Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-06 / 11. szám

11-ik szám. Jf^OTXQÉK 1913. február 6. 8 ségét. S éppen az öregektől lelkesített ifjúságnak kérelmére elhatározta, hogy a tót isteni tiszteletek számának apasztasával a magyar isteni tiszteletek számát az 1913. év kezdetétől fogva fokozatosan szaporítani fogja, a „Tranoseius'-t magyarra fordítja, hogy az eddigi tót liturgia helyébe a magyart iktatja. Az utóbbi időben azonban bizonyos zavaró jelenségek mutatkoztak. Először egy tót nyelven megjelent s egy minden kétségen felüli szavahibetősséggel bíró férfiú előadása szerint Turóczszentmártonban nyomtatott, és a nyíregyházi ágostai evangelikus egyház vezetőségét a tót nyelv elrablásával vádoló, s a magyarság, a magyar nyelv és az egyház vezetősége ellen izgató röpirat látott napvilágot (azaz napvilágot nem látott, mert a tót nyelvű lakosok között csak a legnagyobb óvatossággal terjesztetett!) Azután egy indítvány került elő a sötétből, melyben sokan olyan egyének is, kik látszólag, sőt nyíltan is a magyarosodás ügyének szolgalatába állottak, frontot változtatva, az egyház vezetőségétől a tót nyelvnek a régi jogaiba (?) való visszahelyezését követelték. Ezek az aggasztó jelenségek sokak előtt teljesen érthetetlenek voltak. Csak kevesen voltak, akik gyanakodtak, s még kevesebben, akik a valót ismerték. Ám néhány becsületes, jellemes, magyar érzésű és gondolkodású gazda ember nem tudott s nem is akart hallgatni, s aggodalmának, véleményének, nyíltan is kifejezést adott. És ennek a néhány gazdának köszönhető, hogy a megindult nyomozásnak fénye erre a sötétben végzett aknamunkára rávilágított . . . Nem vádoljuk meg Rohacsek József állítólagos misszionáriust azzal, hogy a tót nyelvű röpiratnak ő akár szerzője, akár terjesztője lett volna. Arra sincsen kézzel fogható bizonyíték, hogy azt a kérvényt, melyben a hívek egyrésze a tótnyelvü istenitisztelet visszaállítását kérte, ő irta, vagy iratta volna. Az azonban kétségtelen egyrészt, hogy a tótnyelvü röpirat ugyanazoknak a láthatatlanoknak a kezéből került ki, akik őt ideküldötték, másrészt, hogy a tót istenitisztelet visszaállítását szorgalmazó kérvény egyenesen az ő izgatásának nyomán keletkezett. Közbeszéd tárgya, hogy Nyíregyházán évek óta egy vallásos egyesület működik. Ez az egyesülés igazán és becsületesen, s minden önző egyéni, faji, nemzetiségi és testületi érdek teljes kizárásával a hitélet fejlesztésén, a krisztusi, keresztényi élet fejlesztésén fáradozik. A hétnek bizonyos napján, vagy napjain a tagok összegyűlnek, szent énekeket énekelnek, imádkoznak, a bibliát olvassák és magyarázzák, a szegényeket és a betegeket gyámolitják, a szenvedőket vigasztalják, jótékonyságot gyakorolnak, az elhagyottakat védelmükbe veszik stb., szóval igazán a legszebb, a legmagasztosabb és a legmesszebbmenő támogatásra érdemes miszsziót teljesitik. Ez a nemes egyesülés, mely még azért is különös pártfogást érdemel, mert a gyülekezet nyelve is magyar s a tagok is egymás közt magyarul érintkeznek, egy Veczán nevü magyar ember vezetése alatt állott. Ezelőtt mintegy 3 évvel ennek a missziónak a meglátogatására egy Urbán Márton nevü állítólagos missió igazgató Nyíregyházára jött, s mert a missió vezetését — állítólag — nem jó kezekben látta, az egyesülés vezetésére egy megfelelő egyént rögtön ajánlatba hozott. Az 1911. év május havában igy került tehát Nyíregyházára Rohacsek József. Rohacsek, vagy amint ő mondja — és ez jellemző! — Rohacsek József a saját előadása szerint a Nyitra vármegyei Ótura községben született. Apja: néhai Rohacsek Mátyás, anyja: néhai Malusitz Mária volt. Nős, családos ember. A felesége Vrany Euzsenna. Gyermekeinek neve: Iván Wladimir és Viera Dorothea. Ezek a nevek talán magukban is elégségesek ! Rohacsek József állítólag prédikátor; valamikor kereskedő volt. Elemi iskolát járt, majd — bizonyos idő múlva, melynek tartama ismeretlen — Bécsben a kereskedelmi könyvvitelt tanulta. 