Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-11-17 / 46. szám
6 47-ik szám. j Sfftei aé f c 1912. november 24. összetartással közös alkotásokat igyekezett volna létrehozni, ahelyett, hogy egyik rátaposott a másik alkotására csak azért, mért félt tőle, mert hiányzott a jóakarat, rok tnszenv, a bizalom. Akadtak páratlan emberek, akadtak nagyszerű eszközök, amik a társas életnek eme széthúzását, az emberi érintkezések eme darabosságát letörni, kisimítani igyekeztek. Az embereket, — mint aki az egymás felé rohanó vasúti kocsik közé áll — összetörte, széttrombolta az ellentéteskedések dühös forgataga, de amint vaskarmókkal összébb húzni törekedtek az ellentétességek pólusait, mindig sikerült egy parányit lágyitani, csendesíteni a társadalom tagjainak egymás iránt érzett ellenszenvét s fejlettebbé, kedvezőbbé tenni a társaséletet, könnyebbé, szimpatikusabbá az embernek ember • rel való érintkezését; az eszközök is elolvadtak az antiszociális hajlamok hevében, de a felszáló pára összemelegitette egymáshoz ezeket az embereket, lefejtette, leolvasztotta róluk a vadságot, elvonta, kiégette belőlük az idegenségei, az ellenszenvet. És ez a fejlődés a mai napig tart. Hogy a leányegylet estélyei ezen társadalmi tendenciát milyen eszközökkel segítik elő, tolmácsolja az a pár szó, amit alakjaim egymással váltanak. (Tea-délután: Három, négy hosszú asztal körülülve meleg hangulatu, magukat jól érző emberektől, a szobában nemcsak a kályha áraszt meleget, hanem a derűs jókedv is, ami közvetlenül leragyog az itt levő emberekről, ami élénk színnel vonja be a tárgyakat, a finom illatszálak, mik diskréten megütik az ember arcát, mintha csak a vékony füstszálak bodor meze volna, amik fénysávként húzzák át a termet és folytatásként belevesznek a színtelen párába, amit az éjszaka külső hidege a terem ablakain kisajtol. Valaki nyugodtan veri a zongorát, valakik táncolnak, valakik beszélgetnek, a szereplők cserélik egymást. Nincs nagy etiquette, ami zavarjon, nincsen idegenszerűség. Az egyik asztal végén egy leány és egy fiu ül. Beszélgetnek. Valahogy beárnyalja őket a többi alaknak elnyúló árnyéka és feltűnés nélkül hosszan tudnak csevegni. A leány karolja a fiút bizalmasan, nyájasan, a fiu arcán bámulat látszik, mintha lenne a környezetben valami, ami ellentétben van az eddigi, társaskörökről táplált véleményével, mintha valami most felmelegítette volna lelkét, kedélyét, mintha valami kitépte volna belőle a szalonok iránt érzett ellenszenvét.) Leány: Látom, jól esik magának, megejti, bámulatba ejti valami. Fiu: Igen, mert mielőtt beléptem volna ide, a kétségek, a félelmek fogtak el, hogy itt is bele fogok botlani azokba az akadályokba, amikbe belefáradtam, araik társa ságkerülővé, magambazárkózottá tettek eddig is. Leány : (Fölényesen mosolyogva) Mik azok? Fiu: Mert itt felkérezkedik az ember és már is ugy fogadják, mintha évek óta itthon lett volna, mert itt nem kell kétségbeesetten lerázni azt a sok kérdőjelet, amikkel egy idegen, szegény, belépni kivánót a szalonok emberei fogadni szokták, mert itt behívják, bevonják, behúzzák az embert s nem kell csüggedéssel, félelemmel, nagy nekirugaszkodással kopogtatni, dörömbölni s esetleg visszavonulni, várni mig a szalon választott bírósága kritiká ját elkészíti felőle, mig összeolvassák a családfáját, mig megolvassák a krajcárait, mig ő magát is boncasztalra helyezik s lehúzzák a bőrét; megvizsgálják az ő lelkét, titkos gondolatát; múltját, a jelenét s mikor a kritika beengedi, megadja a bevonulási szabadságot, akkor pontosan betartani a ceremóniák millióját, hogy a társaság felejtse egyszer csak, hogy idegen, hogy nem hozzá tartozott. Leány, (Komolyan, látszik, hogy hatással van reá a fiu nekihevült és kitálalt őszintesége) Igaza van barátom, s