Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-25 / 34. szám

34-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. augusztus 25. 7 Füredi József. 1867-1912. E hó lG-án éjjel rövid betegeskedés után elhunyt Debrecen zenei életinek egyik művészi képzettségű kiváló tagja: Füredi József. Halála nem történt váratlanul, orvosai pár nappal ezelőtt már lemondottak eletéről, a mély gyászba borult család fájdalmat azonban nem enyhítheti, a zenei élet veszteségét nem Csökkentheti az a tudat, hogy a nagyképzettségünek ismert zenetanár és hegedűművész életben tartható nem volt. Halála o'.y tragikus körülmények közölt történt, a melyek a legmélyebb részvétet keltik fel ugy a szerencsétlenül járt Füredi József, valamint hátrahagyott hozzátartozói iránt. Élete derekán, munkássága tetőpontján távozott el az é'ők sorából. Meg sokat alkothatott volna, meg ujabb generációkat nevelhetettt volna fel és vezethetett volna be a zene csudálatosan szép, örökbecsű misztériumba, a törhetetlen ambíciót, friss életkedvet, csonkitatlan munkaerőt azonban egyszerre megállította a sors végzete, mely egy igazi művész ember kezéből kapta ki a vonót, s némította el hegedűje rezgő húrjait. Füredi József 1869 ben Nyíregyházán született. Zenei hajlamai már kora ifjúságában megnyilvánultak. — Szülei minden áldozatot meghoztak, hogy tehetsége kellő kiképzés mellett fejlődhessék. A nemzeti zenedében, Hubay Jenő mesteri vezetese alatt fejezte be tanulmányait és nyert művészi oklevelet. Két évig szülővarosában fejtett ki tanári működésivel kulturális munkát, megalapozván annak zenei éleiét, majd a debreceni Zenede meghívására 1892-ben Debrecenbe ment s azóta minden tevékenységét a város zenei kultúrájának szentelte. A kamarazenének, a zenekari játéknak felllendülése összefügg nevével. Mikor tanári működését kezdte, 18 hegedütanitványa volt. Ma száz hegedűs nyer kiképzést a Zenedeben évente. Irodalmi működést is fejtett ki. Két hegedüiskolaja külföldön is elismerést szerzeit neki. A magyar zenónek népies feldolgozását összetudta egyeztetni a kamarazenemüvek szigorú formáival és ebben a genreban is kiválót produkált. Mint előadó művész, a külföld nagyobb zenecentrumaiban sok elismerést aratott és a magyar szerzők müveinek ismertetésével nemzeti kulturánkat sikeresen szolgálta. Ez év juniusában, sokoldalú működésének 20 éves évfordulóján a Zenede lelkes űnneplesben részesítette Ebben az ünneplésben reszt vett a Debrecen város társadalmának szine java, elismerésével megadva a legszebb babérkoszorút, mely < gy művészi célokért küzdő egyén homlokát díszítheti. Sport. Ny. T. Y. E 1. — Unsrvíiri Athletikai Clab. Ny. T. V. E. comb. — Debreczeni Nyomdász Sport Cinb. Hatalmas fejlődéséhez méltó keretekben fogja bemutatni újonnan berendezett sporttelepét a Ny. T. V. E. ma délután, amikor két különböző egyesület csapataival veszi fel a küzdelmet. Az első csapat a nálunk már elég jól s főként előnyösen ismert U. A. C. jóképessegü legénységével mérkőzik. Találkozásuk mindannyiszor élénk és változatos küzdelmet nyújtott s most annál is többet várunk, mert mindkettő erősen készül az őszi bajnoki mérkőzésekre, melyeknek a mai match mintegy praeludiuma. Ma mutatkozik be közönségünknek a Ny. T. V. E. combinált csapata, melynek tagjai túlnyomóan azok a derék iparos és kereskedő ifjak, kik szabadidejükben kávéház és korcsma helyett a sporttelepet látogatják szorgalmasan. Ellenfelük a Debreczeni Nyomdász Sport Club, meglehet, kiforrottabb és jobb technikával rendelkezik, de több lelkesedéssel és kitartással aligha fog küzdeni, mint ezek a jó fiuk. Az utóbbi mérkőzés 2 és fél órakor, az előbbi 4 órakor kezdődik. Mindkettőt Hajdú Dezső szövetségi biró vezeti. Tájékozásul ismertetjük a sporttelep uj beosztását : a futópályának a klubház előtti része korzónak van fenntartva. Ide mindössze 20 belépő jegyet ad ki az elnökség (á 2 K). A tribün megszabadul a lármás és futkosó elemektől s lesz az aminek készült: nyugodt es kellemes nézőhelv. Belépőjegy 