Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-01 / 48. szám

4 48-ik szára. JttttBUOte 1915. december 1. Lélek analizisok. Á mi viszonyaink. Egy pár héttel ezelőtt egy ifjú ember öngyilkosságot követett el városunkban, az eset a lapok hangoztatása mellett nagy részvétet keltett és a tömeg közvéleménye valami szerelmi boldogtalanságot tartott az eset okának. Még le sem csendesedtek az eset által fölvert hullámok, egy néhány nappal rá olyan nő követett el öngyilkosságot, akit a mi a hazai erkölcseink nyilvános nőnek neveznek és akire ipso iure reányomják az erkölcstelenség és a társadalmi megsemmisülés bélyegét. Mindenki tutita azt is, hogy a két esetnek a bekövetkezése egymással a legszervesebb összefüggésben állott, mindenkinek sejtenie kellett, hogy ezan két egyén halálának épen ez a bitófának felállított erkölcstelen felbélyegzés volt az oka és mégis, mikor akadtak egyesek, akik talán keserűen megsiratták a szerencsétlenül járt egyéneket, vájjon akadt-e olyan, aki a társadalmi viszonyainkban rejlő eme szomorú sötétséget megsiratta volna. Nem akarok ugy tenni, mint egy honfitársunk tett külföldön. Türelem, elmesélam az esetet is. Svájcnak egyik kantonjában történt az eset, hogy egy közkedveltségben álló fiatal férfiú, aki nemcsak magas reményeket várt az élettől, hanem akinek életéhez gyönyérü reményeket fűzött ama nép, amely minden egyénben a társadalom nagy épületének egy-egy oszlopát látja, öngyilkosságot követett el s mindenki sejtette, hogy társadalmi viszonyokban rejlő hiba pusztította el ennek a fiatal embernek az életét és mikor a derék svájci nép könynyezett, a viszonyoknak, az intézményeknek ferdeségét siratta, egyedül ami magyar honfitársunk nézett el közönyösen a dolog fölött és egykedvűen lépegetett a gyászoló menetben, megkérdezték tőle, hogy hát őt nem hatja meg az eset, mire a magyar azt felelte: nálunk mindennapi ez a dolog és mi nem szoktunk siránkozni viszonyaink ferdesége fölött. Ismétlem, nem akarok ugy tenni, mint az előbb emiitett honfitársam tett, azt is állítom, hogy készakarva halasztottam el az eset fölötti elmélkedést annak megtörténte után néhány héttel ké- j sőbbre, nehogy valaki azt hihesse, hogy én ezeket az egyéneket akarom megsiratni, ezeknek a sírja fölé akarok gyászkeretet emelni, nem, az én célom épen az, hogy mikor ez a két eset szoros okozatiságuknál fogva oly szomorúan, épen egy időre kapcsolódott össze, ezeket az eseteket mind szomorú, de világos dokumentumokat vegyem a kezembe és bizonyítsam be, hogy a mi társadalmi felfogásunk nevetségesen szigorú és mindenek fölött helytelen. Mert mennyire másként alakult volna a helyzet, ha az a szerencsétlen társadalmi felkiáltó jel, ha az az odaköpőtt erkölcstelen bélyeg nem ütötte volna fel fejét a szerencsétlen nőnek a háza homlokán. Egy tömeg porrá vedlett hustömeg helyén egy szelid családi élet épülhetett volna fel, egy anyja után síró csecsemő helyett az anya keblén virgonckodó gyerek kerülhette volna ki az elpusztulás nyomorát, ha az a nagytekintetü társadalom a részvétnek anynyira hangoztatott és magára színészkedett álcája helyett az eset megtörténte előtt egy kis megbocsátási Ígéretet tett volna annak a szegény nyilvános életet élő nőnek, egy kis befogadási ígéretet tett volna annak a szegény, anyja után siránkozó csecsemőnek. És ne értsen ez alkalommal engem félre senki. Én nem az erkölcstelenségek folyamatainak számára akarok védhajlékot emelni és nem a megfertőzött, pusztulásnak menő polgári erényeket akarom magasztalni, vagy keretekbe foglalva pro memória aeterna megőrizni, hanem igenis azt akarnám, — és ez fölötte kívánatos volna a mi társadalmunkra —hogy ott, ahol az erkölcstelenségek helyén valami