Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-12 / 51. szám

52-ik szám. J

SÍYÍR

g

lDÉK. 1912. december 15. 3 Az arányszámitási képlet szerint (X - ) - 36 58-/, azaz 212 koronának 36'58%-át 77 korona -55 fillért fizet jövedelem adó cimen. Végül a törvény azon természetes személyeket, kiknek évi összes jövedelme a 800 ko- i rónát meg nem haladja, az adó alól teljesen mentesiti. Természet — tá Nagyon bonyolult szervezet a mi társadalmunk. Ma az egyén a családi, a községi köteléknek tagja, társas egyesületeknek része, vészelad, termel-fogyaszt, munkál és munkáltat, aztán állampolgár, tőkés, vagy proletár, hitfelekezet tagja, katona, adófizető. Ezer és ezer viszonylatba kerül a társadalom többi tagjaival. És e mellett megérzi, ha nagy messzeségben lévő társadalmakat ér valami fontos esemény. Igv megéreztük az amerikai ipari válságot 1907-ben, most meg érezik az egész föld kerekén a háborús feszültséget. Nem mindig volt ez igy. A társadalom egész szervezete lassan alakult ily fejlettségűvé. Az volna tehát az első megoldandó kérdés, hogy a társadalom mai alakulatának mi a jellemző vonása? És hogy jutott idáig! Nézzük tehát meg, hogy a legelején milyen volt a társadalom ? A föld mindenütt meleg volt, amikor az ember terjedni kezdett rajta. Nagy erdőségek bőven adták a datolyát, kókuszt, a legjobb gyümölcsöt, a tengerpart a halakat és csigákat. Kétféle kenyér kereső társadalom volt akkor a földön. A gyümölcsevő és vadászó szárazföldiek és a tengerparti hal és csigaevők. Ez utóbbiak siketeknek csúfolták az erdők lakóit, mert nem volt oly finom hallásuk, hogy észrevegyék, mikor jő a hal, a béka a vízszintre levegőért. A dán tengerpart, — de épugy az amerikai és ausztráliai is — tele van mérföldeken át halmokkal, mik eldobott csigahéjakból, halcsontvázakból támadtak. Ennek az emberi társaságnak azonban mégis sokat kellett szenvednie az időjárástól, mely ellen lombos erdő nem védte. Még a tüzföldön vannak maradványai, ahol egy-két ezer ember él teljes culturálatlanságban szél és vihar közepette. Az erdei lakó erösebb, izmosabb, mert az őt fenyegető veszély — a vadállatok — ellen doronggal, kővel védekezni tud. Schmith természettudós leirja a gorilla család megfigyelt életmódját. Him és nőstény elindul az élelem után, előttük a csemeték. A him kiválaszt egy árnyas, lombos fát, melynek tövében elhelyezkedik és az asszony hordja neki a gyümölcsöt. A him haragos, ha sokáig várakoztatja asszonya. De jajj annak, aki ezt az asszonyt, vagy a gyermekeket megtámadni merészelné. Hiszen egyéb igénye az embernek sem volt eleinte, mint, hogy magának és családjának az élelmet megszerezze. De volt családja, mely kötelességeket szabott elő. Tehát volt valami törvényszerűség ? — Oh nem ! Ez oly ösztönszerű még, mint az állatoknál. A szerelem és az élelem az egyedüli motívumok az ember összes tevékenységénél A fajfentartás és az önfentartás, az irányító ösztönök. Kora hajnalban elindul tehát az ember nőstényével és gyermekével az erdő gyümölcsös részeire. Óvatosan lép, hallgatózik és figyel. De rémült arccal szalad vele szembe egy másik ember és értésére adja, hogy a legnagyobb ellenség, a mammuth közelit. Halálos ellenségek ök azért, mert mindkettőnek a gyümölcs a tápláléka és egyik a másik elől fogyasztja azt el. Az egyiknek gyümölcs-pusztitásai a másiknak megélhetését veszélyeztetik. íme az első gazdasági összeütközés. A hir rossz időben jő. Az erdőben a mammuth az erösebb, a harcot felvenni észszerütlen. Egy pillanatnyi, gondolkozás után a kis csapat irányt változtat és kifelé törekszik az erdőből. A családfő vezet. Az erdő szélén sziklás hegy emelkedik. Ide igyekszik mert a mammuth ide követni őket nem képes. Közben ujabb futó csapattal szaporodnak meg, Hadi tanácsot tartanak és megállapodnak abban, hogy az ő erdőrészük betörő ellenségét az erdőszéli völgyecskébe, szakadékba csalogatják és reá zúdított sziklákkal teszik ártalmatlanná. A terv jó, és sikerül. Az erdőrész meg van mentve. De két nevezetes dolog támad ebből. Az egyik az, hogy a ki a tanácsot adta a kivitelben a szerepeket kiosztotta: tekintélyre emelkedik és a többiek szívesen ismerik el vezérüknek. A másik pedig annak felismerése, hogy közös erővel többet és biztosabban lehet elérni. Igy jönnek annak a célszerűségnek tudatára, hogy egy közös, betörés ellen jól védett barlangot vesznek igénybe, innen indítják meg vadászataikat, ide hozzák zsákmányaikat és itt látják el élelemmel a közület tagjait. És élnek az egyenlőség békéjében, az élelemszerzés munkájában, vagyon nélkül, boldogan. A hátralékos előfizetőinknek postai belizetői lapokat küldtünk szét, s kérjük a hátralékos előfizetéseket hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek. ÚJDONSÁGOK. Telefon 139. szani Mai számunk 10 oldal. Közgyűlési naptár. A nyíregyházi Kölcsönös Segélyző Egylet