1 K 20 fillér. A klubház déli végében vannak a földszinti ülőhelyek (80 f.), északi végében a diákhely (40 fillér) Az állóhely szemben a tribünnel, a pálya túlsó oldalán nyúlik el mintegy 50 méter hosszúságban. Bejáratához a kerítés déli külső oldalán vezet az ut. Egy jegy ára 60 fillér. Megemlítjük még, hogy ugy az álló, mirt a diákhelyen egy-egy sor pad áll minden külön díjazás nélkül a közönség rendelkezésére s igy a korábban érkezők itt is ülve nézhetik végig a matcheket. A mai két mérkőzésre csak egy jegyet kell váltani. Lélek analisisok. Hideg Tamás és Ideges József találkoznak. Olyan emberek, kiknek egész életük az egymassal való találkozások, az egymás csele kedeteinek, de meg az egymás sorsának összetalálkozásából játszódik le. Hogy mennyire gyűlölheti az egyik a másikat, hogy az élet útjába dobta s az kegyetlenül végigpaskolt az ő vetésein, mutatni fogja az a rövid mese, amit ide vetek: Ideges pár éve került Hideg városába, a sors megcsinálta vele azt az iróniát, hogy telhetetlen nagy kapaszkodásában hivatalában nem egy fokká; léptette egyszerre előbbre. Szerencsétlenségre a második fokon épen Hideg állott, kinek Ideges aféle jó pajtása volt, mint az egyik konkurens a másiknak (szemébe mosolyog, köszönti, de lelke ful, hogy ez még mindig előtte áll, mellette áll) ennek a testén átlépett Ideges hivatalának legfelső fokába és Hideg, ki eddig feleltese volt Idegesnek, most aiantosi viszonyba került vele. Ideges sohsem tudta elfelejteni, hogy ez az ember egyszer parancsolója volt, aféle gyáva emberek közé tartozott, kik sohasem tudnak levetkőzni az egyszer megrakódott rossz indulatoktól, nem tudott megbocsátani s ahelyett, hogy a véletlen igazságtalanságát a maga kegyességeivel, simogatásaival igyekezett volna helyreütni, mindig kegyetlenebbül reanehezedett sorsverte alantasára s durvaságának kicsiszolt tükrét villogtatta akkor, amikor Hidegnek alantasait emelte feléje és minden egyes arculütésnél fogait is kimutatta akkor, amikor indulatosan meg is éreztette vele, hogy mindez az előbbreléptetés az ő rovására történik. Hideg pedig nyugodtan élte az életét. Aféle ember volt, aki az élet minden villaná-aiban a szépnek, az Ízlelni valónak, az Ízletesnek gyö nyörü mását találta fel, kit egyformán érintett a szélnek a simogatása, a vihar tombolása, az élet simogatasa, az élet erőszakos megtépése, az izek, a vagyak, az iztelenségek, a szunnyadások, szeretett aludni, szeretett ébren lenni; nem kapaszkodott, rem futott semmi után, de amiben volt, becsületesen, nyugodtan haladt benne, nem ölelte ösmerőseit, barátait, de világért sem csalta volna meg őket, segítette őket anélkül, hogy tudták volna, de nem vágta arcukba szívességeit, hogy a félvilág róla beszéljen, arcán hordta lelkének tükrét. Nem vette észre Ideges erőlködéseit, nyugodtan elment mellettük, pedig őt már megrepesztette a düh, a tehetetlenség, megelégedett volna, ha egy csepp pirt tudott volna hajtani az arcába, ha egy parányit alázatossá tette volna. Egyszer Hideg rendes szokása ellenére korábban ment haza hivatalából. Nem volt ennek semmi rosszullét az oka, megszokta az érzéseket, miket a külvilág benyomásai, de meg a szervezetének feljajdulásai okoztak, egyforma közönvnyel venni, anélkül, hogy engedte volna kedélyvilágát a legkevésbbé is befolyásolni. Lakásán találta Idegest feleségével. Nem csinált lármát brulalitásaval, nem hívta fel a világ részvétét feljajduló zokogásával; nem törte össze sem feleségét, sem udvarlóját. Egy év múlva neje Ideges felesége lett. Közben Hideget régi hivatalába visszahelyezték s Ideges ismét alantasa lett. Ezután találkozik a két ember. Összehozza őket a véletlen, de meg talán a sorsnak az a titkos ereje, mely hosszú lappangások után szeretné, ha egyszer az a sok áskálódás, mely folytonos feszültségben tartja az emberek idegeit, ha egyszer a sok indulat, mely valósággal egymás rabjaivá tette őket. egy aknabonló rombolásban löijön ki, hogy utána simuljon a nagy indulatszeny, dűljenek