1898 ban Neu-Kirchenbe Nemetországba került, ahol az evangyéliumi missiót tanulmányozta. Itt 5 évig volt. Hazajövet Vágujhelyt tartózkodott rövid ideig, majd Tiszolc gömőrmegyei községbe ment s itt 3 évig prédikátoroskodott. Itt tanult meg magyarul, mert — az ő szavait: — szülei szlovákok voltak s nem tudtak magyarul. Tiszolcot elhagyva sorsa Kiszács Bácsmegyei községbe vitte, hol szintén 3 évig tartózkodott. Innen került Nyíregyházára, ótura, Vágujhely, Tiszolc, Kiszács után — Nyíregyháza! Ezek a hírhedt pánszláv fészkek után Nyíregyháza! Rohacsek József ellen feljelentés folytán a rendőrkapitányi hivatal eljárást indított, a melynek során Rohacsek több alkalommal ki lett hallgatva Ezen kihallgatásai alkalmával a következőket adta elő : ban az oroszoktól cserben hagyatva Magyarországra volt kénytelen menekülni, Szerbiába pedig visszatért a régi török világ. A szerb nép hangadói különben egyáltalában nem mutattak példás egyetértést, sőt örökké fondorkodtak egymás ellen. Legjellemzőbb alakja ennek a vad, erkölcstelen kornak az Obrenovics dinasztia őse, Milos, aki bizony nem dicsekedhetett valami előkelő származással. Obrenovics Milánnak t. i. aki maga igen kiváló vitéz volt, az édes apja, Obren, korán elhalt, özvegye pedig második férjéül első férjének egyik disznópásztorát választotta. Ennek a házasságnak volt gyümölcse a ravasz, elszánt, lelketlen Milos, akinek mostohatestvére, Obrenovics Milán, vitézségére való tekintettel megengedte, hogy felvegye az Obrenovics nevet. Karagyorgye menekülése után Milos egy darabig csendesen viselte magát, majd fellázadt a törökök ellen, de csak azért, hogy ő lehessen az ur Szerbiában. A törökökkel kötött békében Milos elismerte a szultán fennhatóságát, a szultán pedig Milos szerb vajdaságát, aki igy elérte leghőbb vágyának teljesülését. Közben Karagyorgye megjárta Oroszországot, Sándor cár nagy kitüntetéssel fogadta, támogatásáról biztosította s mivel éppen kitörőben volt a görög szabadságharc, melyhez Románia is csatlakozni készült, Karagyorgye haza sietett, hogy népét.újból fegyverre szólítsa. Milos jól tudta, hogy Karagyorgye népszerűsége ellenében ő nem képes fenntartani a maga hatalmát s ezért nem átallotta a nagy vitézt orvul meggyilkoltatni, fejét Konstantinápolyba küldeni hűsége jeléül. Igy vetődött el a véres viszály magva a Karagyorgyevicsek meg az ál Obrenovicsok között. Milos 1839-ig uralkodott mint Szerbia fejedelme zsarnoki hatalommal, különösen Oroszország barátságára támaszkodva. Fia Milos 1842-ben kénytelen volt lemondani, mert a Karagyorgyevicsok Ausztria pártfogására támaszkodva lázadást támasztottak ellene, aminek az lett a vége, hogy a szerb nemzetgyűlés 1843-ban Karagyorgyevics Sándort választotta fejedelemmé, az Obrenovicsokat pedig kitiltotta Szerbiából. 1858-ban már ismét az orosz befolyás diadalmaskodott: Karagyorgyevics Sándort a szkupstina letette és újból Obrenovics Mihályt hívta meg a trónra, aki különösen Szerbia hadügyét igyekezett rendezni. 1868-ban a topcsideri parkban meggyilkolták s a véres tettben a közvélemény a Karagyorgyevicsok müvét látta, nem is egészen ok nélkül. Utána unokaöcscse, a kiskorú Obrenovics Milán következett. Milán alatt Szerbia 1876-ban Montenegróval szövetkezve hadat üzent Törökországnak, de a szerb sereg úgyszólván teljesen megsemmisült s csak Anglia befolyása volt képes Szerbia számára előnyös békét biztosítani. A berlini kongresszus elismerte Szerbia függetlenségét, sőt területét is nagyobbította Pirot, Nis és Ószerbia egy részének hozzácsatolásával. (Folytatjuk.) Nyíregyházára az 1911. év május havában Veczán Pálnak a meghívására jött. Ez a gyülekezet a melyet itt talált és a melyet most ő tovább vezetett — vallomása szerint — vallásos gyülekezet, mely egyik felekezethez