tudja-e mik az eszközeink a maga hangulatának, a mások, az emberek ezrei hangulatának eiőhivásara? Egy szóval megmondom: az egyszerűség. Az, hogy levetjük azt a nagy ünnepélyességet, a?t a nagy hivatalosságot, amik félelmessé teszik a megközelítést, amik csali légkörrel veszik körül a környezetet, az embereket. Összejövünk e helyen, nem célunk valami magas nivóju estélyt rendezni, mintha valami imádott lény tiszteletéra gyűlnénk össze, akinek hódolatunkat mutatjuk be és a nagy hódolatban egymást észre sem vesszük, nem állítunk ki művészembereket, akiknek megcsodálása, megbámulása közben egymást valósággal lenézzük, hanem összejövünk hogy egymásközt mulassunk, magunk szolgáltatjuk a zenét, migunk táncolunk hozzá magunk próbálunk produkciókat előállítani. Mindenki belemelegedhet, mindenki hozzáolvadhat s mindenkinek élvezetére lesz, hogy nem kell a hideg nagyságokat élveznie, hanem alkalma nyilik szegény tehetségét is a felszínre vetni. Menjen a művészet a művészet helyiségébe, a társadalom érintkezési helyében a társaság -tagjainak kell lenníök a művészeknek, a társaság tagjainak kell lennie a közönségnek, egymást kell mulattatni, egymáson kell mulatniok. ÚJDONSÁGOK. Telefon 139. szam Lapunk zárta pénteken este. Mai számunk 16 oldal. Békét! Nem mi vagyunk Európában az egyetlen nemzet, mely iskoláinak és kórházainak tégláiból kaszárnyát építtetett s kulturmunkásai szájától elvonta a falatot, hogy hadseregét fejleszsze. Odaadtuk a pénzünket, mert iszonyodtunk a háború gondolatától s rémülettel töltött el annak a siralmas pusztulásnak a képe, mely a háborúk borzalmaiból kialakul. Félre tettük kulturánkat, félre tettük a nemzet sokszáz évek munkájának lassan gyarapodó eredményét egy reánk szabadulható háború kockázatától. Békét akarunk, hogy tovább építsünk. S mert a haderő őrületes fejlesztése mögött ott lappangott a csábító gondolat, hogy önmegtagadásunkkal, áldozatkészségünkkel csakugyan a békét vásároljuk meg magunknak, nemcsak a feleslegest, hanem a szükségest is odaraktuk a militárizmus oltárára, mely a békesség selyemteritőjével volt Jetakarva. S íme, hogy a harcszitó fák dögletes szagú szele föllibbentette a teritőt, látjuk, hogy csontokból van rakva az az oltár s érezzük, hogy meg vagyunk verve a kegyetlen rémtől. Mindegy, hogy kié lesz a végleges győzelem a Balkánon : ma már bizonyosnak látszik, hogy a megélemedett középkor az európai béke halott tetemén járja a haláltáncot. Lehetséges, hogy tévesek ezek az impressziók s a józan civilizáció leteperi valahogy a vérben tobzódó barbárságot. De ez a lecsendesités megint csak vérbe kerül s olyan tenger ez, amelynek nem lehet a túlsó partját látni. S ha a kocka a legszerencsésebbben fordul is, ha a háború furiáját sikerül is a legszűkebb ketrecben tartani, de a lehelletét nem. Az már átsüvitett a balkáni határokon, nemzetek organizmusát megbénítva s mértéktelen károkat okozva a gazdasági élet egész területén. Már pedig a népekre semmivel se vigasztalóbb, hogy a javakban való pusztulást nem maga a háború okozta, csak a háború közelsége. A népek megvásárolták a nyugalomhoz való jogot s most biztonságban akarják magukat érezni, hogy zavartalanul végezhessék megszokott munkásságukat. Ez a munka lenne annak a befektetésnek a gyümölcse, amibe a hadseregek kerülnek. Ezt a gyümölcsöt Ígérték az országoknak s ennek az Ígéretnek a beváltása kötelessége lett volna minden mértékadó faktornak. A mértékadó faktorok azonban az asztal fölött békéről beszéltek és az asztal alatt háborúra izgattak. A háború rémét addig festették a falra, mig végre egész rémségében megjelent. Itt bömböl már a kapunkban és csalogatja ki a monarkiát a béke várából. A monarchia népei azonban bent akarnak maradni és a békét akarják. Békét kívánunk kivül, a kapukon