s a suverain hatalmak névsora után ábécén kivül helyeződött el. Ezzel szemben a jeane-turc regime Bosznia annexióját s a bolgár függetlenség proklamációját kénytelen volt elismerni, mert nyilvánvaló volt, hogy fegyveres tiltakozás esetén Törökország Ausztrián és Bulgárián kivül Oroszországgal is szembe kerülhetett volna. Törökország igy nem tehetett egyebet, mint hogy lenyelte a keserű piluiát s az igy Bulgária támogatásától felszabadult Oroszország Szerbiát uszithátta bele az annexió ellen való tiltakozásba. Az osztrák-magyar-orosz feszültség akkor sok huza-vona után valamelyest enyhült s a pétervári politika egyelőre elég kedvezőnek tekinthette magára né?ve a pánszláv izgatások gyümölcseként a Habsburgok monarchiájában felvetődött trialisztikus törekvéseket, nem különben azt a körülményt is, hogy Olaszország egyenesen tüntetőleg kereste Oroszország barátságát, ami a hármasszövetség lazulásával volt egyértelmű. Az albánok és szlávoklakta balkáni területeken is vigan lehetett tovább dolgozni. Olasz, Orosz, Szerb, montenegrói és bolgár támogatással ujult erővel kezdődtek a balkáni bandaharcok s a török kormány a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott boldogulni a felkelőkkel, mert mihelyt valamelyes eredményt értek el a fellázadt területegen, azonnal akcióba léptek a Stambulban székelő nagykövetek és tiltakoztak