mint Szövetkezet, XVIII. évi közgyűlését e hó 14-én szombaton délután 3 órakor tartja az intézet Luther-utca 5. sz. alatti helyiségeiben. A Nyirviz-Szabályozó társulat e hó 23-án délelőtt fél 11 órakor Nyíregyházán a társulat hivatalos helyiségében (Pannonia-épület) dr. Mezőssy Béla elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tart. Tárgy : A székház építésére beérkezett ajánlatok felett határozat. A Dombrádi Népbank Részvénytársaság folyó hó 17-én délelőtt 11 órakor a saját üzlethelyiségében rendkivüli közgyűlést tart. A Gazdasági Népbank Részvénytársaság Ujfehértón folyó hó 18-án délután 3 órakor tartja rendkivüli közgyűlését saját helyiségében. A Nyíregyházi Gőzeke Szövetkezet folyó hó 15 én délután 3 órakor a Windt, Fisch és Társa irodájában rendkivüli közgyűlést tart. Árvák karácsonya. Magában a címben mennyi szomorúság ! És még mennyi sokkal, de sokkal szomorúbb valóság! Az élet, ez a gyötrő kínokkal teli gyönyörűség, amelyre oly sokat, nagyon sokat panaszkodunk, de amelyhez — amikor a megválásnak nehéz pillanatai végre elérkeznek, mégis oly kétségbeesetten, oly görcsösen ragaszkodunk! . . . Árvák karácsonya! Milyen és mennyi ellentét! Egytelől a magárahagyottságnak és a nélkülözés nek, a tűrésnek és a szenvedésnek — másfelől az amott hiányzó gyöngédségnek és figyelemnek, a szeretetnek és a valóra vált boldogságnak és az örömnek megtestesülése. Egy egész tátongó szakadék e két fogalom között, melyen ha olykor-olykor hidat is ver hosszabb-rövidebb időre a megnyugvás érzete, azt betölteni vagy eltüntetni nem képes semmi és soha . . . Az időnek szárnyán közeleg már ismét karácsony estéje. A fehér, zúzmarás, csillagfényes télnek a legszebb estéje. Mikor a fa alatt az angyal csilingel, mikor apró, édes, gyermekfejek álma, bohó, édes álma a valóra válik, s künn az ablak alatt gyermekek ajkáról lágy kantáté hallik. Karácsony, melyet olyan sokan oly nehezen várnak, melyről fehér ágyacskákban annyi szép, gyönyörű boldog álmot látnak ... a festett huszárról, dobról és csákóról, kényes paripáról . . . selyemhaju, alvó, szépséges babákról . . . S ugye nem hinnétek: karácsony estéjét nemcsak az országban, de itt, minálunk is, sok, igen sok gyermek hasztalanul várja! Karácsony estéjén sok, kis, apró házban, tisztátlan szobában, négy-öt szegény gyermek, egy a máshoz bújva, egymáshoz simulva, egymást csitítgatva s egymást vigasztalva a gyertya gyújtását ám hiába várja . . . Karácsony estéjén mennyi elfeledett, mennyi eltaszított, apátlan-anyátlan bánatos kis árva! . . . Pedig annyi kis kéz, összefagyott kis kéz, az aranyos dió, mézesbáb, magyoró, meséskönyv s más játék, kard s trombita után mily örömest nyúlna! . . . Az a sok, bánatos, beszédes, okos szem mily örömre gyúlna s ábrándokkal teli, bolond, kics'ny szivök a nagy boldogságtót mily fékevesztetten, lázasan dobogna!... S karácsony estéjén — a szeretet estéjén ! — fűtetlen szobákban, imádságra termett, apró, kicsiny kezek: áhítatos, buzgó hálaadás helyett, magával emelő szép imádság helyett — ökölbe szorulnak ! Messzeségbe néző, a Jézuskát váró, nagy, égő szemekre, hosszú szempillákra mérhetlen bánatnak, gyötrő fájdalomnak s szörnyű csalódásnak perzselve égető könnyei borulnak. . . S estének multával örömet sóvárgó, boldogságra váró kicsiny sziveikbe a sz retet helyett gyűlölet vonul be, s reggelre ébredve : az álomnak vége, oda lett egy élet, rövid, bohó élet leggyönyörűbb álma, szivárványos álma. . . s az elsírt könnyektől — hány kis ágyacskában! — nedves lett a párna . . . Karácsony ünnepén — akinek szive van — ne hagyja bánatban vigasztalhatatlan nagy szomorúságban a szegény árvákat ! Kinek öröme van s akinek a szive — karácsony estéjén — boldogsággal telve : ne tűrje el némán, hogy a való élet a jövő életnek gyermekfővel festett, szövögetett álmát kegyetlen kezekkel durván összetépje; hogy oly ksvés kincsét: hitét s reménységét s mások jóságába vetett bizodalmát máris elveszítse, s ártatlan lelkének kálvária legyen éppen ez az este, ez a nagy, szent este . . . Jézus születései . . . Karácsony estéjén — legalább ez egyszer — feledje el sorsát s elhagyatottságát a szegény s az árva! Számukra ez egyszer legyen hát a szirnek és a szeretetnek s az áldozatkészségnek kapuja kitárva Hadd teljesüljön be ezen a szent estén soksok kicsiny gyermek félve titkolt vágya, s bohó, édes álma ! Karácsony estéjén, ti jólétben nevelt édes apróságok, kik játékaitokat régen meguntátok, de a kis Jézuskát mégis ugy várjátok, ami nektek nem kell, a szegény árváknak ugy-e odadjátok? Ugy-e odadjátok! Jószívű emberek, fehér lelkű, gyöngéd, kedves urileányok, s ékszertől csillogó, selyembe öltözött, fényes asszonyságok, karácsony estéjén a szegény árvákat bánatosan, búsan, könnyeket hullatni ugye-e nem hagyjátok? Ugy-e nem hagyjátok ! G. G. Okolicsányi Dezső. I I;