tul és belül, a saját földünkön, amelyet katasztrofális erővel ráz a testvéri pártoskodás, a pártviszály, a személyes gyűlölködésért országos érdekeket áldozó frázispolitika. A tönk szélén vagyunk és ha egy külpolitikai bonyodalom, amely a monarkiát fegyverbe szólítaná, ránk szakad, az Isten a megmondhatója, hogy hova jut végzetes utján az ország ? — A szabad líceum 1912/13. évi programmjáí következőkép állította össze a vezetőség: a) bevezető előadás: Az evolúció problémája ; b) föld- és néprajzi előadások : Nemzetiségeink, A balkán államok, Dalmácia, London, Ghina, A fáraók országa, Amerika ; c) műtörténetiek: A magyar irodalom, A magyar zene, A magyar építőművészet, A magyar féstőmüvészet, A magyar szobrászat, Bessenyei és kora, Vázlatok a könyv múltjából; d) közgazdaságiak : A kivándorlás, A magyar kereskedelem, Az irótoll, Ipari és kereskedelmi növények, A gyümölcs müvelése és értékesítése, A szőllő kártékony rovarai. Az előadók névsorában eddig dr. Gliol noky Jenő, dr. Havass Rezső, dr. Erődi B^la, dr. Obetkó Dezső, Sztankay F. Béla, dr. Vág Sándor, Balla Jenő, Rosenthal Ferenc, dr. Popini Albert, dr. Prőhle Vilmos, Kozák István, dr. Radó Endre, dr Lefller Béla és dr. Vietórisz József szerepelnek. Ez előadások túlnyomó réssé ingyenes lesz; belépő dij csupán azok után fizetendő, amelyek a líceumnak nagyobb kiadást okoznak. Az előadások helye rendszerint a főgimnázium díszterme, ettől eltérő esetben falragaszok utján nyer tájékoztatást a közönség. Az előadások ideje rendszerint csütörtök d. u. 6 órakor. Az első s egyúttal ingyenes előadást dr. Kovács Gábor jogakadémiai tanár, a debreceni szabad iskola titkára tartja f. évi november hó 21-en csütörtökön d. u. 6 órakor az evolúció problémájáról. Erre az előadásra s általában véve a szabad liceum egesz munkájára szives készséggel hivjuk fel olvasóink figyelmét és érdeklődését, meg lévén győződve arról, hogy a vezetőség mindent elkövet az előadások sikere és igy a közmülődés előmozdítása érdekében. — „A színház ügy" cimü cikkünkre vonatkozólag lapunk zártakor értesülünk, hogy a vármegye alispánjához a következő leirat érkezett : Tárgy: Zilahy debreceni színigazgató távirati kérelme színház megnyitás ügyben. Szabolcs várm egy e alispánján a k Nyíregyháza. Zilahy debreceni színigazgató táviratát utalással f. hó 9-én 25427-26252/ 912. sz. a. kelt jelentésére saját hatáskörében leendő intézkedés végett azzal közlöm, hogy amennyiben a színház biztonsági viszonyaiban a f. év nyara óta, amidőn ott még előadások tartattak, jelentékenyebb kedvezőtlen változás nem állott be, az előadások engedélyezése ellen észrevételt nem tennék. Budapest, 1912. november 12. A miniszter rendeletéből Jalsoviczky, miniszteri tanácsos. — A Bessenyei-kör november hó 20 án szerdán d. u. 4 órakor a vármpgyehaza kis termében választmányi ülést és Va5 órakor a vármegyeháza kistermében rendkívüli közgyü lést tart. Tárgyak: 1. Titkári jelentes a nem^ zeti szöv. alapítványára és a kör alapszabályaira vonatkozólag. 2. A szabad liceum elnökének jelentése. 3. Esetleges indítványok — Uj számvevőségi főnök. A pénzügyminiszter Fráter Aladár nyugdíjaztatása folytán a nyíregyházi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél megüresedett főnöki állásra Mithisz Kálmán kir. pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnököt Székesfehérvárról Nyirogy házára helyezte át. — Tanitó gyűlés. Eddig még sohasem volt oly nepes tanitó gyűlés, mint a f. hó 13-iki, mely estig tartott E gyűlésen részt vett városunk illusztris képviselője, dr. Meshó László is. Gyűlés lefolyásáról lapunk tanügyi rovatában számolunk be. II nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagy választékban érkeztek Oicsö árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5.