nagyszerű érzelmi motívum következtében erényes élet Ígérkezik kihajtani, hogy ott akkor, amikor az életeket elvető emberi erkölcstelenség helyén ezen érzelmi motívum következtében gyümölcsöket ter meiő családi élet ígérkezik alapját vetni, akkor a nagy társadalom legyen ép olyan elnéző a múltját megvető és uj, erényes utakra készülő emberek iránk, mint amilyen szigorú hóhéra szokott lenni azoknak, akik a megvetett, lenézett, erkölcstelen pályán tovább haladnak. Egy emléke maradt ha jól tudom, a szerencsétlen öngyilkos párnak; egy siró baba jószág. Ha tőlem tanácsot Kérne, hogy a mai társadalmi felfogás mellett érdemes-e neki tovább élnie, azt tanácsolnám, hogy kövesse a teremtője és szülője példáját. És most megint eszembe jut a derék svájci nép szomorúsága, mikor a viszonyait siratja, mert lehetetlen, hogy meg ne sirassák ama szerencsétlen társadalmi | körülményt, hogy egy éretlen, soha nem vétő, szegény kölyök embernek fegyvert kellene már ma kezébe vennie, csak azért, mert az a nagy társadalom egész élete folyásán nem fogja elfelejteni azt az erkölcstelennek kikiáltott bélyeget, ami egyszer az ő szülő anyjának háza homlokára mint szomorú felkiáltó jel oda merészelt telepedni. Szomorú jelenség ez az egész állami életünkre, hogy épen ezeknek a tiszta szerelem lázmunkájában megfogamzott gyümölcsöknek, miknek termelése köré a szokásos emberi érzelmek: számítás, hidegség, lenézés, utálat, undor nem járultak, minek megtermelése a legőszintébb vonzalomnak és a legteljesebb odaadásnak a következménye volt, s mint gyümölcs a legérettebb, a legféregnélkülibb, a legkiselejtezettebb gyümölcsnél ígérkezik, — mondom, szomorú jelenség az egész állami berendezkedésre az, hogy ezeknek a gyümölcsöknek a társadalom konok, ítelete előtt már eleve fel kell magukat áldozniok. De azt el kell ismernünk, hogy a társadalom nagy részvéttel volt a halottak iránt, hogy sok koszorú volt lefektetve az öngyilkosok teteme fölé, hogy a lapok tele voltak a közönség részvételének megnyilvánitásával. Első diadalmas részvéte volna a társadalomnak, első diadalmas koszorúja volna, első ujongó részvétnyilvánitása volna akkor, mikor az első rossz útra tévedt, de helyes irányban i visszatért nőt befogadná, mikor az első nem az úgynevezett „törvényes* házasságból születő gyermek számára őszinte jóindulattal megadná a létjogosultságot. Legfeljebb csak nyomába lépnénk a nagy nemzeti létet felépítő nyugati kulturális államoknak ! Gazdasági egyesületi közlemény. A vármegyei gazdasági egyesület igazgató választmányi ülése. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület e hó '23-án szombaton tartotta gróf Vay libor főispán egyl. elnök elnöklete alatt rendes havi választmányi ülését a tagok nagyszámú érdeklődése mellett. Az évi rendes közgyűlést a vármegye törvényhatósági közgyűlésének karácsony és újév közötti napjára d. u. 3 órára tűzte ki a választmány. A vármegyei mezőgazdasági bizottság valamint az egyesület bemutatott 1913. évi költségelőirányzatát a vármegyei törvényhatósági, valamint az egyesület közgyűlésének elfogadásra ajánlja. A G. E. 0. Sz. nagygyűlésére az egyesület képviseletében : Zoltán Sándor, Propper Samu, Liptay Jenő, dr. Járossy Sándor és Szikszay Sándor megválasztattak. A földmivelésügyi miniszternek az aranka nagymérvű irtása érdekében kibocsátott rendeletével kapcsolatban elhatározta a választmány, hogy megkeresi a gazdatársakat az iránt, hogy az aranka irtását a jövőben nagyobb lelkiismerettel és buzgalommal teljesítsék, s hogy esetleges észlelt mulasztásokat az egyesületnek haladéktalanul jelentsék be, hogy az egyesület a mulasztások pótlására a késedelmezőket ezen mulasztásokkal járó következményekre való