m

éf, ^>lt 1 közéletünknek egy életerős, hatalmas faja: Okolicsányi Dezső, kisvárdi fősvolgabiró e hó 9-én reggel elhalálozott. N^m varatlanul érkezett a gyászhír, hiszen régóta, csaknem egy éve néztük szomorú, aggódó lélekkel óriási küzdelmét a pusztító kórral: és mégis lesújtva, megrettenve állunk ravatalánál, mert az ő elvesztésének fájdalmas érzését megszázszorozza lelkünkben az a tudat, mely ilyen alkalommái tárul a legkiáltóbban elénk: m.lyen kicsiny, milyen semmi az ember a nagy mindenségben, ha férfiak, erejük teljében, életük virágában oly könnyen, oly hirtelen hullnak el, mint lehull a pitypang pihéje egy szellő fuvallatára ?! . . . Nemes sziv, igaz emberszeretet, kiapadhatatlan munkakedv jellemezték az elköltözöttet, mint tisztviselőt. Ezek a tulajdonságok vitték szinte tüneményes gyorsasággal előbbre pályáján, a közigazgatásnál. Mint 27 éves fiatal ember került a vármegyéhez közigazgatási gyakornoknak s 9 év múlva egyik legfontosabb állásba, a kisvárdi járás élére, küzdötte fel magáL Ezek a tulajdonságok nyerték mag a vele hivatalosan érintkezők szivét, szeretetét, bizalmát, mely mindenhol, ahová hatásköre elért, önkéntelenül nyilvánult meg iránta. Jarásának lakosai a mindenki ügyét egyaránt szivén nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek 3 Olcsé árak. erpay Ernő uri divatárubáza Nyíregyháza, Zrinyi Ilona u. 5*