össze az áskálódások, legyen bár egyik vagy másik ember a halottja is. Hideg (nyugodtan ül.) Ideges (feldúlt arccal közeledik): Lehetséges, az szörnyűség, majd megfojt a büszkeség, na meg az alázatosság is, hogy téged, azaz önt a hivatalomban, azaz a volt diszes hivatalban viszontláthatom. Hideg: Látja Ideges, üljön csak mellém, hallgassa meg, milyen bolondja maga az életnek. Mert kétféle embere van az. életnek. AE egyik emberfaj uralkodik az élet fölött, a másikon uralkodik az élet. Az egyik szolgája az életnek, a másiknak az élet a szolgája. Mert látja csak maga Ideges barátom, én a szánalomnak ezer nemével teltem el, mikor magát, mint valami szolga paripát futtatni láttam az indulatok hullámaitól, mikor maga erejét vesztve birkózóit a percek indulattermő mezejében s nyomorultan polkázott az öröm, fájdalom, méreg, káröröm, röhögés, pityergés őrjitő kavarodásában. Engem a saját szerencsétlenségem, a saját megveretésem, kigunyolásom, megtépetésem, bemocskolásom, mint az élet kóválygó szolgái, nyugodtan hagytak, mert én megkötöztem, gúzsba szorítottam őket és arcáim kipirultak, megteltek a frissesség, a jólét (ha ugyan elfogadom az emberek eme szóvirágát) e?er jelévél. Mert én ura vagyok az életemnek, Önt pedig a nagyszerű emelkedés, a barátjának, társának gyönyörű megalázása, az ezer áskálódás, intrika gyalázás annyira megtépte, hogy a maga teste már csak egy rongy, egy idegfoszlány, ami már csak játékszere a szellőnek, az életnek. Ideges: (nyugtalanul fészkelődik a székében, sejti, hogy ez most arcához csapja mindazt, amit tőle szenvedett, de sunyin hajlongott, mert elismerte, hogy most ő az ur, kezében a fegyver, a hatalom, s nem akart, nem tudott vele játszani, vele kikezdeni.) Hideg: Mikor hivatalomba ült, mikor megcsiklandozott azzal, hogy bizalmasan megpróbálta a fülemet tépni, megpróbálta az önérzetemet lesújtani, alantasaimat felém helyezve tulajdonképen csak parányi próbáit tette az ön szolgaságának és az én nagy életuralmamnak. Ideges: (tiltakozni próbál, nem jön szó az ajkára.) Hideg: Sohse erőlködjék. S ugye nem is fogja tagadni meggémberedett emberem, hogy akkor, mikor én ezeket a látszolagos arculütéseket véremnek látszólagos nyugod'.ságával eltűrtem, akkor ezek a siralmas, tompa ütések visszahullottak magára szegény barátom s maga csak nyull-fult az ütések alatt. Ideges: Irgalmazzon! Hideg: Várjon csak, tagadhatja-e, hogy mikor feleségemmel először megcsalt, a bosszú, a káröröm, de legkevésbbé a kéjvágy kielégítése ezer diadalmas érzetét érezte, tagadhatja, hogy mikor én ezt szótlan, a legcsekélyebb kelélyváltozás nélkül tűrtem, elvesztette az a jó falat minden ízét, becsét. Ideges: Nem igaz! Szeretem most is. Imádom. Hideg: S most hallgasson ile. De figyeljen barátocskám, az élet nekem ad itt is igazat abban, hogy uralkodni kell rajta, különben most meg kellene pukkadnom a diadal ujjongástól. Mikor hire ment a kinevezésemnek, hogy visszakerültem régi székembe, hogy feléje kerültem magának, szegény pukkadozó barátom, egy pár nappal reá kaptam e rózsaszínű kis levelet: „Gyere, mondja a levél irója, régi igazgatóm, mert nekem csak az igazgatók imponálnak, csaljuk meg ezt a barmot, ezt a ledegradált írnokot: a férjemet, gyere már holnap.* S tudja ki irta ezt a levelet ? No nézze meg a drágalátos irását: a maga imádott felesége s tudja mit válaszoltam reá? Ideges: (már nem tud semmit, megütötte a guta s elnyultan lenéz a széken) (Miközben Hideg nyugodtan szól az embereknek, hogy szállítsák el a halottat s az egész ház beláthatatlan sürgés-forgásba kezd, közlőm itt, Hidegnek a válaszát): „Asszonyom ! Roppant megtisztel bizalmával, emlékszem én

1 is a régi órák beláthatatlan édességeire, szívesen megyek magához,; mikor elment, ugy vettem, hogy el kellett mennie, most ugy veszem, hogy a • véletlen hoz újra egy ízes csemegét, amite bele kell harapnom és én bele fogok harapni, mert nekem jól esik abba beleharapnom, de nem fél, hogy férjét megüti a guta ? Elsán.