hivatkozással felhívhassa, s ezzel a hatósági szigorú bírságolástól megóvhassa. Tiszalök község vásárhelypénz díjszabályzata jóváhagyni véleményeztetett. Marostorda vármegye törvényhatósági bizottságának a parcellázás és telepítésnek a magyar nemzeti birtokpolitika szellemében leendő törvényhozás utján való szabályozása tárgyában intézett megkeresését és álláspontját az egyesület magáévá téve, hason szellemben felir és a vármegye törvényhatóságához is ez irányú javaslalot intéz. A kiskertbérletek ügyében az egyesület első sorban Nyíregyháza város tanácsával határozta I az előkészítés munkálatait megindítani, ahol is erre legtöbb kínálkozó körülmény és egyben tagadhatlan szükség mutatkozik. Nyíregyháza városának szarvasmarha köztenyészete érdekében szabályrendeletileg kötelezett, de nagyrészt hiányzó tenyészbikák beszerzése tárgyában előkészítő bizottság kiküldését indítványozta az egyesület. Kauzsay Tibor indítványának elfogadásával kimondta a választmány, hogy a vármegye szarvasmarha köztenyészete hanyatlásának legfőbb okát az alkalmas közlegelők hiányában látja s ezért külön növendék üszőlegelők létesítését tartja felette sürgős szükségnek, ily legelőnek esetleg több helyen való létesítése céljából egy szűkebb előkészítő bizottságot választott meg. Az első magyar, általános biztosító társasággal fennálló szerződéses viszonyt némi módosítással továbbra is meghosszabbítani határozta. Az 0. M. G. E. megkeresése folytán elhatározta a választmány, hogy a követő téli időszakban több gazdasági szakelőadást fog tartani és pedig : „a szőlőmoly és szőlőiloncza, valamint az ellenök való védekezésről" Jablonovszky József m. kir. állami rovartani intézet igazgatójának előadásában Nyíregyházán és Kisvárdán. Továbbá: „a gazdasági könyvvezetésnek az uj adótörvénynyel kapcsolatos előnyeinek ismertetése" és „ujabb vívmányok a gazdasági gépek terén, tekintettel különösen a k^zi erő drágasága és gyakori hiányára." Egyben kimondta a választmány, hogy a népies gazdasági előadások rendezésére akként kiván berendezkedni, hogy ezen előadásokat gyakorlati bemutatásokkal, mintákkal, ábrákkal s vetített képekkel színezhesse, s e célból a földmivelésügyi kormánytól államsegélyt kér. Jóváhagyólag vette tudomásul a választmány a szeptember 22-én Nyíregyházán a gazdaszövetség által rendezett általános állatkiállitás, valamint az egyesület által Kemecsén október 13-án és Nagykállóban november 3-án rendezett szarvasmarha-kiállításokról szóló jelentéseket. A „magyar magtenyésztő részvénytársaság" valamint „az első gazdasági könyvvezetési vállalat" megkeresésére módot nyújt a választmány az egyesület rendes évi közgyűlését követőleg ezen vállalatoknak egy-egy előadás keretében való ismertetésére. A beregmegyei gazdasági egyesületnek a dohányárak emelése tárgyában megküldött előterjesztése, illetve álláspontja felett, mely szerint a dohányárak korántsem elégítik ki a gazdaközönség igényeit, a választmány napirendre tért. Tudomásul vette a választmány, többszöri felterjesztésének végre ezúttal elért azon eredményét, hogy a magas földmivelésügyi minisztérium egyelőre 2000 darab szilvába ojtott kajszinbarackfát utalt ki az egyesületnek kiosztás végett, s ezen fáknak önköltségi ár ellenébeni kiosztására a titkárt felhatalmazta. Ezenkívül több általános és tagsági ügy is nyert elintézést. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége december lió 22-én tartja mey évi rendes nagygyűlését Budapesten, a „Köztelek" székháza Saját gyártmányú 2 K-ért 1*1 BLUMBERG JÓZSEF keztyü, füzö és kötszer gyárában. Telefon 96 Párisi füzok, támíjépek, hátegyenesítűk, sérvkötők, haskölök ás mindennemű kötszerek uS

e

lSSek?

r

t- kuíöo próbate em