sem tartozik. Feladata a hitélet fejlesztese. A gyülekezet hetenként több alkalommal tart isteni tiszteietet és pedig vasárnap délelőtt V« 11 órakor, vasárnap délután 3 órakor s vasárnap este 7 órakor. Van még ezenkívül istentisztelet szerdán este 7 órakor is. Ének órát pénteken este 7 órakor tartanak. Az istentisztelet énekléssel kezdődik, ezt ima, majd ige olvasás, biblia magyarázat követi s énekléssel, vagy imával végződik. Saját beismerése tterint is a Vasárnapi istentiszteletek nyelve kizárólag szlovák (tót). A gyülekezet egyik egyházzal sincs semmiféle viszonyban, tanítással nem foglalkoznak. A szlovák nyelvet — Rohacsek szerint — azért használják, mert a gyülekezet tagjai tulnyomó részben szlovákul beszélnek s mert a melyebb vallásos dolgokat a hivők csak szlovákul értik meg. Az ima helyiségben a falakon függő táblákon szlovák nyelvű szentirásbeli idézetek vannak elhelyezve — Rohacsek szerint — azért hogy a csak szlovákul tudók is megértsék. Szerinte a gyülekezet a biblia alapján áll s az egyesülésnek sem faji, sem nemzeti nemzetiségi, sem felekezeti tendenciája nincs. A hívek száma 200—300. Kijelentette, miszerint nincs tudomása arról, hogy egy tót nyelvű röpirat jelent volna meg, mely az ágostai evangelikus egyházat a tót nyelv elrablasával vádolná. És itt álijunk meg egy pillanatra. Ámbár kőztudomásu tény, mégis szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy Rohacseknek mindazon kijelentése, melyben azt állítja, hogy Nyíregyházán a tótnyelv használatára szükség van, nem igaz. Tagadhatatlan, hogy a tanyai lakosság körében vannak, kik az egymás között való beszélgetésben szívesen használják a tót nyelvet, az a nyelv azonban minden inkább, csak nem tót. Sőt annvira nem az, hogy az igazi tot (a szlovák — amint Rohacsek nevezi) nem is érti meg. A magyar és a tót nyelvnek olyan keveréke ez, mely az igazi tót által meg sem érthető.- De természetes következménye ennek az is, hogy az igazi tót nyelvet a magyar nép sem ismeri. A szlovák nyelv használata tehát nem képez szükséget s igy az nem más mint határozott nemzetiségi törekvés S hogy ez,igy van annak számos egyéb adaton kivül bizonysága az is, hogy Rohacsek ur a vasárnap delelőtti isteni tisztelet J/» 11 órára tehát épen akkora helyezte át, amidőn az ágostai evangelikus templomban a magyar isteni tiszteletnek ideje van, nyilván azzal a be nem vallott, de világos és félremagyarázhatatlan célzattal, hogy az ő hiveit a magyar isteni tiszteletben való résztvételtől elvonja. De folytassuk tovább! A rendőrség előtt lefolytatott eljárás során eskü alatt tett vallomásokkal bizonyittatott az, hogy Rohacsek József pénzt is kezelt és kezel, hogy az úgynevezett missziópénzt ő gyűjti össze s küldi el; hogy gyakran megfordul a tanyákon, hol a népet arra sarkalja, sőt követeli is, hogy gyermekeiket a tót nyelv ismeretében neveljék s hogy még mielőtt azokat az iskolába adnák, tanítsák meg őket tótul irni és olvasni! Bizonyittatott az, hogy Rohacsek József az egyik tekintélyes gazda feleségével a tót nyelv használata érdekében egyenesen támadólag lépett föl s egy gazda előtt azt fejtegette, hogy ne engedjék a tót nyelvet elvenni, mert az bün az ősök ellen, mert a templomot a tótok építették s azok megfordulnának sírjaikban, ha megtudnák, hogy a tót istenitiszteletek megszüntettettek. De kifejezést adott az egyik tanú azon meggyőződésének is, hogy az a kérvény, mely az egyháznál a tótnyelvü istenitisztelet visszaállítását követelte, a Rohacsek-féle gyülekezetből került ki, mert az ehez a gyülekezethez tartozó asszonyok toborozták a férfiakat a piacon arra, hogy a kérvényt minél számosabban írják alá. igazán, ha olcsó és jó cipőt akar, akkor azt csakis Liener S. cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. szerezze be, hol SL legtartósabb és legele^ánsabti férfi, DÖl és gyermekcipők vannak raktáron